Winifred Wagner was a British-born orphan who became Richard Wagner’s daughter-in-law, head of the Bayreuth festival, and one of Adolf Hitler’s closest personal friends. A no-nonsense Englishwoman who displaced Wagner’s formidable widow to become head of the family and the Festival, Winifred fell adolescently in love with Hitler and made Bayreuth the summer gathering place for the Nazi elite from 1933 to 1939. And yet this staunch German nationalist leaped to the aid of Jewish acquaintances and artists as they were increasingly threatened by exile, imprisonment, or death.
Drawing on previously unavailable sources, Brigitte Hamann has produced a meticulously researched and elegantly written biography—the story of the private Hitler and his monumental obsessions, and of the headstrong, dedicated, and misguided woman who remained loyal to his memory until her death in 1980.
Wagner, bevallom, nem nagyon érdekel. Nem is tudok róla sokat. Telivér germán Brünhildék lovagolnak bele önfeláldozón a pusztulásba, valami ilyesmi rémlik. Szóval nem volt evidens, hogy ezt a könyvet el kell olvasnom, de volt egy megérzésem. És lőn. Hamann kötete olyan plasztikusan, olyan világosan mutatja be, hogyan zúgnak bele intelligens, alapvetően jó szándékú emberek egy szörnyetegbe – de fülig! -, hogy az példa nélkül való. Mindezt a legjobb „mesélő” történészhagyomány keretein belül, aminek köszönhetően a szöveg szinte itatja magát. Biztos akadnak majd, akik sokallják a kötetben a „budoáranekdotákat”, a családi összetűzések alapos részletezését, de azt gondolom, Hamann kötetében minden ilyen részletnek helye és oka van, mert segítenek abban, hogy megértsük a szereplők komplex motivációit.
Kezdjük az elején. A nagy Wagner halott. Emlékét özvegye, Cosima (a mi Lisztünk lánya, milyen kicsi a világ!) sajátította ki, aki úgy üldögél a Wagner-kultusz központjában, Bayreuthban, mint egy öreg pók a hálóban. Ő szervezi többek között a bayreuthi fesztivált is, amit olyan Balaton Sound-ként kell elképzelni, ahol az összes fellépő Richard Wagner, vagy annak családtagja. No most Cosimáról tudni kell valamit: akkora antiszemita, mint a Kilimandzsáró. És közvetlen környezete is igazi zsidófaló-fészek, veje például az a Houston Stewart Chamberlain, akinek „A 19. század alapjai” című műve a modern rasszizmus egyik kiindulópontja, és egyben Hitler inspirációs forrása. Fia pedig Siegfried Wagner, akinek ugyan tehetség egy mikroszekundumnyi sem jutott – apu elhasználta -, de kudarcai nem kezdik ki önértékelését, hanem a zsidókra fogja az egészet. Ez a díszes kompánia az egész Wagner-hagyatékot a maga képére formálja: nagynémetté és antiszemitává.
Ebbe a közegbe csöppen bele Winifred Marjorie Williams, az angol árva, akit aztán Siegfried Wagner el is vesz feleségül*. A hölgy aztán tökéletesen akklimatizálódik: nem csak tevékenyen részt vesz a bayreuthi események koordinálásában és a wagneri mítosz építésében, hanem a veretes zsidózásba is lelkesen beleáll.
És itt lovagol be a képbe Hitler. Aki ekkor még fiatal, de szuggesztív politikus, Németország nagyságának megszállottja. Álma, hogy visszaállítja a hon dicsőségét, a korhadt weimari demokráciát pedig addig rugdossa, amíg mozog. Winifred és Hitler egymásra találnak: előbbi meglátja utóbbiban az aktivitást és az erőt, utóbbi pedig a Wagner-életműben (aminek óriási rajongója) a nácizmus kulturális legitimációját. Az eredmény egy igazi „this is the beginning of a beautiful friendship”, Hitler rendszeres vendég lesz Bayreuthban, a gyerekek „Wolfie”-nak szólítják, imádják e tündéri pacákot, a sok kedvességért cserébe pedig a Führer (miután Führer lesz) gyakorlatilag megmenti a veszteséges Wagner-fesztivált pár alapos tőkeinjekcióval.
Ami zavarba ejtő, hogy Winifred ezzel együtt nem tekinthető „rossz embernek”. Komoly erkölcsi autonómiával rendelkezik, amit nem rest használni: valószínűleg több tucat ember életét mentette meg, zsidókét és nem-zsidókét vegyesen. Mindezt pont azzal érte el, ami miatt meg lehet vetni: a Hitlerhez fűződő személyes jó viszonnyal. Bayreuth ténykedése alatt kis túlzással a béke szigetének volt tekinthető, tömegesen alkalmazott olyan egykori szociáldemokratákat, akiket más nem mert (és akik valószínűleg nélküle éhen haltak volna), mindezt pedig kifejezetten bátran, karakánul tette**, amiért nehéz nem becsülni – legalább egy picit. És mindeközben egy percig sem szűnt meg rajongva szeretni Hitlert, aki szerinte kedves, meleg és közvetlen személyiség volt. És hogy ez hogy fér össze a tömeggyilkosságokkal? Hát úgy, hogy azokról Hitler bizonyára nem tudott. Rossz emberek vették körül, Goebbels, Bormann, Himmler, ők csinálták az egészet. Ez az elképzelés olyan erősen meghatározta Winifred gondolkodását, hogy haláláig nem tudták meggyőzni az ellenkezőjéről. Számára Hitler mindig az a kis osztrák tündér maradt, aki lovagiasan kezet csókolt a hölgyeknek, és imádta megcirógatni a kisgyerekek aranyszőke haját.
(Közbevetem: a kötet utolsó pár száz oldala különösen erős. Ez ugyanis bemutatja, hogyan élte meg Winifred a Harmadik Birodalom bukása utáni időszakot. Nos, a maga módján szintén karakánul. Sosem tagadta meg ugyanis Hitlert, még akkor sem, amikor ezért komolyan megüthette a bokáját. Rendszeresen ki is akadtak rá gyermekei, mert folyton folyvást kompromittálta őket. Ahogy a háború alatt Bayreuth a szociáldemokraták menedéke volt, most egykori nácik gyülekezőhelye lett, akik Wagner árnyékában nyugodtan eladomázgathattak a régi szép időkről, amikor még rend volt.)
Elképesztően tanulságos olvasmány, helyenként bizsergetően az. Tökéletes illusztrációja annak, hogy milyen is a diktátor, és hogyan nyeri meg a polgári szíveket. Mert egyszerű lenne az élet, ha a gonoszokon elsőre látszana, hogy gonoszok. Mondjuk szarvuk lenne, vagy úgy néznének ki, mint az orkok. De sajnos nem így van. Hitler például, ha Bayreuthba ment, a küszöbön levette az ork-gúnyát, és úgy lépett a társalgóba, mint imádni való nagybácsi, odaadó osztrák sármőr, akire lehet számítani, és akinek a szeméből csöpög a jóság és az empátia. Ez volt neki a pihenés: odakünn hagyni a gyilkost. Mert nagyon fontos érteni, hogy Hitler nem csak eljátszotta a kedves fickót, hanem ott és akkor valóban az volt. Őszintén az volt. Hogy aztán megint gyilkos legyen.
* A rossznyelvek szerint Siegfriednek már nagyon sürgős volt elvenni valakit – bárkit! -, mert úgy tűnt, agglegényként végzi, és akkor férfiutód nélkül marad a Wagner-klán. És bizony-bizony a fenn említett rossz nyelvek azt is suttogták, hogy Siegfried homoszexuális vonzalmai miatt nem ért révbe eddig, ami egy nagynémet megmondóember esetében elég súlyos állítás. ** Karakánsága miatt Hitler kicsit be is sokallhatott tőle, mert 1940 után személyesen már nem találkoztak. (Bezzeg Winifred legidősebb fia, Wieland egészen 45-ig jóban volt a Führerrel, és alaposan ki is használta ezt. Hogy aztán 45 után hirtelen pálfordulással felfedezze magában az örök baloldalit és ellenállót.) Ám a kapcsolatukban beáll mosolyszünet egyáltalán nem akadályozta meg a hölgyet abban, hogy továbbra is szíve kicsiny kamrácskájában őrizze Adolfot.
A perfect example of biography overloaded w boring fact upon fact, repetition upon repetition that goes nowhere except into an airless tunnel. This 500-page badly writ book would make a nifty 5,000 wd article. But get another writer.
Who helps a murderous dictator become a murderous dictator? Very readable biography of one such person. If you want to see what she looked like, check on YouTube. You'll never listen to Wagner the same way again after reading this book.
Wow! Reading "Winifred Wagner: A Life at the Heart of Hitler's Bayreuth" will help you "understand" the times and the events described in this important book. Instead of just gaining facts you, hopefully, will gain true insight into what it was like to be Winifred Wagner, friend of Adolf Hitler and keeper of the Wagner flame. This book is correctly objective which gives it an "on the ground" feel during momentous times. The story also synthesizes history, art, politics, nationalism, psychology and philosophy. If you want to be a bit smarter about the 20th Century please read this book, but do it with as much objectivity as you can muster. Finally, as you read, try to put yourself into the shoes of the various characters. It will do you good. Enjoy the wild and bumpy ride!
Solid read about a woman that was neither black nor white but plenty of nuance! The British daughter in law of Richard Wagner was a woman that was an unrepentant friend and admirer of Adolf Hitler to her grave yet the same woman that risked her own neck during World War 2 defending and rescuing Jewish musicians and friends....so much so that during her trail after the war, that many Jews stood in the witness stand defending the Mistress of Wahnfried ....Winifred Wagner was a woman that wore more then one hat throughout her tumultuous life!
An interesting view of Nazi Germany, from the inside. These are very painful people, living in a museum to/ and serving the perspective of a man from another century. You can still read about the goings on within this family, to this very day. If you like the music of Wagner, you may enjoy this book, but it is more about the politics of the family, than anything else.
I found this book to be extremely interesting, but also very dry. I could generally only get through a few pages a night before falling asleep. A really interesting look at someone involved in the opera world during WW2.
The author had unprecedent access to a wealth of primary sources and created a fascinating portrait of a controversial woman during Bayreuth's taboo Nazi years. Shocking revelations about Wieland, an ardent supporter of Hitler who worked in a satellite concentration camp in Bayreuth. Who knew!