A hölgyé a terep! 1900. december 10., este. A Keleti indóházból útra kel az 502-es Budapest–Predeal–Bukarest vonalon közlekedő éjszakai járat, hálókocsijában a híres magánzó detektív, Ambrózy báró tanítványával, Hangay Mili kisasszonnyal, akit szigorú mestere épp száműzetésre ítélt a székesfővárosból. A fényűző, első osztályú kocsikban csupa előkelő, jómódú, kiváló modorú hölgy és úr utazik, akik legrémesebb álmaikban sem gondolnák, hogy mire megérkeznek, az egész Monarchiában csak úgy emlegetik majd az 502-es járatot, mint „a fagyos éjszakában száguldó véres szerelvényt”. Az új Ambrózy-történet az Ármány és kézfogó című regény idejében játszódik, és Hangay Mili kisasszony első önállóan felderített bűnügyét meséli el.
He was a Hungarian author and journalist. He wrote the "Gergő-series". In 2002 he became known by his book "Gergő és az álomfogók" [Gergő and the Dreamcatchers]. In 2003 the second volume of this series became in Hungary the "Book of the Year". In this year he also got the IBBY award in the category for the "Best Children's Book of the Year". In 2007 he got the "József Attila-prize" and he recieved the special prize of the chairman of Bács-Kiskun county.
Rövid, velős, mondhatni egy vonatút alatt kiolvasható kis kötet, amit csak emel az a tény, hogy nincs kizárva, hogy egy távoli rokonomat is szerepeltette benne a szerző (még ha csak epizodistaként is). :) Az értékelések alatt sokan emlegetik AC Orient expresszét, bevallom, hogy bár tisztelgésnek felfogható ez a kötet, de nekem a hasonlóság alapvetően véget ért ott, hogy mindkettő egy vonaton játszódó krimi. No meg egy kicsit gondolkodnom kellett azon, hogy miként is illik be az utazás alatt játszódó cselekményszál a másik regény lapjai közé, mert nem rémlett, hogy emlegetik ott a későbbiekben, de mivel egyik olvasása közben sem zavart az információimnak ezen hiánya, ezért nincs mit felrónom. Talán egy kicsit nehezen kurblizódott be a cselekmény, én magam is egy kicsit bosszankodtam Ambrózy báró hosszas prezentációja alatt, és nehezen ragadtam meg a rövid idő alatt felbukkanó számos szereplőt. Viszont egy olyan történetet kaptunk, ahol Mili végre egyedüli, kompetens személyként (és nem szeleburdi ifjoncként) működhetett, ami azért a többi szerepét az én szememben alaposan ellensúlyozta. Könnyed, egyszerű olvasmány, látszólag egy ujjgyakorlat a regényekhez képest. Aki azokat szereti, az nem fog csalódni ebben a kis történetben sem.
Azt hiszem, eleve azt a célt szolgálta, hogy az olvasók ne akarják meglincselni az írók, és a két kedvenc szereplőnk közötti vibrálás, ami ebben a kisregényben bizony erősen tetten érhető, csökkentse a feszültséget.
Váratlanul (legalábbis számomra) jelent meg ez a könyv, szinte a semmiből, úgymond időkitöltőként a negyedik rész érkezéséig, de szerencsére nem egy tölteléktörténet lett belőle. A "nagy" sorozat egy spinoffja ez a könyv, pár olyan napot mesél el ami egy korábbi könyvben pár mondattal el lett intézve. Ahogy sokaknak, úgy nekem is Agatha Christie Orient Expresszes könyve jutott eszembe elsőre róla, de szerencsére csak az alaphelyzet hasonló, jönnek végig a Böszörményis ízek, sorok, visszakerülünk a második kötet nyomozós hangulatába. Nagyon jól megszerkesztett a történet, minden kis apróságnak oka van, vagy okkal történő figyelemelterelés, nincsenek nyögvenyelősen becsempészett nyomok, és természetesen most sem olyan egyszerű a megoldás, mint amilyennek először látszik. Külön jópont, hogy továbbra is csupa valóban élt szereplő személyesíti meg a könyvet, hihetetlen érzés lehet, ha valaki egy ilyen szereplőben felfedezi ősét vagy rokonát :) Én is könnyedén a történetbe tudtam képzelni vasutas nagyapámat, még ha a vezetéknév stimmelt is csak... :) Az egyetlen dolog, amin fennakadtam, hogy egyetlen haláleset miatt (egy olyan időszakban, ahol mindennaposak a gyilkosságok) nem túl életszerű ennyire könnyen felrúgni egy vonat menetrendjét, de mivel a történetet nem befolyásolja, ezért nem volt nehéz túltennem magam rajta. Összességében a sorozat újabb gyöngyszeme, aminek méltó helye lesz a csavaros hosszabb esetek között is.
Szeretem ezt a sorozatot és valami nagy zagyvaság kellene ahhoz, hogy ne szeressem az újabb részeket. Ha csak a két novellát nézem, akkor ez sokkal jobban tetszett. Itt Mili sziporkázott, megmutathatta, hogy mit tanult eddig morc bárója oldalán. És ami még jobb, hogy Richárd ezt hagyta is neki. :) Bár még nem a várva várt negyedik részt kaptuk meg, de ez a kötet most nagyon jól esett. Újabb izgalmas rejtélyt göngyölítettünk fel, aminek jól sikerült a felépítése. A bevezető fejezet ellenére se voltam az utolsó pillanatig biztos abban, hogy tényleg van köze a vonatos incidenshez, annyira más irányban haladtak a dolgok. A szereplőket nem dicsérném külön, hiszen már ismeri és szereti őket, de a lényeg, hogy nagyon jó volt ez a történet is. :)
2023/17.:Böszörményi Gyula - Bitó és borostyán 5/4.5)
" - Az bajos lesz - sóhajtottam -, mivel az én igazolványom egy 189 centiméter magas, hullámos hajú, szakálltalan, ám hercig bajuszt viselő, gesztenyebarna szemű férfiú, kinek különös ismertetőjegye, hogy hölgytársaságban sokszor göcsörtös, durva tölgyfa bunkóvá változik. Mivel a két jelenlévő úr néma hökkenettel bámult rám, mint akik nem értik, kiről beszélek, sietve hozzátettem: - A neve Ambrózy Richárd báró, a hírneves magánzó detektív, aki azonban sajnálatos mód épp nincs nálam, így felmutatni sem tudom. "
Az utóbbi hetekben elég komoly könyveket sikerült elolvasnom, és kezdett hiányozni a kedvenc nyomozópárosom a múlt századból, így visszatértem kicsit az Ambrózy-sorozathoz. Nem csupán a hangulatomnak tett jót, hanem Richárd és Mili harmadik kötetbeli dolgait is egész meg tudtam bocsátani.
Ebben a kiegészítő kötetben Mili először nyomoz egymaga, mert mit ad Isten, a Marosvásárhely felé tartó hazautat sem tudja anélkül megtenni, hogy a baj csőstől ne jönne utána. Már a pályaudvaron egy vasutas holtteste kerül elő, maga az út pedig szinte felér egy bizonyos Poirot-történettel:gyanús utasok, köztük egy álruhás pópa, egy különc képkereskedő, egy kacér primadonna, egy állami hóhér, és bizony egyre szaporodnak a halottak..
Az eleje egy picit döcögött, nehezen indult be a történet, éppen úgy mint egy kiszolgált mozdony, de ahogy haladtunk előre, úgy szálltunk át egy intercity-re, ami elfelejtett egyetlen állomáson is megállni. Mili nagyon éretten helytállt a helyzetben, amibe csöppent, nagyon okosan felgöngyölítette az ügyet. Szerencsére abszolút levetkőzte a 12 éves hisztis libát, aminek gondoltam a harmadik rész végén, felnőtt, hidegfejű, okos nőként viselkedett. Richárd pedig...hát nagyon röhögtem, amikor előkerült. Hiányzott már ez a humor!
Nagyon tetszett az érzékletes útleírás, szinte éreztem a vonat füstjét, ott ültem az első osztályú hálókocsiban. Nagyon jó volt beleolvadni a sztoriba. A fél pontot egyedül a nehézkes eleje miatt vontam csak le, egyébként maximálisan lekötött és kikapcsolt.
Nem mondom, hogy nem örültem volna jobban, ha a fősodor folytatását olvashatom, de ha már így alakult, legalább akkora lelkesedéssel vetettem bele magam ebbe a kötetbe is. És nem kellett csalódnom.
Milli ebben a kötetben megmutathatja, mit is tanult a báró szárnyai alatt. Szerény véleményem szerint a tanítvány nem marad el a mester mögött, vagy nem sokkal :D.
A krimi szál a már megszokott módon, igazán igényes módon van megírva, s ugyan volt olyan szereplő, akinek a szerepét kitaláltam, azért így is tartogatott meglepetést a vége. Furcsa volt, hogy most nem Budapest utcáit járjuk, de meg kellett állapítanom, hogy egy vonat is legalább annyi érdekességet tartalmazhat. (Továbbra is jó volna, ha eltudnék utazni az időben ebbe a világba, és egy-két napot eltölteni benne...)
Szeretem BGy stílusát, életre kelti a szereplőket, hitelesen mesél. A rejtély maga háttérbe szorult, ennél sokkal érdekesebb maga Mili, és ebben a kötetben abszolút győztes a romantika - talán itt látszik leginkább, hogy a bárónak mennyire tetszik ez a kotnyeles leányzó. A lábjegyzeteken most is sírtam, kényszerítettem magam, nehogy megnézzem, mert úgysem érdekes, csak elrontja az olvasásélményt. Nagyon szeretném, ha az író nem nyomná le a torkunkon a spenótot, hanem meghallaná, hogy nem szeretjük!!! Kérek még ilyen sztorikat :)
Ez a félkötet még a másiknál is jobban tetszett. Tetszett, hogy Mili teljesen egyedül dolgozott és göngyölítette fel az ügyet. Nagyon szerethető volt Bali Mihály, Miska bácsi is, akiben új kedvenc szereplőre találtam. Egyik kedvenc könyvem a Gyilkosság az Orient expresszen és erről könyvről eleinte arra asszociáltam, de szerintem azonkívül, hogy vonaton játszódik és krimi több hasonlóság nem igen van. Ennek pedig kifejezetten örültem. Bekerült a kedvencem közé.
Kicsit sem veszít a lendületéből és főleg nem veszít a megszokott stílusából a regény azáltal, hogy Mili itt a főnyomozó. Ne gondoljuk azért, hogy Ambrózy bárót hiányolnunk kell az eseményekből. Budapest, mint helyszín persze ezúttal elmarad, de ettől függetlenül a regény teljesen belesimul a sorozatba és szerves része annak.
I read this during my organized vacation to Italy with around 12 hours of bus ride both to and from Italy, and it was so amazing. I love this series so much and I sob that there are no more books in this and it was so amazing to visit Mili just for a little bit.
Ez megint egy zseniális könyv. Annyira jók a szereplők jellemzései, az abszurd párbeszédek és jelenetek. A probléma ugyanaz mint a 2,5-es kötetnél, rövid volt. :) Nagyon szerettem olvasni, csodás kis könyv.
Ez a kedvencem a Rudnay-gyilkosságok mellett, egy kellemes kompakt kis történet, amit nem keserít meg semmilyen nagy ívű sötét árny. A karakterek és a történet kiváló, mint mindig. Mili ügyes, Richárd hozza a svihák, de szerethető formáját. Úgy jó ez a történet, ahogy van és hála az égnek hosszabb, mint a Beretva és tőr. Tudom, hogy az 5 nap alatt készült el, de valami végtelenül rövid volt. Kb. úgy lehet leírni, hogy a Beretva és tőr egy Castle vagy Mentalista epizód, a Bitó és Borostyán pedig egy komplett Poirot / Columbo film. Visszatérve: Böszörményi uramnak csak csókok özönét tudom küldeni.