What do you think?
Rate this book
Alien Lovers #3
Planet Sweshan
Grant Byers was barely surviving. He volunteered to leave Earth so that the government would take care of his family. His parents were religious fanatics, and Grant didn't want to live a lonely existence to please them. Now that he's free to be himself, Grant is ready to find a mate. The Sweshian race is dying, and they need humans to procreate. Each human brought to Sweshan is given to a male for one week. If, after that week, the human doesn't have a positive pregnancy test, he is given to another male. Ael is the deputy commissioner of Sweshan. After losing four potential mates, Ael took his name off the list. One day, without warning, a human is delivered to Ael's home. He tries to keep Grant at a distance, but he soon realizes that it's impossible to ignore the young human. Grant is beautiful, smart, and funny, and he's not afraid to try new things. When Grant is injured, Ael quickly realizes how much he cares for the human--but is it too late?
[Siren Everlasting Classic Erotic Alternative Futuristic Sci-Fi Romance, M/M, HEA] ** A Siren Erotic Romance
[Siren Everlasting Classic Erotic Alternative Futuristic Sci-Fi Romance, M/M, HEA] ** A Siren Erotic Romance
114 pages, Kindle Edition
First published December 28, 2016
12 people are currently reading
111 people want to read
About the author
Olivia Black
61 books204 followersOlivia Black fell in love with romance novels years ago and read everything from alternative to ménage, and everything in between. Thousands of books later, Olivia is still an avid reader on the lookout for a good book.
Olivia started writing ménage romance with Siren Publishing under the name Alicia White, then later decided to branch out and with the support of the publisher, started writing ManLove under Olivia Black. Silver Bullet was the first ManLove series and Olivia is looking forward to many others in the future.
(Source: bookstrand.com)
Librarian Note: There is more than one author by this name in the Goodreads database.
Olivia started writing ménage romance with Siren Publishing under the name Alicia White, then later decided to branch out and with the support of the publisher, started writing ManLove under Olivia Black. Silver Bullet was the first ManLove series and Olivia is looking forward to many others in the future.
(Source: bookstrand.com)
Librarian Note: There is more than one author by this name in the Goodreads database.
Ratings & Reviews
Friends & Following
Create a free account to discover what your friends think of this book!
Community Reviews
Displaying 1 - 24 of 24 reviews
March 20, 2017
4.5 stars
I really liked this one. It was so sweet. The alpha is so gentle and kind. Oh god, I loved the world building in this series. This book is no different. Loved it!
I really liked this one. It was so sweet. The alpha is so gentle and kind. Oh god, I loved the world building in this series. This book is no different. Loved it!
May 4, 2017
Ooookayyyy...
That was interesting.
This "book", actually little more than a novelette yet priced like a chunky doorstopper, was written in a prose and style I would expect in a children's book. Toddler-level, at most. The editor of this needs to be pricked with a needle for every time they allowed the author to get away with "the male" as an epithet for the alien. The plot was utterly simplistic, and I mean it: just like the prose it was toddler-level. In fact, I've read children's books which were more convoluted than this.
The sex, which along with the worldbuilding should have been the most interesting part of this story, was completely off-turning and unsexy. I swear, I will scream when I read another author write "worships his cock" to describe a blowjob. What an absolutely idiotic notion! Not just that it grates, because it assumes readers are into worshipping stuff (I am not), the mental image this engenders in me is of pagans bowing and cowtowing in front of a fecking giant penis. I will also scream for any future rimming scene sprung on me without proper tagging. Fuck me sideways, but this _always_ catches me while I eat. Guh! Unsexy, unsexy, unsexy licking up faeces out of arseholes. Yuck!
Of course the participants are too beautiful for their own good, one of them can handily bite the other to induce anal relaxation and spread nice pheromones while doing so, the arsebaby is never truly explained, nothing is made out of the basically interesting concept of a waterworld, except to turn it into a second earth right along with rugby (and forced sex afterwards) and bike racing (and magical medical capacities as well).
This wasn't funny silly, this was idiotic silly. And the really bad thing about this? The story had potential.
That was interesting.
This "book", actually little more than a novelette yet priced like a chunky doorstopper, was written in a prose and style I would expect in a children's book. Toddler-level, at most. The editor of this needs to be pricked with a needle for every time they allowed the author to get away with "the male" as an epithet for the alien. The plot was utterly simplistic, and I mean it: just like the prose it was toddler-level. In fact, I've read children's books which were more convoluted than this.
The sex, which along with the worldbuilding should have been the most interesting part of this story, was completely off-turning and unsexy. I swear, I will scream when I read another author write "worships his cock" to describe a blowjob. What an absolutely idiotic notion! Not just that it grates, because it assumes readers are into worshipping stuff (I am not), the mental image this engenders in me is of pagans bowing and cowtowing in front of a fecking giant penis. I will also scream for any future rimming scene sprung on me without proper tagging. Fuck me sideways, but this _always_ catches me while I eat. Guh! Unsexy, unsexy, unsexy licking up faeces out of arseholes. Yuck!
Of course the participants are too beautiful for their own good, one of them can handily bite the other to induce anal relaxation and spread nice pheromones while doing so, the arsebaby is never truly explained, nothing is made out of the basically interesting concept of a waterworld, except to turn it into a second earth right along with rugby (and forced sex afterwards) and bike racing (and magical medical capacities as well).
This wasn't funny silly, this was idiotic silly. And the really bad thing about this? The story had potential.
March 11, 2017
Syrupy sweet. This installment took a departure from the series. It featured a one-on-one relationship. The author could have turned this story into a smut fest with the mating law - the Sweshan didn't get to keep the human unless he impregnated him within one week. Instead, the author developed a Sweshan MC who had gone through the process 4 times and was disappointed, hurt and distant. But our human MC did Planet Earth proud. This book can be read standalone.
August 29, 2018
I really enjoyed this one. It was interesting getting to know the Sweshan people. I loved Grant and Ael together.
August 7, 2021
Ok? Jajaja acabo de dejar a un lado el libro de It para leer esto. Y en conclusión, pasé un rato chevere.
Es una historia que tenía potencial para tomar otros giro, el mundo que crea la autora es fenomenal y quería saber más de ello a tal punto de dejar por un corto momento el libro de King.
Lo que sí me pareció descabellado es como estos extraterrestres ataban de inmediato a los humanos, te dan una semana y "tu ves si quedas embarazado, sino te enviamos a otro compañero" y yo WTF!! Sé que la especie está casi en extinción pero por favorrr, más cariño a los humanos.
Pero no voy a negar que me reí y pasé pena por Grant. Con Ael no fue tan emocionante, sus partes no me llenaban como las de Grant pero igual se le agradece.
Las escenas eróticas son de potencia y realmente debes ir con la mente abierta para aceptar este tipo de libros.
Lo que falló para mí, fue de que todo se diera tan rápido, y de esa manera tan abrupta de tener un compañero... y ese final tan insípido 🤣 necesitaba más de ellos por lo menos.
Es una historia que tenía potencial para tomar otros giro, el mundo que crea la autora es fenomenal y quería saber más de ello a tal punto de dejar por un corto momento el libro de King.
Lo que sí me pareció descabellado es como estos extraterrestres ataban de inmediato a los humanos, te dan una semana y "tu ves si quedas embarazado, sino te enviamos a otro compañero" y yo WTF!! Sé que la especie está casi en extinción pero por favorrr, más cariño a los humanos.
Pero no voy a negar que me reí y pasé pena por Grant. Con Ael no fue tan emocionante, sus partes no me llenaban como las de Grant pero igual se le agradece.
Las escenas eróticas son de potencia y realmente debes ir con la mente abierta para aceptar este tipo de libros.
Lo que falló para mí, fue de que todo se diera tan rápido, y de esa manera tan abrupta de tener un compañero... y ese final tan insípido 🤣 necesitaba más de ellos por lo menos.
June 5, 2018
In the year 2327, Earth has survived a devastating global war but only barely. Humans now need help if they are ever going to rebuild and have to accept pretty much any aliens and their conditions that come along. Risky, but I guess stupidity leading to almost-extinction has its price. This is the third story in the series and the first set on a water planet called Sweshan. The Sweshians are in mortal peril as well – in their case they have polluted the planet to the point where reproduction is no longer possible, except with genetically altered human men. The rules are very strict to the point of being cruel and both main characters struggle with the consequences.
Please find my full review on Rainbow Book Reviews.
Please find my full review on Rainbow Book Reviews.
February 18, 2022
Una narrativa bastante sencilla y ligera, lo disfruté pero no lo amé, no es una lectura que repetiría, solo quería una historia de aliens y pensé que está sería buena 😓
September 29, 2025
meee but too short man
May 19, 2018
This is a tender romance about a hero whose afraid to risk his heart again. Certain parts of the world could be built out a bit more but overall this is an enjoyable mail order husband type romance with mer aliens.
January 8, 2017
Lovin' this series! This was a great story with a very sweet ending.
October 16, 2020
3,5 csillag
Ebben a kötetben elhagyjuk a Glecerus bolygót és átköltözünk a Sweshanra. Míg a Glecerus egy jégbolygó és az ott lakók a föld alatt élnek, addig a Sweshan egy igazi óceánbolygó. A sweshanok a víz alatt élnek, kék a bőrük, kék a hajuk, zöldeskék apró pikkelyek borítják a testüket, a fülük cuki kis uszonyokra emlékeztetnek és kopoltyúszerű vágások vannak a nyakukon. Lépjünk túl rajta. :D
A sweshan faj haldoklik. Valamikor nem volt szükségük emberekre a szaporodáshoz, ugyanis hímnősek voltak, azonban egy ellenséges faj, mérgező anyagot juttatott a bolygó vizébe, aminek hatására a sweshanok női ivarszervei elhaltak és emiatt szaporodásra képtelenek lettek. Megrázó volt, amikor Ael arról beszélt, hogy az szülőapja pont terhes volt, amikor ezt a mérget ledobták a bolygójukra és emiatt elveszítette a babát. A sweshanoknál a baba és az apja között nagyon mély kötelék szövődik, már magzati korban is tudnak egymással kommunikálni. Emiatt borzalmas volt a gyermeket várók vesztesége, sokan emiatt öngyilkosok lettek – ahogy Ael apja is.
A sweshanok mikor megtudták a gleceriánoktól, hogy az emberek képesek kihordani a gyermekeket, egyezséget kötöttek a Glecerus bolygóval és a Földről elhozott emberek egy részét megkapják tőlük. Azonban túl kevés az ember és túl sok a párra váró sweshan, ezért kitalálták az egy hét szabályt. Megmondom őszintén, hogy ez nekem egyáltalán nem tetszett, mert teljesen lélektelen. Először azt akartam írni, hogy embertelen, de valójában ezt senki sem érdemli meg. Az egy hét alatt a két fél nagyon mély kötődést érez egymás iránt, sőt nem egyszer egymásba szeretnek, és akkor jön valaki és elviszi az embert és odaadja egy másik sweshan hímnek. (A könyv végén totál kiakadtam, mert az orvos bevallotta Grantnek, hogy valójában olyan még soha nem volt, hogy egy emberi férfi az első héten teherbe essen.)
Granttel már találkoztunk az előző kötetekben. Ő is ott volt Georgie-val a glecerián hajón, amikor azt megtámadták és súlyosan megsérült. Miután meggyógyult már vitték is Aelhez, ahol a sweshan férfi egyértelműen kijelentette, hogy neki ugyan nem kell Grant.
Ael azonban bármennyire is ellenkezett, Grantet ott hagyták a küszöbén azzal, hogy hét nap múlva majd jönnek érte.
A két férfi kapcsolata nem indult valami jól, de hamar összebarátkoznak. Kifejezetten szerettem, ahogy Ael lépésenként egyre közelebb kerül Granthez és képtelen kivonni magát a férfi hatása alól.
Élvezet volt olvasni, amikor Grant rácsodálkozott a víz alatti világ szépségeire és csodáira. Jót mosolyogtam azon, amikor először pillantja meg milyen is a víz alatt.
„Grant kinyújtotta a kezét. Megfogta a függönyt, és félrehúzta. Az álla leesett, a lélegzete elakadt. Grant szeme elkerekedett. A fal valójában nem is fal volt. Átlátszó volt, mint valami vastag üveg, tökéletes képet adva Sweshan víz alatti világáról.
Mindkét kezét az üvegre tapasztotta és előre hajolva, az arcát a hűvös üveglaphoz szorította. A tiszta kék víz, növényektől és állatoktól hemzsegett és csak néhány centiméternyire voltak tőle. Több sweshani férfi is kint úszott. Grant alaposan megfigyelte, ahogy könnyedén siklottak a vízben. Széles fénysugarak érkeztek fentről, melytől az óceán mélyén is felragyogtak pikkelyeik.
A távolba tekintve gigantikus szerkezeteket látott a talajon. Grant az épületeket bámulta. Mindegyik azonos méretű és alakú volt, lekerekített tetővel és henger alakú csövekkel, amelyek különböző pontokon összekapcsolódtak. Úgy tűnt, hogy a sweshaniak ugyanazokat a terveket használták mindegyik elkészítéséhez. A tenger alatt egy igazi metropolisz feküdt.
- Hűha – motyogta Grant.
Grant lerogyott a padlóra és törökülésben leült. A vastag falat bámulta, hagyta, hogy a szeme ide-oda vándoroljon és minden látványt befogadjon. Az óceán fenekét tengeri fű borította. Egy igazi erdő volt, hosszú csápú algákból. Virágok nyíltak és puha korall lengedezett és táncolt az áramlásban. Az idegen tengeri élőlények szabadon mozogtak és a színes növények közé vetették magukat. A halak pedig, melyek a sweshanokhoz hasonlítottak, szabadon úszkáltak.”
Bár Ael eldöntötte, hogy nem foglakozik az emberrel, akit nála hagytak, mégsem képes megtagadni tőle és magától az együtt töltött idő örömeit. Elhatározza, hogy az egy hét alatt annyi mindent mutat meg Grantnek, amennyit lehet.
Granten és Aelen kívül még meg kell említenem Ael apját, aki nem más, mint a kormányzó. Az elején nagyon utáltam, mikor kiderült, hogy Ael tudta nélkül apuci küldte oda Grantet és, hogy a férfi letojja nagy ívben, hogy a fia már négy csalódáson túl van. Azonban, amikor a férfi leül Granttel beszélgetni és elmondja neki az indokait, akkor egyértelművé vált, hogy csak a fia boldogságát tartja szem előtt.
Ugyan az olvasó úgyis tudja, hogy a végén minden jó lesz – hiszen ez a romantikus könyvek lényege – mégis nagyon drukkoltam, Ael mikor adja már meg végre magát és talál rá igazán Grantre. Mindkét férfi személyiségét nagyon megszerettem és komolyan öröm volt olvasni az együtt töltött pillanataikról.
„- Van kint valamilyen veszélyes élőlény? Amelyik embereket eszik? - kérdezte Grant.
Ael halkan felkuncogott. - Nem tévesztelek szem elől.
- Igazából nem válaszoltál a kérdésemre - morgott Grant.”
Ennek ellenére volt pár dolog, ami nem tetszett, sőt volt olyan, amit már nevetségesnek tartottam. Az egyik ilyen az a hagyomány volt, hogy a sweshanok elvitték a potenciális partnerüket egy virágos mezőszerűségre, ahol szőlőhöz hasonló virágok nőttek. És bizony ezek a nővények a cuki kis csápszerű kacsokkal simán elkapták a pasikat és jobb szó híján, de leszopták. És itt rögtön felvillant előttem, hogy az írónő valószínűleg rengetek ilyen növényes-csápos-megerőszakolós hentait nézhetett valamikor. Ami az ő magánügye, de ide ebbe a könyvbe ez nem kellett volna. Megmondom őszintén én baromi jól meglettem volna eme jelenet nélkül. Morbid volt és teljesen felesleges a történet szempontjából.
A másik ilyen, az a végén volt, amikor kiderült, hogy Grantnek iszonyú szerencséje volt, ugyanis még soha, senki nem esett teherbe az első héten. Ezt azért közölhették volna vele és Aellel is, arról nem beszélve, hogy így ennek az egész egy hetes procedúrának baromira semmi értelme. Mivel a Sweshanon ugyanúgy használják az adatlapos és tesztes módszert, mint a Glecerus bolygón, eleve úgy kellene összehozni a párokat, hogy azok nagyrészt passzoljanak. Persze, náluk most a legfontosabb a minél nagyobb gyermekáldás, de ez nem jó sem az ember, sem a sweshan félnek. Igazából nagyon mély ellenérzéseim vannak a rendszerük ellen. Valahol bízom benne, hogy Bryson könyvében ezt majd valahogy eltörlik vagy módosítják. Nagyon bízom benne.
Ez most egy kis csalódás volt, de azért kíváncsi vagyok Bryson történetére is, remélem ott kihagyja az író a vadvirágos mezőt. :))))
Ebben a kötetben elhagyjuk a Glecerus bolygót és átköltözünk a Sweshanra. Míg a Glecerus egy jégbolygó és az ott lakók a föld alatt élnek, addig a Sweshan egy igazi óceánbolygó. A sweshanok a víz alatt élnek, kék a bőrük, kék a hajuk, zöldeskék apró pikkelyek borítják a testüket, a fülük cuki kis uszonyokra emlékeztetnek és kopoltyúszerű vágások vannak a nyakukon. Lépjünk túl rajta. :D
A sweshan faj haldoklik. Valamikor nem volt szükségük emberekre a szaporodáshoz, ugyanis hímnősek voltak, azonban egy ellenséges faj, mérgező anyagot juttatott a bolygó vizébe, aminek hatására a sweshanok női ivarszervei elhaltak és emiatt szaporodásra képtelenek lettek. Megrázó volt, amikor Ael arról beszélt, hogy az szülőapja pont terhes volt, amikor ezt a mérget ledobták a bolygójukra és emiatt elveszítette a babát. A sweshanoknál a baba és az apja között nagyon mély kötelék szövődik, már magzati korban is tudnak egymással kommunikálni. Emiatt borzalmas volt a gyermeket várók vesztesége, sokan emiatt öngyilkosok lettek – ahogy Ael apja is.
A sweshanok mikor megtudták a gleceriánoktól, hogy az emberek képesek kihordani a gyermekeket, egyezséget kötöttek a Glecerus bolygóval és a Földről elhozott emberek egy részét megkapják tőlük. Azonban túl kevés az ember és túl sok a párra váró sweshan, ezért kitalálták az egy hét szabályt. Megmondom őszintén, hogy ez nekem egyáltalán nem tetszett, mert teljesen lélektelen. Először azt akartam írni, hogy embertelen, de valójában ezt senki sem érdemli meg. Az egy hét alatt a két fél nagyon mély kötődést érez egymás iránt, sőt nem egyszer egymásba szeretnek, és akkor jön valaki és elviszi az embert és odaadja egy másik sweshan hímnek. (A könyv végén totál kiakadtam, mert az orvos bevallotta Grantnek, hogy valójában olyan még soha nem volt, hogy egy emberi férfi az első héten teherbe essen.)
Granttel már találkoztunk az előző kötetekben. Ő is ott volt Georgie-val a glecerián hajón, amikor azt megtámadták és súlyosan megsérült. Miután meggyógyult már vitték is Aelhez, ahol a sweshan férfi egyértelműen kijelentette, hogy neki ugyan nem kell Grant.
Ael azonban bármennyire is ellenkezett, Grantet ott hagyták a küszöbén azzal, hogy hét nap múlva majd jönnek érte.
A két férfi kapcsolata nem indult valami jól, de hamar összebarátkoznak. Kifejezetten szerettem, ahogy Ael lépésenként egyre közelebb kerül Granthez és képtelen kivonni magát a férfi hatása alól.
Élvezet volt olvasni, amikor Grant rácsodálkozott a víz alatti világ szépségeire és csodáira. Jót mosolyogtam azon, amikor először pillantja meg milyen is a víz alatt.
„Grant kinyújtotta a kezét. Megfogta a függönyt, és félrehúzta. Az álla leesett, a lélegzete elakadt. Grant szeme elkerekedett. A fal valójában nem is fal volt. Átlátszó volt, mint valami vastag üveg, tökéletes képet adva Sweshan víz alatti világáról.
Mindkét kezét az üvegre tapasztotta és előre hajolva, az arcát a hűvös üveglaphoz szorította. A tiszta kék víz, növényektől és állatoktól hemzsegett és csak néhány centiméternyire voltak tőle. Több sweshani férfi is kint úszott. Grant alaposan megfigyelte, ahogy könnyedén siklottak a vízben. Széles fénysugarak érkeztek fentről, melytől az óceán mélyén is felragyogtak pikkelyeik.
A távolba tekintve gigantikus szerkezeteket látott a talajon. Grant az épületeket bámulta. Mindegyik azonos méretű és alakú volt, lekerekített tetővel és henger alakú csövekkel, amelyek különböző pontokon összekapcsolódtak. Úgy tűnt, hogy a sweshaniak ugyanazokat a terveket használták mindegyik elkészítéséhez. A tenger alatt egy igazi metropolisz feküdt.
- Hűha – motyogta Grant.
Grant lerogyott a padlóra és törökülésben leült. A vastag falat bámulta, hagyta, hogy a szeme ide-oda vándoroljon és minden látványt befogadjon. Az óceán fenekét tengeri fű borította. Egy igazi erdő volt, hosszú csápú algákból. Virágok nyíltak és puha korall lengedezett és táncolt az áramlásban. Az idegen tengeri élőlények szabadon mozogtak és a színes növények közé vetették magukat. A halak pedig, melyek a sweshanokhoz hasonlítottak, szabadon úszkáltak.”
Bár Ael eldöntötte, hogy nem foglakozik az emberrel, akit nála hagytak, mégsem képes megtagadni tőle és magától az együtt töltött idő örömeit. Elhatározza, hogy az egy hét alatt annyi mindent mutat meg Grantnek, amennyit lehet.
Granten és Aelen kívül még meg kell említenem Ael apját, aki nem más, mint a kormányzó. Az elején nagyon utáltam, mikor kiderült, hogy Ael tudta nélkül apuci küldte oda Grantet és, hogy a férfi letojja nagy ívben, hogy a fia már négy csalódáson túl van. Azonban, amikor a férfi leül Granttel beszélgetni és elmondja neki az indokait, akkor egyértelművé vált, hogy csak a fia boldogságát tartja szem előtt.
Ugyan az olvasó úgyis tudja, hogy a végén minden jó lesz – hiszen ez a romantikus könyvek lényege – mégis nagyon drukkoltam, Ael mikor adja már meg végre magát és talál rá igazán Grantre. Mindkét férfi személyiségét nagyon megszerettem és komolyan öröm volt olvasni az együtt töltött pillanataikról.
„- Van kint valamilyen veszélyes élőlény? Amelyik embereket eszik? - kérdezte Grant.
Ael halkan felkuncogott. - Nem tévesztelek szem elől.
- Igazából nem válaszoltál a kérdésemre - morgott Grant.”
Ennek ellenére volt pár dolog, ami nem tetszett, sőt volt olyan, amit már nevetségesnek tartottam. Az egyik ilyen az a hagyomány volt, hogy a sweshanok elvitték a potenciális partnerüket egy virágos mezőszerűségre, ahol szőlőhöz hasonló virágok nőttek. És bizony ezek a nővények a cuki kis csápszerű kacsokkal simán elkapták a pasikat és jobb szó híján, de leszopták. És itt rögtön felvillant előttem, hogy az írónő valószínűleg rengetek ilyen növényes-csápos-megerőszakolós hentait nézhetett valamikor. Ami az ő magánügye, de ide ebbe a könyvbe ez nem kellett volna. Megmondom őszintén én baromi jól meglettem volna eme jelenet nélkül. Morbid volt és teljesen felesleges a történet szempontjából.
A másik ilyen, az a végén volt, amikor kiderült, hogy Grantnek iszonyú szerencséje volt, ugyanis még soha, senki nem esett teherbe az első héten. Ezt azért közölhették volna vele és Aellel is, arról nem beszélve, hogy így ennek az egész egy hetes procedúrának baromira semmi értelme. Mivel a Sweshanon ugyanúgy használják az adatlapos és tesztes módszert, mint a Glecerus bolygón, eleve úgy kellene összehozni a párokat, hogy azok nagyrészt passzoljanak. Persze, náluk most a legfontosabb a minél nagyobb gyermekáldás, de ez nem jó sem az ember, sem a sweshan félnek. Igazából nagyon mély ellenérzéseim vannak a rendszerük ellen. Valahol bízom benne, hogy Bryson könyvében ezt majd valahogy eltörlik vagy módosítják. Nagyon bízom benne.
Ez most egy kis csalódás volt, de azért kíváncsi vagyok Bryson történetére is, remélem ott kihagyja az író a vadvirágos mezőt. :))))
April 1, 2017
3.5 stars for me, bumped up because I really liked the world building in this one and how it was so different from the previous planet that the first 2 books took place on.
The romance itself went a bit fast for me (understandably so, they only had a week to make things work!) but I enjoyed this story.
The romance itself went a bit fast for me (understandably so, they only had a week to make things work!) but I enjoyed this story.
February 15, 2019
2.49 stars
April 12, 2019
I read this awhile back and must have forgotten to mark it. I don’t remember really loving it or hating at all so I’m going to go 3 stars.
December 18, 2022
3,5 mejor que los demás
October 6, 2024
So sweet
March 1, 2017
My Rating: 3.5 Stars
Review Coming Soon
Review Coming Soon
March 1, 2017
Excellent! This one follows Grant to the planet of Sweshan to be mated with an aquatic alien. But he only gets on week with each choosen alien to find his mate. He wants Ael, but Ael doesn't even want to try. But Grant is determined, so let the seduction begin. Great world building, and some really hot chemistry and angst.
July 29, 2018
Never stop believing.....
Once again, Olivia Black, produced another amazing sequel to Alien Lovers, Planet Sweshan. This book let's you know, that you should never stop believing in fate. I enjoyed reading the third book in this series. It's about the males living on the planet Sweshan. They are given seven days to impregnate a human male and claim them as a mate. If they are not impregnated after seven days, they are given to the next male. This is a story was about two males, one from the planet Sweshan and the other from Earth. The male from Sweshan had four failed attempts to impregnate a human. When he was given a final chance by his father, he refused to accept the human. After five days of avoiding the human, he fell in love with him and decided he wanted to keep him. He had only two days to impregnate the human or lose him to another male Sweshan. When their time was up, the human felt they had failed. He didn't want stay and see the other male heart crush over another failed attempt at impregnating a human. He left him asleep in bed, and went seeking the medical doctor for his final exam, which would decide his fate. The news he got shocked him, this proves you should never stop believing in fate.
Once again, Olivia Black, produced another amazing sequel to Alien Lovers, Planet Sweshan. This book let's you know, that you should never stop believing in fate. I enjoyed reading the third book in this series. It's about the males living on the planet Sweshan. They are given seven days to impregnate a human male and claim them as a mate. If they are not impregnated after seven days, they are given to the next male. This is a story was about two males, one from the planet Sweshan and the other from Earth. The male from Sweshan had four failed attempts to impregnate a human. When he was given a final chance by his father, he refused to accept the human. After five days of avoiding the human, he fell in love with him and decided he wanted to keep him. He had only two days to impregnate the human or lose him to another male Sweshan. When their time was up, the human felt they had failed. He didn't want stay and see the other male heart crush over another failed attempt at impregnating a human. He left him asleep in bed, and went seeking the medical doctor for his final exam, which would decide his fate. The news he got shocked him, this proves you should never stop believing in fate.
March 21, 2020
Good characters, horrible sci-fi
I liked Grant and I felt sorry for Ael, so I gave this rating an extra star. But I have some issues with this story.
How would a race of amphibious humanoids develop on a world with no landmass, at all? That just didn't make sense. Then there was the white toxic waste being released into the water. It sounded like it had happened long in the past, at first, but then it turned out that it was the current generation? Wouldn't this civilization have developed in vitro processes to help ensure the viability of their species? If they are already changing humans to bear their young, wouldn't giving the humans gills make more sense? Are the children of humans fully viable, or do they also need to mate with other species? Why wouldn't humans get pregnant with their first prospective mate; is there something about the process that makes them more fertile? Was it the bite? Why would Sweshian medicine not be all over gathering as Mich information as possible to determine the best means to keep their race going?
I liked Grant and I felt sorry for Ael, so I gave this rating an extra star. But I have some issues with this story.
How would a race of amphibious humanoids develop on a world with no landmass, at all? That just didn't make sense. Then there was the white toxic waste being released into the water. It sounded like it had happened long in the past, at first, but then it turned out that it was the current generation? Wouldn't this civilization have developed in vitro processes to help ensure the viability of their species? If they are already changing humans to bear their young, wouldn't giving the humans gills make more sense? Are the children of humans fully viable, or do they also need to mate with other species? Why wouldn't humans get pregnant with their first prospective mate; is there something about the process that makes them more fertile? Was it the bite? Why would Sweshian medicine not be all over gathering as Mich information as possible to determine the best means to keep their race going?
January 6, 2017
This is the third book in the Alien Lovers Series and was happen to see book for Grant. Grant has a rough start off being injury and when he taken to meet his mate. Ael is tried of heart break and does not want to be involve with the mating when all they do is leave after a week. Can Grant break the ice around Ael heart and have the happy ending? Love the characters and the way the show their emotions and fears. Highly recommend this book and series
![Profile Image for annob [on hiatus].](/_next/image?url=https%3A%2F%2Fi.gr-assets.com%2Fimages%2FS%2Fcompressed.photo.goodreads.com%2Fusers%2F1674812294i%2F68231680._UX200_CR0%2C0%2C200%2C200_.jpg&w=128&q=75)
December 13, 2017
I like charachters that doesn't fall in love immediately, as in this book. A sweet little love story where the ending cound have used one or two more chapters to add fullness to the story.
November 8, 2018
Not a bad read. It's simple and short. About the only thing I didn't like was how blocky it got.
May 16, 2019
Very sweet, cute and steamy. A nice quick read.
Displaying 1 - 24 of 24 reviews