Kálmán Mikszáth Kiscsoltó was a major Hungarian novelist, journalist, and politician. Mikszáth was born in Sklabiná into a family of the lesser nobility. He studied Law at the University of Budapest from 1866 to 1869, although he did not apply for any exam, and became involved in journalism, writing for many Hungarian newspapers including the Pesti Hírlap.
His early short stories were based on the lives of peasants and artisans, and had little appeal. However, they demonstrated his skill in crafting humorous anecdotes, which would be developed in his later, more popular works. Many of his novels contained social commentary and satire, and towards the end of his life they became increasingly critical of the aristocracy and the burden he believed the latter placed on Hungarian society.
Theodore Roosevelt enjoyed his novel, St. Peter’s Umbrella so much that he visited Mikszáth during his European trip in 1910 solely to express his admiration.[1]
Mikszáth was a member of the Liberal Party, and in 1887 was elected to the National Assembly of Hungary (one of the two top legislatures in Austria-Hungary). Until 1879 he was the representative for the Illyefalva District in Transylvania, and from 1892 until his death he represented the Fogaras District.
He was buried in Kerepesi Cemetery in Budapest, along his sons János (1886-1890) and Albert (1889-1921).
Egy újabb kötelező amit nagyon jó volt olvasni és a kedvenceim egyike lesz. Természetesen mint minden másik kötelezőben voltak nagyon furcsa, megkérdőjelezhető dolgok. Például Apolka és Emil korkülönbsége meg egyáltalán az hogy unokatesók voltak. (A nagy Emil “utálatomhoz” talán az is hozzátesz hogy egy ártatlan becenév miatt folyamatosan az egyik tanárom arcát képzeltem el a szereplőhöz ezzel növelve az ellenszenvem lol) Az alap sztori rohadt jó, ötletes, eredeti. Szerintem az egész könyv tele van olyan viccekkel amiken nem tudsz nem nevetni vagy legalább azon elgondolkodni normális volt-e aki írta ezt a könyvet.
Szórakoztató olvasmány volt, sok utalással Don Quijotéra, és persze más világirodalmi személyekre (pl.: Harpagon). A regény elején kissé soknak tűnt a felvezetés, főleg azért, mert a második fejezetben egy teljesen másik szálat kezdett felvezetni, de amikor az események és a karakterek összeértek, már megérte az olvasás. :)
Még anno gimiben vettem fel az olvasási listámra ezt a könyvet, mert csak pár mondatban emlegettük, de sose volt kötelező. Éltem az ambivalencia nyújtotta technikai lehetőséggel, és a MEK-ban megtalált online PDF-en rohantam át, és azt kell, hogy mondjam, adott is ez az élménynek (kábé kétévente olvasok pár oldalnál többet digitálisan). Maga a könyv számomra végig szórakoztató volt, izgalmas volt követni, hogy hogyan fognak majd a különböző események összekapcsolódni. Ami miatt nem kapja meg az 5*-ot, az a(z eléggé indokolatlan) címadás, valamint a szereplők interakcióinak viszonylagos hiánya. A főszereplő és Apolka karaktere is kiválóan be vannak mutatva, de alig történik valami, mire beindul a történet, már vége is a könyvnek. Ennek ellenére mégis ajánlanám, kiváló képe az akkori magyar társadalomnak, törifanoknak pedig tuti nálam is jobban tetszene.
Treba hneď dodať, že novšia verzia tejto knihy vyšla pod názvom Obliehanie Bystrice. Príbeh je písaný zaujímavo a pútavo, rozdelený do niekoľkých časti. Postavy sa opakujú, prichádzajú a odchádzajú z deja. Môj obľúbený spisovateľ a rodák Kálmán musel písať výhradne v maďarčine, no mená postáv sú slovenské. Takisto aj v Maďarskom origináli, čo nám opäť ukazuje nakoľko Mikszáth miloval Slovákov. Dej príbehu sa odohráva v slovenských mestách. Spisovateľ a jeho diela, ktorý píše tak zaujímavo a jedinečne, je bohužiaľ viac známy v susednom Maďarsku ako u nás na Slovensku. Jeho tvorba však ovplyvnila mnoho slovenkých klasikov ako Kukučína či Jesenského. Pre milovníkov klasiky jednoznačne odporúčam aj toto dielo.
Az elején nagyon nem tetszett, mert unalmas volt. A végére viszont eléggé… érdekes lett, mondjuk így. Nem volt rossz, de nem fogom a kedvenceim között felsorolni.
„A mezei virágok a föld vad gondolatai, nyílnak magoktól szeszélyesen, összevissza. A bolondok gondolatai az érzések az ész által meg nem nyesegetett vadvirágai. Testvérek.”
Ismét egy kötelező olvasmány. Hála az égnek nem írtunk belőle cselekmény dolgozatot, így nem kellett megálljak folyamatosan jegyzetelni. Viszont így jó egy hónapra az első 20 oldal után félre is raktam és csak a témazáró előtt fejeztem be rohanva. Az első fejezet nagyon küzdős volt, egész sokszor untam. Talán ezért is tettem félre ilyen hosszú időre. Aztán neki kezdtem a másodiknak. Na ezt már alig bírtam letenni, nagyon olvastatta magát, talán ez a kedvenc részem a négy közül. Miután beindul a cselekmény nagyon gyorsan haladtam vele. Mikszáthot nagyon szeretem, szerintem nagyon jó a humora. A fél csillagot csak az első rész miatt kapja, amúgy nagyon tetszett ez a könyv. A kedvencem amúgy Apolka lett. Ami még nagyon tetszett a könyvben, hogy soha nem ítélkezett Mikszáth Pongrácz István felett. Direkt kételyek között hagyott, hogy most tényleg megőrült e vagy sem. Szerintem ez egy nagyon jó könyv, amúgy csak ajánlani tudom. Hosszú idő óta ez volt az első kötelező ami úgy igazán tetszett
My first book of Mikszáth and I must say, however it surprised me, I really liked it. I expected a completely different plot, but this is a real Don Quijote-story, in Hungarian style, recommended for those who like - or want to give a try to - satire and/or Hungarian classic literature.