Befutunk

by András Maros

Mihez kezdjen a madarász, ha az a ritka madár, amelynek tanulmányozására feltette az egész életét, egyszer csak fogja magát, és kipusztul? És mihez kezdjen a madarászné életközépi válságban szenvedő, depressziós férjével? Kucsma Pál és felesége külön utakon keresnek vigaszt: Pál a fejébe veszi, hogy megtanul repülni, Ica pedig, hogy szépségkirálynőt farag kislányukból, Hédiből. Hogy maga Hédi mit gondol az egészről, arról nincs adat, ám a jelek szerint nem is igazán érdekel senkit. Maros András legújabb regénye fergeteges komédia és édes-bús szatíra, amiben - legalább egy-egy villanásra - minden olvasó magára ismerhet.

295 pages, Hardcover

Published January 1, 2017

Reviews

[Kuszma · Rating 2 out of 5]

Ez a könyv nem olyan rózsaszínes, mint a borítója – inkább halványlilának mondanám. Nem tudom, láttátok-e A család kicsi kincse c. fantasztikus filmet* – na, ez a könyv tényleg kábé olyan, csak a film minden szépségétől és mélységétől megfosztva. Van ugye egy kislány, Hédi, az anyukája, Ica (aki a „Spór Marketben” pénztáros – ez a szóvicc elég pontosan jelzi a könyv értékét), meg az apukája, aki egy épp most kihaló madárfaj boldogtalan szakértője. Meg Ica nővére, aki testépítő & biztonsági őr (ami regény univerzumában azt jelenti, hogy paraszt), meg még pár paraszt egy Lexusban, aztán egy-két celeb-paraszt, és végül pár lényegtelen paraszt. (Mindebből adódik az elhamarkodott kijelentés, hogy Maros sok paraszttal találkozott mostanában, és elhatározta, hogy ír róluk egy regényt. Pedig novellát kellett volna. Az rövidebb.) Aztán ez a sok paraszt fogja magát, és valami gyermek-szépségverseny ürügyén összerakják, amijük van (és ami nem sok), ezzel alkalmat adnak az írónak, hogy fergeteges gúnyrajzot rittyentsen a fogyasztói társadalomról – de az író köszöni szépen, nem él az alkalommal.

No most ez pont az a könyv, amit kínomban szoktam a szépirodalomba sorolni. A szépirodalom ugyanis magánvéleményem szerint feltételez legalább egy minimális komplexitást, ami a szereplők jellemét illeti – de Maros figurái annyira egydimenziósak, hogy az eleve lehetetlenné tesz bármiféle azonosulást, magunkra ismerést, ergo: ebből a könyvből semmit sem lehet tanulni, legfeljebb ki lehet röhögni néhány nálunk is szerencsétlenebb csóringert. (Már ha tudunk olyasmiken röhögni, hogy egy híres ember belehány egy kocsiba, vagy hogy nagyon le akar feküdni egy nő egy pasival, de kiderül, hogy a pasi homoszexuális.) Amiből következik, hogy ebből a könyvből a világról sem tudunk meg sokat – legfeljebb ha volt pár előítéletünk, azokat sikerül majd megerősíteni. Mondjuk ha legalább vicces lenne, akkor így is oké lenne, de hát ez a könyv, ha vicces is néha, sosem bruhaha, inkább csak olyan ehm-ehm. Azoknak ajánlanám, akik szeretik a szatírákat, de nincsenek különösebb minőségi követelményeik a műfaj felé.

* http://port.hu/adatlap/film/tv/a-csal...…