Ami elveszett

by Eva Pataki

Megkésve, de még éppen időben felkutatott családtörténet: ösztönösen elhárított, mégis lázasan keresett múlt. A fordulatos történet egy évszázad fontos történelmi pillanatain, országokon, földrészeken vezeti át az olvasót, vissza-visszatérve a jelenbe. A szereplők elszánt, a családért ádázul küzdő, mégis gyöngéd nők – sebzettek és esendők. Az író csaknem elveszítette ezt a múltat. Lezárná magában, majd mégis inkább feltépi, megmutatja. Előveszi a családi emlékekkel teli dobozt. Belső utazásra hív, békeidők és vészkorszakok labirintusaiban elveszett és elveszejtett nemzedékek nyomába eredve. Meghitt, szomorú és megható humorral megírt regény.

408 pages, Paperback

Published January 1, 2010

Reviews

[Agnes Kelemen · Rating 4 out of 5]

Számomra nyögve-nyelősen indult. Valahogy nem tetszett a szerző stílusa, nehezen vettem rá magam, hogy folytassam az olvasást, ahhoz képest, hogy szeretem a családregényeket és nagyon érdekel a zsidóság és a történelem is. A Soá utáni résztől lett szerintem jó könyv. Nem tudom, hogy én szoktam-e meg a szerzőt, vagy ott megváltozott-e a stílus. Onnantól már alig tudtam letenni és annyira sajnálom, hogy nem korábban olvastam ezt a könyvet és nem hivatkoztam és sem a numerus clausus miatt kivándorolt magyar zsidó egyetemistákról szóló disszertációmban, sem a "brünni csoportról" szóló tanulmányomban! (Ugyanis az utóbbi egyik főszereplője volt Tömpe András, a könyv Pécsi Andrisa.) :( Amúgy nagyon szeretem az olyan történeteket, ahol nagy szerelmek vannak és egy életre megmaradnak és a szereplők a történelemtől szenvednek, nem egymás gonosztetteitől. És ez egy pont ilyen történet (főleg Ila és Lajos házasságára gondolva).

[Tomika · Rating 4 out of 5]

Lassan indul be az alfoldi zsido csalad tortenete, de aztan magaval ragad a cselekmeny. Talan tobbet is irhatott volna az idegenbe szakadt haznakfiakrol, es a nagymama amerikai "kalandjairol"...