Турско огледало

by Viktor Horváth, Светла Кьосева (Translator)

„Турско огледало” (2009) е първият роман на унгарския писател Виктор Хорват. Той разказва от името на турски младеж събитията на унгарския ХVІ век, т.е. напълно се идентифицира с „другия”. Авторът се преборва с учебникарски щампи, заигравайки се с класическия роман на Геза Гардони „Звездите на Егер”. Битката при Мохач (1526) е действително историческо събитие, станало синоним на най-голямото поражение в унгарската история, след което турците завладяват голяма част от Унгария за близо 150 г.

Genres: Hungarian Literature

536 pages, Paperback

First published January 1, 2009

Reviews

[Tijana]

Ne mogu da tvrdim da sam pročitala celo Tursko ogledalo, zapravo s rukom na srcu mogu da kažem da nisam jer me je previše puta uspavalo u roku od pola strane i posle mesec dana toga aj ti nađi pravih pola strane ili nemoj da preskočiš mesto na kome si triput zaspao.
A zapravo knjiga nije loša, naprotiv, knjiga je sasvim dobra i mogla bih da je najiskrenije preporučim širokom spektru poznanika pa i sebi u nekim naspavanijim životnim periodima. Ima lep i sočan prevod Marije Cindori. (Ima i retko užasne ilustracije ali nema veze, malo ih je.) Ima, naročito u prvoj polovini, onu beskrajnu epsku širinu i sporost ravničarske reke, tek posle se to malo ubrza. Ima pokušaj da se klasični istorijski roman piše sa stanovišta onog Drugog tj. Turčina što je ovde jedan riskantan eksperiment koji se donekle isplati a odnekle prelazi u jeftini humor, ima mnogo digresija i meandriranja i anegdota i pričica i mudrosti koje su nekad stvarno uspele a nekad izrazito nisu, ima ljubavna priča koja je nešto najromantičnije pisano posle 1837... ok lažem ali tu smo negde... ima šašavih teoloških rasprava i ukradenih Leonardovih nacrta za leteće mašine ali manje u duhu Dena Brauna a više na tragu Umberta Eka i zapravo i pored neosporno modernih caka u pripovedanju ovo sve vreme vuče na neke strašno klasične istorijske romane od pre sto-dvesta godina. Pa ko voli i/ili pati od nesanice neka se baci na knjigu.

[Dani Dányi · Rating 5 out of 5]

Jó rég olvastam, és nem is emlékeztem már túl jól - ilyenkor a legjobb bármit újraolvasni, de konkrétan egy nagyon klassz könyvet mindenképp. Szóval a Török tükör amellett, hogy baromi szórakoztató és nagyon nagyon informatív, ráadásul az egyik legismertebb magyar nyelvű regénynek, az Egri csillagoknak állít török tükröt - de még szép is, és nagyon közel hozza a (nagyrészt) ismeretlen múltat, ami az oszmán Magyarországból mindaddig megíratlan maradt.
Ha még nem olvastad, jó efendi, nosza!

[Desislava Filipova · Rating 4 out of 5]

"Турско огледало" на Виктор Хорват, проследява през мюсюлманския поглед живота в Унгария след битката при Мохач. Изненада ме колко естествено звучи повествованието (имената са предадени по турско съответствие), езикът и стилът правят историята близка до читателя, топла, атмосферна, магическа. Има го това мистично усещане от приказките, сякаш само част от историята е истинска, а другата е сътворена от джинове. Още повече, че в Унгария сякаш няма и следа, че някога е била завладяна от османците. Но това е само привидно, когато бях в Будапеща чух за баните Руда, които са построени по тяхно време и все още изглеждат като типична турска баня (и някой ден ще ги посетя, заедно с другите бани). Едно от скритите послания в романа е дълбокото преплитане, когато различни култури съжителстват.
Мюсюлманският свят е толкова плътен, че другият се губи в него и в резултат за мен е недостатък, че на християнските герои им липсва плътност през повечето време.
Иса бин Юсуф разказва като спомен откровение живота си из унгарските земи, отраснал в сарая, той е още момче, когато е поверен на Дервиш бей и се озовава в Сегед през 1544, по-късно се местят във Фехервар и Печ. От непокорен младеж, който жадува за власт, битки, плячка и жени, той трябва да извърви дълъг път.
Животът в тези гранични земи е суров и пъстър, търговци, дюкяни и битки, в един сложен исторически момент, когато Унгария е разкъсана между Фердинанд I, Янош Сапояи и Сюлейман, селяните често плащат данъци на повече от една страна, религията също изживява криза между Реформацията и Контрареформацията. И макар и да има много исторически личности и важни събития, те са просто фон на обикновения живот, на времето, което отминава капка по капка, взима живот и дава мъдрост, господарите се сменят, благоволението се губи и само историите остават като спомен и семейно наследство:
"Да пишеш даже е по-добре, отколкото да четеш. Когато четеш, над тебе винаги е надвиснала опасността да вземеш на сериозно прочетеното, да объркаш фантазиите на автора и собствените си с действителността, ако пишеш обаче, не би ти се случило подобно безумие."
В романа има много вълнуващи моменти, но си признавам, че обемът ми натежа и на моменти се чудех няма ли да свърши, но пък краят е изненадващ и майсторски поднесен като сюжет и послание, дава завършеност и умиротворение.

[Oriente · Rating 5 out of 5]

Ez egy remek könyv volt, bár nem feltétlenül a legremekebb regény.
Ezt úgy értem, ahogy néha fantasztikus zsánerben írt könyveknél is érzékelni szoktam: a világépítés csodás, alapos, átgondolt, komplex, a szerző pedig úgy mozgatja a szereplőit, hogy azt minden oldalról, alaposan, minden részletét velejéig kiélvezve meg is mutassa az olvasónak. Aki aztán kábultan, elragadtatva, vagyis igencsak jól szórakozva trappol és repked e szereplők nyomában, mint egy jóllakott turista.
Viszont a történet másodlagos marad, ilyen értelemben kicsit erőltetett is: néha mintha csak azért történnének Jahjapasa-oglu Ísza bin Juszúffal, a szandzsákbég fogadott fiával bármiféle dolgok, kalamajkák, némi hozzákanalazott instant családi traumakezeléssel, hogy az olvasó mégiscsak egy tisztességes Regényben érezze magát, aminek van legalább egy Hőse, ne pedig egy kiváló stílusban megírt, de végeredményben ismeretterjesztő kötetben. Persze túlzok egy kicsit, de ha van hibája a Török tükörnek, akkor ez az egy az: végig úgy éreztem, Horváth Viktor nem Ísza történetét akarja elmesélni, csak használja őt is, mint a többi tereptárgyakat egy nagyszabású múltidéző játékban.

Na de ezt félretéve, nagyon tetszett ám!
Igazi perspektívaváltó, érzékenyítő, mindent-is körbejáró pompás látleletet kapunk a 16. századi török hódoltsági területekről, a késő középkor és a kora újkor találkozásáról Európa egy kissé félreeső, mégis elképesztő multikulturális szegletében a Dunántúlon. Pécsieknek gondolom ez egy óriási helytörténeti flash, de még nekem is az volt a fehérvári részeken tűnődve (most hogy már magam is Fejér megyei vagyok). Nem is beszélve mekkora hommage és egyben fricska ez a szöveg az Egri csillagok felé!

Szóval egy nagy kaland volt, sok okossággal, humorral, intertextualitással, stílusjátékkal, egzotikummal. De bátran ajánlom általában mindenkinek, aki kicsit is szereti a történelmi témákat és/vagy a társadalomkritikai műveket.

[Tzeck · Rating 5 out of 5]

Страхотна книга, на границата между средновековна приказка и модерен градски роман, разказваща за периода на османско владичество в Унгария от гледната точка на завоевателя. Сред целия изтощителен интензитет на епохата, Виктор Хорват всъщност умело се фокусира върху личното, върху човека, върху различията и приликите между народности, религии и характери, до степен в която изобщо не усещаш как си започнал да симпатизираш на всички и да не можеш да направиш дори най-дребничка разлика между едното, другото и третото. Стоплящо четиво във времена на крещящи различия.

[Jelena · Rating 3 out of 5]

Duuugo, duuugo, predugo.
Zavodljiva ideja, ali vec nakon prve polovine intresovanje opasno popusta.

[Jadranka · Rating 5 out of 5]

Originalna prica o nekim proslim vremenima i obicajima. Pomesane fantastika i istorija cine ovu knjigu zanimljivijom nego sto sam se nadala.

[Hulya Inci · Rating 3 out of 5]

Kitap kulübümüzün Şubat ilk kitabı olarak okuduk, çok beğenenler de vardı, benim gibi çok hoşlanmayanlar da. Kedin olan bir şey var ki, muhteşem bir çevirisi olan, biraz karmaşık yapılı, Osmanlı’ya saygı ve sevgi ile yaklaşan, büyülü gerçekçilik ve masalsı bir havayla sarmalanmış bir roman.

[Joanna Szczygielska · Rating 4 out of 5]

Z pewnością jest to ciekawa lektura. Warta przeczytania chociażby ze względu na barwny styl i lekkie pióro autora, który rysuje nam obraz Peczu pod panowaniem osmańskim poprzez perypetie młodego Isy.

[Piotr · Rating 5 out of 5]

„Jezus i Mahomet nie napisali nic, wiedzieli bowiem, że jeśli ktoś to przeczyta i weźmie na poważnie, będzie z tego wielki kłopot. Zamiast nich spisali wszystko inni, mnóstwo ludzi to przeczytało i stąd wziął się kłopot. Kiedyś, gdy jeszcze byłem młody, Sejfi powiedział mi tak: synu, święte księgi należy czytać, poddają bowiem dobre pomysły, lecz nie należy ich brać na poważnie, bo wówczas biada ci.”

Uwielbiam takie książki. I jak to bywa z uwielbieniami - pewnie przyćmiewa mi ono wyważony osąd.
Bo czegóż tu nie ma! Pierwszorzędna historyczna osnowa, postacie - jak marzenie - sunące całym korowodem. Klimaty jak ze "Słownika chazarskiego" przeplatają się z "Księgą tysiąca i jednej nocy" i łotrzykowską powieścią na dokładkę.
No i to tłumaczenie .... Pani Anno Butrym ... do nóg Pani padam po prostu.

[Kamil Świątkowski · Rating 3 out of 5]

It takes time to appropriately taste this book. Bot it is full of fantastic stories and it's worth focusing on...
If You like history and you think you know it - this story might have some nice surprises for You.