What do you think?
Rate this book
Summary: America and the World: Review and Analysis of Zbigniew Brzezinski and Brent Scowcroft's Book
The must-read summary of Brzezinski and Scowcroft's "America and the Conversations on the Future of American Foreign Policy".This complete summary of "America and the World" by Zbigniew Brzezinski and Brent Scowcroft, former Democrat and Republican National Security Advisors respectively, reviews their discussion on the most significant foreign policy challenges faced by the United States. It discusses the changing nature of power due to globalisation and the need to adapt to a new international environment.Added-value of this • Save time• Understand the key challenges in American foreign policy• Expand your knowledge of American politicsTo learn more, read "America and the World" and discover the similar views held by two former politicians with very different backgrounds on the foreign policy challenges that the United States must respond to.
26 pages, Kindle Edition
Published January 30, 2017
1 person is currently reading
3 people want to read
Ratings & Reviews
Friends & Following
Create a free account to discover what your friends think of this book!
Community Reviews
Displaying 1 of 1 review
September 24, 2020
A könyv kiindulási pontja az, hogy egy igencsak jónevű zsurnaliszta, David Ignatius fogja a demokraták, illetve a republikánusok két legendás geopolitikai agytrösztjét, Brzezinskit és Scowcroftot, leülteti őket, és azt mondja, beszélgessetek. Az első Carter elnök, a második idősebb Bush nemzetbiztonsági tanácsadója volt, szóval mindketten elég közel voltak ahhoz a mesebeli piros gombhoz, amivel ki lehet lőni azokat a csecse atomrakétákat. A szemben álló politikai oldalak "két bölcs embere", vezeti fel őket a moderátor, akik a kölcsönös tisztelet platformjáról fogják elemezni az őket körülvevő világot - én meg egy pillanatra elmélázom, vajon mikor lesz olyan, hogy Magyarországon jobb meg bal leül, és értelmesen eldiskurálgatnak, elszakadva saját pártszövetségük propagandaszólamaitól. Egyfelől ugye a probléma a bölcsek hiánya*, másfelől pedig az, hogy alapvetően ismeretlenné vált itthon a gondolat, hogy bármiféle "nemzeti cél" szükségszerűen csak konszenzussal határozható meg, hiszen ha megfogalmazása során kizárjuk az ellenfelünket, sőt, céljait ördögtől (vagy Soros Gyuritól) valónak vesszük, akkor definitíve lemondunk egyetlen nemzeti célról, helyette két agresszív, egymással harcban álló nemzeti célt teremtünk.
De szakadjunk el a mocskos aktualitásoktól. Vissza a könyvhöz.
(A jó öreg Zbig, azaz Zbigniew Brzezinski.)
A beszélgetés 2008-as, felmerülhet tehát a kérdés, nem veszítette-e el aktualitását. Nos, nyilván kicsit igen. A könyvben tárgyalt események közül néhányon nyomot hagyott az azóta eltelt 12 év, a Közel-Keleten átsöpört egy Iszlám Állam, Putyin is bekeményített, Európában pedig teret nyert a populizmus. Ugyanakkor látványos, Zbig és Brent (így letegeztem a nemzetbiztonsági tanácsadókat, most szóljatok hozzá) mennyire jól rátapintanak egy alapvető átalakulásra, ami a világban végbemegy. Bár nem mindenben értenek egyet**, mégis az igazán feltűnő számomra az, mennyi mindenben igen. Mindketten elfogadják, hogy egy multipoláris világrendben élünk, ahol az USA dominanciája már nem egyértelmű, és hogy ezt a helyzetet el kell fogadni. Mindkettejük szerint baromi nagy gond, hogy az Államok még mindig a kétpólusú, hidegháborúra tervezett struktúrákkal akarja megoldani a válságokat - értelmezésükben ezen sürgősen változtatni kéne. És mindketten úgy vélik, országuk feladata segíteni a világ demokratikussá válását, de nem szabad ezt a változást kierőszakolni, mert azzal csak rontanának a helyzeten. Mindenekelőtt vissza kell szerezniük a nemzetek bizalmát, amit ifjabb Bush könnyelműen elvesztegetett a második öbölháború idején, és ezt nem lehet az erő alkalmazásával elérni - éreztetni kell a felekkel, hogy nem felülről tárgyalnak velük, hanem egyenrangú partnerként. A globalizálódó világ olyan problémákkal van tele, amelyek "együttműködési kényszert" szülnek: klímaválság, transznacionális pénzmozgások, terrorizmus, ezeket a nemzetek önmagukban nem tudják kezelni. És mellesleg: mindketten racionalista optimisták, úgy vélik, Amerikára még feladat vár, de ehhez jobban törekednie kell arra, hogy kilépjen saját provinciális gondolkodásmódjából, el kell ismernie, fogalmai esetleg nem egyetemesek. Amikor azt mondják: "szabadság", az nem ugyanazt jelenti Washingtonban, mint Bagdadban, mint Kijevben, mint Szingapúrban. Innen kell kiindulni.
(És a republikánusok gyöngye, Scowcroft)
Több mint érdekes könyv. Tanulságos belelátni két ennyire "fontos ember" gondolkodásába, kvázi abba, hogyan is formálják a világtörténelmet. Jó figyelni, ahogy azt mondják egymásnak: "Igazad van, Brent", meg hogy "Zbig rátapintott az előbb a lényegre". Van ebben valami megnyugtató, hogy így is lehet. Nem kételkedni benne, a másikat is csak az a cél vezeti, hogy az országnak jó legyen. Basszus, így belegondolva: tényleg lehetne így is.
* Nem kételkedem benne, hogy a nemzeti oldalnak is megvannak a maga bölcsei, de az a benyomásom, az utóbbi időben ők egyre inkább partvonalra szorulnak, és átadják helyüket a lojális paprikajancsiknak. És akik maradnak, azok sem a Brzezinski illetve Scowcroft féle együttműködő, kompromisszumos win-win játékok mesterei, sokkal inkább zéró összegű játszmának hiszik a politikát, ahol a győztes mindent visz, a vesztes fölött pedig zúg a "Földet rá!"
** Bár mindketten óvták Bush-t attól, hogy szeptember 11 után bevonuljon Irakba, Scowcroft úgy véli, ha már ott vannak, addig ott is kell maradniuk, amíg meg nem oldják az általuk okozott problémát. Brzezinski szerint viszont ők maguk a probléma, ezért muszáj (természetesen kellő előkészítés után) kivonulniuk.
De szakadjunk el a mocskos aktualitásoktól. Vissza a könyvhöz.
(A jó öreg Zbig, azaz Zbigniew Brzezinski.)
A beszélgetés 2008-as, felmerülhet tehát a kérdés, nem veszítette-e el aktualitását. Nos, nyilván kicsit igen. A könyvben tárgyalt események közül néhányon nyomot hagyott az azóta eltelt 12 év, a Közel-Keleten átsöpört egy Iszlám Állam, Putyin is bekeményített, Európában pedig teret nyert a populizmus. Ugyanakkor látványos, Zbig és Brent (így letegeztem a nemzetbiztonsági tanácsadókat, most szóljatok hozzá) mennyire jól rátapintanak egy alapvető átalakulásra, ami a világban végbemegy. Bár nem mindenben értenek egyet**, mégis az igazán feltűnő számomra az, mennyi mindenben igen. Mindketten elfogadják, hogy egy multipoláris világrendben élünk, ahol az USA dominanciája már nem egyértelmű, és hogy ezt a helyzetet el kell fogadni. Mindkettejük szerint baromi nagy gond, hogy az Államok még mindig a kétpólusú, hidegháborúra tervezett struktúrákkal akarja megoldani a válságokat - értelmezésükben ezen sürgősen változtatni kéne. És mindketten úgy vélik, országuk feladata segíteni a világ demokratikussá válását, de nem szabad ezt a változást kierőszakolni, mert azzal csak rontanának a helyzeten. Mindenekelőtt vissza kell szerezniük a nemzetek bizalmát, amit ifjabb Bush könnyelműen elvesztegetett a második öbölháború idején, és ezt nem lehet az erő alkalmazásával elérni - éreztetni kell a felekkel, hogy nem felülről tárgyalnak velük, hanem egyenrangú partnerként. A globalizálódó világ olyan problémákkal van tele, amelyek "együttműködési kényszert" szülnek: klímaválság, transznacionális pénzmozgások, terrorizmus, ezeket a nemzetek önmagukban nem tudják kezelni. És mellesleg: mindketten racionalista optimisták, úgy vélik, Amerikára még feladat vár, de ehhez jobban törekednie kell arra, hogy kilépjen saját provinciális gondolkodásmódjából, el kell ismernie, fogalmai esetleg nem egyetemesek. Amikor azt mondják: "szabadság", az nem ugyanazt jelenti Washingtonban, mint Bagdadban, mint Kijevben, mint Szingapúrban. Innen kell kiindulni.
(És a republikánusok gyöngye, Scowcroft)
Több mint érdekes könyv. Tanulságos belelátni két ennyire "fontos ember" gondolkodásába, kvázi abba, hogyan is formálják a világtörténelmet. Jó figyelni, ahogy azt mondják egymásnak: "Igazad van, Brent", meg hogy "Zbig rátapintott az előbb a lényegre". Van ebben valami megnyugtató, hogy így is lehet. Nem kételkedni benne, a másikat is csak az a cél vezeti, hogy az országnak jó legyen. Basszus, így belegondolva: tényleg lehetne így is.
* Nem kételkedem benne, hogy a nemzeti oldalnak is megvannak a maga bölcsei, de az a benyomásom, az utóbbi időben ők egyre inkább partvonalra szorulnak, és átadják helyüket a lojális paprikajancsiknak. És akik maradnak, azok sem a Brzezinski illetve Scowcroft féle együttműködő, kompromisszumos win-win játékok mesterei, sokkal inkább zéró összegű játszmának hiszik a politikát, ahol a győztes mindent visz, a vesztes fölött pedig zúg a "Földet rá!"
** Bár mindketten óvták Bush-t attól, hogy szeptember 11 után bevonuljon Irakba, Scowcroft úgy véli, ha már ott vannak, addig ott is kell maradniuk, amíg meg nem oldják az általuk okozott problémát. Brzezinski szerint viszont ők maguk a probléma, ezért muszáj (természetesen kellő előkészítés után) kivonulniuk.
Displaying 1 of 1 review