Moszkvában esik - Egy kitelepítés története

by Zsuzsa Selyem

A távolállókat hozza közel, nekem egészen a szívemig elhatol. Selyem Zsuzsa őrületesen tud mesélni. Többsávos meséjével engem bizony elragadtatott. Úgy visz soha nem látott tájakra, úgy emel még soha nem érzékelt dimenziókba, úgy vegyíti a gonoszt és az édest, hogy egy pillanatra nem kell elhagynom a realitásérzékemet, mert személyes víziója a mi elrettentő közös történetünk.
Nádas Péter

Részlet a regényből:
Látta a vacsora romjait, az állatcsontokat az asztal alatt, az embercsontokat az árokban, apját, amint kedvtelve nézi hosszú szipkával cigarettázó anyját, látta gyanútlan húgát az egyik idegen férfi ölében, látta a másik idegen férfit, aki mindenkit, de elsősorban saját magát elárulva lavíroz végig egy diktatúrát, látta a mai nyúlvadászatot, minden egyes nyulat külön, látta az elárvult kisnyulakat éhen halni, további vadászatokat látott, őzekre, rókákra, vaddisznókra, szarvasokra, látta a diktátort medvékre lövöldözni az etetőknél, látta anyját combig vízben rizst vágni, látta apját agyonverve a Szekuritátén, látta, ahogy apja nyolcvanegy évesen, szálegyenesen kisétál az utcára 1989 decemberében a forradalomba, látta, hogy látja, amint a diktátor űzött vadként menekül, de lelövik mint egy kutyát, és látta, hogy minden tele van örömmel és tele van fájdalommal.

Selyem Zsuzsa 1967-ben született Marosvásárhelyen.

112 pages, Hardcover

First published January 1, 2016

Reviews

[Alexandra · Rating 3 out of 5]

Dieser außergewöhnliche, recht gute und sehr kurze Roman von Zsuzsa Selyem handelt von der Vertreibung und Folter der ungarisch-stämmigen, ehemals wohlhabenden rumänischen Familie Beczásy vom zweiten Weltkrieg bis zum Jahr 1989. Leider hat die Geschichte für mich persönlich nicht ganz so gut funktioniert, da ich aus mangelnden historischen Kenntnissen des Landes und der Lage die vielen indirekten und vagen Andeutungen nicht alle verstehen konnte. Ein Kenner dieser geschichtlichen Hintergründe würde aber sicher begeistert sein. Fast könnte man meinen, die Zensur säße der Autorin noch immer im Nacken, so verklausuliert werden die historischen Ereignisse kommentiert und im Roman angesprochen.

Selbstverständlich habe ich mich redlich bemüht, meine Wissenslücken über Google und Wikipedia aufzufüllen, dennoch wurde ich bei vielen dieser indirekten Verweise und Allegorien einfach nicht fündig. So wird beispielsweise auch die Geschichte und die Gerüchte über Ana Pauker, die angeblich ihren Ehemann auf dem Gewissen hat, im Web auch nicht näher erläutert, obwohl natürlich Hinweise existieren. Wie literarisch verklausuliert die historischen Ereignisse im Roman beschrieben werden, zeigt folgendes Beispiel von Tschernobyl, das zumindest jeder in meiner Generation im deutschsprachigen Kulturkreis aus dem Gedächtnis ohne zu Hilfenahme von Lexika identifizieren kann.

"Noch ein bisschen Knattern, Melodie, satter Sprecher, dass sowjetisches Atomkraftwerk fertig ist, soi-disant eine Errungenschaft, das sagt der sozialistische Sprecher. Erbärmlich jeden Errungenschaft, für ein paar Jahre Natur besiegt, dann hat sie alles zurückgenommen, dabei sterben Kinder von Strahlung, schicken sie heldenhafte Liquidatoren hin, auch sie sterben von Strahlung …"
(Die Orthografiefehler sind der Rolle der Figur geschuldet und passen in diesem Fall punktgenau.)

Jetzt stellt Euch mal die Situation vor, die historischen Ereignisse und deren Ablauf überhaupt nicht genau zu kennen, und keine Erläuterungen oder klare Anhaltspunkte zu bekommen, welches Ereignis denn gemeint ist, dann wisst Ihr, wie ich mich oft gefühlt habe. Als wäre ich in einer Community, in der alle dieselben Bücher gelesen haben, von denen ich keinen blassen Schimmer habe. Alle reden in Andeutungen und ich verstehe meist nur Bahnhof. Fast ist es, wie einen Nostradamus-Text zu interpretieren, man könnte auch etwas ganz anderes herauslesen. Im Klappentext – und nur dort – werden die politischen Fakten aber so glasklar angesprochen, dass man auch als deutschsprachiger Leser zumindest weiß, was gemeint ist. Ihr könnt Euch meine Überforderung mit diesem Werk nun ungefähr ein bisschen vorstellen, die aber nichts über die Güte des Textes aussagt.

Im Gegenteil, manchmal konnte ich diesen außergewöhnlichen Stil richtig genießen. Ein weiterer innovativer interessanter Ansatz der Autorin ist der Umstand, dass die Geschichte der Familie Beczásy von Schleiereulen, Amseln, Bäumen, Hunden, Katzen, Schmeißfliegen, Eichhörnchen … erzählt wird. In jedem Kapitel erzählt ein anderes anwesendes Tier bzw. Lebewesen die Geschichte der Familie, bringt somit die Familienchronik voran und analysiert so en passant auch die anwesenden Menschen ethnologisch inklusive der politischen Situation. Am ärgsten war die Szene mit den Bettwanzen, die die Folter von Beczásy durch die Securitate kommentieren, das ist nicht nur innovativ, sondern schafft auch zudem noch einen notwendigen Abstand zum Protagonisten, um das Grausame besser ertragen zu können. Die letzte Szene mit dem Eichhörnchenzirkus ist eine der abgedrehtesten Allegorien, die ich jemals gelesen habe und soll möglicherweise – aber vielleicht missinterpretiere ich ja auch – den Tod des Diktators Nicolae Ceaușescu darstellen.

Fazit: Ein guter innovativer Roman, der für mich auf Grund meiner dürftigen Kenntnisse der historisch-politischen Fakten einfach ein bisschen zu wenig funktioniert hat. Ich bin mir sicher, Kenner des Landes und der Geschichte werden restlos begeistert sein. z.B. Peter Nádas, der den Roman sehr lobt und die persönlichen Visionen der Autorin als „unsere fürchterliche gemeinsame Geschichte“ bezeichnet. Trotzdem war der Roman auch für mich nicht unspannend und herausfordernd. Ich bin froh, dass ich auch manchmal ein Werk aus einem kleinen Verlag rezipieren darf, das völlig abseits des literarischen Mainstream agiert.

[Kuszma · Rating 4 out of 5]

„Volt az a vicc, hogy felhívják a jereváni rádiót:
Kérem szépen, meg tudják mondani, miért sétál Ana Pauker* esernyővel Bukarest utcáin, mikor hét ágra süt a nap?
Hogyne, kérem: mert Moszkvában esik.”

Nemrég pont arról beszélgettünk valahol, hogy ezek a kortárs oroszok (Pelevin, Szorokin, Tolsztaja) milyen bátran használják az abszurd eszközét, és ez az elem a mai magyar prózában valahogy olyan ritkán jelenik meg. Erre tessék, itt van ez a könyv. Selyem Zsuzsa kisregényében-novellafüzérében az a pláne, hogy az egymást követő szakaszokat extrém elbeszélők interpretálják: rigók, vérszívó poloskák vagy éppen növendék fenyők. Ezen aztán úgy elcsodálkozik az egyszeri olvasó, hogy észre sem veszi, magát a történetet (a Béczásy-család kínlódását a kommunista Romániában börtönnel és kitelepítéssel bolondítva) tulajdonképpen már ismerjük, hisz számosan számos formában megírták már. Persze bőven többről van itt szó, mint figyelemelterelésről: az, hogy pártatlan és kívülálló (nem-humán) lények tudatják velünk a tudatni valót, az egész szöveg kap valami népmesei ízt, betagozódik a nagy univerzális mitológiák közé. Valahogy időtlenebb lesz. Ráadásul ezek az elbeszélők egy teljesen új nézőszögből világítják meg egy nekik idegen, és oly nehezen érthető faj küszködését a történelemmel, azzal a történelemmel, ami bizony egy rigó, egy vérszívó poloska vagy egy növendék fenyő szemében alig több, mint szimpla ostobaság. És hát – valljuk meg – néha humán szemmel sem tűnik különösebben okos dolognak.

* Moszkovita politikus, 1947-től 1952-ig Románia külügyminisztere, ebben a minőségében pedig az első női miniszter a világon.

[D. Dorka · Rating 4 out of 5]

3,5 csillag

Abszolút híve vagyok a jó koncepcióknak. Nagyobbat lendít nálam egy jó ötlet, mint amennyit lehúz egy kevésbé jó megvalósítás. A kötet első felében a Moszkvában esik hozta az ötletet és a megvalósítást is.

Szeretem a váratlan szemszögeket, főleg, ha tényleg érzem bennük a koncepciót. És itt éreztem, ráadásul remek humorforrás volt. Az sem zavart, hogy abszolút antropomorfizált állatok voltak ezek, szinte minden szempontból. (Eszembe juttatta, amikor iskolásként nagyapám felszívta véletlenül porszívóval az egyik pintyét, és ez nekem annyira megtetszett, hogy meg akartam írni 5 szemszögből: nagyapám, a felporszívózott pinty, a fel nem porszívózott pinty, a porszívó – és passz, hogy mi lett volna az utolsó. A projekt félbeszakadt, és az is elég bénácska lett, amit megírtam. De az ölet megvolt. Ps.: a pinty túlélte.) Jó kérdés, hogy novellafüzér-e ez, ami történetesen nem független, avagy kisregény. Nem mintha életbevágó kérdés lenne. De szerintem önállóan is működnek a fejezetek, az már csak plusz, hogy el lehet itt legózni az idő-tér-szereplők hármasával. Én mondjuk néha kicsit elvesztem, de azért jórészt helyben voltam. Természetesen ez is része a koncepciónak.

Selyem Zsuzsa stílusában van valami, ami nekem nagyon bejött. Határon túli irodalmat nem nagyon olvasok, talán mert nem a sajátom. De ebben a hangban volt valami, ami nagyon tetszett. Talán a mai kor iróniája, és a szintén inkább mai korra jellemző megfogalmazások, anglicizmusok és egyéb nyelvicizmusok tették elérhetővé számomra. Nagyon erős mondatok-bekezdések vannak ebben a ~100 oldalban. Nem beszélve a Népbíróság 1945-ről, ami az abszolút kedvencem volt, az elsőtől az utolsó betűig.

Aztán eljött a második fele a kötetnek, és magam sem tudom, hogy a szöveg miatt vagy a saját lelkiállapotom miatt – de nem jött át egyáltalán. Az utolsó 2 bekezdésre találtam vissza az ösvényre, amiről legalább annyit el tudok mondani, hogy jobb későn, mint soha. Így lett a 4,5-5 csillagból egyszer csak 3,5. De az biztos, hogy Selyem Zsuzsa munkássága felkerült a radaromra.

[violacea · Rating 4 out of 5]

Attenzione, è vero che sono poco più di 100 pagine, ma non sono una passeggiata di salute.
Questo "breve romanzo" è quasi più un insieme di racconti, la storia si intreccia, ma ogni capitolo sta in piedi da solo, sia per il fatto che ogni capitolo ha un narratore diverso, sia perché la storia narrata si compie e chiude un cerchio.
Penso che se si hanno nozioni storiche e politiche sulla Romania e l'Ungheria del 900 questo libro sia di più facile lettura, altrimenti alcune citazioni, alcune metafore rimangono, come sono rimaste a me, sibilline.
In ogni caso, la lettura, seppure densa, è piacevole e piena di senso, come te ne da la letteratura, pensata, cesellata, narrata, anche da narratori atipici come zanzare, cani o colombi.
Una "saga" familiare a tratti profondamente dolorosa, a tratti comica, a tratti amara e sarcastica, un po' come la vita.
Sono contenta di averlo letto.

[Michela nonostante · Rating 2 out of 5]

Non ho visto altro che un esercizio di stile.
Purtroppo per l’ottimo sfondo storico e l’ottimo contesto, questa massa di narratori non umani e spesso non identificabili, rende il testo pressoché illeggibile.

[Matthias · Rating 1 out of 5]

Brief chapters with changing perspectives (a mosquito is a highlight) tell an utterly boring family history. Numerous more or less obscure literary references don't help.

[Lázadó Irodalom · Rating 4 out of 5]

Egy felettébb érdekes és megkapó szöveggyűjtemény egy brutálisan kemény témáról, olyan módon tálalva, ami pillanatok alatt a rabjává tesz.

[Sandor · Rating 3 out of 5]

il tempestoso '900 ungaro romeno visto sullo sfondo dell curiosa saga famigliare dal 97enne Istvan Beczásy, raccontata spesso in prima persona da alberi e animali che lo hanno accompagnato

[Noémi Csiki · Rating 4 out of 5]

Tekinthetjük regénynek vagy összefüggő novellafűzérnek, de Selyem Zsuzsa kötete rendkívül gazdag, terjedelmével (alig több, mint 100 oldal) egyáltalán nem arányos olvasói élményt nyújt annak, aki kézbe meri venni.

https://irodalminezo.wordpress.com/20...

[Marco Aguzzoli · Rating 3 out of 5]

Racconto scritto in modo molto particolare, aver partecipato a un evento in cui venivano spiegati la struttura del libro e lo stile di scrittura ha sicuramente agevolato la lettura che altrimenti sarebbe potuta rivelarsi un po' difficile.