Exiles and Expatriates in the History of Knowledge, 1500–2000

The Menahem Stern Jerusalem Lectures

by Peter Burke, Dror Wahrman (Contributor)

In this wide-ranging consideration of intellectual diasporas, historian Peter Burke questions what distinctive contribution to knowledge exiles and expatriates have made. The answer may be summed up in one deprovincialization. Historically, the encounter between scholars from different cultures was an education for both parties, exposing them to research opportunities and alternative ways of thinking. Deprovincialization was in part the result of mediation, as many émigrés informed people in their “hostland” about the culture of the native land, and vice versa. The detachment of the exiles, who sometimes viewed both homeland and hostland through foreign eyes, allowed them to notice what scholars in both countries had missed. Yet at the same time, the engagement between two styles of thought, one associated with the exiles and the other with their hosts, sometimes resulted in creative hybridization, for example, between German theory and Anglo-American empiricism. This timely appraisal is brimming with anecdotes and fascinating findings about the intellectual assets that exiles and immigrants bring to their new country, even in the shadow of personal loss.

312 pages, Hardcover

Published March 7, 2017

About the author

Peter Burke is a British historian and professor. He was educated by the Jesuits and at St John's College, Oxford, and was a doctoral candidate at St Antony's College. From 1962 to 1979, he was part of the School of European Studies at Sussex University, before moving to the University of Cambridge, where he holds the title of Professor Emeritus of Cultural History and Fellow of Emmanuel College. Burke is celebrated as a historian not only of the early modern era, but one who emphasizes the relevance of social and cultural history to modern issues. He is married to Brazilian historian Maria Lúcia Garcia Pallares-Burke.

Reviews

[Törő László Dávid · Rating 5 out of 5]

Peter Burke szerint az emigránsok olyan kritikai szemléletet hozhatnak magukkal a befogadó országokba, amellyel komplett tutományágakat képesek újragondoltatni, vagy épp a semmiből megalapítani. Mert pl. Angliában emigránsoknak köszönhetően lett komoly művészettörténet vagy szociológia, hogy az antropológiáról már ne is beszéljünk. Az Egyesült Államokban pedig Európából elüldözött hölgyek, mint Gerda Lerner hozták létre az első nőtörténeti tanszékeket.

A hazájából száműzött, vagy önkéntes módon emigráló (Burke mindkét kategóriával külön foglalkozik) személy a fizikai távolság mellé érzelmi távolsággal is fel van vértezve, ezért mind a befogadó, mind az elhagyott ország kultúráját, történelmét képes kritikusan szemlélni, lásd az orosz történelmi mítoszokat megkérdőjelező német történészek (pl. August Schlözer) esetét Péter cár udvarában.

De a legfőbb hívószó, ami végigvonul a könyvön, az a deprovincializáció, mint üdvös fogalom. Más kultúrák, vallások, államok üldözöttei a dolgokat olyan új szemszögből képesek megfigyelni és olyan tudást tudnak a hazai tudományos vérkeringésbe bekapcsolni, amellyel globális perspektívái nyílhatnak egy-egy diszciplínának. Így lásd az absztraktabb, "németes" megközelítés találkozását az angolszász empiricizmussal, amelynek köszönhetően pl. a művészetelmélet vagy a pszichoanalízés egyre elfogadottabbá vált Nyugaton.

Azok az országok, amelyek nagy számban üldöznek el tudósokat, netán idegennek bélyegzett egyetemeket (nem kell rosszra gondolni: természetesen Brazíliáról és az 1935-37-ben működő University of the Federal District-ről van szó) politikai vagy vallási alapon, provincializálódnak, tudományos rangsorban hátrébb kerülnek. A nácizmust pl. a mai napig nem heverte ki Ausztria és Németország tudományos élete a szerző szerint, de vannak példák a Franciaországból elüldözött hugenottákra is, akik fityiszt mutatva korábbi otthonuknak szépen fellendítették Amszterdam gazdaságát. És hát persze, hogy a Brexittel ér véget az áttekintés, amely Burke szerint a sokat emlegetett gazdasági visszaesés mellett kulturális katasztrófával fog járni az ország számára.

Sokat lehetne kötetkedni ezzel a könyvvel. Az emigráció meg is hülyíthet embereket, nem csak kritikus alapot adhat nekik. Ezt az Amerikában szaporodó ősmagyar intézetekkel kapcsolatban talán nem kell fejtegetni.

De nem akarok kötekedni, mert hihetetlen tudás van ebben a könyvben, jól megírt, fontos téma történeti perspektívában. Csapom a kedvencekhez.