Mi a boldogság titka? Honnan tudhatjuk, hogy a helyes úton járunk? Kinek a kezében van a döntés? Vajon a gyerekkorunk, a párkapcsolatunk, a munkánk, a lakhelyünk vagy éppen az anyagi helyzetünk felelős mindenért? Legújabb regényében Bauer Barbara ezekre a kérdésekre keresi a választ, miközben két lány történetét meséli el.
A vak Julietta az olaszországi Follinában nevelkedik. Édesanyja zongoratanárnő, édesapja hangszerkészítő, így nem csoda, hogy a lány otthonosan mozog a hangok világában, számára a hangszerek jelentik az életet. Julietta elfogadja a sorsát, ám szülei szerint sokkal többre hívatott. Réka patikuscsaládban nő fel Békéscsabán. Magától értetődik, hogy őt is erre a pályára szánják, a lány azonban egészen más álmokat dédelget – minden vágya, hogy zongorázhasson, kamaszként pedig úgy dönt, pilóta lesz. Noha szülei ellenzik, titokban elkezdi a vitorlázórepülést és az ejtőernyőzést. Egy végzetes baleset és a halál közelsége azonban mindent megváltoztat. A két lány sorsa összefonódik, s bár életük látszólag teljesen különböző, a felszín alatt sok hasonlóságot rejt. Réka nyomozni kezd, és közben a spiritualitás ismeretlen útjára téved. A jövőt fürkészi, valójában a múltban kutat – hogy végül a jelenben találja meg önmagát…
Író vagyok, de minden az olvasással kezdődött. Mert a könyv menedék, miközben kinyitja előttem a világot. Nem ismer távolságot, sem időt, ahol a fikció is valóság és a valóságot is átjárja a képzelet. Minden egyes könyvvel egy másik világba léphetek. Aztán egy napon rájöttem, én is akarok teremteni másik világot. Másik életet. Másik valóságot. Azóta író vagyok.
A regényben két nő sorsa fonódik össze, az olasz vak zongoristatehetség Julietta és az útkeresés elején lévő magyar Réka élete kapcsolódik. A regény már korábban 2015-ben megjelent Vakrepülés címen, a mostani könyv ennek a bővített és átdolgozott változata.
Bevallom engem a borító csábított el, mert egyszerűen olyan szép. Majd gondoltam, ha részben Olaszországban, részben Magyarországon játszódik, akkor érdekes lehet, ha más nem lélekben utazni egy kicsit. Bauer Barbarától még nem olvastam, de már régóta szemezek a történelmi regény jellegű írásaival, sikerült beleválasztanom egybe, ami nem az. :D
A történet és az eseménysor visz magával, könnyen és gyorsan lehetett haladni. A karakterei szerethetőek, a dilemmáik életszerűek, érthető és nehéz döntéshelyzetek, amelyek az egész életükre kihat. Réka személyisége jobban ki van dolgozva, azt sajnáltam, hogy Juliettát felületesen ismertem meg, nem került közel hozzám a személyisége. Az ezoterikus szál érdekes volt, bár jelenleg tőlem kicsit távol áll, de sok gondolatmenetet elindít, és nyilván a történet mozgatórugója (csak nekem ebben sok a véletlen egybeesés, vagy a sorsszerűség). Nekem kicsit kiszámítható volt, bár lehet, hogy túl sok krimit és thrillert olvasok, és ennek a regénynek nem is lényegi eleme az izgalom és rejtélyesség. A szerelmi szálak megfelelően voltak adagolva, nem volt túl sok, aminek nagyon örültem! :)
Összességében érdekes volt olvasni. Azoknak ajánlom, akik szeretik az ezotériával átszőtt női történeteket! Olvasni fogok még az írónőtől, mert a stílusa nagyon tetszett, de legközelebb jobban odafigyelek, hogy valami történelmit válasszak. :)
Barbara stílusának egyedisége számomra abban rejlik, hogy egyaránt szól nagyon sok emberhez, társadalmi háttérre, műveltségi szintre vonatkozó tekintet nélkül. Ugyanakkor tudja élvezni egy magamfajta, irodalomban jártas valaki, mint egy kevésbé szerencsés csillagzat alatt született, teljesen más gyerekszobával, neveltetéssel, képzettséggel rendelkező, olvasni mégis képes és szerető ember.
A történet lírai, mélyen emberi, tele kérdésekkel, érzéssel, szeretettel, szerelemmel. Beteljesüléssel, és be nem teljesült álmokkal. Döntésekkel, amilyeneket mi hozunk, és amik kihatnak egész további életünkre.
Barbara nem véletlenül vált első olvasásra kedvenc íróim egyikévé. A lelkemet érinti, a szívemhez szól. A Vakrepülésben két szenvedélyem egyesül, a zongorázás, és a repülés. Előbbinek a képességét elvette tőlem az élet, utóbbira pedig még mindig várok, de tudom, hiszem, hogy egy napon magam is hasítom a kék eget. Addig pedig a szárnyalhatok a képzeletem, az álmaim szárnyán, és repítenek a történetek. Barbara történetei mindenképpen.
Sírtam, mosolyogtam, elgondolkodtam olvasás közben, és a szereplők most is velem maradtak, bennem élnek, miután becsuktam a kötetet. "Sokszor olvasós" lesz ez a regénye is. Mert szeretem.