Mi ​lett hova?

by Dániel Varró, Rácz Nóra (Illustrator)

Küldök ​​egy új verset, Óda a haladékhoz címűt, remélem, elég szívhez szóló, mert pár nap haladék még nagyon elkelne – írja a költő a kiadónak, aki természetesen meghatva megadja a haladékot, hiszen ez a kötet csupán tizenhét évvel a Bögre azúr, valamint épp hogy kilenc évvel a Szívdesszert után készül el, és hát a jó munkához, tudjuk, idő kell. Főleg, ha a költő nem kapkodós. Viszont bámulatos költemények születhetnek épp emiatt arról, hogy nem az, és hogy milyen nem még. Hogy nem kertbarát, nem e-mail- és telefonbarát, viszont gyerek- és családbarát, illetve hogy mit jelent számára a költői szerep, kiváltképp mikor hitvesi, esetleg létösszegző lírát vagy épp futballkommentátor-ódát, tehenészeti költeményt költ. Ebben a kötetben minden tiszta sor, mindent ki lehetett mondani, minden olyan mint minden, és Daniból közben Dániel lesz, mi pedig megtudjuk, hogy az ő korában / egy rendes költő meg van halva már. Azonban ő konokul ragaszkodik magánemberi rendetlenségéhez, miközben ha a rímek és ütemek rendjéről van szó, a nyelv és a forma úgy engedelmeskedik neki, ahogy nagyon keveseknek a kortárs költészetben.

Genres: Poetry

116 pages, Hardcover

First published January 1, 2016

Reviews

[Ross · Rating 4 out of 5]

Ezt a Varró Dánielt ezt be kell tiltani!

Teljességgel felháborító, amit ez a nem is tudom minek nevezzem, (mert költőnek semmiképp), a nagybetűs Ká, mint Költészettel tesz!
A Káöltészet célja, mint azt minden józan gondolkodású Magyar Ember tudja, hogy erkölcsnemesítő tartalmakról szép szavakkal, választékosan beszéljen!
Esetleg pitypalatty.
Ehhez képest ez itt mindenféle hülyeségről írogat!
És az még hagyján…
De ki is adják!

Hát hogy lehet már egy Versbe olyanokat írni, hogy Szmájli?! Meg hogy szkájpolni?! Ráadásul wifi! Ilyen szavak gyönyörűséges, édesen zengőcsengőbongó, hőn szeretett, a világon páratlanul egyedi Magyar nyelvünkben NEM IS VANNAK!
De ami még ennél is felháborzasztóbb… a csúnya szavak!
Hát mi az, hogy „a szavak durván odaba$@!%”? Meg mi az a szabadversben, hogy „ge$@!%”?! Tessék, a moly se enged ilyen szavakat képernyőre vetni, hát az aztán már tényleg mindennek a teteje, hogy valaki Versbe írja ezeket! Ki merem jelenteni: Varró Dániel a Magyar Kultúra megszentségtelenítője! Sírásója! TEMETKEZÉSI VÁLLALKOZÓJA!
Hát ilyen példát állítunk az erkölcsi példázatokra szomjazó, serdülő ifjúság elé?! Hát azt hisszük, a Versek csak úgy szólhatnak akármiről?! Hogy megmosolyogtathatnak?! Hogy szórakoztathatnak?! Hogy életszagúak lehetnek?! Hát nem!
A Vers legyen poros! Egy kicsit esetleg dohos! A Vers attól VERS, ezt minden központilag kirendelt tankönyvből meg lehet tanulni!

Különben meg ilyen idős korában minden tisztességes Költő már rég meg van halva! Ha esetleg nem, akkor depressziós.
Ha erre nem hajlandó, és ragaszkodik ahhoz, hogy éljen és jól érezze magát, – ami egy költészeti nonszensz –, akkor nincs más megoldás: Be kell tiltani!!!

[janetonic · Rating 3 out of 5]

Hmm... nekem ez nem annyira. De nem mert rossz, csak mert nem kötött le igazán. Egy tetszett, a többit feledni fogom gyorsan: Minden olyan mint minden.

[blueisthenewpink · Rating 4 out of 5]

Nagyon jó, egyre jobb, hibátlan! Az újabb boci-változatok zseniálisak, a Macuó Basós változat különböző fordításokban! Jól szórakoztam a virtuóz verslábfetisiszta kötetén. A rím és/vagy ritmus kedvéért rövidülő magánhangzókat nem szeretem továbbra sem, és még a vicces önvallomásokban is úgy érzem, megtartja a három lépés távolságot. Pedig talán elég lenne egy. (A nulla sem szerencsés.) Valahogy ahhoz vagyok szokva, hogy a vers ennél kitárulkozóbb. Ez nem elvárás, csak nekem így hiányérzetem marad. (Akkor mégis elvárás?) Persze ha nem fáj semmi, hát nem fáj semmi. Azért még szabad verset írni. De csakis ilyen mesterien.

[Mihály Szabó · Rating 5 out of 5]

Nagyon szórakoztató, de sohasem öncélúan bohóckodó versek, zseniális nyelvi lelemények és rímek jellemzik a kötetet, ráadásul az illusztrációk is ötletesek és szépek, igazán jól illeszkednek a versekhez. "Minden olyan mint minden" - tudhatjuk meg egy fenomenális szabadversből, amit talán mondanék is kedvencemnek a kötetből, de tényleg nehéz lenne választani, mert annyi fajta verstípus van, és mindegyik kitűnő.

[Vera · Rating 4 out of 5]

Ez a könyv olvasgassunk belőle egy picit közösen aktivitásnak indult, aztán egész délelőttös ágyban fekvés, nevetgélés, végigolvasás lett belőle. Ez van, ha az elején kezdjük és nagyon tetszik szinte minden vers. Boldog szülinapi ajándék volt.

[Boro · Rating 5 out of 5]

Boldog.

[F. · Rating 5 out of 5]

"a versírás nehézségeiről panaszkodni versben olyan mint
vacsora közben disznót vágni"
Varró Dániel az egyik legtehetségesebb kortárs magyar költő, aki nem fél a költői szenvedésekről beszélni, de nem idegesítő módon (hiszen tudjuk, hogy alapállása az embernek az idegesség :) Leleményesek a versei és egyáltalán nem fárasztóak. 10/10 irodalomtanárnak ajánlanám.

[Vivien Ágnes · Rating 5 out of 5]

Nem is írok erről a könyvről túl sokat,
Elég annyi is, hogy mosolyogva kezdtem tőle a napomat.
Azt hiszem, ez talán mindent elmond,
Ha úgy érzed számodra kevés,
Irány a bolt,
Kezdheted a könyv-evést.

[György Szabó · Rating 5 out of 5]

Zseni

[Istvan Zoltan · Rating 3 out of 5]

Varró's poems are entertaining and insightful. It is a book that grasps characteristic and interesting details of everyday life. Varró cleverly peeks behind the cliches in the guise of which we often perceive our family, love and work. he pokes jokes at authors who put on pretensious and serious airs when talking of trivial topics. And he does all this funnily, full of wit, jolliness and affection. This type of poetry is nothing new in the UK, Japan, or the US, but is a much needed gush of fresh air in Hungary, where still too many poets think that they need to capture 'deep metaphysical truths' or 'real insights into psychological life'. Free of such ambitions, Varró's book delivers more in terms of truth and insight than many of the more famous contemporaries, while managing to be light and entertaining reading. Poetry worth the money.