What do you think?
Rate this book
Life & Times
Churchill
Met enorme vaart en toewijding beschrijft Sebastian Haffner het leven van Sir Winston Churchill (1874-1965). Vanaf zijn ongelukkige schooltijd naar zijn korte militaire en lange politieke loopbaan, zijn premierschap en de sombere laatste jaren van zijn leven. Door Churchills daden te analyseren verschaft Haffner ons inzicht in diens persoonlijk leven, maar ook in de Britse politiek en de rol die Engeland in de Tweede Wereldoorlog speelde. Een prachtige historische schets van een groot man en de tijd waarin hij leefde.
'Een monografie die in haar soort onovertroffen is gebleven.' - de Volkskrant
'Een monografie die in haar soort onovertroffen is gebleven.' - de Volkskrant
208 pages, Mass Market Paperback
First published January 1, 1967
21 people are currently reading
393 people want to read
About the author
Sebastian Haffner
37 books172 followersSebastian Haffner (the pseudonym for Raimund Pretzel) was a German journalist and author whose focus was the history of the German Reich (1871-1945). His books dealt with the origins and course of the First World War, the failure of the Weimar Republic and the subsequent rise and fall of Nazi Germany under Hitler.
In 1938 he emigrated from Nazi Germany with his Jewish fiancée to London, hardly able to speak English but becoming rapidly proficient in the language. He adopted the pseudonym Sebastian Haffner so that his family back in Germany would not be endangered by his writing.
Haffner wrote for the London Sunday newspaper, The Observer, and then became its editor-in-chief. In 1954, he became its German correspondent in Berlin, a position which he kept until the building of the Berlin Wall.
He wrote for the German newspaper, Die Welt, until 1962, and then until 1975 was a columnist for the Stern magazine. Haffner was a frequent guest on the television show Internationaler Frühschoppen and had his own television program on the German channel, Sender Freies Berlin.
In 1938 he emigrated from Nazi Germany with his Jewish fiancée to London, hardly able to speak English but becoming rapidly proficient in the language. He adopted the pseudonym Sebastian Haffner so that his family back in Germany would not be endangered by his writing.
Haffner wrote for the London Sunday newspaper, The Observer, and then became its editor-in-chief. In 1954, he became its German correspondent in Berlin, a position which he kept until the building of the Berlin Wall.
He wrote for the German newspaper, Die Welt, until 1962, and then until 1975 was a columnist for the Stern magazine. Haffner was a frequent guest on the television show Internationaler Frühschoppen and had his own television program on the German channel, Sender Freies Berlin.
Ratings & Reviews
Friends & Following
Create a free account to discover what your friends think of this book!
Community Reviews
Displaying 1 - 30 of 44 reviews
November 7, 2020
Lehet, Haffnernek igaza van, amikor az mondja: ha nincs Hitler, akkor Churchillnek itt a nevét se ismernénk. Jó, pár angol történelemre specializálódott csodabogár tudná, hogy volt egy brit politikus, aki eszement vastag könyveket írt az angolszász népek történelméről meg szépapjáról, Marlborough hercegéről, a nagy hadvezérről, de kábé ennyi. És az nagyon rossz volna, hisz semmit se mondanának nekünk az ilyen ikonikus képek:
Azt hinnénk, valami chicagói gengsztervezérről készültek, pedig nem. Bár tegyük hozzá, ha Churchill nem is volt gengsztervezér, problémás csávó volt világ életében. Az iskolarendszert például kiváltképp rühellte, gyakorlatilag egyszemélyes sztrájkot folytatott ellene az iskolapadból. Ha nem lett volna apja maga is egykori miniszter és Lord, a konzervatív politika egyik megújítója, akkor a kis Churchill alighanem mehetett volna a McDonald'sba tányért mosni, ehelyett lovastiszt lett a brit hadseregben. És itt meg is találta azt, amire mindig is vágyott: a harcot. Ennek köszönhette, hogy Albion egyre inkább felfigyelt rá, dél-afrikai kalandja* pedig igazi korabeli celebbé tette. Winston pedig profitált ebből. Egyrészt alkalmi újságíróként ** elárasztotta a lapokat szórakoztatóbbnál szórakoztatóbb riportokkal, amelyekben bizony alaposan elverte a port saját munkaadóin, a hadsereg stratégáin. (Nem csoda, hogy nem is igazán szerették a vezérkarban a nagyszájú hadnagyocskát.) Másfelől pedig megízlelte a politika ízét, és úgy fest, az efféle harc jobban is ízlett neki, mint a csatározás a birodalom perifériáin.
Szóval Churchill betrappolt az alsóházba, természetesen mint konzervatív képviselő, hisz mi más lenne egy Marlborough-leszármazott. Aztán gyakorlatilag azzal a lendülettel át is trappolt a liberálisokhoz, országos botrányt okozva. Hát igen, Winston elég célvezérelt ürge volt - mivel úgy érezte, a konzervatívok kutyába se veszik, ráadásul leszálló ágban is vannak, ezért megéri neki inkább a liberálisokkal tartani***. Ezzel persze elemi haragot gerjesztett maga ellen konzervatív oldalon, és ami azt illeti, a liberálisok se különösebben bíztak benne. Akárhogy is, a számítása bevált, mert számos miniszteri posztot betöltött, Lloyd George-dzsal együtt meghatározó figurájává lett a liberálisoknak, és mielőtt kitört a háború, megkapta az álommelót is: ő lett az Admiralitásért felelős miniszter. Magyarán övé lett az összes csecse hajó, a Brit Birodalom öklei, amivel Anglia uralta a tengereket. És mégis belebukott.
Pedig Haffner szerint Churchill remek érzékkel vágott bele a dolgokba. Rendbe szedte a flottát, amikor pedig kitört a háború, tutibiztos receptje volt a győzelemre: azt akarta, erősítsék meg Antwerpent, mert akkor lesz egy erődjük a németek hátában, így azok nem tudnak majd merev frontvonalat kiépíteni Franciaországban. Gyanús, hogy neki volt igaza, de hiába, mert lehurrogták, nem biztosítottak neki elegendő eszközt a terv véghezviteléhez. Aztán jött az újabb pazar Churchill-idea: üssék ki Törökországot a háborúból, így megteremtenék a közvetlen összeköttetést az oroszokkal, ráadásul nyitnának egy újabb frontot a Balkánon****, amivel alaposan aláfűtenének a tengelyhatalmaknak. Nos, erre már több erőforrást tudott mozgósítani, partra is szálltak a britek Gallipolinál, de bele is rokkantak, mert a törökök a vártnál erősebbnek bizonyultak. Szegény Churchill pedig megbukott.
Na most ha nagyjából ebben az időpontban Adolf Schicklgruber nevű kadét valahol a nyugati fronton telibekap egy gránátszilánkot, majd elvérzik a lövészárokban, akkor itt lényegében befejeződhetne az értékelésem. Még ejtenék pár szót arról, hogy Churchill az írói szakmára fanyalodott, kitanulta a kőmíveskedést, szorgalmazta durva beavatkozást a bolsevik állam ellen (sikertelenül), oszt ennyi, zárómondat. De a fenn említett Adolf sajnos nem halt meg, népvezérré képezte magát, és elkezdte megenni Európát. Anglia meg - ami ekkoriban bele volt bolondulva a megbékélés politikájába - hagyta. Churchill volt az egyetlen, aki vidéki magányából bőszen ostorozta az ostoba politikát, bohócnak is tartották miatta. Egy ideig. Mert ahogy kezdett (nagyjából München után) világossá válni, hogy Chamberlain Hitler lekenyerezésére tett erőfeszítéseivel nem megy semmire, és itt bizony háború lesz - úgy vált Winstonunk (akire egyre inkább illet a "jó öreg" jelző) egyre népszerűbbé. Nem csoda, hogy amint kitört a háború, megint élre tört: előbb újra kezébe nyomták az Admiralitás vezetését, majd - Chamberlain bukása után - a miniszterelnökséget is.
Nagyon nem mélyednék bele főhősünk második világháborús szerepvállalásába, mert arról annyian írtak már annyit, hogy az több mint elég. (John Lukacs pedig még a "több mint elég"-nél is többet írt erről.) Lényeg, hogy Churchill a maga bulldogmentalitásával elérte, hogy a britek kitartsanak, sőt: azzal, hogy az amerikaiakat is okos politikával magához kötötte, megágyazott a szövetségnek, amely végül térdre kényszerítette Németországot. Nélküle talán az egész történelem máshogy alakult volna - és ezen vajmi keveset változtat, hogy ha a háborút meg is nyerte, a békét elveszítette. A világégésből ugyanis egy gazdaságilag megrokkant Anglia került ki, amely saját gyarmatait sem tudta már gyeplőszáron tartani. Olyan birodalom volt már, amely eltörpült az új nagyok, az USA és a Szovjetunió mellett, és bizony Churchill minden trükkje kevés volt ahhoz, hogy ezen a helyzeten érdemben változtathasson. És arról ne is beszéljünk, hogy '45-ben még a miniszterelnöki pozíciót is elbukta - úgy voltak vele a szavazók, hogy Winston jó volt a háborús időkre, de a békét menedzselje inkább valaki más. Innentől kezdve az életpálya már, mondhatni, unalmas. Bár volt itt még egy-két dolog, fultoni beszéd (a "vasfüggönyös", tudjátok), újabb miniszterelnökség, de igazából semmi extra, a háborús szerepvállaláshoz képest. Búcsúzzunk is el inkább itt Churchilltől: a csúcsponton.
Gördülékeny életrajz, nagyszerű publicisztikai stílusban megírva. Haffner szereti Churchillt, ez nem vitás, de emberi-politikusi hibáit sem hallgatja el. Nem elégszik meg a puszta adatközléssel, elemez, hipotézisei vannak, sőt, néha még a pszichologizálásban is elmerül (amit mondjuk nem mindig honoráltam). Néha megszalad ugyan a tolla ("egymás sorsává lettek", mondja például Hitlerről és Churchillről), de végig élvezetes olvasmány, laikusnak talán a legjobb, ami Churchillről ajánlható.
* Hősiesen megvédett ugyanis a búrok ellen egy mozdonyt, fogságba esett, majd megszökött, és egy szál magában, térkép nélkül, pár tábla csokival a zsebében elballagott Mozambikig. Ezzel pedig elérte, hogy egész London róla beszéljen.
** Az újságírás és egyáltalán, az írás végigkísérte innentől kezdve Churchill életét. Volt olyan periódus, amikor ez jelentette egyetlen bevételét - mert hiába volt többször is miniszter, valamiért nem lopta szénné magát. Tudom, ez innen, Kelet-Európából nézve tök hihetetlen.
*** Aztán amikor a liberálisok kerülnek leszálló ágba, a két világháború között, minden további nélkül visszasétál a konzervatívokhoz. Haffner eme pálfordulását nagyobb megértéssel kezeli, nem annyira opportunizmust lát benne, mint valódi aggodalmat a szocializmus térnyerése miatt, amit szerinte a liberálisok nem kezeltek megfelelően.
**** Úgy látszik, a balkáni frontok ilyen becsípődések voltak nála - a második világháborúban is mindent megtett volna azért, hogy a szövetségesek ott szálljanak partra.
Azt hinnénk, valami chicagói gengsztervezérről készültek, pedig nem. Bár tegyük hozzá, ha Churchill nem is volt gengsztervezér, problémás csávó volt világ életében. Az iskolarendszert például kiváltképp rühellte, gyakorlatilag egyszemélyes sztrájkot folytatott ellene az iskolapadból. Ha nem lett volna apja maga is egykori miniszter és Lord, a konzervatív politika egyik megújítója, akkor a kis Churchill alighanem mehetett volna a McDonald'sba tányért mosni, ehelyett lovastiszt lett a brit hadseregben. És itt meg is találta azt, amire mindig is vágyott: a harcot. Ennek köszönhette, hogy Albion egyre inkább felfigyelt rá, dél-afrikai kalandja* pedig igazi korabeli celebbé tette. Winston pedig profitált ebből. Egyrészt alkalmi újságíróként ** elárasztotta a lapokat szórakoztatóbbnál szórakoztatóbb riportokkal, amelyekben bizony alaposan elverte a port saját munkaadóin, a hadsereg stratégáin. (Nem csoda, hogy nem is igazán szerették a vezérkarban a nagyszájú hadnagyocskát.) Másfelől pedig megízlelte a politika ízét, és úgy fest, az efféle harc jobban is ízlett neki, mint a csatározás a birodalom perifériáin.
Szóval Churchill betrappolt az alsóházba, természetesen mint konzervatív képviselő, hisz mi más lenne egy Marlborough-leszármazott. Aztán gyakorlatilag azzal a lendülettel át is trappolt a liberálisokhoz, országos botrányt okozva. Hát igen, Winston elég célvezérelt ürge volt - mivel úgy érezte, a konzervatívok kutyába se veszik, ráadásul leszálló ágban is vannak, ezért megéri neki inkább a liberálisokkal tartani***. Ezzel persze elemi haragot gerjesztett maga ellen konzervatív oldalon, és ami azt illeti, a liberálisok se különösebben bíztak benne. Akárhogy is, a számítása bevált, mert számos miniszteri posztot betöltött, Lloyd George-dzsal együtt meghatározó figurájává lett a liberálisoknak, és mielőtt kitört a háború, megkapta az álommelót is: ő lett az Admiralitásért felelős miniszter. Magyarán övé lett az összes csecse hajó, a Brit Birodalom öklei, amivel Anglia uralta a tengereket. És mégis belebukott.
Pedig Haffner szerint Churchill remek érzékkel vágott bele a dolgokba. Rendbe szedte a flottát, amikor pedig kitört a háború, tutibiztos receptje volt a győzelemre: azt akarta, erősítsék meg Antwerpent, mert akkor lesz egy erődjük a németek hátában, így azok nem tudnak majd merev frontvonalat kiépíteni Franciaországban. Gyanús, hogy neki volt igaza, de hiába, mert lehurrogták, nem biztosítottak neki elegendő eszközt a terv véghezviteléhez. Aztán jött az újabb pazar Churchill-idea: üssék ki Törökországot a háborúból, így megteremtenék a közvetlen összeköttetést az oroszokkal, ráadásul nyitnának egy újabb frontot a Balkánon****, amivel alaposan aláfűtenének a tengelyhatalmaknak. Nos, erre már több erőforrást tudott mozgósítani, partra is szálltak a britek Gallipolinál, de bele is rokkantak, mert a törökök a vártnál erősebbnek bizonyultak. Szegény Churchill pedig megbukott.
Na most ha nagyjából ebben az időpontban Adolf Schicklgruber nevű kadét valahol a nyugati fronton telibekap egy gránátszilánkot, majd elvérzik a lövészárokban, akkor itt lényegében befejeződhetne az értékelésem. Még ejtenék pár szót arról, hogy Churchill az írói szakmára fanyalodott, kitanulta a kőmíveskedést, szorgalmazta durva beavatkozást a bolsevik állam ellen (sikertelenül), oszt ennyi, zárómondat. De a fenn említett Adolf sajnos nem halt meg, népvezérré képezte magát, és elkezdte megenni Európát. Anglia meg - ami ekkoriban bele volt bolondulva a megbékélés politikájába - hagyta. Churchill volt az egyetlen, aki vidéki magányából bőszen ostorozta az ostoba politikát, bohócnak is tartották miatta. Egy ideig. Mert ahogy kezdett (nagyjából München után) világossá válni, hogy Chamberlain Hitler lekenyerezésére tett erőfeszítéseivel nem megy semmire, és itt bizony háború lesz - úgy vált Winstonunk (akire egyre inkább illet a "jó öreg" jelző) egyre népszerűbbé. Nem csoda, hogy amint kitört a háború, megint élre tört: előbb újra kezébe nyomták az Admiralitás vezetését, majd - Chamberlain bukása után - a miniszterelnökséget is.
Nagyon nem mélyednék bele főhősünk második világháborús szerepvállalásába, mert arról annyian írtak már annyit, hogy az több mint elég. (John Lukacs pedig még a "több mint elég"-nél is többet írt erről.) Lényeg, hogy Churchill a maga bulldogmentalitásával elérte, hogy a britek kitartsanak, sőt: azzal, hogy az amerikaiakat is okos politikával magához kötötte, megágyazott a szövetségnek, amely végül térdre kényszerítette Németországot. Nélküle talán az egész történelem máshogy alakult volna - és ezen vajmi keveset változtat, hogy ha a háborút meg is nyerte, a békét elveszítette. A világégésből ugyanis egy gazdaságilag megrokkant Anglia került ki, amely saját gyarmatait sem tudta már gyeplőszáron tartani. Olyan birodalom volt már, amely eltörpült az új nagyok, az USA és a Szovjetunió mellett, és bizony Churchill minden trükkje kevés volt ahhoz, hogy ezen a helyzeten érdemben változtathasson. És arról ne is beszéljünk, hogy '45-ben még a miniszterelnöki pozíciót is elbukta - úgy voltak vele a szavazók, hogy Winston jó volt a háborús időkre, de a békét menedzselje inkább valaki más. Innentől kezdve az életpálya már, mondhatni, unalmas. Bár volt itt még egy-két dolog, fultoni beszéd (a "vasfüggönyös", tudjátok), újabb miniszterelnökség, de igazából semmi extra, a háborús szerepvállaláshoz képest. Búcsúzzunk is el inkább itt Churchilltől: a csúcsponton.
Gördülékeny életrajz, nagyszerű publicisztikai stílusban megírva. Haffner szereti Churchillt, ez nem vitás, de emberi-politikusi hibáit sem hallgatja el. Nem elégszik meg a puszta adatközléssel, elemez, hipotézisei vannak, sőt, néha még a pszichologizálásban is elmerül (amit mondjuk nem mindig honoráltam). Néha megszalad ugyan a tolla ("egymás sorsává lettek", mondja például Hitlerről és Churchillről), de végig élvezetes olvasmány, laikusnak talán a legjobb, ami Churchillről ajánlható.
* Hősiesen megvédett ugyanis a búrok ellen egy mozdonyt, fogságba esett, majd megszökött, és egy szál magában, térkép nélkül, pár tábla csokival a zsebében elballagott Mozambikig. Ezzel pedig elérte, hogy egész London róla beszéljen.
** Az újságírás és egyáltalán, az írás végigkísérte innentől kezdve Churchill életét. Volt olyan periódus, amikor ez jelentette egyetlen bevételét - mert hiába volt többször is miniszter, valamiért nem lopta szénné magát. Tudom, ez innen, Kelet-Európából nézve tök hihetetlen.
*** Aztán amikor a liberálisok kerülnek leszálló ágba, a két világháború között, minden további nélkül visszasétál a konzervatívokhoz. Haffner eme pálfordulását nagyobb megértéssel kezeli, nem annyira opportunizmust lát benne, mint valódi aggodalmat a szocializmus térnyerése miatt, amit szerinte a liberálisok nem kezeltek megfelelően.
**** Úgy látszik, a balkáni frontok ilyen becsípődések voltak nála - a második világháborúban is mindent megtett volna azért, hogy a szövetségesek ott szálljanak partra.
February 25, 2021
A passionate coat hanger.
At 182 pages written shortly after the state funeral but before Randolph Churchill & Martin Gilbert got their 8 volume biography under way, it cannot be a "life".
It's a portait of a restless anachronistic genius, the true heir across 8 generations of Marlborough, with the same natural ease for warfare first and politics second. You will love him, flaws and all. If only because he was the man the world needed in '40
June 16, 2016
After reading 2 books on Churchill, written by a fan and a admirer, this essay ( not really a biography) was somewhat different. Haffner draws other conclusion on Churchill, he even calls him a fascist in a certain period and reduces his greatness to 2 years (1940/1941). But still even Haffner admirers him. I don't agree with Haffners opinion that Churchill behaviour in the last years of WW2 was unrealistic, his ideas of invading Europe from the South instead of the West so that Stalin wouldn't have been able to occupy East Europe would have been in retrospec the right one. Haffner underestimates and emphasis too little the misery which was caused by the Soviet occupation. Churchill had a visionary look on this item, as he had so many during his whole life. But still this is a great book, also simply because it doesn't turn Churchill in a saint , which he definitly wasn't. A nice example is Haffner description of Churchill's marriage which is far more realistic then the usually romantic view.
September 16, 2013
Even biographies of minor figures are often extended volumes with lots of pages and unimportant details. This book shows what an effective biography can be like; concise, to the point, very well written and lacking trivial details (I don't now know what Churchill's favorite color was, o no!). And Churchill by no means had a boring, uneventful life, making it even more of an accomplishment to cram it all into a slim book. Photographs and small asides on relevant other people or occurences round of this great book.
July 21, 2024
Ein sehr Interessanter Abriss über das Leben eines sehr interessanten Mannes.
Geboren in eine britische Adelsfamilie, mit einer sehr lieblosen Kindheit in brutalen Internaten, fand sich Churchill sehr schnell beim Militär wieder. Seine erste große Liebe. Er war für den Krieg geboren, mit einem tiefgehenden, umfassenden Verständnis für dieses Kunsthandwerk. Während seiner Militärzeit machte er sich auch als Autor einen Namen. Seinem gefallenen Vater folgend nahm er seinen Platz im Unterhaus ein. Mehrere Parteienwechsel, Ministerposten, Abstürze und Höhenflüge später, setzte er zu seiner Schicksalsaufgabe an: der Sieg über Hitler.
Das Buch ist sehr gut geschrieben, wenn auch an manchen Stellen etwas wertend. Wenn es einem nur um einen Überblick über das Leben und Wirken Churchills geht ist das Buch völlig gut und zu dem Zweck ausreichend. Es hat mir Spaß gemacht beim Lesen, und es ist sehr beruhigend zu sehen das so ein großer Mann mehrmals gescheitert ist und es trotzdem geschafft hat.
Geboren in eine britische Adelsfamilie, mit einer sehr lieblosen Kindheit in brutalen Internaten, fand sich Churchill sehr schnell beim Militär wieder. Seine erste große Liebe. Er war für den Krieg geboren, mit einem tiefgehenden, umfassenden Verständnis für dieses Kunsthandwerk. Während seiner Militärzeit machte er sich auch als Autor einen Namen. Seinem gefallenen Vater folgend nahm er seinen Platz im Unterhaus ein. Mehrere Parteienwechsel, Ministerposten, Abstürze und Höhenflüge später, setzte er zu seiner Schicksalsaufgabe an: der Sieg über Hitler.
Das Buch ist sehr gut geschrieben, wenn auch an manchen Stellen etwas wertend. Wenn es einem nur um einen Überblick über das Leben und Wirken Churchills geht ist das Buch völlig gut und zu dem Zweck ausreichend. Es hat mir Spaß gemacht beim Lesen, und es ist sehr beruhigend zu sehen das so ein großer Mann mehrmals gescheitert ist und es trotzdem geschafft hat.
July 29, 2023
The best possible introductory biography of Churchill you could start with.
August 16, 2016
Not a real "biography" (about 180 pages only) but fascinating insight in the actions and strategic motives of one of the most remarkable actors of the 20th century. Haffner analyzes and doesn't scare from "what if" scenarios, thereby giving us a window in how the current Europe came to be and how it could have looked like if events in those fateful years between 40-45 had taken a different turn. Magnificent.
December 30, 2019
Чудова біографія Черчіля. Хоча книга досить невелика, але відчутно, що за нею стоїть глибоке дослідження автора. Черчілль змальований всебічно, тут не тільки про політичне життя, але й ранні роки і глибоку старість. Це все дозволяє мати ширшку і повнішу картинку і краще зрозуміти, чи радше припустити мотивацію його вчинків (на скільки це можливо зробити в такій малій книжці).
July 9, 2022
If you’re looking for a relatively short biography, focused on the political and military career of Churchill, this book is for you. You won’t find anymore than necessary about his personal life in it. What a fascinating human he was.
March 21, 2023
Хто цікавиться постаттю Черчеля, то книга варта прочитання. Вона стисла, легко написана, охоплює основні віхи життя Черчеля. Звісно, що біографію людини такого масштабу важко розмістити у такому форматі, але автору вдалося вибрати найголовніше і найцікавіше. Книга містить багато цікавих та маловідомих фактів.
November 4, 2024
Порівнюючи з біографією, написаною Мартіном Ґілбертом, ця є більш художнюю (емоційною), але вона є чудовим доповненням саме завдяки своїй емоційності.
March 31, 2024
Досить добре, але мимоволі порівнювала її з "Фактором Черчілля" і ця для мене точно виявилася слабшою.
December 25, 2019
Чому біографія Черчіля авторства Себастіана Гаффнера варта прочитання - незважаючи на, або завдяки? її коротенькому обсягу?
Давайте дивитися.
По перше, авторитет автора. "Ти хто взагалі?")) Якщо мова іде про біографії (та і про будь-який нон-фікшн, але про біографії особливо) - є сенс поцікавитися, а чий погляд на певну особистість ми збираємося приміряти на себе. Бо якщо вже нас чомусь і має навчити доба диванних експертів, так це тому, що звучати переконливо (або бодай голосно) це одне; і зовсім інше - бути об'єктивним.
Тож - Себастіан Гаффнер. Насправді - Раймунд Претцель; німець з сім'ї педагога-реформатора (вже цікаво). Ще цікавіше стає, коли дізнаєшся наступний факт: коли Черчіль прочитав написану Гаффнером у 1940 році "Німеччину: Джекіл і Гайд", то був настільки вражений, що звелів прочитати книгу кожному члену Воєнного кабінету міністрів. Тобто Черчіль рекомендує; навіть якщо не саме цю книгу, то самого автора. Врахуємо.
Доречі, підказка: читайте у книгах усе. Бо я про оце "Черчіль був вражений" дізналася от тільки-но, хоча книжку прочитала з місяць тому. Довідки про авторів теж можуть бути цікавими;)
Тепер власне про саму біографію.
146 сторінок. WTF, Жупанський?!? Невже Черчіль не заслуговує хоча б двохсот+ сторінок???))
Але насправді закиди щодо такого маленького обсягу - на мій погляд, абсолютно не виправдані (бачила їх у інших відгуках).
На Арсеналі, де я нарешті придбала цю книженцію, - було повно Черчіля. Книжки про нього, книжки його авторства, - якщо ви зацікавлена особа, то #укркниговидав має чим вас порадувати.
То чому ж я почала знайомство із Сером Уінстоном саме з книги Гаффнера, і чому вам раджу?
Якраз через її обсяг (ну і, звісно, через якість, тут я сподівалася на репутацію видавництва, і ура, не помилилася).
Невеличкий камінаут - історія завжди була моїм слабким місцем. От від слова зовсім. Я знала, що є піраміди і давній Єгипет (ну ок, це вже скоріше завдяки Роминим енциклопедіям згадалося:)), про 2 світові війни; про холодну війну між США і СРСР.. В принципі всьо. Якщо ще щось і забиралося у голову - то завдяки художній літературі та попкультурі (як-от Дюма з його мушкетерами). І якщо вже такий профан як я хоче спробувати розібратися у історичних персоналіях - то отакі коротенькі, але змістовні біографії це те що лікар прописав.
Ще одна причина, чому мені подобається саме такий формат - присутність вдома дитини, яка цікавиться історією. Якою б заманливою не виглядала біографія на 600 з гаком сторінок - Ромич її точно не візьме переглянути. А от таку тоненьку - аж бігом. І набагато більше шансів, що дочитає. Тож дидактичну функцію теж реалізовано)
Звісно, у Гаффнера - свій погляд і на погляди Черчіля, і на його рішення. Звісно, інші автори можуть інакше оцінювати той чи інший факт біографії, і відповідно, робити інші висновки. Звісно, мені як дівчинці хотілося би більше про Клементину, дружину, яка була не просто "супутницею життя", а людиною, якій Черчіль довірив "заглянути в очі Сталіну" - і привезти додому свій вердикт..
Очевидно, жодна біографія, і тим паче така коротенька (і тим паче таких велетнів) - не може бути вичерпною і на сто відсотків об'єктивною. Але - чи насправді це аж так надважливо? Бо якщо цікавитися максимально повним життєписом, як от на 600+ сторінок, будуть лише фанати, - то мати загальне уявлення про особистості такого масштабу має кожна освічена людина. "Бо тому"))
Вобчім - більш ніж раджу.
Давайте дивитися.
По перше, авторитет автора. "Ти хто взагалі?")) Якщо мова іде про біографії (та і про будь-який нон-фікшн, але про біографії особливо) - є сенс поцікавитися, а чий погляд на певну особистість ми збираємося приміряти на себе. Бо якщо вже нас чомусь і має навчити доба диванних експертів, так це тому, що звучати переконливо (або бодай голосно) це одне; і зовсім інше - бути об'єктивним.
Тож - Себастіан Гаффнер. Насправді - Раймунд Претцель; німець з сім'ї педагога-реформатора (вже цікаво). Ще цікавіше стає, коли дізнаєшся наступний факт: коли Черчіль прочитав написану Гаффнером у 1940 році "Німеччину: Джекіл і Гайд", то був настільки вражений, що звелів прочитати книгу кожному члену Воєнного кабінету міністрів. Тобто Черчіль рекомендує; навіть якщо не саме цю книгу, то самого автора. Врахуємо.
Доречі, підказка: читайте у книгах усе. Бо я про оце "Черчіль був вражений" дізналася от тільки-но, хоча книжку прочитала з місяць тому. Довідки про авторів теж можуть бути цікавими;)
Тепер власне про саму біографію.
146 сторінок. WTF, Жупанський?!? Невже Черчіль не заслуговує хоча б двохсот+ сторінок???))
Але насправді закиди щодо такого маленького обсягу - на мій погляд, абсолютно не виправдані (бачила їх у інших відгуках).
На Арсеналі, де я нарешті придбала цю книженцію, - було повно Черчіля. Книжки про нього, книжки його авторства, - якщо ви зацікавлена особа, то #укркниговидав має чим вас порадувати.
То чому ж я почала знайомство із Сером Уінстоном саме з книги Гаффнера, і чому вам раджу?
Якраз через її обсяг (ну і, звісно, через якість, тут я сподівалася на репутацію видавництва, і ура, не помилилася).
Невеличкий камінаут - історія завжди була моїм слабким місцем. От від слова зовсім. Я знала, що є піраміди і давній Єгипет (ну ок, це вже скоріше завдяки Роминим енциклопедіям згадалося:)), про 2 світові війни; про холодну війну між США і СРСР.. В принципі всьо. Якщо ще щось і забиралося у голову - то завдяки художній літературі та попкультурі (як-от Дюма з його мушкетерами). І якщо вже такий профан як я хоче спробувати розібратися у історичних персоналіях - то отакі коротенькі, але змістовні біографії це те що лікар прописав.
Ще одна причина, чому мені подобається саме такий формат - присутність вдома дитини, яка цікавиться історією. Якою б заманливою не виглядала біографія на 600 з гаком сторінок - Ромич її точно не візьме переглянути. А от таку тоненьку - аж бігом. І набагато більше шансів, що дочитає. Тож дидактичну функцію теж реалізовано)
Звісно, у Гаффнера - свій погляд і на погляди Черчіля, і на його рішення. Звісно, інші автори можуть інакше оцінювати той чи інший факт біографії, і відповідно, робити інші висновки. Звісно, мені як дівчинці хотілося би більше про Клементину, дружину, яка була не просто "супутницею життя", а людиною, якій Черчіль довірив "заглянути в очі Сталіну" - і привезти додому свій вердикт..
Очевидно, жодна біографія, і тим паче така коротенька (і тим паче таких велетнів) - не може бути вичерпною і на сто відсотків об'єктивною. Але - чи насправді це аж так надважливо? Бо якщо цікавитися максимально повним життєписом, як от на 600+ сторінок, будуть лише фанати, - то мати загальне уявлення про особистості такого масштабу має кожна освічена людина. "Бо тому"))
Вобчім - більш ніж раджу.
December 9, 2018
Churchill es un interesante personaje de la historia moderna que siempre me fascinó. Es por eso que decidí leer este libro y la verdad, no me decepcionó. Por momentos uno se da cuenta de que el autor le atribuye ciertas cualidades a Churchill que parecen ficticias (y muy probablemente lo sean). A pesar de eso, si uno puede discernir qué es cierto y qué no, la biografía es entretenida e interesante.
March 24, 2019
In de serie The Crown wordt een groot staatsman neergezet bij de vertolking van Churchill, ook na de oorlog. In de serie zie je echter ook dat hij pas jaren na de oorlog weer premier wordt. Ik heb er toen niet zo bij stil gestaan dat hij gewoon hard is weggestemd, in de eerste maanden na afloop van WOII al. De grote overwinnaar van WOII, buitengewoon humoristisch en waardig, dat was nog altijd het beeld dat ik van deze grootheid had. Haffner nuanceert dit beeld volledig, terwijl uit iedere zin alsnog de bewondering voor een bijzonder mens naar voren komt. Ik begrijp ineens ook dat de uitspraak wie in zijn jonge jaren geen socialist was, geen hart heeft en wie dat op latere leeftijd nog is, geen verstand heeft, niet voor niets door hem is gemaakt. Het is immers zijn eigen verhaal, voordat hij later weer door Conservative werd gedoogd. Merkwaardig is ook dat Churchill alleen maar zo groot is geworden door het voeren van oorlog. Zonder oorlog had hij vermoedelijk nooit een rol van betekenis gespeeld en hij heeft verder ook een bijzonder beperkte politieke nalatenschap. Voor een meer gedetailleerde biografie moet je dit werk niet nemen. Het is vooral een buitengewoon knappe analyse van de opkomst, glorietijd, val, hernieuwde opkomst, glorietijd, val enz. enz. van één van de meest boeiende mensen die ooit heeft geleefd.
January 30, 2013
Smart and insightful biography written by the very gifted German writer Sebastian Haffner, who, not being Jewish nor politically persecuted, decided to leave Germany in 1938 just because of his dislike of Nazism. A very rare case of intelligence and bravery.
April 2, 2025
Een wat summier portret over de persoonlijke, soms tragische drijfveren en visionaire ideeën van Churchill. Zijn strategisch inzicht m.b.t. de bevrijding van Europa door een invasie vanuit het zuiden wordt duidelijk onderschat, ook al is Sebastian Haffner een fan. Zeker niet mijn laatste boek over Churchill of van Haffner.
A somewhat brief portrait of the personal and sometimes tragic motivation and visionary ideas of Churchill. His strategic view with regard to the liberation of Europe through an invasion via the southern part of Europe has been clearly underestimated, although Sebastian Haffner is a great admirer of his subject.
Definitely not my last book about Churchill or by Haffner.
A somewhat brief portrait of the personal and sometimes tragic motivation and visionary ideas of Churchill. His strategic view with regard to the liberation of Europe through an invasion via the southern part of Europe has been clearly underestimated, although Sebastian Haffner is a great admirer of his subject.
Definitely not my last book about Churchill or by Haffner.
May 14, 2025
A biographical essay which reduces the individual in question to his most famous moments and distills his essence from them - as a warrior, writer, and politician. You finish the book with the feeling that now you totally understand Churchill and then realize thirty seconds later that, in fact, you barely got to know anything about him. Haffner's picture of Churchill is not one composed of millions of small dots, but rather of daring strokes (some of them going too far, like calling him "a fascist in substance" in the 1920s). It's always a joy to read, but probably works best if you are already familiar with Churchill.
June 30, 2022
Churchill es un interesante personaje de la historia moderna que siempre me fascinó. Es por eso que decidí leer este libro y la verdad, no me decepcionó. Por momentos uno se da cuenta de que el autor le atribuye ciertas cualidades a Churchill que parecen ficticias (y muy probablemente lo sean). A pesar de eso, si uno puede discernir qué es cierto y qué no, la biografía es entretenida e interesante.
April 13, 2024
Cuando la síntesis no se aleja de la profundidad se demustra la erudición y dominio del autor sobre el tema. Gran manejo de Sebastian Haffner sobre Churchill y su tiempo. En esta obra está lo necesario para mostrarnos un relato en el que se funden dos de las principales pasiones de este monumental ícono de la historia moderna: el hombre de la guerra y el hombre de la política. Un excelente texto para introducir al lector que luego deseará profundizar aún más en la vida de Winston Churchill.
January 27, 2018
The book brings a good overview of the life of the great Winston Churchill. It starts with the relation with his father and follows the events of his life. But sometimes the writing is a bit dry and lacks a certain flow. The positive is, that the book is not very thick and a nice quick read.
February 25, 2018
Alle Fakten drin. Jedoch liegt nicht immer in der Kürze die Würze.
Hätte mir etwas mehr Tiefgang erwartet und auch einen Blick auf den privaten Churchill gewünscht. Das Privatleben wird leider komplett ausgeblendet.
Hätte mir etwas mehr Tiefgang erwartet und auch einen Blick auf den privaten Churchill gewünscht. Das Privatleben wird leider komplett ausgeblendet.
June 27, 2020
Книга невелика за обсягом, але текст дуже грунтовний виважений. Черчілль дуже контраверсійна особистість, та автор дуже чітко і вдало розкриває різні сторони цієї визначної особистості: і Черчілля - генералісімуса, і Черчілля - надзвичайно діяльну людину з неймовірними амбіціями.
January 10, 2021
Dit is een simpele maar tevens briljante biografie van Churchill. Haffner schrijft mooi en beknopt, maar laat niks onbenoemd. Aan het eind van het boek weet je wie Churchill is en hoe zijn leven en dat van Hitler aan elkaar bevonden waren. Een aanrader.
This entire review has been hidden because of spoilers.
November 8, 2022
Ik citeer hier de achterflap; ¨Haffner verstaat de kunst zijn onderwerp in beknopt bestek te analyseren¨
Ik had het zelf niet beter kunnen verwoorden, het is ook weleens prettig dat een biografie geen 900 pagina heeft.
Ik had het zelf niet beter kunnen verwoorden, het is ook weleens prettig dat een biografie geen 900 pagina heeft.
January 1, 2018
I read the German version of Haffner’s excellent biography. The book provides an excellent introduction to the life of Churchill. Highly recommended.
January 31, 2021
A very opinionated but nonetheless entertaining biography.
February 7, 2023
ta książka niesamowicie poprawiła mi humor podczas nauki historii
March 24, 2023
Це було добре. Біографія невелика й варта для прочитання.
October 13, 2024
It’s a great book, well narrated. I would like to read another and complete book of the Churchill’s history. Can anyone recommend a more complete book on his biography?
Displaying 1 - 30 of 44 reviews