"A mester fölemelte az ujját (az ország elcsendesedett), és megmozgatta azt. -Látja, barátom, úgy cseréljük az írói síkokat, mint más az alsógatyáját. Ez egyben magyarázat.- De már félszemmel a törülközők melletti nylonzacskót figyelte: van-e gumi a sportszárhoz. Aztán miközben karmosra hajlított két hüvelykujja közt húzogatott egy befőttes gumit, melyet talált, vizsgálva, kellőképpen rugalmas-e, méltányosan így szólt: -Tudja, barátom – és közben lemondóan cupflizta a gumit – , azt szeretném, ha az idő csak úgy becsorogna a regénybe. Mintha… Eh, túl öreg!- És eldobta a repedezett, túl öreg gumit. Nagy tanító kedvében volt épp, nagy elődök következménye volt ő ekkor. A csapat lélektelenül játszott az edzőmeccsen, s valamit tenni kellett. Erre ő szólásra jelentkezett, és kilátásba helyezte, hogy ha továbbra is így megy, meccsek után együtt marad a csapat, és ő részleteket fog felolvasni az új ezer oldalas regényéből. Persze nem volt ilyen regény, de biztosra nem tudta senki. A fiúk mindenesetre megneszültek, csöndesen fogadkoztak. A jobbhátvéd komolyan mondta: – Akkor inkább rámegyünk a bajnokságra."
Péter Esterházy was a Hungarian writer. He has been called a "leading figure of 20th century Hungarian literature", and his books are considered to be significant contributions to postwar literature.
This book did not age well, or rather, the reader has to be up to the task. To grasp it fully, one has to be familiar with the production novel genre, an invention of the Stalinist Soviet era and practiced in communist Hungary, too. One also has to like soccer, at least a bit. The wit of Esterházy is there and is enjoyable as long as it briefly revolves around other things than production novel and football insights.
До біса складний і прекрасний текст у якому Естергазі витончено глумиться над "розвинутим соціалізмом". Біда лише, що совки роман не зрозуміють, а зумери - не повірять.