Csillagórák – Történelmi miniatűrök

by Stefan Zweig, Erzsébet Gergely (Translator)

A kiadó Stefan Zweig hasonló című gyűjteményéből válogatta ki és fűzte össze ebben a kötetben a történelmi tárgyú novellákat. A más-más korban, különböző helyeken lejátszódó elbeszéléseknek az a közös vonásuk, hogy mindegyik egy olyan történelmi pillanatot, válságos órát örökíti meg, amelyben az emberiség sorsa szempontjából valami jelentős, hosszú időre kiható esemény következett be, sorsdöntő elhatározás született. A legrégibb időre visszatekintő elbeszélés a XV. századba, abba a drámai küzdelembe vezeti az olvasót, amelynek során a törökök bevették Bizáncot, a keletrómai császárság utolsó fellegvárát, a korban hozzánk legközelebb álló novella pedig századunk egy kalandos és nagy hatású epizódját, Leninnek az emigrációból való hazatérését beszéli el.

230 pages, Hardcover

First published January 1, 1927

About the author

Stefan Zweig was one of the world's most famous writers during the 1920s and 1930s, especially in the U.S., South America, and Europe. He produced novels, plays, biographies, and journalist pieces. Among his most famous works are Beware of Pity, Letter from an Unknown Woman, and Mary, Queen of Scotland and the Isles. He and his second wife committed suicide in 1942.
Zweig studied in Austria, France, and Germany before settling in Salzburg in 1913. In 1934, driven into exile by the Nazis, he emigrated to England and then, in 1940, to Brazil by way of New York. Finding only growing loneliness and disillusionment in their new surroundings, he and his second wife committed suicide.
Zweig's interest in psychology and the teachings of Sigmund Freud led to his most characteristic work, the subtle portrayal of character. Zweig's essays include studies of Honoré de Balzac, Charles Dickens, and Fyodor Dostoevsky (Drei Meister, 1920; Three Masters) and of Friedrich Hölderlin, Heinrich von Kleist, and Friedrich Nietzsche (Der Kampf mit dem Dämon, 1925; Master Builders). He achieved popularity with Sternstunden der Menschheit (1928; The Tide of Fortune), five historical portraits in miniature. He wrote full-scale, intuitive rather than objective, biographies of the French statesman Joseph Fouché (1929), Mary Stuart (1935), and others. His stories include those in Verwirrung der Gefühle (1925; Conflicts). He also wrote a psychological novel, Ungeduld des Herzens (1938; Beware of Pity), and translated works of Charles Baudelaire, Paul Verlaine, and Emile Verhaeren.
Most recently, his works provided the inspiration for 2014 film The Grand Budapest Hotel.

Reviews

[Kuszma · Rating 3 out of 5]

Te, mondom magamnak az első történetnél, ezt már olvastuk. Szerintem összekevered a Magellán-nal, felelem nekem. Aztán a negyedik fejezetnél (már otthon, a kanapén) megint megszólítom magam: te, ezt biztos olvastuk. Valóban, adok igazat magamnak kényszeredetten. Mondjuk jó régen lehetett, még abban az időben, amikor ez a Zweig-féle naiv és sematizáló történelemszemlélet, ami a hőskultusz-mítosszal rokon, még nem idegesített fel különösebben – ha felidegesített volna, nyilván emlékeznék rá. Az van, hogy Zweig szerint léteznek a történelemben holmi „csillagórák”, olyan időszilánkok, amikor a Végzet kegyesen kisujja körmének hegyét az események gócpontjához érinti, és ettől bumm, egyszeriben életre kel a Géniusz. Én a magam részéről inkább a folyamatokban, nem az efféle sorsfordító pillanatokban hiszek – ráadásul az író által elképzelt antropomorfizált abszolútum (ami nem azonos Istennel, ezt szögezzük le, bár szerintem minimum unokatesók) nem csak művészeti kérdésekben illetékes (ezt még el tudnám fogadni), de a tudományban és a történelemben is. Mondjuk szerintem kétséges, hogy a fenn említett hármast egyazon ihlet irányítaná – így hát Händel, Scott és Lenin közös kötetbe rendezését némiképp erőszakoltnak éreztem, még ha értem is, mire akarunk itt kilyukadni voltaképpen.

Az elbeszélésének hosszából és az írói szándékból is következik, hogy Zweig alig árnyalja szereplőit, és adatai sem különösebben hitelesek. A kisebb csúsztatások miatt még nem neheztelnék (ilyen például a kijelentés, hogy 1792-ben a franciák a németek ellen harcoltak, ami némi finomításra szorulna, tekintve, hogy akkoriban még nem volt Németország), ám vadabb egyszerűsítések is bőséggel előfordulnak. Például a Tolsztojról szóló fejezetben Zweig a nagyszakállú klasszikus összes problémáját ráveri szegény Szofja Andrejevnára, a feleségre, Scott expedícióját meg durván mitizálja, és hát amit Lenin hazatéréséről mesél, az… hát azt inkább hagyjuk. Ezek a problémák különösen akkor fájdalmasak (és félrevezetőek), ha a szövegeket történelmi esszéként olvassuk (olyasvalamiként tehát, aminek muszáj átfedéseket mutatnia megtörtént eseményekkel) – ám időnként sikerült minimalizálnom fenntartásaimat azzal, hogy szimpla irodalmi produktumokként tudtam szemlélni őket, ahol a történelmi háttér csak díszlet, nem kell komolyan venni. Ilyenkor kijött Zweig fogalmazásának kétségkívül lírai ereje, a lelkesedés és a hit, amit a nagy jelentőségű események váltottak ki belőle. Mindenesetre még így is nagyon próbára tette különben felettébb liberális nézeteimet a költői szabadságról.

[Hedda von Herzfeld · Rating 5 out of 5]

Először, mint Sophie Scholl kedvence hallottam erről a könyvről és arra gondoltam, kell nekem. :) Olyan szépen, felemelően ír a történelem különböző fordulópontjairól, nekem tetszett minden novella. De mégis kiemelném az elektromosságról szólót és Lenin hazatérését, ez a kettő lett a kedvencem.