Ha egy szobából nincs kiút, ha az életünk egy árulástól csöpögő cseppkőbarlang, ha tohonya élettárs-zsírszobrok feszülnek az ajtónknak, még akkor is meglepő menekülési iránynak tetszik a 20. század elejének magyar irodalma. Karinthy és Kosztolányi, a két macska, akikben a főhős tinédzserleány lelki társait, legjobb barátait és mókakomáit tiszteli, pótolni hivatott az elvált apát, a saját függőségével küzdő anyát és a többi családi árulót. Szabó Borbála regényében mindenki Geréb A Pál utcai fiúk ból, és a címadásra sincs esélyesebb jelölt József Attilánál. A könyvet tehát el kell olvasnia mindenkinek, akit valaha elárultak, aki kiszolgáltatottnak érzi magát, aki kétségbeesetten kuksol a szobájában az íróasztala alatt (tehát a többségünknek), mivel e kötet szerzőjében végre ők is lelki társra, legjobb barátra és mókakomára találhatnak. Megrázó és humoros, mély és felemelő, felnőttes és gyerekes. Folytathatnám a látszólagos ellentétek sorát, de mivel ez jóval sekélyesebb lenne, mint a regénynek akár egyetlen mondata is, ezért abbahagyom. Inkább olvassátok el magát a művet! Össze sem lehet hasonlítani az ajánlóval. Azt ugyanis egy komoly, tehetséges, igazi író írta.
Wao! Mennyire ötletes, sokrétű kis olvasmány volt ez. De nem gondolom, hogy ez ifjúsági regény. Egyrészt a sok irodalmi utalást ismerni, érteni kellene, hogy élvezhessük a szöveg találékonyságát, másrészt a főszereplő lány eléggé szélsőségesen hátrányos helyzetű, engem felnőttként is több helyen sokkoltak a történések. Hogy mennyire nem látták a szülei, rokonai ennek a gyereknek a szenvedéseit, mennyire mellébeszéltek és önző módon kimagyaráztak mindent a saját javukra.
Nem értem, hogy ez a nagyon hátrányos közeg hogyan tudott a magyar irodalom nem csak nagyjaival, de legviccesebb párosával, azaz Kosztolányival és Karinthyval meg a macskákkal összekeveredni. Ugyanakkor meg bejött, mert tökre értem, hogy az állatokat, az irodalmat, a fantáziát meg a humort használja eszközül a lány túléléséhez, amik nagyon is jó eszközök, én is használom őket lelkesen - meg a zenét is!
A két nevezett író civakodását, párbeszédeit imádtam, azon pedig nagyon röhögtem amikor saját magukból feleltek az iskolában, zseniális volt :) Egyszerre sírnék és nevetnék ezen a történeten, pont ettől nagyon jó, nyilván ötös. És nem viccelek, van egy cirmos meg egy fekete, fehérmellényes macskám, lehet ha átkeresztelem őket Fricire és Dezsőre, ők is megidézik itt nekem ezt a két tehetséges humorzsákot :)
Upd: most olvastam, hogy önéletrajzi ihletésű a történet. Jajj :((
Ez valami egészen különleges, modern szépirodalmi élmény volt. Nagyon tetszett a szerző játéka a stílusokkal, műfajokkal, nagyon érdekes és magával ragadó volt az egész “történetvezetés” (már amennyiben ez a belső utazás történetnek tekinthető a szó klasszikus értelmében). De közben nagyon nyomasztó is volt és egyre inkább azzá vált, ahogy haladtam a könyvvel. Ezzel együtt nem csökkent a mű rám gyakorolt mágneses hatása. Szóval azt semmiképp nem mondanám rá, hogy “súlytalan”. Én Poket könyvként olvastam, szerintem nagyon jól áll a formátum neki. Ajánlom.
nagyon sokáig tartott megírni ezt az értékelést, mert mindig kitöröltem. annyira tökéletes ez a könyv, hogy nem tudok róla mit írni. tényleg. hónapok óta nem váltott ki belőlem semmi ennyire heves érzéseket. sokkolóan jó, újra fogom olvasni.
4,5 csillag Ezt az értékelést megírni nem egy kis könnyű feladat. Valahol vérzik a szívem hogy ennek a remekműnek "csak" négy csillagot adtam, de másrészt nem tudom, hogy egy hónap múlva fognak-e még a gondolataim Szabó Bori (most a Hősünkre gondolok) élete körül forogni. Lehet hogy visszatérek még, hogy feljavítsam az értékelést.
Na mindegy, akkor vágjunk is bele: Ez az ifjusági regény nagyon eltér bármitől amit valaha olvastam, nagyon, nagyon eredeti és borzasztóan szórakoztató. De komolyan. Szétröhögtem magam. Rengeteg vers van benne, de ettől nem kell megíjedni azoknak sem, akik akár utálják a verseket. Ez most másmilyen. Főhősünk, Borinak, az élete - ahogyan ő fogalmazna - kurvára el van cseszve. Nem tud senkire se számítani, se megbízni bárkiben. Az én ízlésemnek néha picit túl van tolva a karaktere, zavaróan rondán beszél és elront néhány szép jelenetet, de szerencsére nem sok ilyenre emlékszem. Két macskája, Frici meg Dezső, valójában Karinthy Frigyes és Kosztolányi Dezső. Csak szimplán ez. Milyen zseniális ötlet már, nem? Na és akkor ők ketten elcsábítják Borit a New York kávéházba, meg egyszer a "becsületes városba" is, és ott egy kávé és cigik mellett elfilozofálnak. Nagyon jól megismerheti az olvasó Karinthyt meg Kosztolányit, az ő kapcsolatukat meg úgy mindent ami kötődik hozzájuk.
Na de többet szerintem inkább nem is mesélek el, olvassátok el magatoknak. De tényleg. Fantasztikus volt. Szerintem kötelező olvasmánynak kéne titulálni.
Furcsa könyv, nem is tudom hová tegyem. Rengeteg nagyon jó témát vet fel és a macska-szerzők ötlete zseniális, mégis nagyon sötét, komor, nyomasztó és a feloldozás kevés, vagy nem létező volt számomra. Szuper, hogy vannak ilyen szókimondó regények is az ifjúság számára, és hogy valós és véresen komoly problémákat boncolnak - magányosság, zűrős család, molesztálás, elhanyagolás, alkoholizmus stb. -, mégis úgy érzem kicsit elbillent a mérleg a túl zaklatott felé, és ez a szegény kislány a macskákon kívül nemigen kapott kapaszkodót... Az állandó csúnya beszéd pedig nagyon zavart... Minek? Egy dühös és sebzett kiskamaszt máshogy is le lehet festeni, nem csak az állandó ordenáré megnyilvánulásokkal, ez taszító. Szuper lehet színházban, ez is kamaradarabnak való, lévén, hogy egyetlen kicsi - és egyre szűkülő - szobában játszódik.
Ez egy különleges könyv, nem lepődnék meg, ha hamarosan kötelező olvasmány válna belőle, mert minden megvan benne hozzá: - két irodalmi személyiséget és a hozzájuk kapcsolódó érát is emberközelbe hozza (Karinthy, Kosztolányi, New York kávézó, Nyugat), az olvasó akaratlanul is rengeteget megtud az irodalomról - tele van idézetekkel - tinédzser főszereplő - igazi problémák - stílus, jó nyelvezet (oké, ordenáré, de hátha) - megmutatja, hogy egy bukásból álló gyerekből is lehet valaki. Imádtam a könyvet. Fantasztikus az ötlet, hogy a macskák valójában írók és Bori kijárogat velük a kávézóba - ugyanakkor depresszív volt, hogy a prológus kivételével az egész cselekmény egyetlen szobában játszódik. Ezen a részen érződik, hogy drámából készült... jó lett volna kivinni a hősöket legalább a lakásba! (Egyhelyütt kifejezetten "Függöny!" felkiáltással zárult a fejezet.) Abszurd volt, hogy a lány nem tud kijutni a szobájából napokon keresztül. Mert ugye azzal indul a dolog, hogy pisilnie kell, de a mostohaapja eltorlaszolja az ajtót. Szóval hogyan pisilt, hogyan evett a lány? A könyv formátuma zseniális. Van súlya, klassz, hogy ilyen kicsi és kemény borítású, az Alföldi nyomda megint csodásat alkotott :)