What do you think?
Rate this book
Xeno
2117-ben a Föld lakossága tizenötmilliárd fő: ebből hatmilliárd ember, kilencmilliárd idegen fajú, más néven xeno.
A gazdasági, környezeti és politikai káoszba süllyedt bolygót vízhiány, nyomor és helyi háborúk tépázzák. A lakosság a migrátorok, egy magasan fejlett idegen civilizáció uralma alatt szenved, akik féreglyukak ezrei révén három másik xenovilággal kapcsolták össze, és kényszerítették egymásra a különböző kultúrákat.
A túlnépesedett Spektrum bolygón ötvenmilliárd, alkotási kényszerben élő firka nyomorog, az energiazabáló hidrák a fagyott holdjuk jégrétege alatti óceánban élnek, amelyet azonban a mélybe süllyesztett, sugárzó atomhulladék-temetők egyre forróbbá tesznek, míg az egykor fejlett, mára azonban haldokló ostoros faj utolsó képviselői lassan elfelejtik, kik ők valójában, és az ősi bolygójuk maradványaiból épített aszteroidalánc mélyén múltjuk emlékeit kutatják.
Dr. Olga Ballard, az idegen kultúrákat tanulmányozó xenológusnő egy olyan összeesküvés közepébe csöppen, amely során nagy szükség van a szakértelmére és tudására. Xenókkal kell együttműködnie, és a legapróbb félreértések is katasztrófához vezethetnek. Idegen civilizációkon és különleges világokon átívelő csillagközi utazásra indul, melynek végén súlyos válaszok és kegyetlen döntések várnak rá.
A gazdasági, környezeti és politikai káoszba süllyedt bolygót vízhiány, nyomor és helyi háborúk tépázzák. A lakosság a migrátorok, egy magasan fejlett idegen civilizáció uralma alatt szenved, akik féreglyukak ezrei révén három másik xenovilággal kapcsolták össze, és kényszerítették egymásra a különböző kultúrákat.
A túlnépesedett Spektrum bolygón ötvenmilliárd, alkotási kényszerben élő firka nyomorog, az energiazabáló hidrák a fagyott holdjuk jégrétege alatti óceánban élnek, amelyet azonban a mélybe süllyesztett, sugárzó atomhulladék-temetők egyre forróbbá tesznek, míg az egykor fejlett, mára azonban haldokló ostoros faj utolsó képviselői lassan elfelejtik, kik ők valójában, és az ősi bolygójuk maradványaiból épített aszteroidalánc mélyén múltjuk emlékeit kutatják.
Dr. Olga Ballard, az idegen kultúrákat tanulmányozó xenológusnő egy olyan összeesküvés közepébe csöppen, amely során nagy szükség van a szakértelmére és tudására. Xenókkal kell együttműködnie, és a legapróbb félreértések is katasztrófához vezethetnek. Idegen civilizációkon és különleges világokon átívelő csillagközi utazásra indul, melynek végén súlyos válaszok és kegyetlen döntések várnak rá.
416 pages, Paperback
First published January 1, 2017
2 people are currently reading
77 people want to read
About the author
Brandon Hackett
11 books57 followers(HU/EN)
Markovics Botond (Brandon Hackett), science fiction író, közgazdász, az SFmag.hu spekulatív fikciós portál társalapítója.
2012 óta az Agave Könyvek szerzője.
Legutóbbi regényei:
- Az időutazás napja, amely a mindenki számára elérhető, a globális időutazás őrült következményeiről szól.
- Xeno, amely során az emberi civilizáció más idegen fajokkal kényszerül együtt élni a Földön egy magasan fejlett, titokzatos domináns faj, a migrátorok irányítása alatt. A regény számos ponton a mai világpolitikai eseményekből táplálkozik, ugyanakkor keményvonalas űropera is egyben.
- 2020-ban jelent meg az Eldobható testek, amely egy olyan technológia körül bonyolódik, amely lehetővé teszi, hogy bárki megszabaduljon a test évezredes börtönéből, eldobható testeket nyomtasson magának, és ezeket úgy cserélgethesse, akár a ruhákat.
A regény 2021-ben megkapta a Zsoldos Péter-díjat, a Monolit-díjat, és az SFF Vektor olvasói közössége az Év magyar nyelven megjelent science fiction regényének választotta.
***
Hungarian science fiction writer, economist, and author of several bookcritics, essays and articles, co-founder of SFmag.hu, the hungarian speculativ fiction portal.
From 2012 onwards, Markovics’s books are published by Agave Könyvek.
The English translation of Disposable Bodies is now available on Amazon's Kindle store!
Latest novels:
- Az időutazás napja (Time Travel Day) is a mad experiment about time travel and its consequences that leaves the reader spinning. The book was a great success with critics and several professional reviewers declared it the best Hungarian science fiction novel of the new millennium.
- Xeno: The human civilization is forced to coexist with other alien species on Earth under the control of a highly developed, mysterious dominant species. The novel draws on contemporary world political events in many respects, as well as hard-line space opera.
- Eldobható testek (Disposable Bodies): In 2338 a new technology appears that allows anyone to get rid of the body’s millennial prison, print disposable bodies for themselves and change them like clothes. The novel won the Zsoldos Péter Award, and the Monolit Award in 2021.
Markovics Botond (Brandon Hackett), science fiction író, közgazdász, az SFmag.hu spekulatív fikciós portál társalapítója.
2012 óta az Agave Könyvek szerzője.
Legutóbbi regényei:
- Az időutazás napja, amely a mindenki számára elérhető, a globális időutazás őrült következményeiről szól.
- Xeno, amely során az emberi civilizáció más idegen fajokkal kényszerül együtt élni a Földön egy magasan fejlett, titokzatos domináns faj, a migrátorok irányítása alatt. A regény számos ponton a mai világpolitikai eseményekből táplálkozik, ugyanakkor keményvonalas űropera is egyben.
- 2020-ban jelent meg az Eldobható testek, amely egy olyan technológia körül bonyolódik, amely lehetővé teszi, hogy bárki megszabaduljon a test évezredes börtönéből, eldobható testeket nyomtasson magának, és ezeket úgy cserélgethesse, akár a ruhákat.
A regény 2021-ben megkapta a Zsoldos Péter-díjat, a Monolit-díjat, és az SFF Vektor olvasói közössége az Év magyar nyelven megjelent science fiction regényének választotta.
***
Hungarian science fiction writer, economist, and author of several bookcritics, essays and articles, co-founder of SFmag.hu, the hungarian speculativ fiction portal.
From 2012 onwards, Markovics’s books are published by Agave Könyvek.
The English translation of Disposable Bodies is now available on Amazon's Kindle store!
Latest novels:
- Az időutazás napja (Time Travel Day) is a mad experiment about time travel and its consequences that leaves the reader spinning. The book was a great success with critics and several professional reviewers declared it the best Hungarian science fiction novel of the new millennium.
- Xeno: The human civilization is forced to coexist with other alien species on Earth under the control of a highly developed, mysterious dominant species. The novel draws on contemporary world political events in many respects, as well as hard-line space opera.
- Eldobható testek (Disposable Bodies): In 2338 a new technology appears that allows anyone to get rid of the body’s millennial prison, print disposable bodies for themselves and change them like clothes. The novel won the Zsoldos Péter Award, and the Monolit Award in 2021.
Ratings & Reviews
Friends & Following
Create a free account to discover what your friends think of this book!
Community Reviews
Displaying 1 - 15 of 15 reviews
October 31, 2025
Nekünk magyaroknak az az alaptapasztalatunk, hogy hiába beszélünk egy nyelvet, abban sem tudunk megegyezni, kinek volt nagyobb a menete. Hát akkor hogy tudnánk megértetni magunkat más civilizációkkal, akik közül az egyik húszmillió színt különböztet meg, amit bele is épít a nyelvébe, a másik legfontosabb érzékszerve a szonár (tekintve, hogy a víz alatt fejlesztett magának kultúrát), a harmadik meg valószínűleg hővel kommunikál, de ez nem biztos, mert a legtöbb tudóst, aki közel ment hozzá, az ostorszerű csápjaival darabokra szedte. És akkor még nem is beszéltünk a migrátorokról, az ötödik civilizációról, akik fogták ezt a négy civilizációt, gyarmatosították és valami kibogozhatatlan okból összekeverték őket. Ez utóbbiak annyira érthetetlenek, és egyben annyira bitang fejlettek, hogy a többieknek esélyük sincs ellenük - illetve egy icipici talán van, de ehhez össze kéne fogni, meg kéne érteni egymás kultúráját, felül kéne emelkedni az előítéleteken, és felépíteni a bizalom palotáját tégláról téglára. Ami tán nehezebb is, mint kitérni egy migrátor harci angyal halálsugarai elől.
Nagyjából a feléig úgy gondoltam, hogy klasszis sci-fi, ami simán felveszi a versenyt a műfaj nagyjaival. Szép, fokozatos univerzumépítés, izgalmas kérdésfeltevések, sőt egy-két erős karakterre is telik az író talentumból. Aztán valahol az Ellipszisen való bóklászás során kezdem azt érezni, hogy Hackett nagyjából minden lényegeset elmondott már*, és innentől csak az van hátra, hogy szereplőit keresztül-kasul kergesse azon a reménytelen barlangrendszeren, amivé a regényt tette. Mintha egyszerűen túl naggyá, túl súlyossá nőtt volna a leküzdendő probléma, olyan naggyá, hogy sem a szereplők, sem a szerző nem tudja, hogy másszon ki belőle.
* Egyedül a voyeurök megjelenése hozott valami újat, de számomra pont ők nem álltak össze koherens elemmé.
Nagyjából a feléig úgy gondoltam, hogy klasszis sci-fi, ami simán felveszi a versenyt a műfaj nagyjaival. Szép, fokozatos univerzumépítés, izgalmas kérdésfeltevések, sőt egy-két erős karakterre is telik az író talentumból. Aztán valahol az Ellipszisen való bóklászás során kezdem azt érezni, hogy Hackett nagyjából minden lényegeset elmondott már*, és innentől csak az van hátra, hogy szereplőit keresztül-kasul kergesse azon a reménytelen barlangrendszeren, amivé a regényt tette. Mintha egyszerűen túl naggyá, túl súlyossá nőtt volna a leküzdendő probléma, olyan naggyá, hogy sem a szereplők, sem a szerző nem tudja, hogy másszon ki belőle.
* Egyedül a voyeurök megjelenése hozott valami újat, de számomra pont ők nem álltak össze koherens elemmé.
February 11, 2022
Gyerekkoromban pár hónapig csillagász akartam lenni, és az érdeklődés a mai napig megmaradt, de még az űrutazásnál is jobban lenyűgöznek a különféle értelmes fajok, gondolkodásmódok és az általuk létrehozott kultúrák leírásai. Különösen, hogy még a gondolkodásmódok történetét is megkapom (alternatív antropológia dióhéjban – végem van!), sőt azt is – azt csak igazán! –, hogy mit jelent egyik nyelvről/gondolkodásmódról a másikra fordítani, vagy hogy mi történik annak a tudatával, aki több faj több nyelvén is megtanul. Ahogy különféle fajok megtalálják a közös hangot még a leglehetetlenebb helyzetekben is, az gyönyörű.
Részletes értékelés a blogon:
https://gyujtogeto-alkoto.blog.hu/202...
Részletes értékelés a blogon:
https://gyujtogeto-alkoto.blog.hu/202...
November 19, 2023
Erről a könyvről egy regényt lehetne írni olyan sok rétege van. Egy újabb "Hacket féle, nem tudom letenni a kötetet" élmény.
March 6, 2021
Íme, az első Hackett-könyv, aminek megadom az 5 csillagot (ettől még a többit is végtelen szeretetem övezi). És akkor most megpróbálok gondolatokat írni azon kívül, hogy „Imádom – zseniális - lelkesség lvl végtelen - ááá.”
Amint a címéből is egyértelmű, a fő téma az idegen civilizációkról való gondolkodás. Mert ez a legjobb az egészben, hogy látom, hogy Hackettegyütt gondolkozik az olvasóval, szép alaposan körbejár egy témát, és még épkézláb karaktereket is tud köré építeni, tehát a nagy kérdéseket az egyén szintjén is remekül meg tudja jeleníteni. (Imádom.)
Kezdjük a xenókkal: hidrák, firkák és ostorosok. Mindhárom fajnak szuper körítést adott Hackett, és ami engem mindig nagy örömmel tölt el, elég nagy hangsúlyt kapott a fajok kommunikációja. Hogy min alapszik, hogyan történik, közös fogalmi rendszer részleges hiánya, különböző alapok. Szerintem abszolút eléri a témakörben akár az Érkezést, akár Az idő gyermekeit. Különösen tetszett a firkák művészeten alapuló társadalma, amivel párhuzamosan természetesen a nyelvük is a színeken alapul. A kedvenc-kedvenc karakterem is firka egyébként Az idegen fajok miatt releváns téma az idegengyűlölet (a xenofóbia). Szerintem az mindent elmond, hogy csak az embereknek van xenofób egyesülete, ami természetesen csak egy vízió, de eléggé validnak tűnik.
A következő kulcspont a migrátor civilizáció szinte isteni szerepe az emberiség és a fentebb említett három xenofaj dinamikájában. Nyilván nagyon nyomasztó a tudat, hogy van egy faj, amelyik konkrétan el tudja venni a szabad akaratot bármilyen fajú egyedtől, ha úgy tartja kedve, és még csak meg sem tudjuk érteni, hogy miért teszi ezt. Természetesen ez az egyik fő kérdése a kötetnek.
Aztán persze ott van a politika mint olyan, a diplomácia – amit nem igazán lehet elkerülni civilizációk keveredése közben. És ami mindig érdekes kérdés, hogy milyen viszonyban áll egymással a politika és az igazság. A központi szereplőink, azaz a Ballard-család mindegyik tagja a politika útvesztőjében találja magát, mert egy/több emberiséget érintő kérdésben ez elkerülhetetlen. Azt is érdekes megfigyelni, hogy melyikük hogyan reagál erre, kit milyen belső cél vezérel, és végül mit tud ebből elérni.
Ez a kötet is annyiszor vágott pofon, amennyiszer Hackettnem szégyellte, plusz lerágtam a 10 körmömet. Továbbra sem vagyok oda az akciójelenetekért, és a thrillerisztikus feszültségkeltésekért – de emellett az is világos, hogy az ilyen nagy volumenű kérdéseket nem lehet máshogyan tárgyalni. A nagy témák között nagyon sok apró, párbekezdésnyi gondolatmenetet is lehet találni, amik színesítik a történetet, és némi kritikával illetnek ezt-azt. Plusz van a regényben néhány geek-kultúra elem is, amiket kifejezetten díjaztam – akkor is, ha nem vagyok tagja ennek a szubkultúrának.
Egyik részről shame on me, hogy még mindig nem olvastam Hackettminden sci-fijét, másik részről viszont nagyon boldog vagyok, hogy még van kettő, ami újonnan lenyűgözhet.
Read
January 17, 2021Ez nagyon nem.
February 9, 2025
Clever sci-fi about communication. The Story has deeper meaning and overall message: communication is the key, éven is we are different
September 25, 2019
Sokfelé siklottam (sok mindenre gondoltam), de arra nem, hogy ilyen #6E6D72 lesz a befejezés. Nem is csoda ha kicsit iszaposan (nehézkesen) fejezem ki magam... elakadt a szavam.
Minden együtt hullámzott (remekül működött) persze, amiért figyelem Hackett siklását (kedvelem a regényeit), az ötletek, a világépítés, a nagy ívű történetvezetés, a nyugtalanító kérdésfelvetések, a perspektívaváltások, de ez a #0F090A kegyetlen pesszimizmus mellbe vágott.
Egyébként úgy rémlik, nem minden szakaszában ötcsillagoztam volna a Xenot, de a könyv vége után nagyjából már csak annyira emlékszem a korábbi kifogásaimra, mint egy hidra energiamester a prímre, aki világra hozta. Egyrészt precízen a helyére is kattant sok apró részlet , másrészt ilyen kvázi felfoghatatlan dimenziókat nem lehet kinyitni egy irodalmi műben, ha nincsenek kellőképpen kibontva az érthetőbb rétegek, ami hát idő- és szereplőigényes. Kicsit át kell unatkozni az expedíciós készülődések és egyeztetések nehézségeit, a politikai fejesek huzavonáit - bár itt jegyzem meg, hogy a háromoldali xenotárgyalásokat akármeddig elhallgattam volna, azok zseniálisak -, hogy a léptékváltás ténylegesen letaglózzon. Éppen ezért a lassúcska felvezetést már nem is tartom hibának. Talán csak az egy négyzetméterre jutó Ballardok számát éreztem valószínűtlenül magasnak az Eredőn, de belátom, hogy a családi háromszögdráma nélkül az emberi faj szűklátókörűsége feletti fejcsóváló melankóliát most nem egészítené ki az a mély keserűség, amitől az utolsó oldalak után legszívesebb a szoba végébe hajítottam volna a könyvet. (Hogy aztán felvegyem, a szívemhez szorítsam, és első osztályú helyet keressek neki a polcon a legjobb science fiction kötetek között.)
Mit szerettem még a Xenoban? Szerettem hogy a téma aktuális és reflektál, azt nagyon. Szerettem a fejezetek élére passzintott dokumentumokat - még ha ez a megoldás szerencsétlen módon túl sok könyvben bukkant is fel mostanában. Szerettem ahogy a sokféle idegenség fokozatosan ismerőssé válik. Szerettem Möbius Cityt, a 22. századi popkultúrát, a spektrumi művészetfilozófiát, az ostoros aszteroidahálót, a szoborrakétákat (különösen a Napnyalót), a hidra neveket, Áramlati Kék ergoruháját, és gyakorlatilag mindent, amit a szubint nem tudott lefordítani.
És szeretem, amikor behúznak a csőbe, de úgy igazán okosan, amikor azt hiszem hogy nagyon ravasz olvasó vagyok, és aztán kiderül hogy az a cső az inkább egy gigászi, végtelen alagút, és teljesen mindegy mit kombináltam, a tanulság nem a titok leleplezésében van.
Volt azért néhány megoldás, amit nem annyira szerettem, de az süllyedjen most mélyre (borítsa a feledés homálya).
Ohó, és mivel ezt sokan említették értékelésekben: nem, én nem kerestem ki olvasás közben a színkódokat, mert amit a szubint nem fordít le, azt nem is lehet.
Igaz?/ Nem igaz?// :)
Minden együtt hullámzott (remekül működött) persze, amiért figyelem Hackett siklását (kedvelem a regényeit), az ötletek, a világépítés, a nagy ívű történetvezetés, a nyugtalanító kérdésfelvetések, a perspektívaváltások, de ez a #0F090A kegyetlen pesszimizmus mellbe vágott.
Egyébként úgy rémlik, nem minden szakaszában ötcsillagoztam volna a Xenot, de a könyv vége után nagyjából már csak annyira emlékszem a korábbi kifogásaimra, mint egy hidra energiamester a prímre, aki világra hozta. Egyrészt precízen a helyére is kattant sok apró részlet , másrészt ilyen kvázi felfoghatatlan dimenziókat nem lehet kinyitni egy irodalmi műben, ha nincsenek kellőképpen kibontva az érthetőbb rétegek, ami hát idő- és szereplőigényes. Kicsit át kell unatkozni az expedíciós készülődések és egyeztetések nehézségeit, a politikai fejesek huzavonáit - bár itt jegyzem meg, hogy a háromoldali xenotárgyalásokat akármeddig elhallgattam volna, azok zseniálisak -, hogy a léptékváltás ténylegesen letaglózzon. Éppen ezért a lassúcska felvezetést már nem is tartom hibának. Talán csak az egy négyzetméterre jutó Ballardok számát éreztem valószínűtlenül magasnak az Eredőn, de belátom, hogy a családi háromszögdráma nélkül az emberi faj szűklátókörűsége feletti fejcsóváló melankóliát most nem egészítené ki az a mély keserűség, amitől az utolsó oldalak után legszívesebb a szoba végébe hajítottam volna a könyvet. (Hogy aztán felvegyem, a szívemhez szorítsam, és első osztályú helyet keressek neki a polcon a legjobb science fiction kötetek között.)
Mit szerettem még a Xenoban? Szerettem hogy a téma aktuális és reflektál, azt nagyon. Szerettem a fejezetek élére passzintott dokumentumokat - még ha ez a megoldás szerencsétlen módon túl sok könyvben bukkant is fel mostanában. Szerettem ahogy a sokféle idegenség fokozatosan ismerőssé válik. Szerettem Möbius Cityt, a 22. századi popkultúrát, a spektrumi művészetfilozófiát, az ostoros aszteroidahálót, a szoborrakétákat (különösen a Napnyalót), a hidra neveket, Áramlati Kék ergoruháját, és gyakorlatilag mindent, amit a szubint nem tudott lefordítani.
És szeretem, amikor behúznak a csőbe, de úgy igazán okosan, amikor azt hiszem hogy nagyon ravasz olvasó vagyok, és aztán kiderül hogy az a cső az inkább egy gigászi, végtelen alagút, és teljesen mindegy mit kombináltam, a tanulság nem a titok leleplezésében van.
Volt azért néhány megoldás, amit nem annyira szerettem, de az süllyedjen most mélyre (borítsa a feledés homálya).
Ohó, és mivel ezt sokan említették értékelésekben: nem, én nem kerestem ki olvasás közben a színkódokat, mert amit a szubint nem fordít le, azt nem is lehet.
Igaz?/ Nem igaz?// :)
September 14, 2023
Nagyon-nagyon meg akartam adni az öt csillagot erre a könyvre, amit végül meg is tettem, mert nagyra értékelem Markovics úr munkáját. Rengeteg időt és energiát ölhetett ebbe a könyvbe, viszont a végére egyre több lett a fenntartásom, amikkel nem tudtam megbékélni. Ezeket lejjebb kifejtem.
Brandon Hackett Xeno-ját már halogattam egy ideje, valahogy, mindig volt valami más elfoglaltságom, amit nagyon bánok, de így legalább a tökéletes időben kapott el. A 20.oldaltól már lehetett is kapcsolni a biztonsági övet, 4 nap alatt pedig le is daráltam a regényt. Egyszerűen teljesen beszippantott ez a lélegzetelállító űrkaland. Az ismeretlenbe való utazás, a felfedezés, a tudás megszerzése bármi áron, hogy tőlünk sokkal magasabb rendű fajokat végül valahogy megértsünk és/vagy legyőzzünk. Együtt tudtam érezni a főhősnő minden gondolatával. A firkák színskálás nyelvének felépítése, majd ezen gondolkodásmód Olgába való beépülése zseniális volt. Tényleg le a kalappal! Áramlatit, Nyikaut és Red5-öt egyszerűen imádtam.
És akkor most jöjjön a fekete leves. A lezárás.
Ez a kellemetlen ízű, sárfekete medvecukorlé, amit ki kell most mosnom (írnom) magamból.
Megértem, hogy ez a végszó valahol fel volt építve a regényben. Azt is, hogy logikusan következett.
DE az eddig felépített karakteríveket és mondanivalót ekkora pesszimizmussal lezárni? Főleg annak tükrében, hogy mindvégig építette az ’együtt’ fogalmát… (Innentől kissé Spoileres folytatom.)
Nem vártam happy end-et. A vége felé egyébként is egyre több volt már a fenntartásom a rengeteg túlélő Ballardal. Szemet hunytam a néha túlságosan is leegyszerűsített megoldásokon vagy leírásokon az Eredőn. (Gondolom nem akart a végtelenségig húzni a regényt Botond).
Az ember egy soha meg nem változó, gusztustalan életforma.
Ez a nagy üzenet? Az emberiség ilyen és pont? Ezt rávetíteni és roncsot csinálni a főhősből és ezáltal az olvasóból? Buzogánnyal verve belé a már-már milliószor elmondott gyomorforgató tényt? Főleg úgy, hogy ezt már a regényen belül is megtette többször.
Ez így, ebben a formában, túl sok. A remény szikráját igenis el kellett volna ültetni, ha már ennyire sötét irányt is vett a befejezés. Olga karakterjelleme alapján én mégis úgy szeretnék visszagondolni a befejezésre, hogy igenis képes lesz majd felvenni politikailag is a kesztyűt a bátyjával szemben (pl. kiad egy könyvet „A nagy Ballard hazugság” címen), hogy megakadályozzon egy értelmetlen Xenoháborút, mert csak együtt lesznek képesek legyőzni a körülöttük lévő felfoghatatlan mennyiségű veszélyt, ami a végtelen univerzumból érkezik.
Öt csillagos, zseniális könyv, de a befejezése miatt nem hiszem, hogy valaha is újra fogom olvasni.
Brandon Hackett Xeno-ját már halogattam egy ideje, valahogy, mindig volt valami más elfoglaltságom, amit nagyon bánok, de így legalább a tökéletes időben kapott el. A 20.oldaltól már lehetett is kapcsolni a biztonsági övet, 4 nap alatt pedig le is daráltam a regényt. Egyszerűen teljesen beszippantott ez a lélegzetelállító űrkaland. Az ismeretlenbe való utazás, a felfedezés, a tudás megszerzése bármi áron, hogy tőlünk sokkal magasabb rendű fajokat végül valahogy megértsünk és/vagy legyőzzünk. Együtt tudtam érezni a főhősnő minden gondolatával. A firkák színskálás nyelvének felépítése, majd ezen gondolkodásmód Olgába való beépülése zseniális volt. Tényleg le a kalappal! Áramlatit, Nyikaut és Red5-öt egyszerűen imádtam.
És akkor most jöjjön a fekete leves. A lezárás.
Ez a kellemetlen ízű, sárfekete medvecukorlé, amit ki kell most mosnom (írnom) magamból.
Megértem, hogy ez a végszó valahol fel volt építve a regényben. Azt is, hogy logikusan következett.
DE az eddig felépített karakteríveket és mondanivalót ekkora pesszimizmussal lezárni? Főleg annak tükrében, hogy mindvégig építette az ’együtt’ fogalmát… (Innentől kissé Spoileres folytatom.)
Nem vártam happy end-et. A vége felé egyébként is egyre több volt már a fenntartásom a rengeteg túlélő Ballardal. Szemet hunytam a néha túlságosan is leegyszerűsített megoldásokon vagy leírásokon az Eredőn. (Gondolom nem akart a végtelenségig húzni a regényt Botond).
Az ember egy soha meg nem változó, gusztustalan életforma.
Ez a nagy üzenet? Az emberiség ilyen és pont? Ezt rávetíteni és roncsot csinálni a főhősből és ezáltal az olvasóból? Buzogánnyal verve belé a már-már milliószor elmondott gyomorforgató tényt? Főleg úgy, hogy ezt már a regényen belül is megtette többször.
Ez így, ebben a formában, túl sok. A remény szikráját igenis el kellett volna ültetni, ha már ennyire sötét irányt is vett a befejezés. Olga karakterjelleme alapján én mégis úgy szeretnék visszagondolni a befejezésre, hogy igenis képes lesz majd felvenni politikailag is a kesztyűt a bátyjával szemben (pl. kiad egy könyvet „A nagy Ballard hazugság” címen), hogy megakadályozzon egy értelmetlen Xenoháborút, mert csak együtt lesznek képesek legyőzni a körülöttük lévő felfoghatatlan mennyiségű veszélyt, ami a végtelen univerzumból érkezik.
Öt csillagos, zseniális könyv, de a befejezése miatt nem hiszem, hogy valaha is újra fogom olvasni.
November 19, 2017
Nos, a konyv nem jo.
Spoiler !
Az emberiseg talalkozasa a firkakkal es hidrakkal meg tetszett.
A migratorok, nos, nem hihetoek: ha igazan fejlett csillagkozi faj vagy, nem eroszakkal telepitesz at lenyeket szamukra idegen kornyezetbe.
A konyv kozepe kicsit lapos: nagyon sok a felesleges veszekedes / alku a tortenesekhez kepest.
A vege borzalmasan rossz: a migratorok tobb milliard eve felugyelnek igazan nagyon sok fajt, de egy uj siman kijatsza oket 1-2000 ev alatt felhalmozott tudassal ?
Az eredo fizikai vedelme egy gravitacios csapda, amit az ember-firka-hydra trio elsore kijatszik ? Siralmas.
Es a vege: mintha egy 500 fos magyar faluban latnam a 2 konkurrens polgarmester-jelolt veszekedeset. Hianyoltam a komoly intelliganciara utalo jeleket, na.
Az a migrator faj, akik igazan megertik az univerzum keletkezeset nem igy reagal es nem igy szervez, nem igy hasznalja az eszkozeit.
Bocs, olvasd el a 6 Iain M. Banks scifi-t, es rajossz, mirol beszelek.
Toled soha tobbet nem olvasok: a nagy szamok minosegbeli valtozasokat hoznak, amit sajnos nem ertesz. Tipikus "bolcsesz a matekoran" erzesem volt; persze tele van hexa szinkodokkal, amit meg az IT/designer szakman kivul erthetetlen (mi pedig elvarjuk a logikat). Ki a #%& lett volna a konyv celkozonsege ? Szamomra rejtely.
Gaz, nagyon.
Spoiler !
Az emberiseg talalkozasa a firkakkal es hidrakkal meg tetszett.
A migratorok, nos, nem hihetoek: ha igazan fejlett csillagkozi faj vagy, nem eroszakkal telepitesz at lenyeket szamukra idegen kornyezetbe.
A konyv kozepe kicsit lapos: nagyon sok a felesleges veszekedes / alku a tortenesekhez kepest.
A vege borzalmasan rossz: a migratorok tobb milliard eve felugyelnek igazan nagyon sok fajt, de egy uj siman kijatsza oket 1-2000 ev alatt felhalmozott tudassal ?
Az eredo fizikai vedelme egy gravitacios csapda, amit az ember-firka-hydra trio elsore kijatszik ? Siralmas.
Es a vege: mintha egy 500 fos magyar faluban latnam a 2 konkurrens polgarmester-jelolt veszekedeset. Hianyoltam a komoly intelliganciara utalo jeleket, na.
Az a migrator faj, akik igazan megertik az univerzum keletkezeset nem igy reagal es nem igy szervez, nem igy hasznalja az eszkozeit.
Bocs, olvasd el a 6 Iain M. Banks scifi-t, es rajossz, mirol beszelek.
Toled soha tobbet nem olvasok: a nagy szamok minosegbeli valtozasokat hoznak, amit sajnos nem ertesz. Tipikus "bolcsesz a matekoran" erzesem volt; persze tele van hexa szinkodokkal, amit meg az IT/designer szakman kivul erthetetlen (mi pedig elvarjuk a logikat). Ki a #%& lett volna a konyv celkozonsege ? Szamomra rejtely.
Gaz, nagyon.
January 3, 2021
Dögölj meg Mark Ballard.
Oké, egy kicsit előre szaladtam. Menjünk vissza az elejére.
Az egész 2016-ban kezdődött. Ekkor kezdtem el írni az első könyvem. 2017-ben aztán megjelent az én könyvem is, és megjelent a Xeno is, én meg meresztettem a szemem, hogy mi a rézfánfütyülő anyámkínja történik.Ugyanis míg Brandon minden egyes földönkívülit a Xeno névvel illetett, addig én egyetlen fajnak ugyan, de szintén használtam ezt a szót. Na, kb. itt figyeltem fel a könyvre.
Ennek ellenére, elég sokáig húztam-halasztottam az olvasását, és igazából, magam sem tudom, hogy miért. Ez egy súlyos hiba volt részemről, ugyanis kiderült, hogy a Xeno egy rettentően jó és szórakoztató könyv. Részletesen és jól felépített világ, kidolgozott idegen fajok, érdekes történet. Olga talán nem a világ legérdekesebb karaktere, de erős és szilárd jellem, amíg csak erre lehetősége van. Ezzel szemben ki nem állhattam Markot. Nem, ő köcsög.
Red5-ért és Nyikau-ért vérzett a nem létező szívem, őket nagyon bírtam, remek karakterek.
A végével kapcsolatban kb ezt vártam, de nincs ezzel gond.
A magyar részek nélkül ellettem volna, de ez csak az én heppem, nem szeretek magyarokról olvasni. :D
Oké, egy kicsit előre szaladtam. Menjünk vissza az elejére.
Az egész 2016-ban kezdődött. Ekkor kezdtem el írni az első könyvem. 2017-ben aztán megjelent az én könyvem is, és megjelent a Xeno is, én meg meresztettem a szemem, hogy mi a rézfánfütyülő anyámkínja történik.Ugyanis míg Brandon minden egyes földönkívülit a Xeno névvel illetett, addig én egyetlen fajnak ugyan, de szintén használtam ezt a szót. Na, kb. itt figyeltem fel a könyvre.
Ennek ellenére, elég sokáig húztam-halasztottam az olvasását, és igazából, magam sem tudom, hogy miért. Ez egy súlyos hiba volt részemről, ugyanis kiderült, hogy a Xeno egy rettentően jó és szórakoztató könyv. Részletesen és jól felépített világ, kidolgozott idegen fajok, érdekes történet. Olga talán nem a világ legérdekesebb karaktere, de erős és szilárd jellem, amíg csak erre lehetősége van. Ezzel szemben ki nem állhattam Markot. Nem, ő köcsög.
Red5-ért és Nyikau-ért vérzett a nem létező szívem, őket nagyon bírtam, remek karakterek.
A végével kapcsolatban kb ezt vártam, de nincs ezzel gond.
A magyar részek nélkül ellettem volna, de ez csak az én heppem, nem szeretek magyarokról olvasni. :D
January 1, 2019
Jó régen olvastam már a szerzőtől. A korai írásai is tetszettek, és szerencsére most sem kellett csalódnom. Sőt, jelentősen sokat fejlődött érzésem szerint az idők folyamán.
A könyvnek már jó az alapvetése is, tetszett, hogy igyekszik objektív lenni, egyik irányban sem torzítani a valóságot. A történetben megjelenő lények pedig kellőképpen változatosak (jó érzékelem, hogy a szerzőt eléggé inspirálta Miéville egynéhány írása?).
A történetben sajnos azért felfedezhető néhol pár logikátlanság.
Magára a kiadásra ráfért volna még egy korrektúra, mert sajnos elég sok hiba maradt benne.
Egyik rendezvényen volt kérdésként feltéve, hogy miért nem képviselteti magát a hazai sf-irodalom nemzetközi szinten is? Az egyik válasz az volt, hogy nincsenek a hazai írások olyan színvonalon. Azt hiszem, ezt a könyv elolvasása után nyugodtan nevezhetjük gyenge kifogásnak. Lényegesen jobb volt, mint az utóbbi időkben általam olvasott, nemzetközi szinten sikeres írások. Szóval örülnék, ha elkezdenének megjelenni a hazai szerzők által publikált könyvek más nyelveken (pl angol?) is. Megérdemelnék.
A könyvnek már jó az alapvetése is, tetszett, hogy igyekszik objektív lenni, egyik irányban sem torzítani a valóságot. A történetben megjelenő lények pedig kellőképpen változatosak (jó érzékelem, hogy a szerzőt eléggé inspirálta Miéville egynéhány írása?).
A történetben sajnos azért felfedezhető néhol pár logikátlanság.
Magára a kiadásra ráfért volna még egy korrektúra, mert sajnos elég sok hiba maradt benne.
Egyik rendezvényen volt kérdésként feltéve, hogy miért nem képviselteti magát a hazai sf-irodalom nemzetközi szinten is? Az egyik válasz az volt, hogy nincsenek a hazai írások olyan színvonalon. Azt hiszem, ezt a könyv elolvasása után nyugodtan nevezhetjük gyenge kifogásnak. Lényegesen jobb volt, mint az utóbbi időkben általam olvasott, nemzetközi szinten sikeres írások. Szóval örülnék, ha elkezdenének megjelenni a hazai szerzők által publikált könyvek más nyelveken (pl angol?) is. Megérdemelnék.
February 8, 2019
Nagyon tetszett a fajok és a bolygók leírása, a kultúrák működése, érződik rajtuk a végletekig kiforrott alaposság. Ez a rész nekem nagyon tetszett .
A történet viszont nem tetszett. Több helyen unalmas . A cselekményt többször is teljesen indokolatlan, elrugaszkodott, lehetetlen megoldásokkal viszi előre (nem pedig emberfeletti teljesítménnyel, de még csak nem is szerencsével). Van egy pont, ahonnan teljesen kiszámítható és egyértelmű a végkifejlet, ami eléggé lerontotta az élményt.
Szóval szerettem megismerni a Xeno világát, élveztem ahogy kibontakozik előttem, de maga a történet nálam erősen negatív.
A történet viszont nem tetszett. Több helyen unalmas . A cselekményt többször is teljesen indokolatlan, elrugaszkodott, lehetetlen megoldásokkal viszi előre (nem pedig emberfeletti teljesítménnyel, de még csak nem is szerencsével). Van egy pont, ahonnan teljesen kiszámítható és egyértelmű a végkifejlet, ami eléggé lerontotta az élményt.
Szóval szerettem megismerni a Xeno világát, élveztem ahogy kibontakozik előttem, de maga a történet nálam erősen negatív.
April 12, 2023
Világépítésből öt csillag. Hetekig kattog a könyv után az ember agya, bár a romantikus szálakon / párbeszédeken át kellett magam küzdeni, és a végső konfliktus váratlan, de hiteltelen volt. A fontos mellékszereplők , ezért külön pacsi. Összességében tetszett.
December 31, 2017
Jo alapotlet, erdekes vilag, de hamar irritalova valo logikatlan szereplok, ures es ertelmetlen parbeszedek. Brandon Hackett otletei nagyon jok es elgondolkodtatok, de a kivitelezes sajnos meg nagyon messze van a benne rejlo lehetosegektol.
November 5, 2018
Az eleje tetszett, meg talán a közepe is jó volt, de az Ellipszis után történtek nagyon osszecsapottnak tűnik, mintha a szerző minél előbb be akarta fejezni. Helyenként azt éreztem, hogy nagyon nagyot akart mondani, de aztán nem sikerült. A végén a szereplők végső döntései, motivacioi irracionalisak, nem hihetoek.
Jól szórakoztam az elején, de csalódás volt a vége.
Jól szórakoztam az elején, de csalódás volt a vége.
Displaying 1 - 15 of 15 reviews