Törésteszt

by Anna Szabó T.

„Fejben dől el, de kinek a fejében? Meghaladni önmagunkat, kilépni, kinyúlni, elérni, húzz bele, a mi lányunk az ott az elején, igen, szinte ott van már, miénk a győzelem, de kié?”

Mi minden fér egy kapcsolatba? Mit lehet kibírni, hogy lehet kibírni, ki győz le kit? Lehet-e birtokolni valakit anélkül, hogy megtörjön, vagy beletörődjön abba, amin nem mer változtatni? A test törékeny, a test erős.
Vágy és harag, nő és férfi. Itt és most. A szereplők ismerősek, mégis különös fénytörésben látunk rájuk, ahogy a szerelem és a lemondás határán kibeszélik a titkaikat, végre kimondják a vágyaikat, vagy lelepleződnek a hazugságaik.
Szabó T. Anna első felnőtteknek szóló prózakötete a Törésteszt. Novellái kíméletlenül és együttérzően szólnak a magányról, a párkapcsolatok szívszorító hidegháborújáról, a szenvedélyről és a szeretetről.

Genres: Short Stories

248 pages, Hardcover

Published January 1, 2016

About the author

1972 június negyedikén született Kolozsváron, 1987-ben családjával áttelepült Magyarországra. A gimnáziumot Szombathelyen végezte. 1991-ben Budapesten Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar-angol szakos hallgatója, 1997-ben szerzett tanári és előadói diplomát, majd elvégezte az Angol Reneszánsz és Barokk PhD-programot. Tagja, majd később néhány félévig tanára az Eötvös József Collegiumnak. Egyetemi évei alatt kezdett publikálni, több napi és havilapban publikál verseket, esszéket, rövidprózát. Első kötete 1995-ben jelent meg a Belvárosi Könyvkiadónál, amit még három kötet követett a Magvető Könyvkiadónál (Nehézkedés 1998, Fény 2002, Rögzített mozgás 2004). Író, műfordító (többek között James Joyce, Sylvia Plath, W. B. Yeats, John Updike, Stuart Parker írásait fordította), tanári és szerkesztői munkát végzett a British Councilnak és a Magyar Könyv Alapítványnak, cikkeket és kritikákat ír. Verseit angolra, németre, franciára, hollandra, szlovákra, oroszra, bolgárra és románra is lefordították. Jelenleg Elhagy című ötödik kötetén dolgozik.

Díjai: Petőfi-díj (1996), Soros-ösztöndíj (1997), Déry-díj (2000), Móricz Zsigmond ösztöndíj (2001), József Attila díj (2002), Vackor-díj (2003), Kavics-díj (2003), Zelk Zoltán díj (2004), Arany János ösztöndíj (2005), a Tokaji Írótábor díja (2005) Babits Mihály műfordítói ösztöndíj (2006)

Reviews

[Kuszma]

Szabó T. Anna rövid monológokkal és szarazélet (pláne a nőiélet) helyzetrajzokkal dolgozik. Néha érzékeny, néha hatásos, ám általában elég jellegtelen és félkész (mintha Tóth Krisztina ki nem dolgozott vázlatait látnám) szövegeket teremtve. Én meg azon gondolkodom, hogy eszköztelenség és eszköztelenség között mennyi különbség tud lenni. A szerző elvétve használja a sejtetés, a kihagyás eszközeit*, mindent direktbe tol az arcunkba: zárt, egysíkú emóciókkal és monolit karakterekkel dolgozik, aminek köszönhetően többnyire már a második mondatnál nyilvánvalóvá válik, hová is akar kifutni az egész. Ennek következtében valószínűleg nem fog a kötet mély benyomást tenni azokra, akik nem szeretik, ha egy szöveghez megoldókulcs van, inkább maguk találnának rá a válaszokra. Olyan ez, mint a közös főzés: az író hozza az alapanyagot, instruál, de nem köti meg a kezünket. Ám itt nincs közös főzés – itt konzerv van, mirelit pizza, amit a befogadó kirak a tányérra, megesszük, aztán vagy ízlik nekünk, vagy sem. Megmondom őszintén, nem nagyon vagyok oda az ilyesmiért, ezért számomra ezek a novellák az elolvasás után úgy pukkantak szét (pákk), mint a szappanbuborék. Nyomuk sem maradt.

* Pedig van, hogy tud olyat is: az Egy régi nő c. elbeszélésben. Ami fájóan egyedül marad a kötetben.

[Dani Dányi]

Rövid prózák… és talán nem túlzás a „várva várt” jelzőt idedobni. Szabó T. Anna első önálló prózakötete jópár igen sikeres verses kötetét követi, ezzel a prózában is maradandót alkotó költő(nő)k táborába is sorolható. Szabó T Anna első önálló prózakötete amit a világon egyik legismertebb magyar kortárs prózaíró – feleségeként, illetve irodalmi munkatársaként tesz az asztalra, és abba az ambivalens helyzetbe hozza a kritikus olvasót, hogy néha elmélázzon: vajon mennyire van a sztárházaspár alkotóilag is összenőve.
Általában a személyes, társas életükben fordulópontokhoz érő emberek drámai, érzékletes ábrázolása a legtöbb kis (3-5 könyvoldalnyi) írás. Van, ahol visszaköszön az időtlen-ősi boszorkányos, mágikus, fizikális narratíva, amit a Máglya esetében is méltattam – nem ez a fő vonal itt. Mielőtt nagyon kompromittálnám magamat, gyorsan leszögezném: Szabó T. Anna és Dragomán Gyuri bármennyire is összetartoznak az életben és irodalomban, az írásaik egyáltalán nem egymás köpönyegéből bújnak elő. Viszont nem annyira buta és előítéletes kiindulás volt ez részemről, mint amennyire haszontalannak bizonyult az olvasásomhoz. Ezek a prózák először is tök jók, változatosak, itt-ott észrevehetően kilóg egyik-másik technikai kísérlet, szóval valóban egy gyűjtemény, valamennyire egyenetlen, van amelyik nagyon elkapott, van amelyik kevésbé. Amitől titokban tartottam, hogy esetleg nagyon olvasóbarát, pozitív, kockázatkerülő szövegek lesznek ezek, szerencsére alaptalannak bizonyult, a legtöbb novella olvasása közben bizony fészkelődik az ember, izgul, undorodik, örül – szóval bevonódtam és ez azt hiszem egy igazi vízválasztó. Ez öt csillag az ötből, ha nem is feltétlen tíz csillag a tízből. És hogy lesznek még további többé-kevésbé hasonló kötetek, ebben biztos vagyok, már csak az a kérdés: mikor olvashatjuk a következőt?

[PuPilla]

Csalódás... Megrázó, felrázó, érdekes és hatásos novellákra számítottam, ehelyett sok kezdetleges furaság az, amit kaptam, rendkívül depresszív, és néhol totál értelmetlen körítéssel, ahol a nők elnyomottak, de mindemellett legtöbbször tényleg hülyék is... hát mi volt ez?
Értetlenül állok ez előtt a gyűjtemény előtt, alig van benne olyasmi, ami egy kicsit is megfogott volna. A nyúlfarknyi sztorik legtöbbje ujjgyakorlatnak tűnik, helyenként túl sok a vér, a testnedv, és a férfi-női kapcsolatok szörnyű abnormalitása egyszerűen undorított. És ez nem a "jó" féle undor, hogy hú, milyen hatásos, milyen elevenembe vágó, hanem az, amire nem vagy kíváncsi, és nyomot maximum annyit hagy, hogy na ezt, mégegyszer ne.

[Bence Gaspar]

Biztos fogok adni még egy esélyt Szabó T. Annának, mert nagyon szeretem a gyerekvers-fordításait, de ez a kötet nem tetszett igazán. Novellák esetén eleve nem azt várom, hogy mindegyik bejöjjön, mert az irreális lenne, de ebben kevés volt, ami tetszett. Áradt belőle a modern magyar irodalomra jellemző végtelenül depresszív, világfájdalmas hangulat, helyenként megspékelve bizarr, groteszk jegyekkel is. Nem volt kellemes olvasni, és még csak azt sem érzem, hogy cserébe több lettem valamivel.

[Eszter Szép]

Fél évig tartott, mire átvergődtem magam ezen a könyvön, pedig nem hosszú. Ellenben a novellák egyformák, nem csupán stílusukban (ami igen fárasztóvá teszi az olvasást), hanem a cselekményelemek is ismétlődnek. Emellett az egész drámaiság helyett sajnos inkább modoros és sokszor mesterkért.
Nagyon vártam ezt a könyvet, talán ezért is volt ekkora csalódás.

[Daniela Velgosová]

Zbierka poviedok, ktorá zachytáva útržky života, bez cenzúry, najautentickejšie ako len je možné.

[Peter Fpepimama]

Változó minőségű írások.

[Lynn (ﾉ◕ヮ◕)ﾉ*:･ﾟ✨]

Gyönyörű könyv, túlcsordul az érzelmektől, az emberségtől, az emberi lét mivoltától. Kicsit meztelennek éreztem magam sokszor, még most is, mintha Szabó T. Anna minden egyes oldalról megnézte volna a lelkem, és most már nem lenne bennem semmi titkos. Mintha az egész világot, az összes férfit és nőt levetkőztette volna, és kicsit több, mint 200 oldalban összefoglalta volna, hogy mit talált. Mit talált a kapcsolatokról, két ember dinamikájáról, a magányról, a keserűségről és a boldogságról, a változásról és az állandóságról.

Ez a könyv valójában 4.5 csillag, de csak azért nem 5, mert néha egy picikét repetitív, mégsem untam egyik történetet sem. Azt sem tartom kizártnak, hogy egyszer még visszatérek hozzá, majd tapasztaltabb fejjel, hátha még jobban sikerül lecsupaszítania, még ennél is jobban.

[Bán]

Lírai hangvételű novellák. Szinte mindegyik történet tele van fájdalommal, egy-egy szenvedő nő portréja.

[Katalin]

Relentless sincerity about human (man-woman) relationships, mostly women's fates,self-deception,love, desire,anger,hatred....Each short story is a concise life story of people struggling with their loneliness,passion and resignation. There are lies,unsaid desires,heart-rending fights between couples. The lyrical approach to these cases,to our fragility makes this book painfully beautiful.