What do you think?
Rate this book
The Crazy Ape
A Nobel Prize winner, Dr. Szent-Györgyi concerns himself with the underlying forces and conditions that have prevented the realization of the higher possibilities of the American Dream, and, by extension, of all mankind. He addresses himself especially to the youth of the world in his attempt to show how man, the more he progresses technologically, seems the more to regress psychologically and socially, until he resembles his primate ancestors in a state of high schizophrenia. The fundamental question asked by this book Why is it that most of the scientific research that is done to elevate human life serves in the end to destroy it? That this phenomenon exists is unarguable. How to alter it is the problem the author tackles. He finds the possibility, indeed the instrument of our survival, in our youth. Dr. Szent-Györgyi calls upon youth the world over to organize and exercise their power to create a new world. He implores them not to waste their energies in petulance and frustration--the world is ripe for the radical changes needed for man's survival, and for youth to fritter away their opportunity would be to compound the tragedy and seal the fate of mankind. Born into the fourth generation of a noted family of scientists in Hungary, Albert Szent-Györgyi decided at an early age to devote his life to biological research. As a medical student he required international recognition for his studies in microscopic anatomy. The First World War, which he spent in the service of the Austro-Hungarian army, caused a break in his career. After the war he left his devastated country to work for ten years in various countries, notably Germany, Holland, England and the United States. He then returned to his native Hungary to help rebuild science there. In 1937, he won the Nobel Prize for his studies on metabolism and for the discovery of ascorbic acid (Vitamin C). He soon found himself in conflict with the growing movement of Nazism, was arrested, escaped, and was hunted for years by the secret service of Hitler. After World War II, disappointed by Soviet colonialism and the terrorist methods of Stalin, he left Hungary and found refuge at the Marine Biological Laboratory of Woods Hole, Massachusetts.
96 pages, Paperback
First published January 1, 1970
11 people are currently reading
282 people want to read
About the author
Albert Szent-Györgyi
15 books18 followersAlbert Szent-Györgyi de Nagyrápolt (Hungarian: Nagyrápolti Szent-Györgyi Albert [ˈnɒɟraːpolti ˈsɛntˌɟørɟi ˈɒlbɛrt]; September 16, 1893 – October 22, 1986) was a Hungarian physiologist who won the Nobel Prize in Physiology or Medicine in 1937. He is credited with discovering vitamin C and the components and reactions of the citric acid cycle. He was also active in the Hungarian Resistance during World War II and entered Hungarian politics after the war.
Szent-Györgyi was born in Budapest, Kingdom of Hungary, Austro-Hungarian Empire, in 1893. His father, Miklós Szent-Györgyi, was a landowner, born in Marosvásárhely, Transylvania (today Târgu Mureş, Romania). At the time of Szent-Georgyi's birth, the ability to trace one's ancestry was considered important and created opportunities that otherwise were not available. (Miklós Szent-Györgyi's parents were Imre Szent-Györgyi and Mária Csiky). His mother, Jozefina, was a daughter of József Lenhossék and Anna Bossányi. Jozefina was a sister of Mihály Lenhossék; both of these men were Professors of Anatomy at the Eötvös Loránd University. His family included three generations of scientists. Music was important in the Lenhossék family. His mother Jozefina prepared to become an opera singer and auditioned for Gustav Mahler, then a conductor at the Budapest Opera. He advised her to marry instead, since her voice was not enough. Albert himself was good at the piano, while his brother Pál became a professional violinist.
In 1967, Szent-Györgyi signed a letter declaring his intention to refuse to pay taxes in protest against the U.S. war against Vietnam, and urging other people to also take this stand.
He married Cornelia Demény, daughter of the Hungarian Postmaster-General, in 1917.[9] Their daughter, Cornelia Szent-Györgyi, was born in 1918. He and Cornelia divorced in 1941.
In 1941, he wed Marta Borbiro Miskolczy. She died of cancer in 1963.
Szent-Györgyi married June Susan Wichterman, the 25-year-old daughter of Woods Hole biologist Ralph Wichterman, in 1965. They were divorced in 1968.
He married his fourth wife, Marcia Houston, in 1975. They adopted a daughter, Lola Von Szent-Györgyi.
Szent-Györgyi died in Woods Hole, Massachusetts on October 22, 1986. He was Honored with a Google Doodle September 16, 2011, 118 years after his birth. In 2004, nine interviews were conducted with family, colleagues, and others to create a Szent-Györgyi oral history collection.
Szent-Györgyi was born in Budapest, Kingdom of Hungary, Austro-Hungarian Empire, in 1893. His father, Miklós Szent-Györgyi, was a landowner, born in Marosvásárhely, Transylvania (today Târgu Mureş, Romania). At the time of Szent-Georgyi's birth, the ability to trace one's ancestry was considered important and created opportunities that otherwise were not available. (Miklós Szent-Györgyi's parents were Imre Szent-Györgyi and Mária Csiky). His mother, Jozefina, was a daughter of József Lenhossék and Anna Bossányi. Jozefina was a sister of Mihály Lenhossék; both of these men were Professors of Anatomy at the Eötvös Loránd University. His family included three generations of scientists. Music was important in the Lenhossék family. His mother Jozefina prepared to become an opera singer and auditioned for Gustav Mahler, then a conductor at the Budapest Opera. He advised her to marry instead, since her voice was not enough. Albert himself was good at the piano, while his brother Pál became a professional violinist.
In 1967, Szent-Györgyi signed a letter declaring his intention to refuse to pay taxes in protest against the U.S. war against Vietnam, and urging other people to also take this stand.
He married Cornelia Demény, daughter of the Hungarian Postmaster-General, in 1917.[9] Their daughter, Cornelia Szent-Györgyi, was born in 1918. He and Cornelia divorced in 1941.
In 1941, he wed Marta Borbiro Miskolczy. She died of cancer in 1963.
Szent-Györgyi married June Susan Wichterman, the 25-year-old daughter of Woods Hole biologist Ralph Wichterman, in 1965. They were divorced in 1968.
He married his fourth wife, Marcia Houston, in 1975. They adopted a daughter, Lola Von Szent-Györgyi.
Szent-Györgyi died in Woods Hole, Massachusetts on October 22, 1986. He was Honored with a Google Doodle September 16, 2011, 118 years after his birth. In 2004, nine interviews were conducted with family, colleagues, and others to create a Szent-Györgyi oral history collection.
Ratings & Reviews
Friends & Following
Create a free account to discover what your friends think of this book!
Community Reviews
Displaying 1 - 14 of 14 reviews
April 19, 2020
„Uram! Óvd meg gyermekeimet!
Óvd meg elméjüket, hogy az én romlottságom őket meg ne rontsa.
Óvd meg életüket, hogy a fegyverek, melyeket kovácsolok őket el ne pusztítsák.
Hogy különbek legyenek szüleiknél, s felépítsenek egy új és jobb világot,
Egy világot tele szépséggel, tisztességgel és jóakarattal,
Hogy szeretet és béke uralkodjon,
Mindörökké.”
(Szent-Györgyi Albert: Psalmus Humanus és hat imádság)
Amikor ez a könyv született, épp zajlott a vietnámi háború, és az egymásra szegezett atomfegyverek árnyékában reális kimenetnek tűnt, hogy a bolygó nemsokára csak a csótányok és skorpiók számára lesz lakható. Ironikus, hogy először a történelemben a tudományos fejlődésnek hála lehetségessé vált, hogy emberek nagy tömegeinek ne csupán elemi szükségleteik kielégítésére legyenek erőforrásaik, hanem valami magasztosabbat is kezdjenek életükkel – de ezeket az erőforrásokat nagyrészt elpazarolták gigantikus és önveszélyes fegyverrendszerek kiépítésére. Szent-Györgyi könyve igazi klasszikus szövege a békevágynak, lendületes, érzelmes, profetikus beszély arról, mit kéne tenni. Persze ha egy geopolitikus vagy katonai stratéga elolvasná, biztos boldogan ízekre szedné, elmagyarázná, miért elengedhetetlen költséges rakétarendszereket telepíteni baráti országokba, valamint periférikus háborúkban jelezni Amerika elszántságát arra, hogy ha kell, szembeszáll a kommunizmus terjedésével. Biztos előhozná, hogy Münchenben is a béke vágyával szívükben tettek engedményeket Hitlernek a nyugati demokráciák, aztán látjuk, mi lett belőle. És a maga szempontjából igazuk is lenne a kritikusoknak – de ez sem változtatna Szent-Györgyi állításának alapvető cáfolhatatlanságán: hogy a hadseregeket a többi hadsereg léte teszi egyedül szükségessé*, következésképpen ha nem lenne egy hadsereg sem, hihetetlen emberi és anyagi tőke szabadulna fel, amit jobb célra is fel lehetne használni. Ez az alapigazság a maga irrealizmusával együtt kristálytisztán lebeg a dolgok felett, olyan maximaként, amit ha nem is lehet tökéletesen megvalósítani, de kívánnunk kell a megvalósítását.
Olvastam e könyvről egy lehúzós recenziót, amiben a véleményező azt hányta Szent-Györgyi szemére, hogy az emberiséget kollektívaként ítéli el, nem mérlegelve, hogy nem mindenki dobna közülünk atomot a másikra. Azt gondolom, a véleményező nem igazán értette meg a könyv üzenetét. Igen, lehet Szent-Györgyit egyszerűsítéssel vagy túlzott szentimentalizmussal vádolni, de amikor nemzedékét mint egészt ítéli meg (magát is beleértve), csak azt teszi, amit a próféták a bibliai idők óta tenni szoktak. Nem eltartja magától a felelősséget, hanem mint az emberi faj egyik tagja, maga is vállalja azt. Írja, amikor felfedezte a C-vitamint, azt hitte, olyasvalamit tett, amit nem lehet rossz célokra felhasználni – erre a saját szemével látta, ahogy aszkorbinsav-tartályokat helyeznek el a német tengeralattjárókban, hogy azok hónapokig a skorbut veszélye nélkül vadászhassanak kereskedelmi hajókra az óceánokon. Aki ember, nem mentes az emberi bűnök alól, a rendszer része és fenntartója, többnyire természetes egzisztenciális létszükségletein keresztül. Veszett fejsze nyele mindenki, aki egy adott világrendben vagy politikai struktúrában szocializálódott. De kutya kötelessége úgy élni, hogy a következő nemzedékeknek, saját gyerekeinek megadja a lehetőséget, hogy az ő hibáit ne kelljen megismételniük, és úgy kell tanítania őket, hogy jobbak legyenek nála. Ez a tiszteletre méltó akarat, a lemondás önmagunkról, mégpedig az élhetőbb jövő érdekében, nos, ez ennek a könyvnek a legfontosabb, legtisztább üzenete.
* Klasszikus műveltségemet fitogtatandó, idecitálnám Vízió szavait az Amerika Kapitány: Polgárháború c. filmből, aki pontosan körülírja a problémát: a nagy erő, amit a hősök birtokolnak, egyben nagy kihívás is, ami hasonlóan nagy ellenerőt hív életre. Így megy ez az erős hadseregekkel is, minél erősebbek, annál inkább inspirálják a többieket, hogy ők is - alkalmasint megterhelve szűkös forrásaikat - ütőképes csapatokat finanszírozzanak.
Óvd meg elméjüket, hogy az én romlottságom őket meg ne rontsa.
Óvd meg életüket, hogy a fegyverek, melyeket kovácsolok őket el ne pusztítsák.
Hogy különbek legyenek szüleiknél, s felépítsenek egy új és jobb világot,
Egy világot tele szépséggel, tisztességgel és jóakarattal,
Hogy szeretet és béke uralkodjon,
Mindörökké.”
(Szent-Györgyi Albert: Psalmus Humanus és hat imádság)
Amikor ez a könyv született, épp zajlott a vietnámi háború, és az egymásra szegezett atomfegyverek árnyékában reális kimenetnek tűnt, hogy a bolygó nemsokára csak a csótányok és skorpiók számára lesz lakható. Ironikus, hogy először a történelemben a tudományos fejlődésnek hála lehetségessé vált, hogy emberek nagy tömegeinek ne csupán elemi szükségleteik kielégítésére legyenek erőforrásaik, hanem valami magasztosabbat is kezdjenek életükkel – de ezeket az erőforrásokat nagyrészt elpazarolták gigantikus és önveszélyes fegyverrendszerek kiépítésére. Szent-Györgyi könyve igazi klasszikus szövege a békevágynak, lendületes, érzelmes, profetikus beszély arról, mit kéne tenni. Persze ha egy geopolitikus vagy katonai stratéga elolvasná, biztos boldogan ízekre szedné, elmagyarázná, miért elengedhetetlen költséges rakétarendszereket telepíteni baráti országokba, valamint periférikus háborúkban jelezni Amerika elszántságát arra, hogy ha kell, szembeszáll a kommunizmus terjedésével. Biztos előhozná, hogy Münchenben is a béke vágyával szívükben tettek engedményeket Hitlernek a nyugati demokráciák, aztán látjuk, mi lett belőle. És a maga szempontjából igazuk is lenne a kritikusoknak – de ez sem változtatna Szent-Györgyi állításának alapvető cáfolhatatlanságán: hogy a hadseregeket a többi hadsereg léte teszi egyedül szükségessé*, következésképpen ha nem lenne egy hadsereg sem, hihetetlen emberi és anyagi tőke szabadulna fel, amit jobb célra is fel lehetne használni. Ez az alapigazság a maga irrealizmusával együtt kristálytisztán lebeg a dolgok felett, olyan maximaként, amit ha nem is lehet tökéletesen megvalósítani, de kívánnunk kell a megvalósítását.
Olvastam e könyvről egy lehúzós recenziót, amiben a véleményező azt hányta Szent-Györgyi szemére, hogy az emberiséget kollektívaként ítéli el, nem mérlegelve, hogy nem mindenki dobna közülünk atomot a másikra. Azt gondolom, a véleményező nem igazán értette meg a könyv üzenetét. Igen, lehet Szent-Györgyit egyszerűsítéssel vagy túlzott szentimentalizmussal vádolni, de amikor nemzedékét mint egészt ítéli meg (magát is beleértve), csak azt teszi, amit a próféták a bibliai idők óta tenni szoktak. Nem eltartja magától a felelősséget, hanem mint az emberi faj egyik tagja, maga is vállalja azt. Írja, amikor felfedezte a C-vitamint, azt hitte, olyasvalamit tett, amit nem lehet rossz célokra felhasználni – erre a saját szemével látta, ahogy aszkorbinsav-tartályokat helyeznek el a német tengeralattjárókban, hogy azok hónapokig a skorbut veszélye nélkül vadászhassanak kereskedelmi hajókra az óceánokon. Aki ember, nem mentes az emberi bűnök alól, a rendszer része és fenntartója, többnyire természetes egzisztenciális létszükségletein keresztül. Veszett fejsze nyele mindenki, aki egy adott világrendben vagy politikai struktúrában szocializálódott. De kutya kötelessége úgy élni, hogy a következő nemzedékeknek, saját gyerekeinek megadja a lehetőséget, hogy az ő hibáit ne kelljen megismételniük, és úgy kell tanítania őket, hogy jobbak legyenek nála. Ez a tiszteletre méltó akarat, a lemondás önmagunkról, mégpedig az élhetőbb jövő érdekében, nos, ez ennek a könyvnek a legfontosabb, legtisztább üzenete.
* Klasszikus műveltségemet fitogtatandó, idecitálnám Vízió szavait az Amerika Kapitány: Polgárháború c. filmből, aki pontosan körülírja a problémát: a nagy erő, amit a hősök birtokolnak, egyben nagy kihívás is, ami hasonlóan nagy ellenerőt hív életre. Így megy ez az erős hadseregekkel is, minél erősebbek, annál inkább inspirálják a többieket, hogy ők is - alkalmasint megterhelve szűkös forrásaikat - ütőképes csapatokat finanszírozzanak.
May 10, 2020
Ötven éve jelent meg az eredeti kiadás, és természetesen teljesen aktuális. Szeretem a szuperintelligens idealistákat (lásd Sorkin), úgyhogy akármennyire fekete-fehér volt a kétféle jövőkép a végén, nem tudtam nem odalenni érte (egyébként is abszolút elfogult vagyok a szerzővel, aki olyan szeretettel volt az anyukám iránt, amikor találkoztak).
Észben tartottam azt is, hogy ez egy kiáltvány a vietnámi* háború ellen, a My Lai-i mészárlás friss traumájával, egy kétségbeesett vészharangkongatás.
Az Utószóban megfogalmazott gondolatai Zimbardót juttatták eszembe: "hogyan képes tisztességes embereket tömeggyilkosokká változtatni, akik hidegvérűen lőnek agyon asszonyokat és gyermekeket. Azok a bűnösök, akik Calley hadnagyból gyilkost csináltak.". (Szent-Györgyi egyébként jól sejtette, egyedül Calley-t ítélték el, életfogytiglanra, amelyből végül három és fél évet töltött le, házi őrizetben.)
Philip Zimbardo (gondolom, nem kell bemutatni, de: a hírhedt stanfordi börtönkísérlet, mostanában pedig a Heroic Imagination Project - nálunk Hősök Tere Kezdeményezés - atyja) az iraki foglyokat megalázó és kínzó amerikai katonák kapcsán mondta ugyanezt: "Az Abu Ghraib-i őrökről azt mondták, ők voltak a néhány rohadt alma a sok jó között. Zimbardo szerint viszont ők is jó almák voltak, de rossz tálban. Nem őket kell tehát büntetni, hanem a tál gyártóját (a kormányt)."
Ez egyikük szerint sem menti fel az elkövetőket a bűnösség alól. Még mielőtt.
Szent-Györgyi azt mondja, negyven év fölött már képtelenek vagyunk igazán befogadni az új eszméket, megérthetjük, sokat tudhatunk róluk, de nem "válhatnak a vérünkké", az agy befagy, ahogy az állatoknál is (lásd Lorenz). Az egyetlen remény tehát az ifjúság. Itt is adja magát a párhuzam a mai helyzettel, sőt, ahogy Vietnám akkor generációformáló hatással volt, most a Covid-19 járvány adja azt az élményközösséget, amely valódi generációvá formálhatja a... hát, nem minket, a fiatalabbakat, kb a Z-generációt. (Rákerestem, nem csak nekem jutott eszembe Mannheim és a generációformáló jelentős közös élmény**, amelynek hiányából fakadóan mi, korábbiak nem tudtunk igazi generációk lenni, csak olyan nagyjából, születési évszámok szerintiek. Hát erről lecsúsztunk, úgy fest.) Ismét övék a jövő, ők a remény, és valami teljesen mást fognak valószínűleg csinálni, mint a mostani befagyott agyú vezetők elképzelik nekik. Hajrá!
*(ezzel a szóval indokolatlanul sok időt vacakoltam, annyira a korábbi helyesírás volt a fejemben, hogy bizonyíték kellett, de valóban, már á-val írjuk. Vietnámi árbócokat mindenkinek.)
**https://politikatudomany.tk.mta.hu/bl...
(Inkább hívjuk őket V-generációnak, mint karantiniknek, ha lehet választani.)
Észben tartottam azt is, hogy ez egy kiáltvány a vietnámi* háború ellen, a My Lai-i mészárlás friss traumájával, egy kétségbeesett vészharangkongatás.
Az Utószóban megfogalmazott gondolatai Zimbardót juttatták eszembe: "hogyan képes tisztességes embereket tömeggyilkosokká változtatni, akik hidegvérűen lőnek agyon asszonyokat és gyermekeket. Azok a bűnösök, akik Calley hadnagyból gyilkost csináltak.". (Szent-Györgyi egyébként jól sejtette, egyedül Calley-t ítélték el, életfogytiglanra, amelyből végül három és fél évet töltött le, házi őrizetben.)
Philip Zimbardo (gondolom, nem kell bemutatni, de: a hírhedt stanfordi börtönkísérlet, mostanában pedig a Heroic Imagination Project - nálunk Hősök Tere Kezdeményezés - atyja) az iraki foglyokat megalázó és kínzó amerikai katonák kapcsán mondta ugyanezt: "Az Abu Ghraib-i őrökről azt mondták, ők voltak a néhány rohadt alma a sok jó között. Zimbardo szerint viszont ők is jó almák voltak, de rossz tálban. Nem őket kell tehát büntetni, hanem a tál gyártóját (a kormányt)."
Ez egyikük szerint sem menti fel az elkövetőket a bűnösség alól. Még mielőtt.
Szent-Györgyi azt mondja, negyven év fölött már képtelenek vagyunk igazán befogadni az új eszméket, megérthetjük, sokat tudhatunk róluk, de nem "válhatnak a vérünkké", az agy befagy, ahogy az állatoknál is (lásd Lorenz). Az egyetlen remény tehát az ifjúság. Itt is adja magát a párhuzam a mai helyzettel, sőt, ahogy Vietnám akkor generációformáló hatással volt, most a Covid-19 járvány adja azt az élményközösséget, amely valódi generációvá formálhatja a... hát, nem minket, a fiatalabbakat, kb a Z-generációt. (Rákerestem, nem csak nekem jutott eszembe Mannheim és a generációformáló jelentős közös élmény**, amelynek hiányából fakadóan mi, korábbiak nem tudtunk igazi generációk lenni, csak olyan nagyjából, születési évszámok szerintiek. Hát erről lecsúsztunk, úgy fest.) Ismét övék a jövő, ők a remény, és valami teljesen mást fognak valószínűleg csinálni, mint a mostani befagyott agyú vezetők elképzelik nekik. Hajrá!
*(ezzel a szóval indokolatlanul sok időt vacakoltam, annyira a korábbi helyesírás volt a fejemben, hogy bizonyíték kellett, de valóban, már á-val írjuk. Vietnámi árbócokat mindenkinek.)
**https://politikatudomany.tk.mta.hu/bl...
(Inkább hívjuk őket V-generációnak, mint karantiniknek, ha lehet választani.)
May 9, 2017
"In the most affluent country in the world, five percent of people are starving. Fifty percent are starving in the rest of the world-children do not get enough food to build healthy minds and bodies, and go to bed hungry. While this is going on the United States alone has spent since the Second World War a trillion dollars ($ 1,000,000,000,000)on 'defense', on instruments of mass killing. the Soviets, of course, are not lagging far behind.....what we have bought with all this paranoiac spending are insecurity, jitters, and a ticket for self-extinction, having placed our fate in hands that we have absolutely no reason to trust."
"...We can already wipe out any distant city in one blow....What makes all this so terribly senseless is that these bombs cannot be used at all. They are too powerful. we cannot fire them without committing suicide and wiping out mankind altogether. Throughout the ages, man's main concern was life after death. Today, for the first time , we find we must ask questions whether there will be life before death."
Remarks on Education
"What we call 'education' is nothing but programming of the brain at an early stage when it is still malleable....It open the door to wonderful possibilities, but it also exposes mankind to terrific dangers, for any dictatorial system can, through education, transform society according to its interests.."
"One of the most important factors deciding man's actions is his system of values, most of which are instilled at an early age. If I at my 76 years of age, am still impatiently running every morning to my laboratory, this is because as a child I learnt from my family that the only thing worth striving for is the creation of knowledge or beauty..."
V The Duality of Morals
"One death is a tragedy, 100,00 deaths are statistics...From high up a human life must look very small, a notion that moved Walt Whitman to sing about the arrogance and audacity of elected government officials.."
IX On Information
"...the road to peace is not supported by bombs, napalm, defoliants and dead bodies, but by good will and human understanding. The great 'silent majority,' or , rather, 'silenced majority," of mankind is longing for peace and will accept as its leader the one who is best equipped to lead it to peace; ....the best policy , in the long run, is that of simple honesty and sincerity. trickery, double dealing and double talk are, in long run, self-defeating."
"...We can already wipe out any distant city in one blow....What makes all this so terribly senseless is that these bombs cannot be used at all. They are too powerful. we cannot fire them without committing suicide and wiping out mankind altogether. Throughout the ages, man's main concern was life after death. Today, for the first time , we find we must ask questions whether there will be life before death."
Remarks on Education
"What we call 'education' is nothing but programming of the brain at an early stage when it is still malleable....It open the door to wonderful possibilities, but it also exposes mankind to terrific dangers, for any dictatorial system can, through education, transform society according to its interests.."
"One of the most important factors deciding man's actions is his system of values, most of which are instilled at an early age. If I at my 76 years of age, am still impatiently running every morning to my laboratory, this is because as a child I learnt from my family that the only thing worth striving for is the creation of knowledge or beauty..."
V The Duality of Morals
"One death is a tragedy, 100,00 deaths are statistics...From high up a human life must look very small, a notion that moved Walt Whitman to sing about the arrogance and audacity of elected government officials.."
IX On Information
"...the road to peace is not supported by bombs, napalm, defoliants and dead bodies, but by good will and human understanding. The great 'silent majority,' or , rather, 'silenced majority," of mankind is longing for peace and will accept as its leader the one who is best equipped to lead it to peace; ....the best policy , in the long run, is that of simple honesty and sincerity. trickery, double dealing and double talk are, in long run, self-defeating."
August 19, 2025
A very very VERY interesting read. I'm pretty sure I picked this up at the thrift store, read the first sentence which says, "Why does man behave like a perfect idiot?" and I was HOOKED.
I find it crazy that this book was written over 50 years ago, and it's just as applicable today. (I find that tends to be the case with a lot of philosophical/intellectual books anyways). The book outlines a clear path to a more peaceful world in such a simple way, that it seems an almost pointless tale and one that we all (should) know.
The most jarring section of the book comes from chapter XIV. The Generation Gap wherein he talks about the importance youth play in the betterment of society. He says, "They [the youth] must not only prepare by planning for the future but also by taking immediate action, hunting out of their governments the merchants of death and destruction. They can do it."
The ending leaves the reader just as hopeless as they started, "Man can waste no more time in making a decision as to which road he is going to take. If he delays much longer, he might as well not have pondered the question in the first place. It seems like such a simple decision. Or is it?"
I find it crazy that this book was written over 50 years ago, and it's just as applicable today. (I find that tends to be the case with a lot of philosophical/intellectual books anyways). The book outlines a clear path to a more peaceful world in such a simple way, that it seems an almost pointless tale and one that we all (should) know.
The most jarring section of the book comes from chapter XIV. The Generation Gap wherein he talks about the importance youth play in the betterment of society. He says, "They [the youth] must not only prepare by planning for the future but also by taking immediate action, hunting out of their governments the merchants of death and destruction. They can do it."
The ending leaves the reader just as hopeless as they started, "Man can waste no more time in making a decision as to which road he is going to take. If he delays much longer, he might as well not have pondered the question in the first place. It seems like such a simple decision. Or is it?"
November 28, 2016
Short & sweet value statement written by an old Hungarian-American scientist in the midst of the Vietnam War, mainly focusing on the value of science vs. the military-industrial complex. He is writing to the youth of the world, those born in the shadow of the atomic bomb and other examples of the military subverting creative scientific discoveries for destructive purposes, to band together under their good will and belief in the scientific method for the good of the world. He wants us to look at the world as did the astronauts headed for the moon, see how small and of one piece it is, and realize how illogical it is to constantly be at war. He bemoans the way armies enter into unending growth similar to cancer cells, for armies always create counter-armies and these always are trying to outgrow each other, and armies create conflicts to sustain themselves. Later he decries Congress for reducing funding of cancer research while greatly increasing the military budget, and is disheartened by all the ways the military-industrial complexes use science for the destruction of human life.
The writer won the Nobel Prize for Medicine for his discovery of ascorbic acid (vitamin C), and he was proud that he had contributed to science in a way that he thought only could be used for good, until he learned that German submarines started bringing jars of ascorbic acid aboard so they could go on long missions of killing without getting scurvy.
I love his view of his calling in science and I connect with it as my husband is also working in scientific research:
He also put in an appendix of prayers he wrote in the 1960s, and I really like the end section of Prayer One:
I loved this book as an insight into the mind of a creative, peace-striving man and I hope he felt like he had achieved improving his little corner of the world by the end of his life.
The writer won the Nobel Prize for Medicine for his discovery of ascorbic acid (vitamin C), and he was proud that he had contributed to science in a way that he thought only could be used for good, until he learned that German submarines started bringing jars of ascorbic acid aboard so they could go on long missions of killing without getting scurvy.
I love his view of his calling in science and I connect with it as my husband is also working in scientific research:
"The greatest compliment one can pay to a creative artist is not in words of praise but in the study and appreciation of his creation. If there is a creator, the greatest homage we can pay to him is the study, understanding and appreciation of his creation. This is what science does, and if I am doing my research I have the feeling of performing a divine service and feel as Haydn did about composing: he put on his best clothes whenever he sat down to compose, as though he were in church."
He also put in an appendix of prayers he wrote in the 1960s, and I really like the end section of Prayer One:
"God! Let me praise You by improving my corner of Your Creation
By filling this little world of mine
With light, warmth, good will and happiness."
I loved this book as an insight into the mind of a creative, peace-striving man and I hope he felt like he had achieved improving his little corner of the world by the end of his life.
December 29, 2024
Πρόσφατα είχα την τύχη να ανακαλύψω το βιβλίο σε μια παλιά βιβλιοθήκη, μια ευχάριστη ανακάλυψη που μου κέντρισε έντονα το ενδιαφέρον. Το βιβλίο αυτό φαίνεται να έχει γραφτεί σε μια εποχή όπου ο Ψυχρός Πόλεμος ήταν στα υψηλά του και αυτή η ιστορική περίοδος αντανακλάται άμεσα στα παραδείγματά του.
Καθώς το διάβαζα έγινε φανερό ότι ο συγγραφέας είχε βαθιά επίγνωση των κοινωνικών και πολιτικών εντάσεων της εποχής χρησιμοποιώντας το πλαίσιο του Ψυχρού Πολέμου για να διερευνήσει πιο ευρύτερα θέματα ανθρώπινης φύσης και κοινωνικής συμπεριφοράς. Αυτή η θεματολογία όχι μόνο προσδίδει βάθος στο έργο αλλά επίσης προσφέρει μια μοναδική ματιά στο πώς οι γεωπολιτικές συνθήκες επηρέασαν τη λογοτεχνική δημιουργία της εποχής.
Επιπλέον, το βιβλίο παρουσίασε μερικές οπτικές γωνίες που δεν είχα σκεφτεί προηγουμένως. Οι ιδέες και οι αναλύσεις του συγγραφέα με ενέπνευσαν να αναλογιστώ διάφορες πτυχές της ανθρώπινης συμπεριφοράς και της κοινωνικής δυναμικής στον ελεύθερο μου χρόνο. Η ικανότητα του συγγραφέα να προκαλεί τον αναγνώστη να σκεφτεί πέρα από τα προφανή είναι πραγματικά αξιοσημείωτη και κάνει το βιβλίο ένα αξιόλογο ανάγνωσμα για όσους αναζητούν βαθύτερη κατανόηση των κοινωνικών φαινομένων.
Καθώς το διάβαζα έγινε φανερό ότι ο συγγραφέας είχε βαθιά επίγνωση των κοινωνικών και πολιτικών εντάσεων της εποχής χρησιμοποιώντας το πλαίσιο του Ψυχρού Πολέμου για να διερευνήσει πιο ευρύτερα θέματα ανθρώπινης φύσης και κοινωνικής συμπεριφοράς. Αυτή η θεματολογία όχι μόνο προσδίδει βάθος στο έργο αλλά επίσης προσφέρει μια μοναδική ματιά στο πώς οι γεωπολιτικές συνθήκες επηρέασαν τη λογοτεχνική δημιουργία της εποχής.
Επιπλέον, το βιβλίο παρουσίασε μερικές οπτικές γωνίες που δεν είχα σκεφτεί προηγουμένως. Οι ιδέες και οι αναλύσεις του συγγραφέα με ενέπνευσαν να αναλογιστώ διάφορες πτυχές της ανθρώπινης συμπεριφοράς και της κοινωνικής δυναμικής στον ελεύθερο μου χρόνο. Η ικανότητα του συγγραφέα να προκαλεί τον αναγνώστη να σκεφτεί πέρα από τα προφανή είναι πραγματικά αξιοσημείωτη και κάνει το βιβλίο ένα αξιόλογο ανάγνωσμα για όσους αναζητούν βαθύτερη κατανόηση των κοινωνικών φαινομένων.
March 7, 2017
Nada mais devia ser escrito a não ser isto. Vez, após vez, um milhão de vezes, até que desmantelem todas as bombas.
Comprei o livro também por ter filmado a estátua deste homem na minha viagem a Szeged, no sul da Hungria. A sua estátua era a única que estava limpa, numa grande galeria de homenagem aos antigos alunos da Universidade.
https://www.youtube.com/watch?v=xt_0w...
Contudo o autor, exilado nos EUA, refere-se muitas vezes aos estados unidos como a sua pátria, revelando grande desprezo pela terra magiar, que não é referida senão duas ou três vezes.
ele cita o ditado húngaro "O peixe começa a cheirar mal pela cabeça".
Comprei o livro também por ter filmado a estátua deste homem na minha viagem a Szeged, no sul da Hungria. A sua estátua era a única que estava limpa, numa grande galeria de homenagem aos antigos alunos da Universidade.
https://www.youtube.com/watch?v=xt_0w...
Contudo o autor, exilado nos EUA, refere-se muitas vezes aos estados unidos como a sua pátria, revelando grande desprezo pela terra magiar, que não é referida senão duas ou três vezes.
ele cita o ditado húngaro "O peixe começa a cheirar mal pela cabeça".
April 25, 2023
Read when I was 16; few memories of it, except that it was rather disconcerting for humans.
January 8, 2023
It’s an excellent write . The crazy ape depicts us. All of us. Mankind. Each chapter gives brief overview of our nature and actions and how they affect / have affected our fellow men either in the same country or in countries thousands miles apart.
The chapter “biology of armies” is true for any army in any country of the world. The most beautiful message is that being a scientist is like praising God for the more science progresses (as in more refined the art gets) the more one will appreciate the artist.
The chapter “biology of armies” is true for any army in any country of the world. The most beautiful message is that being a scientist is like praising God for the more science progresses (as in more refined the art gets) the more one will appreciate the artist.
May 7, 2021
A thought provoking book, about the impact of the military and science on our society.
At a few parts, the language was kinda outdated, in my opinion, but overall a great book, with a general hopeful outlook.
At a few parts, the language was kinda outdated, in my opinion, but overall a great book, with a general hopeful outlook.
October 27, 2017
Ο "τρελός πίθηκος" του Albert Szent κάπως έπεσε στα χέρια μου πριν χρόνια. Παραπεταμένος στην βιβλιοθήκη μου κάποια στιγμή μου κίνησε το ενδιαφέρον. Το διάβασα σχετικά γρήγορα (διότι και μικρό) χωρίς να μου αφήσει κάποια ιδιαίτερη ικανοποίηση. Γραμμένο το 1969 εν μέσω του πολέμου του Βιετνάμ από τον ηλικιωμένο Szent (76 ετών όταν το έγραψε) αντανακλά τις προσλαμβάνουσες και τα αντιπολεμικά αιτήματα της εποχής εκείνης. Αναπτύσσει μία ενδιαφέρουσα επιχειρηματολογία για σημαντικά ζητήματα (άνθρωπος, φύση, ζωή, θάνατος, έρωτας, κυβερνήσεις, πόλεμος, ειρήνη κλπ) ωστόσο αφορούν μίαν άλλη εποχή.
January 7, 2015
how can I download this book?
June 15, 2015
Lo encontré y leí hace algunos años, me pareció un libro anticuado pero un par de páginas lo rescatan de volverse obsoleto.
August 27, 2012
An essential book. Dated, some lack of correct expression here and there.
Displaying 1 - 14 of 14 reviews