Az itthon és külföldön elismert divattervező, Náray Tamás önéletrajzi ihletésű könyve most új kiadásban lát napvilágot. Az utolsó reggel Párizsban lenyűgöző karriertörténet, fordulatos nevelődési regény, melyben Dárnay Dávid hosszú utat jár be, míg a szocialista Magyarországról indulva nemzetközi hírnévre tesz szert. Hogyan lesz egy furcsa, akaratos kisfiúból egy világszerte jegyzett divatmárka tervezője, hogyan tudja megőrizni és megvalósítani sajátos személyiségét egy olyan rendszerben, ahol a konformizmus és az igazodás fontosabb és jövedelmezőbb, mint az egyéniség és a kreativitás? Mi tehet teljessé egy sikeres életet? A karrier egyben boldogság is? Meddig érdemes kompromisszumok nélkül harcolni önmagunkért? Náray Tamás regényének talán ezek a leglényegesebb kérdései, melyekre a figyelmes olvasó válaszokat is kap.
Ellentmondásos érzéseim vannak ezzel a könyvvel kapcsolatban. Mintha az első és a második rész között egy szakadék húzódna a stílust és a tartalmat tekintve. Az első rész nem lineáris szerkesztése és a különböző epizódok kifejezetten tetszettek, kicsit különlegessé tették a történetet, amely máskülönben egy klasszikus családtörténet lett volna. Megértettem az összefüggéseket, azt, hogy a család élete miként befolyásolta a gyermek főszereplő, Dávid életét. Utána viszont a második rész kifejezetten csalódás volt. Borzasztóan idegesített a folyamatos moralizálás és kioktatás. Úgy éreztem, hogy Náray csak és kizárólag a véleményét hajlandó az olvasóra borítani, a gondolatait továbbra is megtartja magának. Ez viszont nagy kár, mert arra lettem volna kíváncsi, nem pedig a borzasztó általánosításaira. Pont a lényeg maradt ki és nekünk olvasóknak meg csak egy harmadosztályú történet maradt. Sajnálom :(
Ismét sikerült egy olyan regényt leemelnem a polcról, ami adott hozzám valamit. Dobogós a legtöbb-érzelmet-váltotta-ki-belőlem könyvek listáján: sírtam bánatomban, örömömben, és voltam rettentő dühös is - mindezt majd’ 800 oldalon át (nem lennék a saját karanténtársam, mikor elmerülök egy-egy regényben) • Undorító egy világ volt itt a XX. század és azóta se jött különb - Náray saját és felmenői sorsa által nem csak az elegancia, a stílus fontosságát, a divat pezsgő világát tárja elénk, de egy olyan utazást is tehetünk általa kis hazánk történelmében, amely biztosan felejthetetlen lesz minden olvasó számára. A történet legfontosabb üzenete, hogy a valódi siker nem hullik csak úgy az ölünkbe, de fáradságos és kitartó munkával elérheti az ember a célját. Ez egy felettébb szimpatikus gondolat, különösen egy olyan világban, ahol trükközésen és kapcsolatokon múlik az előbbre jutás - az író feltámasztja a reményt, amit pár fejezettel később készségesen le is öl. Kíméletlenül igazat ír, selyembe bugyolálva. Olvasása mellé ajánlok egy finom mandulás croissant-t cukortalan amerikai kávéval, esetleg jó francia borral. És a regény erejéig ki is csinisíthatjuk magunkat kicsit. • “Ha feladod a céljaidat, és lemondasz a vágyaidról, csak azért, mert pillanatnyilag kilátástalannak látod a helyzetet, tudnod kell, hogy ezzel elárulod az életed.” Náray Tamás
Náray rajongóknak ez egy nagy könyvélmény, ráérős történetmesélés családi örökségről, szerelemről, karrierválasztásról, divatról Párizsban, divatról a rendszerváltáskori Magyarországon, sok-sok anekdota igazi Nárays csípős stílusban. Én nem vagyok Náray rajongó csak egy sima olvasó és így már nehezebb dió a könyv. Számomra túl cifra, már-már meseszerű, a stílusa gőgös, nem talál meg a humora és szerintem nincs mindig ritmusa a történetnek, főleg a 2. könyv vége esik szét. Nagyon tetszett az a rész amikor a hazatérése utáni vidéki áruházaknak szervezett bemutatókról írt, szívesen olvastam volna még.
Az egyik legkedvesebb könyvemmé vált: sírtam, nevettem, töprengtem, kikapcsoltam... De a legfontosabb, hogy rengeteget tanultam akaratról, kitartásról, törekvésről, becsületességről, önérzetről, erőről, szenvedélyről, és szeretetről. Náray élete egy csoda, és hálás vagyok, hogy bepillantást engedett abba a varázslatos világba, amiben él(t). Az írásmódja magával ragadó, egy percre sem unalmas, a stílusa elsodor. Ezt a művet nem lehet elégszer és eléggé megköszönni.
Az egyik legjobb könyv, amit az idén olvastam. Rendkivül jó képet ad az elmúlt 50 év Magyarországáról, ahogy azt én is megéltem. Nekem a humora is nagyon tetszett, volt hogy hangosan felnevettem egy-egy résznél. S bár kétkötetes könyv, majdnem 900 oldallal, nagyon gyors, letehetetlen olvasmány volt.
Rengeteget adott nekem ez a könyv. Sokat lehet belőle tanulni. Olyan dolgokat, amelyeket az élet bármely területén kamatoztathatunk. Imádtam benne minden egyes betűt. Náray nagyszerű író.
4,5⭐️ The first half of the book is pretty slow for me. Then the timeline got quicker and more interesting. I liked the deep thoughts - i have a few great quotes saved hahaha