Buda felől egy mentőautó jön, szabályszerű szirénázással, majd elkanyarodik a hídfőnél, megáll a Trombita Szálló előtt, a mentőautóból egy nagyon szép fiatal hölgy száll ki, azt mondja a mentőorvosnak, hogy várjon,a sofőrnek odaad valami pénzt és egyensen besiet a főkapun. Rövid idő múlva újabb mentőkocsi érkezik, iszonyú szirénázással, és a főpincér egy szédelgő hölgyet támogat le az emeltről, aki beszáll az elsőnek érkezett mentőkocsiba. Azután lejön a másik hölgy, aki at első kocsin érkezett, és beszáll a máskiba, nem abba, amelyikkel jött. Elrobognak a Lakos Szanatóriumba, amelyet Wallenstein Szanatóriumnak is neveznek, dr. Wallenstein Richárdról, a nagy belgyógyászról, aki nemcsak orvos, hanem varázsló is, delejes ember és boszorkánymester, Faust és Casanova, akibe minden nő szerelmes és akire minden férfi féltékeny. Mi történik a Wallenstein Szanatóriumban Szofi Oláf Günter főhercegnővel és Kovács Ágnessel, az Általános Áruház eladónőjével, akik az elcserélt mentőautókban érkeznek oda? Sok minden...
Jenő Rejtő (born Jenő Reich, pseudonyms: P. Howard, Gibson Lavery) was a Hungarian author, fiction writer, playwright and journalist, who died as a forced labourer during the World War II. He was born in Budapest, Austria-Hungary, on March 29, 1905, and died in Yevdokovo, Soviet Union (then under Axis occupation) on January 1, 1943.
He studied drama before traveling across Europe. When he returned to Hungary he became a successful playwright, responsible for such operettas as "Who Dares Wins" (1934). He then went on to write adventure novels parodying the Foreign Legion, which often featured his somewhat bizarre sense of humor. He reportedly died in 1942 in a labor camp after he was taken from hospital whilst seriously ill. The stamp issued in his honor depicts various images such as a North African sunset (a reference to his Foreign Legion stories), a cafe he frequented and a copy of Nagykorut - the newspaper he edited hanging on the stand.
Fiam!! Igazán szórakoztató regény. Második Rejtő könyvem, és egyre jobban kezdem megszeretni. Igazán sok volt a szereplő, és a történés is, a váltakozó szempontok miatt nehéz volt követni sokszor hogy ki beszél. a főszereplő hercegnő szemtelensége és huncutsága mindig megnevettetett.
Nagyon szeretem Rejtő Jenő stílusát, azt a menő hanyagságot és lazaságot amivel a regényeit írja. Egyszerűen zseniálisnak tartom, hogy mennyire egyszerűen is el lehet mondani egy történetet, de mégis telefűzve humorral, fordulatokkal és izgalmas történésekkel. Magával ragad az elejétől kezdve, és a végéig képes fenntartani az érdeklődést. Az egyetlen ok amiért csak 4 csillagot kap, az pont az, hogy ez ebben a regényben szinte túl van tolva. Kicsit az az érzésem volt, hogy itt most tényleg végigrohanunk az eseményeken, mintha nagyon sietnénk a végére érni. És lehet hogy egyes részletek ezért maradtak ki nekem, de például mi is történt Vass úrral? Most akkor meghalt? És a Princess berakta a szekrénybe? Vagy az csak egy álom volt? Sok apró részlet nekem hiányzott, de így is nagyon imádtam olvasni és jókat kacagtam rajta.
---SPOILER---
A történet röviden összefoglalva: - Egy véletlen esemény folytán egy hotel éttermébe két mentőautó is érkezik, az egyikben egy híres Princess hozatja magát egy hegyi baleset után a bokájával kórházba, de időközben ráparancsol a sofőrre, hogy álljon meg az étteremben, mert enni szeretne... igazából semmi baja a bokájának, csak nem szeretne férjhez menni egy görög Princehez. A másik mentőautó pedig egy Kovács Ágnes nevű eladólányért jön, aki szintén rosszullétet színlel, mert össze akarják hozni Vass Béla úrral, aki az áruház tulajdonosa, de ő ezt nem szeretné, ezért gyomorrontást színlel. - Természetesen egyikőjük sem a megfelelő mentőautóba száll be, így összekeverednek, és a szanatóriumban mindketten fent akarják tartani ezt a cserét. - A Princess végigjárja a szanatóriumot, és össze vissza mindenkivel beszél, zsarol és helyezkedik. - Mindeközben ellopnak egy ékszert. - Később a Princess kinyomozza az ékszer helyét. - A Princess szerelmes Wallenstein doktorba, és öngyilkos lesz, amikor az orvos elutasítja őt. - Wallenstein megmenti a Princesst és így lesz vége a történetnek. - Semmi extra, mégis zseni.
Van amikor kevered a bajt és nem törődsz a következményekkel.
Persze ez is csak egy bizonyos időben történhetett meg, de úgy megcsinálnám!
Persze a szorongásom nem engedi de akkor is.
Kicsit azért nehéz volt követni. Ha valaki szeretne egy esszé videót csinálni arról hogy a főhercegnő mikor és kinek adta ki magát nyugodtan szóljon ha elkészült. Én megnézném.
Mivel hallgattam és néha nehezemre esik több dologra egyszerre figyelni volt, amikor kihagytam egy-két kisebb dolgot. Nem nagyon azonosultam a karakterekkel és eddig 4-ből 4 Rejtő Jenő könyvben volt személycserés esemény. Mindezek ellenére élvezetes és érdekes volt, csavarokkal és vicces helyzetekkel teli. Tetszett a könyv, de nem szólított vagy hatott rám annyira.
Bonyolult, sokszereplős sztori, emiatt néha nagyon nehezen volt követhető számomra, hogy ki kicsoda, kivel van, kivel nincs, hol van, mit csinál. A helyzetkomikumok és a félreértett szavak ezzel szemben élvezhetőek voltak.
Gimis koromban ez volt az egyik kedvencem. Most újra olvasva zavaros volt és nehezen tudtam követni, hogy ki-kivel-mikor-miért. Ettől függetlenül szórakoztató és könnyen olvasható, bónusz pont, hogy a szanatórium működése és a karakterek abszolút átültethetőek a modern korba.
This entire review has been hidden because of spoilers.
Egészen addig amíg a princessz volt a főszereplő ez volt az eddigi kedvenc Rejtő könyvem. Nem értem miért kellett a főszereplőt a Wallensteinra kicserélni.