What do you think?
Rate this book
A legnagyszerűbb könyv a nárcizmusról
"Ez a könyv az érdeklődő nagyközönségnek szól, nem tankönyv és nem diagnosztikai vagy terápiás útmutató. Olyan igyekszik lenni, amilyet a szerző maga is szívesen elolvasna. A címe természetesen ironikus, viszont a témához illő.
A nárcizmus részben pszichológiai, részben a hétköznapokban használt fogalom és a pszichológián túlmutató kulturális jelenség. A pszichiátriában egy személyiségzavart jelöl, melynek határai eléggé elmosódottak. A nárcizmusunk mértéke is igen különböző lehet a való életben: a magányos, sebezhető, zárkózott, precíz, de érző szívű embertől a rideg, fennhéjázó, manipulatív bántalmazóig. A könyv fókuszában a narcisztikus személyiségzavar áll, ám a jelenség megértéséhez kitágítjuk az optikát, és így bemutatásra kerül az elkényeztetettségnek vélt elhanyagoltságtól, a narcisztikus sérülékenységen át, az antiszociális és a paranoid karakterig ívelő spektrum. A témához való közelítést filmek, színdarabok, regények, saját élmények és terápiás esetek részletei segítik." (a Kiadó)
"Philip Zimbardo professzorral, az egyik legkiválóbb szociálpszichológussal magyarországi látogatásai során két alkalommal is hosszan beszélgettem a készülő könyvről. Részletesen meséltem neki a könyv koncepciójáról, felépítéséről is. Ő mindezek után ezt az ajánlást küldte el nekem:
"A legnagyszerűbb könyv a nárcizmusról a pszichiáter-író, Bánki György valóban nagyszerű műve, nélkülözhetetlen kalauz a nárcizmus bonyolult világában. A lenyűgöző, eredeti gondolatokkal teli, nagyhatású könyvben az olvasókat egy szokatlan utazásra invitálja a szerző, melynek során felfedezhetik a lélek ismert és ismeretlen zugait. Ehhez Bánki kiváló idegenvezetőnek bizonyul, aki ezt a szellemi kalandot remek stílusban varázsolja izgalmassá és élvezetessé. Legyen ez a könyv kötelező olvasmány mindenkinek, aki valaha ismert narcisztikust, vagy ő maga az, vagy tervezi, hogy azzá válik." (Philip Zimbardo professzor, Stanford Egyetem A Lucifer-hatás szerzője)" (a Szerző)
A nárcizmus részben pszichológiai, részben a hétköznapokban használt fogalom és a pszichológián túlmutató kulturális jelenség. A pszichiátriában egy személyiségzavart jelöl, melynek határai eléggé elmosódottak. A nárcizmusunk mértéke is igen különböző lehet a való életben: a magányos, sebezhető, zárkózott, precíz, de érző szívű embertől a rideg, fennhéjázó, manipulatív bántalmazóig. A könyv fókuszában a narcisztikus személyiségzavar áll, ám a jelenség megértéséhez kitágítjuk az optikát, és így bemutatásra kerül az elkényeztetettségnek vélt elhanyagoltságtól, a narcisztikus sérülékenységen át, az antiszociális és a paranoid karakterig ívelő spektrum. A témához való közelítést filmek, színdarabok, regények, saját élmények és terápiás esetek részletei segítik." (a Kiadó)
"Philip Zimbardo professzorral, az egyik legkiválóbb szociálpszichológussal magyarországi látogatásai során két alkalommal is hosszan beszélgettem a készülő könyvről. Részletesen meséltem neki a könyv koncepciójáról, felépítéséről is. Ő mindezek után ezt az ajánlást küldte el nekem:
"A legnagyszerűbb könyv a nárcizmusról a pszichiáter-író, Bánki György valóban nagyszerű műve, nélkülözhetetlen kalauz a nárcizmus bonyolult világában. A lenyűgöző, eredeti gondolatokkal teli, nagyhatású könyvben az olvasókat egy szokatlan utazásra invitálja a szerző, melynek során felfedezhetik a lélek ismert és ismeretlen zugait. Ehhez Bánki kiváló idegenvezetőnek bizonyul, aki ezt a szellemi kalandot remek stílusban varázsolja izgalmassá és élvezetessé. Legyen ez a könyv kötelező olvasmány mindenkinek, aki valaha ismert narcisztikust, vagy ő maga az, vagy tervezi, hogy azzá válik." (Philip Zimbardo professzor, Stanford Egyetem A Lucifer-hatás szerzője)" (a Szerző)
- GenresPsychologyNonfiction
404 pages, Paperback
Published January 1, 2016
40 people are currently reading
191 people want to read
Ratings & Reviews
Friends & Following
Create a free account to discover what your friends think of this book!
Community Reviews
Displaying 1 - 6 of 6 reviews
September 2, 2019
Nem szeretnék nagy szavakat használni, mert annyira olcsó lenne azt írni, hogy ez a könyv az egész életemet átírta. De ha egyszer így van…!
Óriási dolog, hogy végre a köztudatba került és ennyi szakember foglalkozik a narcisztikus személyiségzavarral, élükön Bánki Györggyel, akinek nem lehetek elég hálás, hogy segített megérteni mindazt, amitől egész életemben szenvedtem {{például a 17 éve tartó „csendkúra”}}, és ami miatt évtizedekig azt hittem, én vagyok a hibás, én látom rosszul. Nem mintha először hallottam volna a betegségről, de mégis, ez a könyv többet nyújtott, mint bármilyen terápia, amin részt vettem, vagy bármilyen előadás, amit meghallgattam a témában.
Sokat tépelődtem, mennyiben helyes így kiadni magamat egy internetes könyves oldalon, de számomra ez az olvasás felért egy tisztító kúrával, egyszeriben minden a helyére került, így ennek ez is része lesz. Sokkoló volt magamra ismerni, mint áldozat, aki egy narcisztikus bűvkörébe került formálódó személyiségként, majd felnőtt fejjel ismét. Most pedig azt érzem, mintha eltávolítottak volna belőlem valami rosszindulatú daganatot, amitől most jobban vagyok, de azért figyelnem kell, ki ne újuljon.
A könyv 400 sűrűn szedett oldal, az NPD-t minden szögből megmutatja, de nem ám a száraz, érfelvágós módon, hanem úgy, hogy laikusok számára is érthető legyen, a tragikus téma dacára időnként kitört belőlem a nevetés Bánki doktor úr sziporkázó humorát olvasva. A betegség tünetegyüttesének leírásán túl elgondolkodtató leckéket kapunk a történelem patológiásabb fejezeteiből, megspékelve a jelen kül-és belpolitikai helyzet pszichiátriai elemzésével. Gyakorlatilag az egész könyv kiidézhető részekből áll, de figyelőimnek megkegyelmeztem és csak a legeslegjobbakat (illetve amiket még más nem írt ki) vittem fel az idézetek közé.
A könyv legutolsó részében az áldozatokról is szó esik, zaklatott lelkemnek gyógyírt nyújtva (nagyon felkavaró az egész könyv). Világossá vált számomra, hogy nem kell feltétlenül továbbvinnünk ezt a fájdalmas örökséget. Persze ehhez sok-sok önismereten és a könyv fontos részeinek újra-és újraolvasásán keresztül visz az út. Köszönöm, doktor úr. Fájt, de megérte.
Óriási dolog, hogy végre a köztudatba került és ennyi szakember foglalkozik a narcisztikus személyiségzavarral, élükön Bánki Györggyel, akinek nem lehetek elég hálás, hogy segített megérteni mindazt, amitől egész életemben szenvedtem {{például a 17 éve tartó „csendkúra”}}, és ami miatt évtizedekig azt hittem, én vagyok a hibás, én látom rosszul. Nem mintha először hallottam volna a betegségről, de mégis, ez a könyv többet nyújtott, mint bármilyen terápia, amin részt vettem, vagy bármilyen előadás, amit meghallgattam a témában.
Sokat tépelődtem, mennyiben helyes így kiadni magamat egy internetes könyves oldalon, de számomra ez az olvasás felért egy tisztító kúrával, egyszeriben minden a helyére került, így ennek ez is része lesz. Sokkoló volt magamra ismerni, mint áldozat, aki egy narcisztikus bűvkörébe került formálódó személyiségként, majd felnőtt fejjel ismét. Most pedig azt érzem, mintha eltávolítottak volna belőlem valami rosszindulatú daganatot, amitől most jobban vagyok, de azért figyelnem kell, ki ne újuljon.
A könyv 400 sűrűn szedett oldal, az NPD-t minden szögből megmutatja, de nem ám a száraz, érfelvágós módon, hanem úgy, hogy laikusok számára is érthető legyen, a tragikus téma dacára időnként kitört belőlem a nevetés Bánki doktor úr sziporkázó humorát olvasva. A betegség tünetegyüttesének leírásán túl elgondolkodtató leckéket kapunk a történelem patológiásabb fejezeteiből, megspékelve a jelen kül-és belpolitikai helyzet pszichiátriai elemzésével. Gyakorlatilag az egész könyv kiidézhető részekből áll, de figyelőimnek megkegyelmeztem és csak a legeslegjobbakat (illetve amiket még más nem írt ki) vittem fel az idézetek közé.
A könyv legutolsó részében az áldozatokról is szó esik, zaklatott lelkemnek gyógyírt nyújtva (nagyon felkavaró az egész könyv). Világossá vált számomra, hogy nem kell feltétlenül továbbvinnünk ezt a fájdalmas örökséget. Persze ehhez sok-sok önismereten és a könyv fontos részeinek újra-és újraolvasásán keresztül visz az út. Köszönöm, doktor úr. Fájt, de megérte.
February 10, 2021
A(z egyik) legnagyszerűbb könyv, amit olvastam. Párkapcsolat előtt/közben/után, gyermekvállalás előtt és általában az emberi kapcsolatok megértéséhez remek iránymutatás, felvilágosítás, sokszor észhez térítés.
A Szerző soraiból közérthetően tájékozódhatunk, mégsem marad hiányérzet a szakmaiságot, tudományos megalapozottságot illetően.
A hasonló témájú könyvek közül kiemelkedik azzal is, hogy a hasznos és sokszor tömény ismeretanyagban kiválóan elhelyezett szellemes mondatok, életből vett példák, könyv-, illetve filmidézetek fenntartják az érdeklődést, nem veszünk el a száraz szakszövegben.
Ez a könyv minden háztartásban a könyvespolc gyakran lapozgatott alapdarabja kellene, hogy legyen. Persze, némi nyitottság és önkritika is szükségeltetik hozzá.
A Szerző soraiból közérthetően tájékozódhatunk, mégsem marad hiányérzet a szakmaiságot, tudományos megalapozottságot illetően.
A hasonló témájú könyvek közül kiemelkedik azzal is, hogy a hasznos és sokszor tömény ismeretanyagban kiválóan elhelyezett szellemes mondatok, életből vett példák, könyv-, illetve filmidézetek fenntartják az érdeklődést, nem veszünk el a száraz szakszövegben.
Ez a könyv minden háztartásban a könyvespolc gyakran lapozgatott alapdarabja kellene, hogy legyen. Persze, némi nyitottság és önkritika is szükségeltetik hozzá.
June 30, 2025
Valószínűleg mindenkinek a közvetlen környezetében van legalább egy nárcisztikus, aki megkeseríti a környezetében élők életét. Hogy mennyire vészes a helyzet azt persze egyéne válogatja, meg persze lehet, hogy pont mi magunk vagyunk ezek. Bánki György szépen végig kalauzol minket a nárcisztikus emberek típusain, diagnosztizálásán, a legfontosabb szakmabeliek ehhez kapcsolódó felfedezéseink / terápiás módszerein, hogy hogy alakul ki ez a helyzet, hogyan működik a nárcisztikus ember, miben különbözik más hozzá hasonló személyiségzavaroktól, illetve hogy hogyan kell kezelni az ilyen személyeket az életünkben.
Ez a könyv az átlag embereknek szól, nem szakmabelieknek, ennek ellenére bár nincs minden bekezdés lehivatkozva, gyakran hivatkozik a szöveg híres terapeutákra, és szakirodalomra, és mindeközben rendkívül olvasmányos marad.
Ez egy nagyon fontos útmutató, amit szerintem mindenkinek érdemes lenne elolvasni, márcsak azért is mert ahogy az elején mondtam, majdhogynem mindannyiunk közelében van egy nárcisztikus ember, ha meg úgy gondoljuk hogy nem, lehet hogy a könyv elolvasása segíteni fog hogy ezt az állapotot újra értékeljük és új felfedezéseket tegyünk, vagy legalábbis megértsük a politikai életet uraló nárcisztikus személyek működési módjait.
Szóval tényleg megéri elolvasni. Az egyetlen problémám, ami sok más hasonló könyvre jellemző - kissé sokszor azt éreztem hogy ismétli önmagát.
Ez a könyv az átlag embereknek szól, nem szakmabelieknek, ennek ellenére bár nincs minden bekezdés lehivatkozva, gyakran hivatkozik a szöveg híres terapeutákra, és szakirodalomra, és mindeközben rendkívül olvasmányos marad.
Ez egy nagyon fontos útmutató, amit szerintem mindenkinek érdemes lenne elolvasni, márcsak azért is mert ahogy az elején mondtam, majdhogynem mindannyiunk közelében van egy nárcisztikus ember, ha meg úgy gondoljuk hogy nem, lehet hogy a könyv elolvasása segíteni fog hogy ezt az állapotot újra értékeljük és új felfedezéseket tegyünk, vagy legalábbis megértsük a politikai életet uraló nárcisztikus személyek működési módjait.
Szóval tényleg megéri elolvasni. Az egyetlen problémám, ami sok más hasonló könyvre jellemző - kissé sokszor azt éreztem hogy ismétli önmagát.
August 22, 2025
Ez egy elég jó könyv. És klassz első könyv.
Pszichiáterként egyszerre éreztem régóta késztetést és ellenállást, hogy elolvassam ezt az írást: felsorolhatnék számtalan kifogást, hogy mirét kellett erre kilenc évet várnom, de csak részigazságok lennének. A lényeg, hogy személyes történetek, kapcsolódások voltak hozzá szükségesek, hogy kicsit nyitottabb legyek, és végül mégis rászánjam magam az olvasásra.
Az ambivalencia folytatódott olvasás közben is. Majdnem minden sora rezonált valami személyes élménnyel, éreztem magam kicsinek, ha nem ismertem a popkulturális utalásokat, és dőltem hátra elégedetten, ha szakirodalmat magyarázott. Töményenk éreztem a szöveget, és hálás voltam az ismétlésekért, mert egyszeri olvasásra még az ismerős koncepciókat sem szeretem (vagy tudom jól) érteni. Nem szerettem a nyomdai kivitelezést, túl szoros és tömény oldalakon kellett átvergődni, miközben végig egyetértettem azzal is, hogy nincs más út, ezen végig kell menni a megértéshez.
A könyv felépítése - a tartalom sorrendje értelmében - szerintem elég szerencsés így, ahogy van, a terápiás (vagy reményt adó) tartalmak a könyv végén értelmet adnak a szenvedésnek. A szenvedés részben az árnyalatokból adódik. Valójában semmi sem fekete vagy fehér, én vagy te, igen vagy nem. Az egész ezerarcú, látszólag egymás fonákjának tűnő jelenségek fakadhatnak ugyanarról a tőről, és számos kis nüansz ad végtelen lehetőséget arra, picit mindig máshogy lássuk a dolgot. Ez az olvasótól sok ellentmondástűrést, megértést, toleranciát (tartalmazóképességet) igényel, ami a narcisztikus hasítás ellenszere is egy kicsit, csak elég fájdalmas tud lenni, amikor minket akarnak belülről kettévágni.
Nekem segített összerendezni egy csomó személyes és rideg szakmai információmorzsát, annak ellenére, hogy szerintem Bánki Györgynek ez nem a legjobb, csak a legelső könyve. Én kicsit várom is a folytatást, ami minden bizonnyal még ennél is nagyszerűbb lesz.
Pszichiáterként egyszerre éreztem régóta késztetést és ellenállást, hogy elolvassam ezt az írást: felsorolhatnék számtalan kifogást, hogy mirét kellett erre kilenc évet várnom, de csak részigazságok lennének. A lényeg, hogy személyes történetek, kapcsolódások voltak hozzá szükségesek, hogy kicsit nyitottabb legyek, és végül mégis rászánjam magam az olvasásra.
Az ambivalencia folytatódott olvasás közben is. Majdnem minden sora rezonált valami személyes élménnyel, éreztem magam kicsinek, ha nem ismertem a popkulturális utalásokat, és dőltem hátra elégedetten, ha szakirodalmat magyarázott. Töményenk éreztem a szöveget, és hálás voltam az ismétlésekért, mert egyszeri olvasásra még az ismerős koncepciókat sem szeretem (vagy tudom jól) érteni. Nem szerettem a nyomdai kivitelezést, túl szoros és tömény oldalakon kellett átvergődni, miközben végig egyetértettem azzal is, hogy nincs más út, ezen végig kell menni a megértéshez.
A könyv felépítése - a tartalom sorrendje értelmében - szerintem elég szerencsés így, ahogy van, a terápiás (vagy reményt adó) tartalmak a könyv végén értelmet adnak a szenvedésnek. A szenvedés részben az árnyalatokból adódik. Valójában semmi sem fekete vagy fehér, én vagy te, igen vagy nem. Az egész ezerarcú, látszólag egymás fonákjának tűnő jelenségek fakadhatnak ugyanarról a tőről, és számos kis nüansz ad végtelen lehetőséget arra, picit mindig máshogy lássuk a dolgot. Ez az olvasótól sok ellentmondástűrést, megértést, toleranciát (tartalmazóképességet) igényel, ami a narcisztikus hasítás ellenszere is egy kicsit, csak elég fájdalmas tud lenni, amikor minket akarnak belülről kettévágni.
Nekem segített összerendezni egy csomó személyes és rideg szakmai információmorzsát, annak ellenére, hogy szerintem Bánki Györgynek ez nem a legjobb, csak a legelső könyve. Én kicsit várom is a folytatást, ami minden bizonnyal még ennél is nagyszerűbb lesz.
November 15, 2019
Szuper könyv. Az utóbbi években sokat olvasgattam a nárcizmusról, az utóbbi negyven évben pedig sok mindent megtapasztaltam általa. Bánki György nagyon elkapta a nárcizmus lényegét. Nagy érdeme a könyvnek, hogy nem próbálja egy külön kasztként bemutatni a nárcisztikus embereket, mint akik lényegesen különböznek egy másik kaszttól, a nem nárcisztikusakétól.. Az olvasóban nem alakul ki a vagyunk mi és vagytok ti érzés.
A könyv kb. első fele éppen úgy mutatja be a nárcizmus mögött rejlő tulajdonságokat, személyiségvonásokat, a mögötte rejlő működésmódokat, hogy olvasóként mindannyian magunkra ismerünk. Hiszen ezek a tulajdonságok az emberi természet részei, hiszen mindannyiunk alapvető igénye hogy figyeljenek ránk, hogy kompetensnek érezzük magunkat, hogy úgy érezzük képesek vagyunk irányítani az életünket stb. Hogy mindez egy kóros, a környezet számára nehezen elviselhető és nehezen kezelhető mértékben jelenik meg egy ember személyiségében, az visszavezethető a családi környezetre, általában egy szintén nárcisztikus légkörre.
De ez a kötet ennél több. Számomra az emberről szól. Arról az emberről, aki szeretné megélni a teljességét, személyisége egészét kibontakoztatni, de valahol ebben megakadt, nem hagyták vagy nem segítették ebben a kiteljesédésben és más utakat talált magának. Így válhatott áldozattá, később pedig akár maga is nárcisztikussá, továbbadva a megtapasztalt működésmódokat.
További pozitívuma a könyvnek, hogy nem egységesíti a nárcisztikus személyiségzavarral küzdő embereket. Nem egyformák ők sem. Nem vagyunk egyformák. Akár egészséges lelkülettel élünk, akár hiányokkal küzdünk, akár lelki problémákkal küzdünk, akkor is különbözünk. Személyiségünkön, a megélt tapasztalatainkon, a lehetőségeinken és képességeinken, a tudásunkon, a lelki alkatunkon átszűrve éljük meg az életet, éljük meg magunkat és környezetünket. Bár ezek a kissé magasztosnak tűnő gondolatok nem szerepelnek a könyvben, de szellemisége bennem így csapódott le. És ezt fontosnak tartom. Mert éppen azt lehet felróni nagyon sok pszichológiával foglalkozó könyvnek hogy kategóriákban gondolkodik, ezáltal mintha sokszor szűk lenne az emberre ráhúzott zubbony. Írom ezt egy olyan könyv kapcsán, melynek alapja a sématerápia. És mégis.
A könyv ennek ellenére, vagy éppen ezért senkit nem ment fel, nem hibáztat, nem sajnáltat, hanem megért és megértet. Mindannyiunkat.
Biztosan nem hiánytalan a könyv. Biztos, hogy nem hibátlan. És az is biztos, hogy több helyen akár vitatkozni lehet vele. Én csak kétszer tettem és csak egy kicsit.
Biztos vagyok benne, hogy aki elolvassa nem kerülheti el, hogy elgondolkodjon saját magán is, és jobban megértsen néhány embert a környezetében. Velem ezt történt.
(közhelyes értékelésem pedig ne zavarjon meg senkit, ez egy tartalmas könyv:))
Akit kicsit is érdekel a téma, bármilyen oknál fogva, jó szívvel ajánlom Bánki György könyvét.
A könyv kb. első fele éppen úgy mutatja be a nárcizmus mögött rejlő tulajdonságokat, személyiségvonásokat, a mögötte rejlő működésmódokat, hogy olvasóként mindannyian magunkra ismerünk. Hiszen ezek a tulajdonságok az emberi természet részei, hiszen mindannyiunk alapvető igénye hogy figyeljenek ránk, hogy kompetensnek érezzük magunkat, hogy úgy érezzük képesek vagyunk irányítani az életünket stb. Hogy mindez egy kóros, a környezet számára nehezen elviselhető és nehezen kezelhető mértékben jelenik meg egy ember személyiségében, az visszavezethető a családi környezetre, általában egy szintén nárcisztikus légkörre.
De ez a kötet ennél több. Számomra az emberről szól. Arról az emberről, aki szeretné megélni a teljességét, személyisége egészét kibontakoztatni, de valahol ebben megakadt, nem hagyták vagy nem segítették ebben a kiteljesédésben és más utakat talált magának. Így válhatott áldozattá, később pedig akár maga is nárcisztikussá, továbbadva a megtapasztalt működésmódokat.
További pozitívuma a könyvnek, hogy nem egységesíti a nárcisztikus személyiségzavarral küzdő embereket. Nem egyformák ők sem. Nem vagyunk egyformák. Akár egészséges lelkülettel élünk, akár hiányokkal küzdünk, akár lelki problémákkal küzdünk, akkor is különbözünk. Személyiségünkön, a megélt tapasztalatainkon, a lehetőségeinken és képességeinken, a tudásunkon, a lelki alkatunkon átszűrve éljük meg az életet, éljük meg magunkat és környezetünket. Bár ezek a kissé magasztosnak tűnő gondolatok nem szerepelnek a könyvben, de szellemisége bennem így csapódott le. És ezt fontosnak tartom. Mert éppen azt lehet felróni nagyon sok pszichológiával foglalkozó könyvnek hogy kategóriákban gondolkodik, ezáltal mintha sokszor szűk lenne az emberre ráhúzott zubbony. Írom ezt egy olyan könyv kapcsán, melynek alapja a sématerápia. És mégis.
A könyv ennek ellenére, vagy éppen ezért senkit nem ment fel, nem hibáztat, nem sajnáltat, hanem megért és megértet. Mindannyiunkat.
Biztosan nem hiánytalan a könyv. Biztos, hogy nem hibátlan. És az is biztos, hogy több helyen akár vitatkozni lehet vele. Én csak kétszer tettem és csak egy kicsit.
Biztos vagyok benne, hogy aki elolvassa nem kerülheti el, hogy elgondolkodjon saját magán is, és jobban megértsen néhány embert a környezetében. Velem ezt történt.
(közhelyes értékelésem pedig ne zavarjon meg senkit, ez egy tartalmas könyv:))
Akit kicsit is érdekel a téma, bármilyen oknál fogva, jó szívvel ajánlom Bánki György könyvét.
February 20, 2024
Sajnos nem jól sikerült az első pszichológiai könyvem kiválasztása. Érdekel az ismeretlen, a tudományok, így a pszichológia is. Ezen belül is külön érdekelt a nárcizmus, és némi személyi vonatkozás is kötött hozzá, bár korántsem olyan szintű, mint akik éveket, évtizedeket szenvedtek emiatt. 40 oldallal a vége előtt viszont már büszkeségből se voltam képes befejezni.
Vannak roppant érdekes eszmefuttatásai, magyarázatai és példái a doktor úrnak. A sémákról pl. itt hallottam először, de az is nagyon izgalmas, amikor hús-vér emberek példáival, a saját páciensein keresztül fejtette ki a mondandóját. A kedvencem talán az Öreg Hölgy volt, akinek a történetét még nagyon sokáig olvastam volna - természetesen a hozzátartozó analizációval együtt.
A baj az, hogy a 400 oldalból ez még 150 sincs talán. Nyugodtan félbe lehetne vágni ezt a könyvet, és nem veszne el szinte semmi. Gyakran újra és újra ugyanazokat a mondatokat olvastam, csak hol jobban, hol kevésbé átfogalmazva. A legrosszabb az első ~60 oldal és a könyv vége. Megértem a doktor úr óvatosságát és alapossági szándékát, de számomra nem volt lebilincselő úgy indítani 60 oldalt, hogy az összes elképzelhető félreértést többször is tisztázza. Tudom, hogy vannak kötelező körök, amiket muszáj lefutni és tisztázni, de ez már kicsit az abszurdba hajlott. Mint egy zeneszám, ahol már 30 perce szól az intro, de csak nem akar ténylegesen belekezdeni a banda.
De mint említettem, ez az érzés később is áthatja az egész könyvet. Mintha akárhányszor azt éreztem volna, hogy végre arról olvashatok, amiért előzetesen megrendeltem a könyvet, jött egy újabb kitérő (jobb esetben pár mondatos, rosszabb esetben pár bekezdéses), amiben újból tisztázva vannak azok az esetleges félreértések, amiket a könyv végére már tucatszor tisztázott az író. A filmes hasonlatok sem igazán találtak be nálam: nem éreztem őket annyira komolyan vehetőnek sem lebilincselőnek, mint a terápiás példákat. Csak még egy lapát volt egy túlduzzadt könyvre.
Vannak roppant érdekes eszmefuttatásai, magyarázatai és példái a doktor úrnak. A sémákról pl. itt hallottam először, de az is nagyon izgalmas, amikor hús-vér emberek példáival, a saját páciensein keresztül fejtette ki a mondandóját. A kedvencem talán az Öreg Hölgy volt, akinek a történetét még nagyon sokáig olvastam volna - természetesen a hozzátartozó analizációval együtt.
A baj az, hogy a 400 oldalból ez még 150 sincs talán. Nyugodtan félbe lehetne vágni ezt a könyvet, és nem veszne el szinte semmi. Gyakran újra és újra ugyanazokat a mondatokat olvastam, csak hol jobban, hol kevésbé átfogalmazva. A legrosszabb az első ~60 oldal és a könyv vége. Megértem a doktor úr óvatosságát és alapossági szándékát, de számomra nem volt lebilincselő úgy indítani 60 oldalt, hogy az összes elképzelhető félreértést többször is tisztázza. Tudom, hogy vannak kötelező körök, amiket muszáj lefutni és tisztázni, de ez már kicsit az abszurdba hajlott. Mint egy zeneszám, ahol már 30 perce szól az intro, de csak nem akar ténylegesen belekezdeni a banda.
De mint említettem, ez az érzés később is áthatja az egész könyvet. Mintha akárhányszor azt éreztem volna, hogy végre arról olvashatok, amiért előzetesen megrendeltem a könyvet, jött egy újabb kitérő (jobb esetben pár mondatos, rosszabb esetben pár bekezdéses), amiben újból tisztázva vannak azok az esetleges félreértések, amiket a könyv végére már tucatszor tisztázott az író. A filmes hasonlatok sem igazán találtak be nálam: nem éreztem őket annyira komolyan vehetőnek sem lebilincselőnek, mint a terápiás példákat. Csak még egy lapát volt egy túlduzzadt könyvre.
Displaying 1 - 6 of 6 reviews