A riportkötetet valójában azért olvastam el, mert Veres Andrástól (Omkara), az egykori pilótától tanulok jógafilozófiát, és igazán hiteles embernek találtam, szóval kíváncsi lettem egyéb gondolataira is. Mert maga a repülés nem a kedvencem, egy „sima” pilóta könyvére nem igazán repültem volna rá.
Veres András pilótává válásáról, repülési élményeiről beszél, kezdve egészen onnan, amikor gyerekkorában megbűvölten figyelte a madarak repülését a Margithídról. Óriási energiák és egyfajta megszállottság kellett ahhoz, hogy a Malév pilótája legyen hosszú tanulóévek után. Személyes történetein túl megismerhetjük a vitorlázórepülés, vagy a műrepülés lényegét, mik azok a termikek, vagy miért veszélyes a felhőrepülés mindenfajta gép számára. Kicsit megnyugtató az a felszállás előtti körültekintés az utasszállító gépek esetében, amiket szintén elmesél. Találunk vicces sztorikat is, de ezek elég visszafogottan vannak jelen a könyvben. (Pedig jót tett volna neki!) Nagy hangsúlyt kap azonban, amitől különlegessé válik a könyv, szellemi fejlődése, találkozása indiai mesterekkel, hogyan lépett a jóga útjára és mi segítette a Sivananda Jógaközpont létrehozásában.
Alapvetően nagyon jó és informatív a könyv. Érezni néhol egyfajta merevséget, és néha nekem már sok volt a repülés szakmai része. Ha azon nyirbáltak volna egy kicsit, az 5 csillag is meglett volna. Ja, és a fülszöveg egy kissé hatásvadász!