A szerző eddig egyetlen tárcagyűjteménye. Írások az Élet és Irodalom, a Nők Lapja és a Népszabadság hasábjairól.
Vajon a család jelentheti-e nekünk az otthont az időben, vagy minden alkalommal újra meg kell küzdenünk ezért az otthonosságért? Grecsó Krisztián történetei legszemélyesebb emlékeinket idézhetik fel: a nagymamákkal töltött nyarakat, a szabálytalan karácsonyestéket, az önálló élet első bizonytalan lépéseit, a hosszú vágyakozásokat és a rövid találkozásokat.
A szerzővel ismerős terepen barangolhatunk, mégis minden más. A falu és város közötti kulturális váltások megélése, a helyekhez és helyzetekhez való visszatérés ambivalenciája most is ott van az írásokban, de mindent közelről látunk, így a történetek egyszerre komikusak és drámaiak.
A Harminc év napsütés olyan, mint egy varázslatos kalendárium, benne a generációk közötti kommunikáció lehetőségei és lehetetlenségei, a velünk élő múlt kiismerhetetlen történetei.
Grecsó Krisztián lassan bestseller-automatává válik: bedobod a témát felül, és alul kijön egy pikk-pakk novella, már el is lehet helyezni az Élet és Irodalomban, a Nők Lapjában, vagy akár a GoodFood magazinban, mikor hogy. (Tényleg, miért nem adattak ki még eddig szakácskönyvet Grecsóval? Nagyon menne a piacon. Figyelem! Az ötletet levédettem, ha bejön, százalékot kérek!) Tényleg irtózatosan profi munka ez. Jó, hát nekem kis csalódás, hogy (legalábbis ami a kötet gerincét illeti) a Jelmezbál keménységéhez képest visszalépést érzékelek a Megyek utánad irányába – többek között Daru is feltűnik –, és engem (ezt megfogadtam) akkor fog érdekelni, hogy Krisztián kamaszkorában miképp szedte fel a lángossütős kiscsajt a Balatonnál, ha őt is érdekelni fogja, hogy én miképp. (Hát… nem meghívtam egy lángosra, annyit mondhatok. Höh.) A legtöbb elbeszélés igazi kasszacsörgető, biztosra menős szöveg, nem zsigeri fájdalom, hanem „napsütötte” szomorúság, amit aranyló sztaniolpapírba csomagolt nekünk a szerző – de hát fincsi így is, és azoknak, akik a Jelmezbál deprimáltságát sokallták, ez nyilván jó hír. Én meg elégedjek meg annyival, hogy összességében élveztem a kötetet. Végül is az a fontos.
Ui.: Azért alighanem Grecsó az egyetlen író, akinek akár egy elbeszélésen belül tudnak tarsándoros, meg müllerpéteres mondatai is lenni… Ha utóbbiból lesz kevesebb, akkor még jobban fogom becsülni.
4,5* Már az első két-három novella jóleső könnyek közt hagyott, és azzal a megmásíthatatlan érzéssel, hogy nekem Grecsótól MINDEN kell. ♥ Azt hiszem ritka az ilyen erős, azonnali kötődés a szerzőkkel, jó volt megélni a pillanatot, még akkor is, ha a feltétel nélküli lelkesedésem egy picit alábbhagyott, ahogy a családi történetekről másféle sztorikra is átnyergelt Grecsó. A kötet néha leült, vagy csak olyan darab-darabok jöttek, de összességében ezekből volt kevesebb, több a megkapó, emlékezetes írás benne. A '90-es évek retro romantikája, kamaszszerelmek, nagymamával való balatoni nyaralások, vagy lekvárfőzések megidézik saját hasonló emlékeinket. Ez az édes-bús nosztalgia végig ott rejtőzik a sorok közt. Ismerős, utánozhatatlan hangulatok törnek elő, pláne Grecsó csodás, érzékeny, de nem giccses tolmácsolásában. Szabó Magda jutott eszembe róla itt-ott, és ennél nagyobb dicséretet azt hiszem nem kaphat. ;) Bár Magdánál persze lényegesen könnyedebb, felszínt kapargatóbb, rapszodikusabb és lázadóbb is a szöveg, mégis olyan gyönyörű mondatokat, képeket, hasonlatokat tudott adni, amiken öröm elidőzni.
Kedvenc történetek: Össze kéne szedni ♥, Anyám első süteménye, Remények, Ildik, Aki mást szólít apának, Lakjon, mondjuk, Ercsiben, Kamaszok, Micsoda idők, micsoda lábak, A tejút és a festett ló, Nagymama karácsonyra, A férfiak sose tudják, Két korty svédcsepp, Csendes kalendárium, Himnusz egy női bokáról, Kémlelő.
Első Grecsó könyv. Rég át nem élt olvasási élmény volt a számomra. Tetszett mert ismerős lapról lapra, többek között mert nekem is volt egy Juszti mamám, mert alföld, mert Csongrád gyönyörű utcái, szegedi egyetemi évek, mert kisvárosból jövök és ott is van bőven mire és persze kire rácsodálkozni, és nem utolsó sorban az én főzési tudásom is a fiatal házi asszony édesanyjával egyezik meg (krumplileves + sertéspörkölt).
Most rögtön kezdjem újra olvasni, vagy várjak holnapig?
Bár nem volt végig olyan jó, mint a Megyek utánad, már csak azért sem mert a novellák hol jobbak, hol laposabbak voltak, azért továbbra sem csalódtam Grecsóban. Továbbra is azt hiszem szépen ír és továbbra is nagyon sokmindenben magamhoz és szívemhez nagyon közelinek tartom írásait.
Egy ember aki észreveszi az élet szépségét néha a nehéz meg egyáltalán nem szép dolgokban, aki emlékeztet, hogy van aminek örvendeni még akkor is, ha nincs.
Van persze abban is valami, hogy a stílus annyira erős, és a témák is annyira egy világban forognak, hogy ha olvastál két könyvet a harmadik kissé repetának tűnhet, de én még nem tartok itt. Az eleje nagyon erős volt, a közepén ellanyhadt azán a végére sötét-borúsabban ugyan, de csak éltre kapott kicsit, hogy jó felhanggal zárjon.
Még biztos visszatérek a Viharsarokba, de nem pont most.
It is an ode to different moments in time that we all go through; first loves, disappointments, family conflicts, summers in the village with your grandmother. Brilliant & bittersweet stories seasoned with a teaspoon of humour that we all need to survive. Made me remember instants of my childhood that I thought were long forgotten. A remarkable book. :)
Imádom az ilyen könyveket, Grecsótól még nem olvastam ez előtt semmit, de egyértelműen meghozta a kedvem. Tetszik a stílusa és a gondolkodási módja, nagyon jól összeállított könyvre sikeredett. Néha kicsit elmélázva magamra ismertem a fiatalkori történetekbe veszve, hogyan lehet ez mégis? Történetek a nagymamáról, mosolyogni való fiatal romantika, kortárs művészet, rajongás és édesen melankolikus filozófiai eszmefuttatások, az elmúlt élet egypercesei, könnyed de elgondolkodtató történetek, amit nem feltétlenül úgy falsz, mint aki három napja nem evett, hanem történetenként leteheted a könyvet, mert kedvet kapsz az élethez, hogy a sajátod is megtöltsd ehhez hasonlatos élményekkel, amit nem korlátolhat magadon kívül semmi és senki sem.
Hiába olvasok újabbakat, ehhez a gondolatmenethez mégis többször visszatérek és minduntalan újraolvasom ezt a fejezetet, megéri. Még ha nem is az én szavaim, vagy emlékeim, de az érzés, amit kelt, az ismerős számomra is.
Élet- és halálképes (részlet) " ... izgatottan, idegesen és józanul toppantam be a téli délutánba. Mint egy idegen. És arra gondoltam, hogy éppen ilyen idegenül toporog az ember a saját sorsában mindig. Tördeli a kezét, hogy látja ő, mit tett, de nem az ő hibája. És lehet, hogy tényleg nem, vagy az is lehet, hogy mégis. És mindegy is. Nem számít. Már az is kegy, hogy akad néhány ember, aki hitelt ad a szavadnak. Aki nem kér számon, akinek úgy is jó, ha késve jössz. Isteni kegy volt megérkezni a saját vendéglátásomra - késve. Néztek, figyeltek és nevettek rajtam. Én meg néztem őket, figyeltem és nevettem rajtuk. Csak az ég küld ilyen ritka pillanatokat. Amikor tudod, vizsgázol, de nem számít, ha megbuksz. Be vannak lakkozva a percek. És mivel nincsenek fordulók, gátak és garanciák, nincsenek bóják és határkövek, és senki nem szól, hogy barátom, ez a vékonydongájú törékeny és kormos valami, ez lenne az életed. Dermesztően nagy csoda, ha egyszer úgy mosolyogsz vissza valakire, hogy kedved is van rá."
Beautiful short stories about the childhood,the "adventures" with the beloved grandma,the first years far from the native village and the different experiences as a city dweller. All of them are full of kind and gentle humour, heart-warming memories from the author's earlier stages of life.
4.5 "Azon a nyáron mentem felső tagozatba, elmúltam tíz. És senki le nem tagadhatta – mert bármikor megmutatta a fürdőszobamérleg! –, csalhatatlanul több voltam, mint huszonöt kiló. Ez akkor tekintélyesnek tűnt, ma már tudom, hogy van ekkora kiszerelésben kutyatáp."
Itt, ezen a ponton hangosan kacagtam. És akkor még a kötet legelején jártam! Első könyvem Grecsótól – egészen biztosan nem az utolsó. Szeretem a novellásköteteket, mert lehet magát a könyvet pörgetni, illetve annyi mindent bele tudnak sűríteni 3-4 oldalas történetekbe, hogy mindig csak ámulok. Magam sem gondoltam volna, de Grecsó minden egyes történetében volt legalább egy fél mondat, amit vagy megmosolyogtam, vagy nevettem / sírtam / elgondolkoztam rajta. Nagyon hangulatos az egész könyv és a nyelvezete tökéletes elegye a mai modern és a régi „nagy” használatának.
Megmondom őszintén, sokáig gondolkoztam, mit írjak. Nem azért, mert nem tudnék, hanem valami olyat, ami pontosabban leírja az érzéseket, amit ez a novelláskötet kiváltott. Arra jutottam, hogy nem agyalok rajta tovább. Ez a könyv számomra olyan volt, mintha az ember magához szeretné szorítani a legjobb barátját. Talán ez a helyes megfogalmazás rá. Közvetlen, kedves, humoros, szomorú, szerelmes... Olyan, mint az élet. Sok novella volt kedves benne számomra, de valamiért mégis "A vadgesztenyeszemű lány" volt az, ami nagyon tetszett "A tejút és a festett ló" után. Ez volt Grecsó Krisztiántól az első könyv, amit olvastam, de biztosan nem az utolsó.
csak azért 4 "csillag", mert olvastam már jobbat is tőle, de azért meg voltam elégedve. egy nagyrészt igaz történeteken alapuló novelláskötet nem nyújtja ugyanazt, mint egy művészi igénnyel megírt regény. mármint persze, ez is művészi igénnyel megírt, de a valóság jobban átlátszik rajta, ettől lassabb és töredékesebb. mindenesetre ajánlom és várom a továbbiakat. :)
Nekem ez volt az első könyvem amit Grecsótól olvastam és nagyon tetszett. Többi könyvét is szeretném elolvasni majd, szerintem egy igen jó koránts író aki nyersen megfogalmazza századunk életképét. Volt sok olyan történet amihez szerintem barki tud azonosulni, a családi történetek kifejezetten tetszettek. A Juszti mamás novellák eszembe juttatták a nagymammál falun töltött nyarakat.
A lírai hangvételű novellák nagyon tetszettek. Meghatóan szépen ír a kedves Juszti mamáról, szüleiről, kamasz éveiről. A családi történetek közé azonban más témájú novellák is vegyülnek. Ezek már sajnos nem annyira élvezhető írások.
A fulszovegbol es az elso nehany novellabol arra szamitottam, hogy a konyv egy visszaemlekezes lesz a szerzo nagyszuleire (esetleg szuleire). Sajnos talan a fele a torteneteknek mas temaju volt, ezek kevesbe tetszettek, pedig az eleje alapjan meg 5 *-ot adtam volna.
Grecsó Krisztián több könyvét is olvastam már, de eddig ez tetszett a legjobban. Ez volt az első novelláskötetem tőle és kellemesen csalódtam, mert a regényeket általában jobban szeretem.