What do you think?
Rate this book
Az apostol
100 pages, Paperback
First published January 1, 1975
About the author
Sándor Petőfi
166 books53 followersPeople best know Hungarian lyric poet and revolutionary hero Sándor Petöfi, originally Sándor Petrovics, for his patriotic songs and the epic poem
Janos the Hero
(1845).
This key national of Serb and Slovak descent figured in the Hungarian revolution of 1848.
Petőfi started his career as a poet with "popular situation songs," to which his first published poem, A borozó ("The Winery", 1842), belongs. This song of a drinker praises the healing power of wine to drive away all troubles. Despite this not unusual kind of pseudo-folk song in Hungarian poetry of the 1840s, Petőfi quickly developed an original and fresh voice, which made him stand. He wrote many poems like folk song on the subjects of wine, love, romantic robbers et cetera. The love poem A virágnak megtiltani nem lehet ("You Cannot Forbid the Flower", 1843) exemplifies many of these classic early poems, and Befordultam a konyhára ("I Turned into the Kitchen", 1843) uses the ancient metaphor of love and fire in a playful and somewhat provocative way.
Folk poetry and 19th-century populism very significant influenced work of Petőfi' despite other also present influences: familiar with the works of major literary figures of his day, including Percy Bysshe Shelley, Pierre-Jean de Béranger and Heinrich Heine, Petőfi drew on sources, such as topoi of contemporary almanac-poetry, in an inventive way.
This key national of Serb and Slovak descent figured in the Hungarian revolution of 1848.
Petőfi started his career as a poet with "popular situation songs," to which his first published poem, A borozó ("The Winery", 1842), belongs. This song of a drinker praises the healing power of wine to drive away all troubles. Despite this not unusual kind of pseudo-folk song in Hungarian poetry of the 1840s, Petőfi quickly developed an original and fresh voice, which made him stand. He wrote many poems like folk song on the subjects of wine, love, romantic robbers et cetera. The love poem A virágnak megtiltani nem lehet ("You Cannot Forbid the Flower", 1843) exemplifies many of these classic early poems, and Befordultam a konyhára ("I Turned into the Kitchen", 1843) uses the ancient metaphor of love and fire in a playful and somewhat provocative way.
Folk poetry and 19th-century populism very significant influenced work of Petőfi' despite other also present influences: familiar with the works of major literary figures of his day, including Percy Bysshe Shelley, Pierre-Jean de Béranger and Heinrich Heine, Petőfi drew on sources, such as topoi of contemporary almanac-poetry, in an inventive way.
Ratings & Reviews
Friends & Following
Create a free account to discover what your friends think of this book!
Community Reviews
Displaying 1 - 30 of 43 reviews
November 1, 2022
faszim nagyon ideges volt mindenkire amikor ezt írta
January 22, 2024
egy jo dolog nem tortent a broval. egy se.
September 2, 2019
Újraolvasás vége.
A romantika alapszíne pediglen a fekete.
Boldogult úrfikoromban többször is olvastam ezt a feketénél is feketébb históriát. Lehet nyugodtan: kb. egy órába telik az elolvasása, haladós szöveg, egynémely sorai meg is tudnak ragadni az ember fejében. A szőlőszemes nagymonológért persze rajongtam, mivel romantikus voltam én is, jól fejlett küldetéstudattal. És persze volt jócskán, amivel nem tudtam mit kezdeni.
Most már tudok. És látom, hogy nem tökéletes a szöveg, hogy hol és miben hibázik.
Látom, hogy az összes szereplő angyali jó vagy ördögi gonosz (utóbbiból van több), és a történet a jó és a rossz háborúja, amely valószerűként van beállítva - és látom, hogy nem valószerű.
Látom, hogy a főszereplő a végletekig idealizált hős, aki egészségtelenül sok vonást kapott Petőfi (amúgy nem éppen ideális) jelleméből.
Látom, hogy ez a végletekig idealizált, lánglelkű és -eszű hős oly ügyetlenül (bocs minden rajongótól) lett megalkotva, hogy akármennyit mászkál az élet nevű fertőben, sikerül neki tökéletes tudatlanságban maradnia a világ működése felől. (Nem épp lángészre valló módon.)
Látom, hogy még csak azokat az embereket sem ismeri, akiket vezetnie kéne, és azok az emberek sem ismerik őt. Ahogy pedig a családjával bánik, azt inkább hagyjuk.
Látom, hogy enyhén szólva túlzás pont egy ilyen figurát krisztusi alaknak megtenni. Nemhogy nem krisztusi alak, de még komolyan venni is nehéz. Annál nehezebb, minél komolyabban veszi ő saját magát.
Ezek miatt pedig már nem tudom se sajnálni, se hősnek tekinteni. :( Komolyan venni a legkevésbé.
De azért mégiscsak négy csillagot kap ez a szöveg.
Mert szép, mert a fény-árnyék hatásokkal gyönyörűen tud játszani, mert azt is tudja, mi fán terem a romantikus groteszk.
Mert olyan dickensi mellékalakokat tud teremteni, mint az öreg tolvaj és a koldusasszony.
Mert a főszereplők tudják, mi az a természetvallás, mert egyiküknek misztikus élményben is van része.
Végül pedig azért, mert boldogult úrfikorom nem lett volna nélküle az, ami. :)
---- ----- -----
Újraolvasás (2019. szept. 2.) után még egy okom van:
Mert olyan intenzív hatású, mozgalmas, szenvedélyes költői képeket tud teremteni, amilyenek akkor se jutnának eszembe, ha négybe vágással fenyegetnének. Nem is értem, hogy nem tűntek fel korábban.
A romantika alapszíne pediglen a fekete.
Boldogult úrfikoromban többször is olvastam ezt a feketénél is feketébb históriát. Lehet nyugodtan: kb. egy órába telik az elolvasása, haladós szöveg, egynémely sorai meg is tudnak ragadni az ember fejében. A szőlőszemes nagymonológért persze rajongtam, mivel romantikus voltam én is, jól fejlett küldetéstudattal. És persze volt jócskán, amivel nem tudtam mit kezdeni.
Most már tudok. És látom, hogy nem tökéletes a szöveg, hogy hol és miben hibázik.
Látom, hogy az összes szereplő angyali jó vagy ördögi gonosz (utóbbiból van több), és a történet a jó és a rossz háborúja, amely valószerűként van beállítva - és látom, hogy nem valószerű.
Látom, hogy a főszereplő a végletekig idealizált hős, aki egészségtelenül sok vonást kapott Petőfi (amúgy nem éppen ideális) jelleméből.
Látom, hogy ez a végletekig idealizált, lánglelkű és -eszű hős oly ügyetlenül (bocs minden rajongótól) lett megalkotva, hogy akármennyit mászkál az élet nevű fertőben, sikerül neki tökéletes tudatlanságban maradnia a világ működése felől. (Nem épp lángészre valló módon.)
Látom, hogy még csak azokat az embereket sem ismeri, akiket vezetnie kéne, és azok az emberek sem ismerik őt. Ahogy pedig a családjával bánik, azt inkább hagyjuk.
Látom, hogy enyhén szólva túlzás pont egy ilyen figurát krisztusi alaknak megtenni. Nemhogy nem krisztusi alak, de még komolyan venni is nehéz. Annál nehezebb, minél komolyabban veszi ő saját magát.
Ezek miatt pedig már nem tudom se sajnálni, se hősnek tekinteni. :( Komolyan venni a legkevésbé.
De azért mégiscsak négy csillagot kap ez a szöveg.
Mert szép, mert a fény-árnyék hatásokkal gyönyörűen tud játszani, mert azt is tudja, mi fán terem a romantikus groteszk.
Mert olyan dickensi mellékalakokat tud teremteni, mint az öreg tolvaj és a koldusasszony.
Mert a főszereplők tudják, mi az a természetvallás, mert egyiküknek misztikus élményben is van része.
Végül pedig azért, mert boldogult úrfikorom nem lett volna nélküle az, ami. :)
---- ----- -----
Újraolvasás (2019. szept. 2.) után még egy okom van:
Mert olyan intenzív hatású, mozgalmas, szenvedélyes költői képeket tud teremteni, amilyenek akkor se jutnának eszembe, ha négybe vágással fenyegetnének. Nem is értem, hogy nem tűntek fel korábban.
August 26, 2025
szegény Szilveszternek nem volt egy boldog új éve sem
February 1, 2017
I always thought of Petőfi as overrated among the hungarian poets and only like very few of his poems. Now, this narrative poem is so different from what I'm used to from his writing. This story is so honest and beautiful, written so simply yet full of emotions, I loved it. I actually found myself crying at least about 4 times while reading it. I can't wait to talk about it in class.
September 15, 2024
Ez a könyv a világfájdalom definíciója. Ha eddig nem akartál kiugrani az ablakon, ez biztosan meghozza rá a kedved.
November 11, 2025
Meglepoen jo volt? marmint nyomorult Szilveszternek nem volt jo de jol lett kiventillalva Sanyi!
November 23, 2025
az apostol vagy inkább szilveszter szenvedései, petőfinek már nagyon elege volt😔
April 6, 2026
miért tetszenek nekem az ilyen könyvek ennyire
December 8, 2023
Talán az egyik kedvenc kötelező olvasmányom lett. Amellett, hogy rövid és könnyen olvasható, mélyen elgondolkodtató is.
January 7, 2020
Nehéz olvasmány egy kamasznak, még akkor is, ha a rímek végigaraszolnak a történeten...
November 5, 2023
Nem szeretem Petőfit, de ezen napokig nem tudtam átrágni magam. Megható történet.
July 31, 2026
Klasszikusan egy olyan mű, amit nem vettem volna kézbe, ha nem lenne kötelező. Ennek egyetlen oka van: Petőfi az általam egyik legkevésbé kedvelt költő nemcsak a magyarok közül, hanem világirodalmi szinten. Nagyon kevés gondolatával tudok egyetérteni, és az általam eddig olvasott versei alapján az általa használt képeket és eszközöket sem találtam szépnek, főleg, ha összehasonlítom a kortársaival.
Kijelenthetem, hogy ez a könyv (nevezhetjük könyvnek?) egyszerre egyáltalán nem Petőfis és végtelenül agresszívan Petőfis.
Hatalmas pozitív csalódás volt az írásmód. Igen, rímeket elvétve lehet találni benne, és a sorok különböző hosszúsága kicsit megnehezíti az olvasást, de a metaforái és allegóriái szerintem gyönyörűek. Alapvetően is nyitott vagyok a lírikusabb művekre, és ezt csak megerősítette bennem az Apostol álomjelenete vagy a szőlőszem-monológ. Ezt az oldalát nem láttam korábban Petőfinek, és örvendetes volt olvasni, ahogy megmutatta a ténylegesen létező tehetségét.
De sajnos emellett a mű minden további aspektusa maximálisan Petőfi, amivel már vannak problémáim. Nem is kevés és nem is kicsik.
Mielőtt bárki rám támadna, igen, tudom, hogy nem kell feltétlenül szeretnem egy főszereplőt ahhoz, hogy szeressek egy könyvet. A Frankenstein a legtökéletesebb példa erre, ami az egyik, ha nem a legkedvencebb regényem, pedig aztafene Victor egy borzalmas ember. Nem is beszélve az Üvöltő szelek Heathcliffjéről, aki szintén nem egy példakép. Ezek a könyvek valamivel az Apostol előtt vagy azzal egyidőben íródtak, tehát ez a jelenség, hogy a főszereplőt nem muszáj szeretni, már abszolút létezett.
Ennek tudatában én szívemből gyűlöltem Szilvesztert, hányingerem támadt minden mondatától, minden mozdulata hangos ellenkezést, vagy legalábbis szemforgatást váltott ki belőlem. Elismerem, lehettem volna egy kicsit empatikusabb, például nem kellett volna répatortaevés közben olvasgatni, ahogy egy kisbaba éhenhal, de egy ember, aki inkább költi el minden pénzét a gyereke temetésére, minthogy egy kicsivel korábban adta volna el a gyűrűt, és esetleg megetette volna a családját, hogy ne haljanak meg, vagy ha annyira nem akar megválni a kincsétől, akkor elment volna, teszem azt, DOLGOZNI, nem érdemel mást, csak mélységes megvetést. Főleg úgy, hogy ezek után ő semmiféle megbánást nem mutat, továbbra is kitart az "elvei" mellett (csak nekem jutott eszembe Gyula a Különös történések a Szondi utcában című sorozatból?), és mindenért a romlott világot hibáztatja, amiért ő jajj de mennyit küzdött, és cserébe semmit sem kapott tőle. Ja, meg Istent. Mert nyilván minden az Ő hibája. Ezt a részét hadd ne kommentáljam. Rosszul vagyok ettől a "mindenki hülye csak én nem"-hozzáállástól, és Szilvesztert ebből az elképzeléséből semmi sem tudja kizökkenteni. De semmi. Volt egy pasim, aki hasonló pátoszossággal beszélt saját magáról, mint ez a fa... akarommondani kedves úriember. Nem véletlen, hogy már csak VOLT.
Ezzel önmagában nincsen baj. Mármint persze, rengeteg baj van azzal, ha valaki ilyen, de nem eredményezi automatikusan, hogy a könyv rossz. A Frankenstein példájánál maradva, Victor a könyv legvégéig meg van győződve arról, hogy ő az igazi áldozat. Csakhogy itt válik egyértelművé, mi a különbség Mary Shelley és Petőfi Sándor között. Hogy az egyikük könyvet akart írni, a másikuk pedig ki akarta ventillálni a frusztrációját.
Az Apostol nem egy művészeti alkotás. Az Apostol egy vélemény. Itt nincs írói szócső. Maga a mű a szócső. Petőfi szabadságvágyának, gazdagok iránti megvetésének és hőskomplexusának szócsöve. Nem a művészet iránti tisztelet, az alkotás iránti vágy vezérelte a költőt, amikor megírta. Csak szónokolni akart. Fontosnak akarta érezni magát, hogy megveregesse a saját vállát, hogy igen, ezt de szépen megmondtam!
Az Apostol nem megmutat egy helyzetet, gondolkodásra ösztönöz, hagyja, hogy magadtól jöjj rá, mi a megoldás. Az Apostol megragadja a hajad, odanyom a falnak, és közli, hogy mit kell gondolnod. Muszáj sajnálnod Szilvesztert még akkor is, ha maga választotta a nyomorúságát, és belerángatott egy csomó ártatlan embert. Muszáj azonosulnod az eszméivel még akkor is, ha az bántja az igazságérzetedet vagy a hitedet (khm khm a papok ördögök). És ha valamiért mégsem értesz egyet vele, akkor nem egyszerűen gonosz vagy. Undorító, gyűlöletet érdemlő szörnyeteg.
Hát, eddig is utáltam Petőfit, és most kiderült, hogy az érzés kölcsönös. Na mindegy, valahogy túlélem. És boldogabban fogok élni ezzel a tudattal, mint Szilveszter valaha.
Kijelenthetem, hogy ez a könyv (nevezhetjük könyvnek?) egyszerre egyáltalán nem Petőfis és végtelenül agresszívan Petőfis.
Hatalmas pozitív csalódás volt az írásmód. Igen, rímeket elvétve lehet találni benne, és a sorok különböző hosszúsága kicsit megnehezíti az olvasást, de a metaforái és allegóriái szerintem gyönyörűek. Alapvetően is nyitott vagyok a lírikusabb művekre, és ezt csak megerősítette bennem az Apostol álomjelenete vagy a szőlőszem-monológ. Ezt az oldalát nem láttam korábban Petőfinek, és örvendetes volt olvasni, ahogy megmutatta a ténylegesen létező tehetségét.
De sajnos emellett a mű minden további aspektusa maximálisan Petőfi, amivel már vannak problémáim. Nem is kevés és nem is kicsik.
Mielőtt bárki rám támadna, igen, tudom, hogy nem kell feltétlenül szeretnem egy főszereplőt ahhoz, hogy szeressek egy könyvet. A Frankenstein a legtökéletesebb példa erre, ami az egyik, ha nem a legkedvencebb regényem, pedig aztafene Victor egy borzalmas ember. Nem is beszélve az Üvöltő szelek Heathcliffjéről, aki szintén nem egy példakép. Ezek a könyvek valamivel az Apostol előtt vagy azzal egyidőben íródtak, tehát ez a jelenség, hogy a főszereplőt nem muszáj szeretni, már abszolút létezett.
Ennek tudatában én szívemből gyűlöltem Szilvesztert, hányingerem támadt minden mondatától, minden mozdulata hangos ellenkezést, vagy legalábbis szemforgatást váltott ki belőlem. Elismerem, lehettem volna egy kicsit empatikusabb, például nem kellett volna répatortaevés közben olvasgatni, ahogy egy kisbaba éhenhal, de egy ember, aki inkább költi el minden pénzét a gyereke temetésére, minthogy egy kicsivel korábban adta volna el a gyűrűt, és esetleg megetette volna a családját, hogy ne haljanak meg, vagy ha annyira nem akar megválni a kincsétől, akkor elment volna, teszem azt, DOLGOZNI, nem érdemel mást, csak mélységes megvetést. Főleg úgy, hogy ezek után ő semmiféle megbánást nem mutat, továbbra is kitart az "elvei" mellett (csak nekem jutott eszembe Gyula a Különös történések a Szondi utcában című sorozatból?), és mindenért a romlott világot hibáztatja, amiért ő jajj de mennyit küzdött, és cserébe semmit sem kapott tőle. Ja, meg Istent. Mert nyilván minden az Ő hibája. Ezt a részét hadd ne kommentáljam. Rosszul vagyok ettől a "mindenki hülye csak én nem"-hozzáállástól, és Szilvesztert ebből az elképzeléséből semmi sem tudja kizökkenteni. De semmi. Volt egy pasim, aki hasonló pátoszossággal beszélt saját magáról, mint ez a fa... akarommondani kedves úriember. Nem véletlen, hogy már csak VOLT.
Ezzel önmagában nincsen baj. Mármint persze, rengeteg baj van azzal, ha valaki ilyen, de nem eredményezi automatikusan, hogy a könyv rossz. A Frankenstein példájánál maradva, Victor a könyv legvégéig meg van győződve arról, hogy ő az igazi áldozat. Csakhogy itt válik egyértelművé, mi a különbség Mary Shelley és Petőfi Sándor között. Hogy az egyikük könyvet akart írni, a másikuk pedig ki akarta ventillálni a frusztrációját.
Az Apostol nem egy művészeti alkotás. Az Apostol egy vélemény. Itt nincs írói szócső. Maga a mű a szócső. Petőfi szabadságvágyának, gazdagok iránti megvetésének és hőskomplexusának szócsöve. Nem a művészet iránti tisztelet, az alkotás iránti vágy vezérelte a költőt, amikor megírta. Csak szónokolni akart. Fontosnak akarta érezni magát, hogy megveregesse a saját vállát, hogy igen, ezt de szépen megmondtam!
Az Apostol nem megmutat egy helyzetet, gondolkodásra ösztönöz, hagyja, hogy magadtól jöjj rá, mi a megoldás. Az Apostol megragadja a hajad, odanyom a falnak, és közli, hogy mit kell gondolnod. Muszáj sajnálnod Szilvesztert még akkor is, ha maga választotta a nyomorúságát, és belerángatott egy csomó ártatlan embert. Muszáj azonosulnod az eszméivel még akkor is, ha az bántja az igazságérzetedet vagy a hitedet (khm khm a papok ördögök). És ha valamiért mégsem értesz egyet vele, akkor nem egyszerűen gonosz vagy. Undorító, gyűlöletet érdemlő szörnyeteg.
Hát, eddig is utáltam Petőfit, és most kiderült, hogy az érzés kölcsönös. Na mindegy, valahogy túlélem. És boldogabban fogok élni ezzel a tudattal, mint Szilveszter valaha.
This entire review has been hidden because of spoilers.
July 18, 2026
Nem azért voltam depresszív hangulatban az olvasás során, mert kötelező volt, hanem azért, mert a történet tragikus.
Ezt tette a forradalom Petőfivel.
Ezt tette a forradalom Petőfivel.
November 18, 2018
This poem changed my mind and thought about many things , i am really in love with this book, it will make you cry every time and it doesn't matter how many times you will read it. My favorite one !!!
December 23, 2016
Kellemes írásmód, melyet már megszokhattunk Petőfitől, de az üzenet nem tetszett meg igazán; a forradalmi Petőfi kissé eltúlozta Szilveszter istenítését.
January 28, 2022
Kellemes csalódás volt ez a kései "kötelező" olvasmány.
May 8, 2026
Közvetlenül A helység kalapácsa után olvastam, ezért természetesen elég más élményt kaptam, mint attól a műtől. Nekem kevésbé nyerte el a tetszésem ez a szenvedő sors.
Szerintem teljesen egyértelműen megmutatkozik a forradalom és szabadságharc utáni csalódottság ebben a műben, Petőfi szerint ekkor teljesen felesleges tenni bármit is a népért, mert akik felszólalnak, és akik a népnek tennének jót, azokat maga a nép öli meg.
Érdekes volt, de talán egy kicsit túl depresszív számomra.
Szerintem teljesen egyértelműen megmutatkozik a forradalom és szabadságharc utáni csalódottság ebben a műben, Petőfi szerint ekkor teljesen felesleges tenni bármit is a népért, mert akik felszólalnak, és akik a népnek tennének jót, azokat maga a nép öli meg.
Érdekes volt, de talán egy kicsit túl depresszív számomra.
December 29, 2024
Én nagyon sajnálom, hogy Petőfi műveinél jön ki ez a tulajdonságom, de gyerekek, én hosszú verseket nem tudok felfogni.
Próbáltam olvasni, próbáltam hallgatni, de valahogy az agyam nem tudja megérteni ezért a mű kárára ment, hogy alig értettem mi történt ezért élvezni sem tudtam.
A vers az nagyon nem az én műfajom
Próbáltam olvasni, próbáltam hallgatni, de valahogy az agyam nem tudja megérteni ezért a mű kárára ment, hogy alig értettem mi történt ezért élvezni sem tudtam.
A vers az nagyon nem az én műfajom
October 27, 2019
5/3,5
December 29, 2019
Ez egy végtelenül szomorú történet a nyomorról és az igazságtalanságról.
November 7, 2020
Kicsit megrázó a főszereplővel történtek miatt, de egyben nagyon elgondolkodtató. Az egyik kedvenc kötelező olvasmányom! 😍
Read
April 28, 2021read for school
March 11, 2022
Meglepően érdekes volt!
January 31, 2024
SO PRETTY!!!!!
Ahhoz képest, hogy kötelező, én nagyon élveztem, nagyon mély, nagyon szép mű. Szerintem a nyelvezete is olvasható kategória, gyorsan el lehet olvasni.:))
Ahhoz képest, hogy kötelező, én nagyon élveztem, nagyon mély, nagyon szép mű. Szerintem a nyelvezete is olvasható kategória, gyorsan el lehet olvasni.:))
August 2, 2024
Again, compulsory reading for my school. Currently my least favorite
Displaying 1 - 30 of 43 reviews