Asztalizene

by Térey János

Az ​​Asztalizene helyszíne egy White Box nevű, törtfehérben játszó, elegáns budai étterem, az ország közepének a közepe, ahol „Tavaly mindenki meghalt”. Térey János drámájának ideje pontos, meghatározza a történelemmé lett tragikus tűzijáték, a kétezres évek közepén vagyunk, szereplői harmincas-negyvenes éveikben járó nők és férfiak, kilenc nárcisztikus ember, akik kapaszkodókat keresnek egymásban, a munkájukban, a művészetben vagy a pénzben. Győző, az étterem tulajdonosa gyűjti maga köré őket, munkaadóként, barátként, feleségként, szeretőként vagy vendégként, kit mire talál alkalmasnak. Lassan lesz csak számára nyilvánvaló, hogy a viszonyrendszerben, melyben magának szánja a főszerepet, mások szemében ő a mellékszereplő. A sebész Kálmán és felesége, az ügyvéd Alma közé látszólag Delfin, az operaénekesnő furakodott be, akinél mindegyik férfi kiköt ideig-óráig, hogy megvethesse aztán őt ezért. noha neki még szíve is van – bár úgy tesz, mintha nem volna –, és ez alatt a szív alatt hordja Győző vagy Kálmán gyermekét.
A white Box akvárium, a törzsvendégek életének villódzó tere, mely magába vonzza a kintet, a nagyobb összefüggések hálózatát, így lesz az Asztalizene vér nélküli korképe a magyar újközépréteg világának.

191 pages, Hardcover

First published January 1, 2008

Reviews

[David Karacsony · Rating 4 out of 5]

A hegyvidéki elit bisztró elit törzsvendégeinek elit problémái. A kétezres évek felső középosztálybeli szereplői ugyanolyan hétköznapi problémákkal küzdenek, mint bárki más, az anyagi jólét nem tudja pótolni az érzelmi hiányt, nem tudja begyógyítani a megcsalás okozta sebeket. A darab reflektál a 2006-os eseményekre, tüntetések, utcai lázongások, az augusztus huszadikai vihar mind ott van a levegőben, a White Box nemcsak az éttermet jelöli, de a lassan hóba fúló Budapest allegóriája is.
Egyetlen éjszaka cselekményét sűríti a darab, egyetlen este, ami alapjaiban rengeti meg a tökéletességet mímelő, boldogtalanságukat a legújabb ruhákkal és ékszerekkel leplezni próbáló szereplők életét, akik akkor is, körömszakadtáig is ragaszkodnak Márai örök szállóigéjéhez:
"Budán lakni világnézet, mert Buda közelebb van az éghez."