Leányrablás Budapesten

Ambrózy báró esetei #1

by Gyula Böszörményi

Budapest, 1896.
A város a millenniumi ünnepségek lázában ég. A békebeli Monarchia minden zugából tízezerszám tódulnak az emberek, hogy megcsodálják az ezeréves Magyarország egybehordott kincseit. Köztük van a Marosvásárhelyről érkezett, 16 éves Hangay Emma kisasszony is, akinek a rendezvények második napján nyoma vész.
Négy évvel később titokzatos távirat érkezik az azóta is gyászoló, idős édesapa, Hangay Árpád címére: a különös üzenetet Emma, a rég halottnak hitt lány küldte! Az ekkor 17 éves Mili kisasszony, Emma húga azonnal a fővárosba utazik, hogy nővére keresésére induljon.
A talpraesett, éles eszű lány nem sejti, hogy midőn felszáll a vonatra, rémálmokhoz hasonló kalandok sora veszi kezdetét, melyek kibogozásában egyetlen támasza a jó hírű, ám igen zord természetű mesterdetektív, Ambrózy Richárd báró lesz.

Genres: Historical Fiction, Historical, Hungarian Literature, Crime, Fiction, Mystery, Young Adult

336 pages, Hardcover

First published January 1, 2014

About the author

He was a Hungarian author and journalist. He wrote the "Gergő-series". In 2002 he became known by his book "Gergő és az álomfogók" [Gergő and the Dreamcatchers]. In 2003 the second volume of this series became in Hungary the "Book of the Year". In this year he also got the IBBY award in the category for the "Best Children's Book of the Year". In 2007 he got the "József Attila-prize" and he recieved the special prize of the chairman of Bács-Kiskun county.

Reviews

[Oriente · Rating 4 out of 5]

Teljesen érthető, mitől ilyen népszerű ez a könyv, a legjobb értelemben vett szórakoztató irodalom: a történet bájos és fordulatos, a stílus kiegyensúlyozottan zamatos, a századfordulós, illetve a millenniumi lázban égő Budapest megidézése pedig egészen lenyűgöző. Az első oldalaktól fogva világos, mennyire sok kutatómunka előzte meg és egészítette ki a regény megírását.
Az más kérdés, hogy talán túlságosan is tapintható az a tudatosság, amivel a szerző a szereplők mozgását, találkozási pontjait úgy terelgeti, hogy a mohó olvasó minél több ismerős helyszínre csodálkozhasson rá a korszaknak megfelelő köntösbe öltöztetve. Ugyanazt a "nahát-élményt" célozza a lábjegyzetekkel dokumentált valódi nevek és személyek felsorakoztatása. Nincs is ezzel semmi baj, bár szeretem, ha kevésbé nyilvánvalóan vezetnek az orromnál fogva. Ifjúsági irodalomnak azonban hibátlan, és a jegyzetekben megmagyarázott kifejezésekből magam is igen sokat tanultam (főleg a korszakra jellemző argó és szleng kifejezések tetszettek).

Komoly kifogást csupán két dologgal kapcsolatban emelnék. Az egyik a nővérek jellemrajza. Az első és harmadik személyű elbeszélés, és a fejezetcímek feletti kis képecske váltogatása ellenére (persze az utóbbit, én bamba, csak a könyv felénél fedeztem fel), a két leányka karaktere lényegében alig különbözik, nekem néhol szinte egybefolytak, és emlékeztetnem kellett magamat, melyikükről is olvasok éppen. Végül muszáj szóvá tennem, hogy az ilyen típusú függővéget, amellyel a kötet zárul, nehéz máshogy értelmeznem, mint számomra visszatetsző kereskedelmi fogásként. Akik beleszerettek Böszörményi világába, nem hiszem, hogy ne keresnék a folytatást egy kevésbé hatásvadász megoldás nélkül is.

[Matilda · Rating 4 out of 5]

Ezer éve, hogy ez a kötet nekem felkerült a várólistámra, de most végre elolvastam.

Az időbeli és térbeli elhelyezése nagyon tetszett, a karakterek is érdekesek voltak, néha ugyan a kor nőkhöz való hozzáállása bosszantott, de ez természetesen abszolút nem a kötet hibája.

A krimi szál azért tetszett nagyon, mert nem csupán annyi volt, hogy valaki meghalt, nyomoztak, megtalálták a gyilkost, kész-passz. Hanem sokkal több szálon mozgott a történet, és a végére nem is igazán oldódott meg (remélem, ez később változik, mert tűkön ülve várom most, hogy folytathassam, mert gonosz dolog volt úgy lezárni a kötetet, ahogy a szerző tette).

Egyedül a közepe környékén akadtam el egy kicsit, de egyébként végig fent tartotta a figyelmem, és nem nagyon lehetett letenni. Úgyhogy, bár a Gergő és az álomfogók nem igazán győzött meg, Böszörményi Gyulának ez a könyve sokkal jobban elkapott.

A romantikus része egyelőre nem nagyon mutatkozott a sztorinak, amit őszintén, én nem is nagyon bánok, mert nincs azzal semmi baj, ha valami lassan alakul ki, ráadásul így arra is kíváncsi vagyok, ez a része hogyan és hova fut ki.

Az élményt vlogoltam is: https://youtu.be/nXg8jg9mdTE

[Juli · Rating 4 out of 5]

Jól indult a könyv, érdekesek voltak a szereplők, a helyszín, a korszak, és tulajdonképpen az eset is, de sajnos az utolsó 50-100 oldalra kicsit ellaposodott és kiszámíthatóvá vált a történet. Maga Ambróczy báró sajnos nem győzött meg (sőt, helyenként egészen karikatúraszerű volt), a párhuzamos történetvezetés sem volt ínyemre, és, általában véve, az egyes szám első személyben írt történeteknek sem vagyok híve - és itt sem éreztem indokoltnak. Kimondottan fura volt azokban az esetekben, ahol a mesélő nem is volt jelen a történteknél! Az utolsó mondatról ne is beszéljünk - nagyon olcsó megoldás. Bár megvan a következő kötet, egyelőre biztos nem folytatom.

[reea · Rating 4 out of 5]

Miközben a könyv hangulata, a valós helyszíneket és személyeket felsorakoztató leírások és cselekménynek teljességgel magával ragadtak, nem tudtam megállni, hogy nem csodálkozzam rá az enyhe lányregényes vonulatára, miszerint Mili és Richard (Ambrózy báró) össze fog keveredni a végére. És bizonyára így is lesz, mert a csipkelődő megjegyzések, a szócsaták, az elmék próbája és jellemek összevetése mind ezt sugallják.

https://napifalat.blogspot.com/2019/0...

[Gizella Tóth · Rating 4 out of 5]

Jó kis könyv, de az nagyon nem tetszett, hogy nem kerek egész. A filmsorozatokat is akkor szoktam otthagyni, amikor elkezdik a "to be continued" részeket vetíteni. Annyira azért tetszett, hogy belekezdjek a második kötetbe, de ha ott sem oldódik meg az elrabolt leány esete, egyből az utolsóval folytatom... vagy még azzal sem.

[Detti · Rating 5 out of 5]

Ím, itt vagyok; jöttem, láttam, legyőzettem.
Akik egy icipicit is követik a tevékenységeim, tudhatják, mennyire hadilábon állok mindennel, ami új és magyar (a zenétől kezdve a könyvekig és filmekig mindent beleértve), így persze a regények sem állnak olyan közel hozzám, ahogy azt hazaszerető polgártól várná az ember. Amennyire szeretem a korábbi századok költőinek műveit, a kortárs pársoros, értelmetlen verseket(?) pont ugyanolyan hévvel utálom.
Ugyan a Leányrablás Budapesten c. regénynek köze sincs holmi polaroidokhoz (Hála égnek!), azért Mili és Richárd irányában is volt a fejemben egy elég nagy adagnyi kétkedés, ami távol tartott attól, hogy akár a közelébe is menjek a sorozatnak. Aztán olvastam és olvastam a figyeltjeim értékeléseit, egy-két idézet is szembejött velem, végül pedig olyanokat is meghallottam, akiknek a véleményére adok. Így mikor legközelebb könyvtárba mentem, megláttam a Sikerkönyvek polcon az első részt, megvontam a vállam, és azt mondtam magamnak: „Ha más nem, max. rossz lesz, de legalább pénzt nem adtál ki érte!”…
Most pedig minden lelkesedésemmel egy saját példányra áhítozom a könyvsorozat minden részéből.
Hiába a magyar helyszínek, a magyar nevek, a régies beszéd, a furcsa szavak (amit a rengeteg imádnivaló lábjegyzet mind meg is magyaráz, hogy áldja az ég az írót érte), körülbelül ötven oldal után úgy beszippantott a történet, hogy egyáltalán nem foglalkoztam vele tovább, ki és mikor írta azt.
A szereplők, ugyan még csak bemutatkoznak, rendkívül színes jelleműek, csak bírjam kivárni, hogy teljesen kitárulkozzanak. Mili hihetetlenül talpraesett, határozott leányzó, akinek jót tett, hogy a pesti forgatag helyett Marosvásárhelyen nevelkedett, ahol senki nem törődik azzal, mennyire finoman fogalmaz, vagy miképp beszél egy morcos báróval. Ambrózy Richárd láthatóan sok titkot rejteget mind a szívében, mind rejtélyes szobájának ajtaja mögött, de akármilyen goromba legyen néha, lehetetlen nem kedvelni. Ami ugyancsak plusz pont, az az, hogy a mellékszereplők sem csak lógnak a levegőben: láthatóan mindnek van saját története, személyisége, célja és vágyai, nem arra valóak csupán, hogy üresfejű, jellem-nélküli bábukként tömeget alkossanak a főszereplőkkel karöltve.
Ami a történet lényegét – Mili nővérének (Emmának) az eltűnését – illeti, olyan izgalmas és fordulatos krimiszálat kaptunk, amit boldogan bogozok végig, akármennyi sort is kell olvasnom hozzá. (Remélem, még jó sokat.)

[Mercedes · Rating 5 out of 5]

A nagylányunknak vettem a könyvet, végül én kezdtem el előbb olvasni. Ez a korszak a kedvencem,a szakdolgozatomat is a századfordulós Budapest árnyékos oldaláról írtam. Ez a könyv pont ezt az oldalt mutatja be. Megmutatja mindazt, ami a csodás építkezések mögött van, azt, hogy mivel járt pl.a Tabán lebontása és kicsinosítása az ott élők számára. Egyszerre szép és rémisztő, és ezt Böszörményi ebben a fordulatos, korabeli szavakban és tolvajnyelvben gazdag sagában tökéletesen meg is ragadja. Az alakok megkapók,ahogy a történet is. (Külön öröm, hogy folytatásos.)

[D. Réka · Rating 3 out of 5]

3,5

[Judit Rozsonits · Rating 5 out of 5]

HOL
A
FOLYTATÁS???????????????????????????????????????????????????????????

[Annamária Gergely · Rating 4 out of 5]

"– Légy boldog, hogy itt lehetsz ezen a varázslatos helyen, ahol minden csak arra szolgál, hogy szórakozást, új ismereteket és élvezeteket nyújtson neked."

Régen halogattam már a sorozatot, valahogy akkor nem érdekelt, amikor mindenki ezt olvasta, talán pont ezért nem. Aztán úgy alakult karácsony előtt, hogy megvettem. Most meg elég vegyesek az érzéseim...

Az 1896-os nagy ünnepségek idejében járunk Budapesten, ahonnan elég félelmetes körülmények között elrabolják Hangay Emma kisasszonyt, aki az ünnepi forgatag miatt érkezik "kedves" rokonaihoz. Évekkel később egy rejtélyes üzenet után a keresésére indul a húga, a talpraesett Mili, aki hiszi, hogy a testvére még él, és akár egymaga is megtalálhatja őt. Egy véletlen baleset folytán megismerkedik a kissé magának való Ambrózy báróval és családjával, akik többet segítenek az ügy felgöngyölítésében, mint arról álmodhatott volna, és akik mellett korabeli szemmel nézve elképesztő dolgokba keveredik..

Jó kis sztori, nem? Dehogynem! Egy nagyszájú lány, egy olyan mogorva fickó, akit a való életben biztos, hogy elküldenék valahová, de itt mégis nagyon bírtam a karakterét, családi titkok, súlyos bűntények, szerintem nagyon élvezetes korrajzok, de nekem mégis kicsit keserű a szám. Számomra egy hatalmas hullámvasút volt ez a könyv. Az eleje döcögött, aztán úgy beindult, akár egy 10 pontos Columbo-rész, majd megint leült és beindult. Mintha két különböző könyvet olvasnék egy kötésben. De mégis négy csillagot adtam, mert amikor pörögtünk, az oldalak is szélsebesen fogytak, és el is felejtettem az unalmasabb részeket.
Számomra az egyediségét és az egyik vonzerejét a közeg adta, amibe helyeződik, tényleg a korabeli Budapesten érezheti magát az olvasó. Másrészt amikor visz a történet, akkor nagyon teszi, ez is az erősségei közé sorolható.
Mindenképpen tovább fogom olvasni a sorozatot, kíváncsi vagyok az újabb esetekre, hogy idővel mennyit enged majd a szerző a visszafogott karakterábrázolásból, megmarad-e a hullámvasút, vagy egyenes talajon megyünk tovább. Most még stabilan szédülök a fel-le száguldástól, ezért ez egy biztató négyes.

[Klaudia Csilla · Rating 3 out of 5]

Nagyon szeretem a századfordulón játszódó regényeket, és a hangulat rendben volt itt is, mégis úgy éreztem, hogy a cselekmény kibontása nagyon kiszámítható. Voltak egyes részek, ahol a párbeszédek a tinikoromban írt történetek párbeszédeihez hasonlítottak, illetve Mili néha úgy gondolkodott, mintha nagyon is modern lány lenne, egy 21. századi 16 éves. Ennek ellenére élveztem az olvasást, szórakoztató volt, talán a folytatást sem fogom hanyagolni, de aki szépirodalomhoz szokott, annak ez a regény nem fog igazán tetszeni szerintem.

[Lilla · Rating 4 out of 5]

Na ennek a második részét most azonnal be kell szereznem

[Eszter Rab · Rating 5 out of 5]

Ez a könyv teljesen levett a lábamról. :) Hiába nem romantikus lányregény, ahogy én szeretni szoktam, de a cselekmény, a felépítés, a szereplők, mint nagyon megnyertek maguknak.
Már a legelején szeretném kiemelni, hogy mennyire lenyűgözött az alapos kidolgozás, amit kaptunk. Történelmi regény címke is van a könyvön és ennek megfelelően a századfordulós Budapest napjaiba csöppentünk bele. Könnyedén magam elé tudtam képzelni az utcákat, a részletes leírásokkal és pontos megnevezésekkel (plusz háttér információkkal kiegészítve) és ami még jobban tetszett, hogy a szereplők is valós személyek. Rengeteg időre lehetett szükség ilyen pontosan megalkotni a regény élethűségét. Minden tiszteletem az Írónak.
Következő a cselekmény: a nyomozás is teljesen lebilincselt. A könyv elején eltűnik Emma, de később levél érkezik tőle, pedig már mindenki halottnak hitte. Családja természetesen minden követ megmozgat, hogy kiderítsék merre lehet. A történet nagyja a jelenben játszódik, de több fejezet is bepillantást enged a múltba, hogy mi is történt az eredeti hősnőnkkel. Ambrózy báró nyomozási módszerei sokszor rendhagyóak, de általában eredményesek. Mili természetesen ki akarja venni a részét a folyamatból, nem tud egy helyben ülni és várni, hogy megoldódjon minden. Nagyon jók voltak a közöttük zajló párbeszédek, két erős jellem csapott mindig össze és nem lehetett tudni, hogy mikor ki fog engedni. Emma helyzete változatosabb volt, nagyon aggódtam érte és tetszik, hogy nem kiszámíthatóan alakult a sorsa. Az utolsó pillanatig nem voltam benne biztos, hogy merre is halad a cselekmény.
Emma és Mili is rendkívül szerethető, bájos, jól nevelt és legfőképp talpraesett hősnő. Abban a korban a hölgyek nehezebben tudtak érvényesülni, de ők nem törődnek a szokásokkal, ki merik mondani a véleményüket és igyekeznek nem másokra hagyatkozni, ha el akarnak valamit érni. Emmát elrabolták, de igyekszik nem kétségbeesni, átgondolni a lehetőségeket, és azok szerint cselekszik. Mili nővére után nyomoz, és a báró nem is hitte volna, hogy ilyen hasznos tud lenni ő is, nem is gondolta, hogy ez az apró, törékeny lány ilyen erős és eszes. Határozottan a kedvenceim közé kerültek.
Egyetlen aprócska kritizálni való momentumot se találtam, egyszerűen tökéletes ez a könyv. :)

[AnnaInWonderland · Rating 1 out of 5]

3.75/5 csillag

A mű első száz oldala szinte tökéletes volt. Jól megírt, a kornak és helyszínnek megfelelő nyelvezetű, sok lehetőséget magában hordozó történetként indult.
A szereplők nagyszerűen voltak, főleg a báró és háza népe nyerte el tetszésemet. Nagyon megnyerte a tetszésemet, hogy sok valóban akkoriban Pesten és Budán elő személyt beleket a könyvbe. A könyv elején Mili karakterét is kedveltem, de sajnos a mű végére egészen elviselhetetlen lett számomra.
Szerintem a közepe felé nagyon ellátó sodort a történet és jó lett volna, hogy nem csak Mili szemszögéből ismerjük meg a történetet. Izgalmasabb lett volna a bárót követni, főleg mivel elvileg ez egy detektív regény, de a nyomozás menetéről szinte semmit nem tudtunk meg.

[cloudyskye · Rating 3 out of 5]

I can't believe it, I struggle through over 300 pages of Hungarian and the mystery is still not solved?!? That's so unfair!
I mostly enjoyed the read, but the ending, no. Plus a cliffhanger, ehrlich, geht's noch? Or are there pages missing in my copy?
I'm quite upset ...

[Renáta · Rating 4 out of 5]

I really loved this book, the story, the world, the characters. But I had problem with the writing method, the style what the writer used..

[Beatrix · Rating 4 out of 5]

Kicsit több szikrát vártam a két főhősünk között. Amúgy igazán izgalmas történet, Gyula bácsi remek stílusában.

[Tinn.reads · Rating 4 out of 5]

Felemás érzéseim vannak ezzel a könyvvel kapcsolatban, megpróbálom őket itt összegezni.

Ami tetszett
✅ Nagyon jól jeleníti meg a könyv a századforduló hangulatát annak a városaival, társadalmával, szóhasználatával, sok olyan apróságával, amit vártam egy ilyen műtől és ebben nem is csalódtam. Imádtam a sok korabeli szlenget, még ha kellett is miatta jó sok lábjegyzetet olvasni és érdekes ráeszmélni, hogy egy-egy számomra ismerős hely akkoriban mennyire másképp festett.
✅ Látszik, hogy ebbe sok kutatómunka ment. Az előbb említett korábrázolás mellett ott van a sok lábjegyzet az akkor valóban élt nemesek, orvosok, ápolók, szolgálók stb. neveivel. Ez megkerülhető lett volna, ha csupán fantázia szüleménye az összes karakter, de örülök, hogy az író ebbe időt és energiát tett, valószerűbbnek, hitelesebbnek érződik tőle az egész történet.
✅ Azon ritka esetek közé tartozik a Leányrablás Budapesten, ahol a más korban élt női főszereplő(k) gondolkodásmódja, a világukhoz való viszonya hihetőnek tűnik figyelembe véve azt a kort és helyet, ahol felnőttek.
✅ Ha jól látom a benne kibontakozó szerelmi szálat, akkor azt látom, hogy ez egy lassan kialakuló lesz (kérdés ugyanitt: hogy mondják magyarul, hogy slow burn?), ami számomra jó választásnak tűnik és lehetőséget ad arra, hogy a karaktereket megismerjük többként mint egyszerűen egy pár egy-egy feleként.

Ugyanakkor okozott némi fejtörést is a könyv, mert...
❌ Ugyan mi szükség volt arra, hogy a főszereplő apját fókuszba helyező jelenetet Mili szemszögéből olvassuk, amikor ő nincs is jelen? Ez nagyon fura választás és össze is zavart pár mondat erejéig, hogy most akkor Mili hol van, elvégre az ő nézőpontját olvasom? Ja, nem.
❌ Nagyon sokszor fordul elő benne az a típusú leírás, amit afantáziás olvasóként leginkább értelmezni sem tudok és csak várom, hogy végre a végére érjünk, mert úgysem fogok fel belőle semmit és nem is feltétlen érzem mindig szükségesnek. Nehezemre esik elhinni azt is, hogy bizonyos helyzetekben amikbe ezek a lányok kerültek hatalmas megfigyeléseket vonna le az ember a környezetéről - ha pedig igen, akkor biztos nem a klasszikus irodalmi leíró hangnemben, hanem az aktuális lelkiállapotához sokkal közelebb állóban. El tudom képzelni, hogy az író ettől tudatosan akarta magát távol tartani, de nekem így ezek a jelenetek elég természetellenesnek hatottak.
Egyébként a sok leírás ellenére ironikus módon olyan (számomra alapvetőnek tűnő) dolgokat sem tudtunk meg, hogy amúgy milyen színű haja vagy szeme van a bárónak. (Direkt visszamentem újból átolvasni és ilyen információt nem találtam.) Nem mintha létfontosságú lenne, de ha már szinte minden leírást megkapunk egy karakterről az arcélétől az orra vonalán át a ruhája redőiig, akkor pont ezek maradnak el...?
❌ A két testvért egy ideig elég könnyű volt összekeverni, ha nem a helyszínek és a körülöttük feltűnő nevek alapján próbált az ember tájékozódni, ugyanis a személyiségük nem üt el egymástól... igazából semmiben, ami mély nyomot hagyott volna. Mindketten bátrak, leleményesek, együttérzőek, és úgy általában rendben is vannak, csak hát nem nagyon különülnek el. Még visszaemlékezésből is kevés van, ahol legalább együtt látva őket egymás mellett valami különbséget lehetne felfedezni.
❌ Igyekszem spoilerek nélkül fogalmazni, de ennél a pontnál nehéz lesz - a főszereplő állandó szökései egy idő után nagyon repetitívek. Valóban szükség volt MINDRE ezek közül? Emiatt egy agyafúrtnak beállított tervvel kapcsolatban is felmerült bennem, hogy ugyan mi értelme volt, ha amúgy is állandóan mozgásban van ez a karakter.
❌ ... nyomozásra építő regény, aminek a végén alig tudunk meg valamit? Én értem, hogy ez egy több kötetet magába foglaló sorozat első eleme. De még ilyen helyzetben is azt várnám, hogy nagyjából megoldódjon az aktuális ügy a végére. Felőlem felbukkanhat új információ, ami a feje tetejére állítja minden szereplő elképzeléseit vagy történhet gyakorlatilag bármi, de amit itt a végén kaptunk... Ez egy nagyon sok szempontból félig felgöngyölített ügy és itt nem a jó értelemben vett cliffhanger véget látom benne, hanem hogy egyszerűen nem kaptam meg azt, amit egy nyomozástól várnék. Sok mindenben lehet és érdemes is újdonságot belevinni ebbe a stílusba, de hogy csak egy része legyen meg a nyomozásnak....? Szerintem ez egyáltalán nem szerencsés.


Összegezve: nagyon jó választás, ha az ember el szeretne merülni az 1896-1900 közötti időszakban (főleg Budapesten) annak a szép és kevésbé szép oldalát is megismerve. Kevésbé jó választás, ha a kedves potenciális olvasó a nyomozás miatt venné a könyvet a kezébe.
Nekem személy szerint a pozitív irányba billenti az élményt az időutazás a lapokon keresztül, de a vége okozott némi csalódást.

[Aniko · Rating 5 out of 5]

Már aludtam egyet a könyv befejeztére, de még mindig nem tudom, hogyan is fogalmazhatnám meg értelmesen a véleményemet.
Írhatom, hogy imádtam, fantasztikus volt, teljesen levett a lábamról, a hatása alá kerített. Ez mind igaz. De azért na, az ember mégis próbálná összeszedni és normálisan leírni a gondolatait. Több-kevesebb sikerrel persze.
Tehát.
Féltem az elkezdéstől. Fogalmam sincs, hogy miért, de nagyon tartottam tőle. Félreértés ne essék, nem a magyar szerző miatt, nekem eszembe se jutna ilyat írni, mert egyszerűen nincs is így. Tulajdonképpen nem is értem azokat, akik félnek és hatalmas elvárásokkal nyitnak a hazai szerzők irányába. Vagy éppen semmi elvárással kezdenek el egy könyvet, mondván, a szerző magyar, tehát a könyv nem lesz valami nagy szám. Tényleg nem értem.
Na, de eltértem a lényegről. Szóval igen féltem elkezdeni, bár az okát nem tudom. Aztán mégis bátorkodtam levenni a polcról, és úgy magába szippantott mint a fene. Ha valamiért le kellett tennem szidtam mindenkit. Egyrészt azt, aki/ami miatt ki kellett szakadnom a Hangay lányok világából, másrészt magamat, hogy mi az istenért nem kezdtem én el hamarabb olvasni a könyvet? De tényleg, miért nem?
Tarottam a szemszögváltásoktól, magamat ismerve bele kellett volna zavarodnom, ám ez nem történt meg. Fantasztikus volt minden!
Muszáj megemlítenem, hogy anyukám olykor érdeklődik a könyv iránt, amit éppen akkor olvasok. Ez most is így volt, én pedig először dühöngve mert megzavart de utána lelkesen meséltem neki a történetet. Általában megunja a beszámolómat, és elzavar, mondván, hogy annyira nem érdekli inkább olvassak tovább (:D), de most nem így történt, mert őt is rabul ejtette a nyomozás, a Hangay lányok sorsa, és persze a báró. ;) Ma azt mondta, hogy mindenképpen várjam meg, míg megjön a munkából, mert nagyon kíváncsi a végére. :D
No, hát igazából rendes értékelést mégsem sikerült írnom, de azért a csillagozásból, és a szöveg eleji csapongásból remélem lejön, hogy tényleg imádtam a könyvet, fejet hajtok Böszörményi bácsi előtt, és nagyon-nagyon várom, hogy olvashassam a következő részt.
Elfelejtettem megemlíteni, Kugler Tóniért igencsak megszakadt a szívem :( valamint borzasztó kíváncsi vagyok Kamélonka kilétére, illetve, hogy miért olyan amilyen! :)

[Birán Barbara · Rating 5 out of 5]

Sok mindent gondoltam, de ezt nem. A NIOK kihívás nélkül, szinte biztosan mondom, hogy ilyen borítóval meg sem fogom ezt a könyvet, nem hogy beleolvassak, vagy elolvassam a hátulját. Hálás vagyok ennek a csoportnak. Szóval a könyvet egy kihívás miatt kezdtem el olvasni, sok jót nem jósolva neki, bár amikor itt moly.hu-n bejelöltem, hogy olvasom, már gyanús volt, hogy a 48. legjobb krimiként szerepel a könyv. Húha. Mondom. Aztán elkezdtem, és szép lassan magával ragadott a történet, és azt vettem észre, hogy érdekel, amit olvasok, és izgulok, és haragszok, és szeretek… Nyilván ez a saját szociális problémám, hogy ilyen borítóval sok jót nem jósoltam a könyvnek, de nagyon örülök, hogy kézbe vettem. De akkor sem értem ezt a borítót, mert inkább elrettent, mint magához hív, és egyáltalán nem gondoltam arra, hogy egy ennyire jó sztorit rejt. (Hogy lehet egy ilyen jó kriminek ilyen borítót adni?! Nem értem.) Nem mondom, hogy azonnal nyúlok a következő részhez, mert amint látom, van még pár része, de az író neve biztosan megmarad a fejemben, és a későbbiekben tovább fogom folytatni a történetet.

[Kriszti · Rating 5 out of 5]

Az eleje nekem túl lassú volt, a végére indult be a cselekmény, ott viszont kifejezetten élveztem. A régi stílust meg kell szokni, engem például egyáltalán nem zavart. Ami viszont zavart, az a nagyon részletes leírás volt. Ezen kívül több kémiára számítottam volna a két szereplő között, de helyette csak az olvashattam ahogy a báró kritizálja, nem csak Milit, de az egész női nemet. Tisztában vagyok vele, hogy a véleménye változni fog, hiszen számtalan ilyen szereplővel találkoztam már és ezzel semmi baj nincs, ettől lesz érdekes a karakter fejlődése. Viszont mivel régen nem volt divat az, ami mostanában igen, a szerelmi szál nem igazán volt észrevehető-igaz, voltak fontosabb dolgok is. (Egyik kedvenc részem, így is az marad, amikor a végén a báró elszólja magát Mili vonzerejével kapcsolatban..:D) Szóval ezeken kívül nekem tetszett és bár nem kerül be egyelőre a kedvenceim közé, kíváncsi vagyok a folytatásra :)

[BeaP · Rating 5 out of 5]

I usually don't like the phrase 'beach book for intellectuals', but in this case it is justified. The novel takes place around 1900 in Hungary, and is about two young girls with a troubled present and a one-armed aristocrat with a mysterious past who solve crime cases. Suspense! Romance! So much for the beach. What about the intellectuals? The crime cases are based on real events and a lot of research from the author. The language is excellent, much better than it's usual in the genre. I reccomend it to Hungarian learners, because it's a real page-turner, and although some vocabulary is not useful because of the era, it gives a good language model. I hope this will be translated to other languages, because it kicks Da Vinci Code and the like to the curb.

[Laura Csizmadia · Rating 5 out of 5]

Nekem összességében nagyon tetszett ez a könyv. Nagyon jó volt, hogy a történet fő szála kitalált, mégis történelmileg iszonyúan pontos volt. Nekem nagyon tetszettek a lábjegyzetek is, látszik, hogy az író nagyon alaposan utána járt és jól kidolgozta. Nagyon tetszett az egész könyv hangulata és a nyelvezete is. Szerintem egy nagyon érdekes és szórakoztató könyv. Nekem szinte letehetetlen volt. Amint végeztem az elsővel, ugrottam rögtön a másodikba. Kedvenc szereplőim Tóni és Mili voltak. Tetszik a báró rejtélyessége is, kíváncsi vagyok az ő történetére is, illetve nagyon érdekel Kaméleonka háttér sztorija is.

[Kinga · Rating 5 out of 5]

https://www.instagram.com/p/BWvYawHhE...

A Gergő-sorozat (meg a Zsófi könyvek) és a Rontásűzők első kötete óta nem igazán követtem a munkásságát, így aztán nagyon meg voltam lepődve, hogy van ez új sorozata, akiről mindenki ódákat zeng, és már 5 részből áll (?!). Hát milyen kő alatt laktam én? ⛰

Hogy lemaradásomat behozzam, hétvégén meg is kaptam az Ambrózy báró esetei első kötetét, a Leányrablást Budapestent, amit aztán 24 óra alatt ki is végeztem. ÉS MOST KELL A FOLYTATÁS. Az összes. 📚 Fantasztikus volt az első rész!

[Annamária · Rating 5 out of 5]

Ritka jó krimi! A magyar nyelvű irodalomban számomra páratlan. És hogy van sok-sok folytatása, az abszolút a hab a tortán. Külön öröm volt számomra olvasás közben, hogy a cselekmény egy része szülővárosomban zajlik, emiatt a helyszínek azonosítása, a cselekmény elképzelése is könnyedén ment. Korhű, izgalmas, letehetetlen. Már el is kezdtem a második részt.

[kincsi · Rating 5 out of 5]

Bátran ki merem jelenteni, hogy az Ambrózy-sorozat a legjobb, amit eddigi életem során olvastam. Ebben a sorozatban minden megvan, tökéletes egyensúlyban, semmi nem túl sok, vagy épp túl kevés. Csak ajánlani tudom mindenkinek, és innen is hatalmas köszönet a barátnőmnek aki folyamatosan ajánlotta számomra, míg végül elolvastam ❤️

[Márton · Rating 4 out of 5]

Izgalmas, csavaros történet, még ha a legvége csalódás is (ezért scak 4 csillag). Tetszett a korabeli Budapest és Magyarország ábrazolás, a nyelvezet pedig sikeresen marad korhű anélkül, hogy eröltetett lenne vagy nehézkes lenne olvasni.

[Nicolekitti · Rating 5 out of 5]

Az eleje nekem nagyon nehezen indult. Aztán egészen le tudott kötni a könyv, kivéve a cirkuszosok részek.
Olvastam egy-két értékelést és igen a vége.. na az meglepett… erre tényleg nem számítottam..sos kell a folytatása :)
Amúgy vannak elméleteim, remélem bejönnek majd! :)

[Krisztina Anna · Rating 5 out of 5]

Excellently written in Hungarian, using every inch of this beautiful language. Refreshing, witty, exciting, must read in one go book. I love these years of history 1900 in Budapest. Happy peaceful years before WWI. Highly recommended! 👌

[Diana · Rating 5 out of 5]

Az író emlékére olvasom újra lassan majd az egész sorozatot, hogy ha megjelenik szeptemberben az utolsó kötet, posztumusz, akkor kellően legyek képes megadni a végtisztességet az utolsó Ambrózy kötettel. Egyébként a sorozat nyitó kötete harmadjára is annyira lebilincselő, mint első olvasatra volt.