People best know Hungarian lyric poet and revolutionary hero Sándor Petöfi, originally Sándor Petrovics, for his patriotic songs and the epic poem Janos the Hero (1845).
This key national of Serb and Slovak descent figured in the Hungarian revolution of 1848.
Petőfi started his career as a poet with "popular situation songs," to which his first published poem, A borozó ("The Winery", 1842), belongs. This song of a drinker praises the healing power of wine to drive away all troubles. Despite this not unusual kind of pseudo-folk song in Hungarian poetry of the 1840s, Petőfi quickly developed an original and fresh voice, which made him stand. He wrote many poems like folk song on the subjects of wine, love, romantic robbers et cetera. The love poem A virágnak megtiltani nem lehet ("You Cannot Forbid the Flower", 1843) exemplifies many of these classic early poems, and Befordultam a konyhára ("I Turned into the Kitchen", 1843) uses the ancient metaphor of love and fire in a playful and somewhat provocative way.
Folk poetry and 19th-century populism very significant influenced work of Petőfi' despite other also present influences: familiar with the works of major literary figures of his day, including Percy Bysshe Shelley, Pierre-Jean de Béranger and Heinrich Heine, Petőfi drew on sources, such as topoi of contemporary almanac-poetry, in an inventive way.
A romantika alapszíne pediglen a fekete. Boldogult úrfikoromban többször is olvastam ezt a feketénél is feketébb históriát. Lehet nyugodtan: kb. egy órába telik az elolvasása, haladós szöveg, egynémely sorai meg is tudnak ragadni az ember fejében. A szőlőszemes nagymonológért persze rajongtam, mivel romantikus voltam én is, jól fejlett küldetéstudattal. És persze volt jócskán, amivel nem tudtam mit kezdeni. Most már tudok. És látom, hogy nem tökéletes a szöveg, hogy hol és miben hibázik.
Látom, hogy az összes szereplő angyali jó vagy ördögi gonosz (utóbbiból van több), és a történet a jó és a rossz háborúja, amely valószerűként van beállítva - és látom, hogy nem valószerű. Látom, hogy a főszereplő a végletekig idealizált hős, aki egészségtelenül sok vonást kapott Petőfi (amúgy nem éppen ideális) jelleméből. Látom, hogy ez a végletekig idealizált, lánglelkű és -eszű hős oly ügyetlenül (bocs minden rajongótól) lett megalkotva, hogy akármennyit mászkál az élet nevű fertőben, sikerül neki tökéletes tudatlanságban maradnia a világ működése felől. (Nem épp lángészre valló módon.) Látom, hogy még csak azokat az embereket sem ismeri, akiket vezetnie kéne, és azok az emberek sem ismerik őt. Ahogy pedig a családjával bánik, azt inkább hagyjuk. Látom, hogy enyhén szólva túlzás pont egy ilyen figurát krisztusi alaknak megtenni. Nemhogy nem krisztusi alak, de még komolyan venni is nehéz. Annál nehezebb, minél komolyabban veszi ő saját magát. Ezek miatt pedig már nem tudom se sajnálni, se hősnek tekinteni. :( Komolyan venni a legkevésbé.
De azért mégiscsak négy csillagot kap ez a szöveg.
Mert szép, mert a fény-árnyék hatásokkal gyönyörűen tud játszani, mert azt is tudja, mi fán terem a romantikus groteszk. Mert olyan dickensi mellékalakokat tud teremteni, mint az öreg tolvaj és a koldusasszony. Mert a főszereplők tudják, mi az a természetvallás, mert egyiküknek misztikus élményben is van része. Végül pedig azért, mert boldogult úrfikorom nem lett volna nélküle az, ami. :)
---- ----- ----- Újraolvasás (2019. szept. 2.) után még egy okom van: Mert olyan intenzív hatású, mozgalmas, szenvedélyes költői képeket tud teremteni, amilyenek akkor se jutnának eszembe, ha négybe vágással fenyegetnének. Nem is értem, hogy nem tűntek fel korábban.
I always thought of Petőfi as overrated among the hungarian poets and only like very few of his poems. Now, this narrative poem is so different from what I'm used to from his writing. This story is so honest and beautiful, written so simply yet full of emotions, I loved it. I actually found myself crying at least about 4 times while reading it. I can't wait to talk about it in class.
This poem changed my mind and thought about many things , i am really in love with this book, it will make you cry every time and it doesn't matter how many times you will read it. My favorite one !!!
Én nagyon sajnálom, hogy Petőfi műveinél jön ki ez a tulajdonságom, de gyerekek, én hosszú verseket nem tudok felfogni.
Próbáltam olvasni, próbáltam hallgatni, de valahogy az agyam nem tudja megérteni ezért a mű kárára ment, hogy alig értettem mi történt ezért élvezni sem tudtam.
Ahhoz képest, hogy kötelező, én nagyon élveztem, nagyon mély, nagyon szép mű. Szerintem a nyelvezete is olvasható kategória, gyorsan el lehet olvasni.:))
Petőfi soha nem tartozott a kedvenceim közé, talán azért, mert minden művét kötelező jelleggel kell tudnunk, ez pedig el szokta venni a kedvemet a dolgoktól. Az Apostolhoz is így álltam hozzá, mivel kötelező olvasmány, de pozitívan csalódtam. Amilyen rövid mű, olyan keményen üt. Borzasztóan nyomasztó, szomorú, sajnálni való a történet, de mégis lélekemelő. Eddig egy kötelező olvasmány sem nyerte el a tetszésemet, de ezt közel egy nap alatt kivégeztem, mert érdekelt a cselekménye. Kedvencem nem lesz, de mivel sikerült megszorongatnia a szívemet, nem tudok csak 3 csillagot adni neki.