A Credo nem önéletrajz, noha életrajzi elemek vannak benne. Azt remélem, hogy aki elolvassa, megérez valamit, belelát egy-egy kinagyított pillanaton keresztül abba, miért gondolkodom úgy, ahogy, mit éltem át, milyen élményeim voltak, mit láttam, hallottam, olvastam, min csodálkoztam, ámultam, min sírtam és min röhögtem, milyen tekergő utakon jártam, míg ideérkeztem, ahol most vagyok. Nem akarok senkit meggyőzni semmiről, csak leírok ezt-azt, amire én rátaláltam.
Ez a könyv bátor vállalkozás. Remélhetőleg az én bátorságom vagy vakmerőségem másokat is inspirálni fog arra, hogy leírják a legjobb tudásuk szerint, mit hisznek, milyen fényes csillag vezérletével élik az életüket, folytatják a praxisukat.
1940-ben született Budapesten, 1956-ban vándorolt ki Kanadába, ahol előbb matematikus lett, majd pszichológiát és filozófiát tanult. 1974-ben ismerkedett meg R. D. Laing skót pszichiáterrel, aki elméleti és gyakorlati munkásságában radikálisan megkérdőjelezte a 20. századi pszichiátria dogmáit. Ez a találkozás egy életre meghatározta Feldmár tudományos munkásságát, a világhoz való viszonyát. Laing tanítványaként, barátjaként és szakmai örököseként számos terápiás kísérlet részese Európában és Amerikában. Szakemberekkel, teológusokkal, művészekkel és elszánt civilekkel arra keresi a választ, hogyan tudnának a lélek és tudat sebeitől szenvedő emberek az orvos-beteg reláció kiszolgáltatottsága helyett élő, szeretetteli kapcsolatokból erőt merítve meggyógyulni. Feldmár a mai napig aktívan dolgozik terapeutaként, tanít, ír, illetve számos szervezet számára végez tanácsadói munkát. Rendszeresen jön Magyarországra, ahol a Feldmár Intézet szervezésében előadásokat tart, csoportokat vezet.
Feldmár Andrástól a Tudatállapotok szivárványa című könyv tetszett a legjobban, amit nem ő írt, csak az előadásain mondottakat szerkesztették össze. Az az egyik kedvenc könyvem. Úgy érzem a Credo nem túl sok újat tudott ahhoz képest adni. Ugyan azt a filozófiát kapom meg kontárabb módon összeszerkesztve. Az volt az érzésem, hogy nincs gondolati íve a könyvnek, csak leírja, amit valahol lejegyzetelt, vagy éppen az eszébe jut random sorrendben. Ennek ellenére tetszett a könyv, nem lehet 4-nél kevesebb pontot adni rá, mert így is nagyon sok elgondolkodtató filozófia van benne. A könyv vége pedig néhány oldalnyi ajánlott irodalom, amiért már önmagában megérte megvenni. Bármilyen könyv, amiről a Credoban ír, sőt valószínűleg minden fontos könyv, amit Feldmár valaha olvasott ott van.