Anya csak egy van

by Miklós Vámos

A regény egy anyáról és fiáról, Ladóról szól. Az anya mániás depressziós, váratlan és lehetetlen húzásaival pokollá teszi hozzátartozói életét. Ladónak bűntudata van, mert immár nem szereti az anyját, s csak az irháját próbálja menteni. A fejezetekben váltakozik az anya és a fiú szemszöge. Ladó sajnálja az anyját, amiért olyan nehéz és sivár élete volt, és úgy érzi, többet kellene törődnie vele.

Az olvasóban azonban lassacskán erősödik a meggyőződés: az anya – mindennek dacára – bátrabb, szebb, izgalmasabb életet élt, mint a fia.

Genres: Fiction, Hungarian Literature

220 pages, Hardcover

First published January 1, 1995

About the author

Miklós Vámos originally Tibor Vámos, (born 29 January 1950 in Budapest) is a Hungarian writer, novelist, screenwriter, translator and talkshow host, who has published 33 books.

Reviews

[N · Rating 5 out of 5]

Amikor kézbe vettem a könyvet, sokáig gondolkodtam, hogy miért ilyen alakúra, miért ekkorára és miért ilyen rövid sorokkal lett elkészítve. Szóval, tele voltam miértekkel, pedig még egy sort sem olvastam belőle. Miért kékkel van az író neve írva és a címe rózsaszínnel vagy valami hasonlóval. Aztán azt is néztem, hogy a „csak” szóból egy tűhegyes vonal, mintegy apró dárda, arra utalhat, hogy olvasás közben, majd el fognak találni a szavak. Elkezdtem és ezt a 219 oldalt hamar elolvastam. Meg lett a dárda hegye, el is talált, a rövid sorok feszültséggel teli lendületet adtak és bár nem vastag, de mégis „súlya” van és nem egy retikül könyv, sem kívül sem belül. Közben mégis mindent egyensúlyban éreztem. Egyensúlyban volt a humor és a mély gyász, a félelem és az élethez nélkülözhetetlen bátorság. Úgy gondoltam, az író bölcsen ránk – rám, az olvasóra bízza, hogy ha akarom megvisel, ha akarom sírok, ha akarom, olykor mosolygok a regényen. Mosolygok az anyán meg Ladón meg magamon, mert ilyenek vagyunk, mint ők. Szomorú mosolyt csal az arcunkra és néha kissé félrehúzzuk a szánkat, ha eszünkbe jutnak a megélt és az elmulasztott pillanatok. Láttam Vámos Miklós arcát közben, ahogy egy arcizma se rándul, ahogy mesél. Csak sejteni lehet, hogy amit mond, azt ugyan humorosnak szánja, de mögötte mást is elrejtett. Ezt kedvelem benne és ebben a könyvében is. Rám bízza, hogy azon amit mond, én éppen nevetni akarok vagy sírni. Nincs benne előrenevetés, nincs benne hangulatkeltés. Nem mesterkélt, csak az van, amit ő mond. Szemével közben keresi a megértő arcokat. Így olvastam ezt a könyvét is és úgy érzem nem értettem őt félre. S a végén, mikor újra előre lapoztam fedeztem fel, hogy a „A halálnak van humorérzéke” mondat egyre fogyó 12 sorában a 9. sor ezt mondja: „A halálnak van éke.” A ék szó kettős jelentését gondoltam végig és azt, hogy mindkettő el van rejtve a sorok között. Az ék, mint a fejsze vagy balta, amivel a fák törzsét kettéhasítják, kivágják. És az ék, mint dísz, mint méltósággal leélt élet és tisztelet az elmenő felé. Lehet, ezek csak az én gondolataim, nem baj, elmondtam nektek.

[Amorfna · Rating 4 out of 5]

Jako prijatno iznenađenje.
Nisam mnogo očekivala od iste na osnovu odlomaka koje sam pročitala na netu ali pošto je drugarica koja mi ju je preporučila rekla da je na momente podseća na spisanije Erlenda Lua, morala sam da probam.

Radnja se vrti oko, od raka teško obolele Pirike i njeno dvoje već odrasle dece i načina na koji se nose sa celokupnom situacijom, posebno njen sin Laslo koji se pored toga, u privatnom životu suočava sa promašajima na emotivnom planu.

Formom,posebice tempom i radnjom koja je prenesena u vidu nestilizovanog toka misli definitivno je paralela Luovom stilu, no sadržajno je na posve drugačijem nivou.
Lu se igra banalnim, čini ono svakodnevno interesantnim a Vamoševa priča je dosta mračnija ali vrlo šarmantno napisana.

Možda jedini problem, za moj ukus, jeste nekonzistentnost u tempu - što zapravo i nije manjkavost jer je Vamoš tempo pisanja sjajno prilagodio stanju likova - no nije mi svaki put prijao.
Vrhunac knjige je hemija između majke i sina, sumanuti lavirint njihovih misli i međusobnih neizrečenih prepirki, dok su majčini monolozi na momente znali da me umore.

No svakako sjajna knjiga...topla i pomalo opora priča napisana šarmantno, bez suvišne melodrame.
Definitivno uzimam još nešto od Mikloša Vamoša.

[Andi · Rating 5 out of 5]

Ez a könyv nem nekem való. Alapjába véve túl sok betegséget, halált láttam már túl fiatal korom óta, így kínosan rettegek nem csak az öregségtől, de a betegségektől is.
Nem elég, hogy nagyon könnyen átérzem a látott, hallott történeteket, még a saját mumusaimat is felébresztette ez a könyv.
Egyszerre nevettem és sírtam míg olvastam, még szerencse, hogy itthon, gépen olvastam, mert tuti elvittek volna a hosszú ujjas kabátban, ha ezt bárki is meglátja.
Anya csak egy van. Meg Apa is, és testvér is, és minden emberből csak egy van. Remekül fogja meg Vámos azt a szálat, hogy az ember mennyire a saját kis hülyeségével van folyton elfoglalva, miközben körülöttünk a világ jön….és ami jön, az megy is. És ha elmegy, nagyon hiányzik. És van úgy, hogy nem jön vissza soha többé, marad belőle egy emlék. Ami fáj, és szép, mert az ember mindig mindent szépít. Most nem tudok írni.
Nekem nem való ez a könyv, de egyszer mindenkinek el kell ezt olvasnia. És mindenki ölelje meg az Anyukáját, aki teheti, és mindenki mást is, akit csak egy kicsit is kedvel, mert mindenkiből csak egy van…

[Maja]

odlicna!

[Csilla Haag · Rating 3 out of 5]

Bipoláris, mint a főszereplő: az anya részek nagyon átgondoltan keszekusza marhaságok, a Ladó részek értelmetlenül összedobált okosságok (valahogy a történetet is előre kell vinni). Viszont ha ez szándékosan van így, akkor zseniális...

[Veroni · Rating 4 out of 5]

"A halálnak van humorérzéke. 
A halálnak van érzéke. 
A halálnak van éke. 
A halálnak van e. 
A halálnak van."

[Dóra Esze · Rating 5 out of 5]

Boi, was that love.

[Evelin Erdodi · Rating 5 out of 5]

Nagyon jo kis konyv volt. Teljesen egyedi irasmodja nagyon magaval ragado.
Eleg nyomaszto volt, tehat egy reszem titkon remelte hogy vegezzek a konyvvel minel hamarabb, annak elere hogy nagyon elvezten az olvasasat. Ja es nagyon jo humora van, sokszor nevetten fel olvasas kozben!

[Kinga · Rating 3 out of 5]

Nehez errol a konyvrol irni... Az anyat hol sajnaltam, hol nevettem rajta, mert a meglatasai nagyon is valosagosak voltak es ertettem, h mit miert mond vagy csinal. Ellenben Ladonak igencsak le tudtam volna keverni egy-ket nagy pofont, h vegye mar eszre, h van elet a sajat kis nyomorusagain kivul is. Egy anyat mindig tisztelni es szeretni kell, ha masert nem, azert mert igy vagy ugy, de felneveli az embert. Nem tudom felmenteni egyetlen cselekedete alol sem 'lacpacot' mert tisztaban volt a sajat tetteivel, tudta, hogy amit tesz, azzal fajdalmat okoz, meg akkor is, ha o azt hiszi, h ezt az anyja nem erzekeli - holott pontosan tudjuk, hogy igen.
Azt gondolom, hogy mindenkinek el kellene ezt a konyvet olvasni es elgondolkozni azon, h vajon mennyire vagyunk elfoglalva a sebeink nyalogatasaval es a serelmeink felemlegetesevel ahelyett, hogy bekeben egyutt toltenenk az idot azzal, akit szeretunk. Nem egyszeru, de ha igazan szeretnenk, kepesek vagyunk ra. Es ez nekem is szol.

[Dóra · Rating 4 out of 5]

Érdekes, jónak nem feltétlen mondanám. Jó részek viszont vannak benne bőven.