Mi történik, ha a tündérek világa találkozik az emberekével? Vajon megértik-e egymást? Szeretet vagy gyűlölet alakul ki köztük, vagy esetleg a szerelem dúlja fel a két világot? A király első lovagja hatalmat, gyönyörű feleséget szerez vitézségével, s a királyi adománnyal, tudtán kívül, tündér lakta erdő birtokosa lesz. A vadon rejtekében már hosszú idő óta háborítatlanul éltek a tündérek, manók, koboldok. Békés világukat feldúlja Csanád lovag, a vidék új ura: itt építteti fel várát. Az erdő védelmezője, a csodálatos erdőtündér bosszút esküszik. Az erdőt egy szörny keríti hatalmába, nyomtalanul eltűnik a várúrnő, s a vár elátkozottá válik. Az itt nevelkedő két apród, Márton és Detre, a vár és az erdő közti harcok középpontjába kerül. Izgalmas kalandok és veszélyes harcok árán érnek férfivá, sőt lovaggá. És egy valódi lovag életéből a szerelem sem hiányozhat. Majsányi Kati második regénye, az Erdőmese megidézi a középkor hangulatát és egy varázslatos világot, mely a természet csodáit és az erdő szeretetét hirdeti.
Mint regény picit többet vártam volna, de ha meseként kezelem, akkor nagyon tetszett! :) Gondom csak azzal volt, hogy picit lehettek volna kidolgozottabbak a szereplők, nem ismertem meg annyira őket, mint szerettem volna. Mintha felszínesen láttunk volna a személyiségükbe. De a fontosabb, maga a történet, magával ragadott. Mind a három sztorit élveztem, újabb és újabb kalandokba keveredtek fiatal apródjaink. Azt hiszem választani se tudnék, melyik lenne a kedvencem. Az elsőnél élveztem, ahogy megismertük a mágikus erdőt, kiderítettük titkait. A második a lovagi torna miatt tetszett és hogy ott már pici romantika is megjelent. A harmadik meg egyértelműen az erősebb szerelme vonal miatt. :) Akadt sok-sok szerethető szereplő és voltak akik borsot akartak törni az orruk alá. Márton és Detre már az első részben okozott meglepetést, hiszen fiatal koruk ellenére megmutatták, hogy mennyire rátermettek és minden feladatban helyt tudnak állni. Tényleg legjobban egy igazán élvezhető meseként tudom jellemezni ezt a könyvet és annak remek volt. :)
Őszintén szólva, sokszor kiszámítható történet volt, valamint túl sok probléma nagyon egyszerűen megoldódott benne. Emellett nem értem, hogy egy könyv, ami a szeretetről szólt, hogyan lehet ilyen kevéssé megbocsátó a rosszat elkövető szereplőkkel szemben. Lehet, hogy egyszerűen túl idős voltam ehhez a könyvhöz :')