Nász és téboly

Ambrózy báró esetei #4

by Gyula Böszörményi

Genres: Historical Fiction, Historical, Hungarian Literature, Young Adult, Crime, Mystery

492 pages, Paperback

First published December 15, 2017

About the author

He was a Hungarian author and journalist. He wrote the "Gergő-series". In 2002 he became known by his book "Gergő és az álomfogók" [Gergő and the Dreamcatchers]. In 2003 the second volume of this series became in Hungary the "Book of the Year". In this year he also got the IBBY award in the category for the "Best Children's Book of the Year". In 2007 he got the "József Attila-prize" and he recieved the special prize of the chairman of Bács-Kiskun county.

Reviews

[eme · Rating 4 out of 5]

Az előző kötet cliffhangere után úgy csap le az ember lánya a folytatásra, mint ülü a csürkére (aki netán nem értené, járjon utána*). Az izgalom azonban, ahelyett, hogy csitulna, inkább fokozódik, a bonyodalom tovább bonyolódik, még akkor is, ha félúton, talán kicsit hamarabb is sejti, sőt tudja az ember, ki áll a cselkmény alakulásának hátterében. Nem nagy baj ez, hiszen van még rejtély és meglepetés, no meg érdekes információ bőven.
Először is lassan fény derül bárónk múltjára, pontosabban az elkényeztetett, babusgatott húszéves kófic útkeresésére és egyféle beavatástörténetére. Az 1893-as szál a jelennel váltakozva kiegészíti, magyarázza azt – történéseit, Richárd jellemét, mindazt, amire Mili (és az olvasó) annyira kíváncsi volt. Persze most is sok a késleltető elem, a beiktatott epizód, akad nyomoznivaló is nem egy, úgy a múltban, mint a jelenben, számos szál, motívum, mozzanat köti össze a két idősíkot, hogy az olvasó ne unatkozzon és mindenre gyanakodjon. Aztán apró érdekességek fűszerezik a történetet, többek közt egy párizsi kaland, amelyben felbukkan Toulouse-Lautrec és Gauguin is.
No de visszatérve Pestre: Vili megnő, megemberesedik, és megtalálja helyét-hivatását. Renée semmit nem változik, továbbra is józan és folytatja emancipáló tevékenységét. Közben persze nyakig benne ő is a bolond barátokkal körített őrült páros veszélyes kalandjában. Richárd először rémült és összezavarodot, kissé cserben hagyja hidegvére, logikájának hűvössége. Aztán végre kiderül a Pilisy-ház titka, és megismerjük az előkelő házak kényelmének rejtélyeit és lakóinak előítéleteit is. Agátha mama is új, eddig ismeretlen arcát mutatja meg, a merev és szigorú grófnői maszkot, amely nem feltétlenül csak maszk, annak ellenére, hogy Agáta mama számunkra mégiscsak a régi, eddig ismert Agáta mama marad – az új Kölberen azért semmi más nem érdekli, mint az ajtókra pingált sédeni Ambrózy címer... Ahogy Richárd is határozottan jelenti ki: körömszakadtáig ragaszkodom az őseimtől örökölt nemes hagyományokhoz. Tetszett, ahogy az elbeszélő finoman belesző néhány társadalmi kérdést is a kalandos történetbe – ahogy a bizonyos nemes hagyományokhoz ragaszkodó progresszívebb, illetve konzervatívabb előkelőségek mellett például a cselédlétbe is bepillanthatunk (és hogy a lófarába ne jelenne meg itt Márika, aki új pozícójához alkalmazkodva próbálna fegyelmezett meg komoly lenni. Igen, ő, Márika. „Komorna”, ha tudna. ;)
Szóval van itt minden, nem lehet egy percig sem unatkozni, a lezárás meg... Egyszerre csalódás meg mégis úgy van jól, ahogy van. Csak azok az elvarratlan szerelmi szálak ne lennének, főleg Emma sorsa, de Márikáé is – hiszen annyira dobogtatják a szívét a kifényesített gombok. És csakis azok.

* Na jó, segítek egy kicsit: https://www.arcanum.hu/hu/online-kiad...

[Mercedes · Rating 5 out of 5]

Nagyon sok feszültséggel teli, körömrágós könyv. Hiába találtam ki, ki áll a háttérben, egy őrült csak egy feszültségkeltő tényező a regényben és ezért tisztára stresszeltem. Viszont imádtam a Kaméleonka-szálat, a Tarján- és Erdős Renée-jelenteket. Számomra ez volt a legkevésbé szerethető könyv éppen a kevés harmónia miatt, de ettől még a maga műfajában nagyon jó mű.

[Krisz · Rating 1 out of 5]

Hát nem.
Nem, nem, nem.
Felbosszantott ez a könyv. Nagyon. Olyan magával ragadó az ötlet, olyan jól kigondolt a két fő karakter, olyan mesterien vannak elhelyezve az érában, és mégis összeesik az egész.
1) Hol a romantika?
Az eddigi könyvekben egy-egy pillanatra elkaphattuk, ahogy a báró meggyengül Mili irányában. Itt semmi. Nagyon hiányzott a dramaturgiából, hogy Mili érezze, miért is kell kitartania. Azért sántít így az egész, mert Richárd tudta, hogy a lány szerelmes belé, és még akkor is, ha maga előtt nem hajlandó beismerni, hogy ő is szereti a lányt, akkor is az lett volna logikus, ha félti és óvja és öntudatlanul megfogja néha a kezét stb.
2) Hol van Mili?
A magabiztos és kíváncsi Mili ottmaradt az előző kötetben. Ez egy sápítozó, önsajnálatban úszó kislány, aki sodródik az eseményekkel. Az előző kötetek Milije odaállt volna Richárd elé és azt mondta volna, addig nem megy hozzá feleségül, amíg pontról pontra el nem meséli, mi is történt hét éve, hogyan vesztette el a karját.
3) A zsaroló?
Tényleg van olyan olvasó, aki nem találta ki az első alkalommal, kit takar az álnév? Tényleg?
Az utolsó jelenetet különösen utáltam. Amit ebből elhiszek, az annyi, hogy a korabeli rendőrök nem tudtak pontosan célozni, ezért nem lőttek. De az egész rész eszement volt, mint ahogy a zsaroló indítéka, őrültségének megmagyarázása, lefolytatása. Számomra teljesen abszurd volt a teljes alapötlet, hogy esküvőre kényszeríti a zsaroló a szerelmeseket. Az esküvő akadályozása reálisabb (és sokkal romantikusabb) is lett volna.
4) Hol a lezárás?
Mi lesz Emmával? Hazamegy Marosvásárhelyre, ahol kiközösítették? Ha marad, akkor hol, hogyan? Találkozik még Leisz Bélával? Szerelmes volt Richárdba?
Érintőlegesen kiderült, kicsoda Herr X. És ennyi? Nincs megtorlás? Az sincs megbeszélve, hogy fiam, Herr X túl magasan ül a kormányban, megközelíthetetlen, ilyen a mai politika, de ne aggódj, rajta tartjuk a szemünket.
Hová került Kaméleonka?
Mi lett Márival? Komornának teljesen alkalmatlan, viszont jó szobalány lenne Hangay papa panziójában. És találkozhatna egy egyenruhás fiatalemberrel…
5) A lábjegyzetek még mindig sírásra fakasztanak.
Gyűlölöm őket, hogy igyekeznem kell úgy olvasni, mintha ott sem lennének. Amit az író magának ír, azt tartsa a fiókjában!
Amit dicsérni tudok a könyvben:
1) Kevesebb benne az utcanév.
Szinte bele lehet lazulni a cselekménybe.
2) Kevesebbszer unalmas.
Szinte csak a fiatal báróval történteket olvastam gyorsolvasással, és már a 14. oldalon el tudtam kezdeni az olvasást, érdekes volt, amikor Agáta magához hívatta a fiát.
***
Összességében azt remélem, hogy BGY most kijön egy detektívsorozattal, amiben sok-sok Beretva és tőrt olvashatunk, izgalmas esetekkel, nyelvelős Milivel és visszahúzódó báróval, csipetnyi romantikával, és NULLA lábjegyzettel. Az szuper lenne :)

[Veronika Kecskés · Rating 5 out of 5]

Az év legjobban várt könyve számomra ez a kötet. Ahogy azt sokan mások, én is az előző kötetek újra olvasásával melegítettem. És most, hogy befejeztem a Nász és tébolyt, nagy vágyat érzek rá, hogy az elejéről kezdjem ezt az „utazást”.
Nagyon élveztem a báró múltjában betekintő fejezeteket, amely során kiderült, hogy miként jutott el a detektív pályára a saját hibáiból tanulva. Végre fény derült a titokzatos Rózsalány kilétére és megismerhettük a szerelmes bárót is. [spoiler]Ezeket a olvasva egyértelművé vált számomra, hogy csakis Mili lehet számára a tökéletes báróné.[/spoiler]
Ismételten ámulatba ejtett, ahogyan Böszörményi Gyula a valóban megtörtént bűneseteket beleszövi történetbe. Az említett helyszíneket nem győztem kikeresni, hogy pontosan hol is vannak, a ma is álló épületeket pedig megfogadtam, hogy előbb-utóbb személyesen is felkeresem.
Annak ellenére, hogy ez a sorozat lezáró kötete, maradtak bennem még kérdések, számomra lezáratlan történet szálak. Ezek közül pedig ami a leginkább furdalja az oldalam nem más, mint Emma, akit Marosvásárhely „nem fogad vissza”, és mindenhonnan csak a rosszindulatú pletykák veszik körül, akinek szerintem kijárna végre az igazi, felhőtlen boldogság.
Az epilógus egyszerűen tökéletes, tömör, lényegre törő és azóta is azon kattog az agyam, hogy mi történhet a VÉGE szó után és jó pár napig még ezen is fog… És titkon reménykedem benne, hogy nem örökre, csak egy időre kell elbúcsúzni Militől és Richárdtól, szívesen olvasnék olyan történeteket, ahol továbbra is közösen nyomoznak.

[Beatrix · Rating 5 out of 5]

Sajnálom, hogy vége a sorozatnak, nagyon szerettem. Az epilógustól eldobtam magam. Ennyi? Kicsit több szivárványt vártam.

[Balazs Almasi · Rating 5 out of 5]

Az Ambrózy-sorozat befejező (de nagyon remélem, hogy nem az utolsó) kötete... Hozza a korábbi könyvek rendkívül magas színvonalát és fény derül arra, ami eddig titok volt, hogy mi történt a báróval a múltban...
Továbbra is óriási erőssége a könyvnek, hogy a múltban valóban megtörtént bűnügyeket sző bele a történetbe, az epizódszereplők is valóban akkor és ott éltek, ahol említve vannak, szinte igaz történet is lehetne minden...
Azt már nem is kell méltatnom, hogy az 1900as évek elejének Budapestjét mennyire zseniálisan jeleníti meg, mert azt már megszokhattuk az előző könyvekből :)
Ez a könyv inkább az emberi szálakra koncentrál, a számomra etalon Rudnay-gyilkosságok elképesztő nyomozásai ezúttal hiányoznak, de így is van bőven megoldandó rejtély és bűncselekmény.
Az előző könyveken edződött olvasók itt jóval könnyebben összerakhatják az információmorzsákat es kibogozhatják a szálakat, de ez semmit se von le a könyv élvezeti értékéből.. :) Sőt, lehet izgulni, hogy vajon sikerül-e eltalálni mindent :)
A kétszavas epilógus meg egyszerűen zseniális! Nagyon elégedetten tettem vissza a polcra ezt a kötetet is, de ugyanakkor nagyon szomorúan is, hogy véget ért...
Még! Kérünk még!! :)

[Veronika's ReaderFeeder · Rating 5 out of 5]

Imádtam ezt a sorozatot! :)

[Réka · Rating 5 out of 5]

Legalább tíz oldallal hosszabbnak kellett volna lennie!!!!!!

[Ágnes Gombolai · Rating 5 out of 5]

Hát vége…
Ellentétben a többi könyvvel, egészen tegnapelőtt este 22.35 percig úgy éreztem sokkal jobb nekem, mint azoknak, akik már elolvasták, hiszen még vannak újabb elolvasatlan oldalak előttem, amik Ambrózy báró, a Hangay lányok és Márika kalandjait tartogatják. Mellette viszont irigykedtem is rendesen, mert ők tudnak valamit, amit én még nem! Egyszerre éreztem, hogy már nagyon akarom, hogy fogyjanak az oldalak és tudjak mindent, de egyszerre azt is, hogy ezzel arányosan bővüljön a könyv vége és még legyenek titkok, megoldatlan rejtélyek...
Mikor eljött az utolsó bekezdés és becsuktam a könyvet, temettem rendesen a fejem a párnába, hogy de miééért?
Aztán valami ötlettől vezérelve újra kinyitottam, hogy megnézzem, biztos nincs folytatás? Majd lapoztam és (hál' Isten) volt… :)
Méltó befejezése volt a sorozatnak, talán azt mondhatom a kedvencem lett, és most sem tudom nem megemlíteni, hogy mennyire elámulok attól, hogy mekkora kutató munka áll a valós helyszínek és személyek történetbe illesztése mögött!
Tényleg olvassatok Böszörményit, mert magyar, mert kortárs és mert egyszerűen zseniális!
Azt még nem tudom, hogy fogom kitölteni az űrt, amit ez a sorozat hagy maga után, csak reménykedni tudok abban, hogy egészen nem is kell… :)
Így, csak, hogy stílusos legyen, annyit írnék még hozzá:
Hiányzik.
Maradjon!

[Kinga · Rating 5 out of 5]

Elsőre nem tetszett annyira. (Bár a rossz kedv miatt a vizsgák is okolhatók), de aztán olyan ütős lett a vége, hogy csak néztem, hogy ez az átokverte, gyönyörű gazember megint megtette. A cselekmény számomra eleinte döcögős volt, aztán sikerült hamvába holt főnixként újra előhozni a szövevényes filmforgatókönyveket idéző, jól megszokott stílust. Szép volt kedves Böszörményi Gyula! (Plusz elegáns volt a vége, ahogy senki nem mondott ki semmi konkrétumot. Majd a végére megkaptuk az utóbbi idők leglazább epilógusát).

[Vivii8 · Rating 5 out of 5]

a little re-read. Still my favourite series ever,

[Annamária Gergely · Rating 3 out of 5]

" Az egész bolond história, mely arra késztet, hogy megnősüljek, még januárban vette kezdetét – hallottam Ambrózy hangját valahonnan a rémálmok súlyos, lustán lebbenő tüllfüggönyén túlról. –"

Ó, hogyaza...nagy szerencse, hogy nem ez lett végül az utolsó Ambrózy-kötet, mert biztos, hogy laponként elégetem. Ez a rész..hát, mit mondjak, azt se tudtam a végén, hogy 3 vagy 3.5 pont-e, mert majdnem mindent felrúgott, amiért eddig szerettem ezt a sorozatot. Az eleje borzalmasan nyögvenyelős volt, alig haladtam vele, aztán felpörögtek az események, jött a nagy karleleplezés - megjegyzem:ne már, most komolyan? Ezt kellett olyan hévvel titkolni ennyi részen át?! Jó, persze, nem a tényleges hogyan is veszett el az a kar sztorit, hanem ahonnan indult, de akkor is. Ennél többet vártam -, a vége meg..alacsony vérnyomásra receptre kellene felírni ezt a részt.

Richárd és Mili ezúttal nem a szó klasszikus értelmében nyomoznak, inkább kvázi a saját életüket is feldúló rejtélyes halálesetek miatt, egy különös idegen miatt a báró múltjából, aki igyekszik dróton rángatni hőseinket. Ezzel összefüggésben párosunk nászra készül, ami nem csupán ezek az események, hanem az a bizonyos múlt is beárnyékolnak.

Annak ellenére, hogy kezdetben örültem volna, hogy ez a két futóbolond egymásra talál, most sokkal inkább taszított a köztük lévő érzelmi sterilitás. Mint két robot, akik még a talán meglévő érzelmeiket is csak súgógépről olvassák, szinte sütött a lapokról a hideg. Az összes eddigi rész közül most kerültek a legtávolabb tőlem a főszereplők együtt is, és külön-külön is.

Amiért viszont mégis nagyon szerettem ezt a részt, az egyrészt Vili és Márika karaktere, kövezzetek meg, de könnyesre tudom nevetni magam a humorán. Másrészt a múltbéli részek tényleg lekötöttek, végre egy kicsit beleláthattam a báró régi életébe, régi önmagába, hogy valaha ő is volt olyan férfi, aki el tudja veszteni az eszét a szerelemtől, hogy ő is tud(ott) igazán esendő ember lenni. És kifejezetten tetszett ez a játék az idegekkel a titokzatos idegen kapcsán.

Csalódott lennék most, ha tényleg ez lett volna a vége, de így, hogy van tovább, még reménykedem, hogy visszatalálunk a 4 és 5 pont közé. Ráadásul a következő részben kedvenc Márikám kap nagyobb teret, mellé remélem, hogy a főszereplők is kibontakoznak végre valami épkézláb kapcsolat felé. Sajnos minden pozitívum ellenére nekem ez a kötet a mélypont.

[Lyra Wilde · Rating 5 out of 5]

Sajnos a spoilerek mindenhol leselkednek ránk, ezért már a könyv elején tudtam hogy nem számíthatok nagy, grandiózus romantikus lezárásra, valamint olvastam az író reakcióját, miszerint egyszerűen nem illene Mili és Richárd kapcsolatához ez a cukormázas lezárás. Szó ami szó, ezzel egyetértek, azonban ahogy én látom a dolgokat, és ahogy kaptunk erre példát is a regényben, még a legszőrösszívűbb nyomozók is lehetnek szerelmesek és ezt ki is tudják mutatni. Épp ezért már fel is készültem hogy majd jól kiosztom az írót, amiért négy könyvön keresztül várakoztatott, aztán a képzelőereje hiányának palástolásáért csak egy rövid lezárást ad nekünk. (Amit furcsáltam is volna, hisz Böszörményi Gyuláról sok mindent tudnék mondani, de hogy nincs képzelőereje… aligha.)
A könyv végére érve tényleg meg kell állapítanom, hogy a lezárás rövid volt. Én igenis kíváncsi voltam, hogy végül rátalál-e a szerelem Vilire (mondjuk Reneé személyében *-*), hogyan végződik Emma históriája, és mi lesz eztán Kaméleonkával (de visszagondolva hogy az első könyvben úgy köszönt el Militől hogy „Nővérkém”… hátborzongató)
Ami azt illeti a Wãrral való összecsapást is túl rövidnek találtam… de a szerelmi szál! Hát egyem meg az arany szivüket ennek a két bolondnak, olyan szívfacsargatóan szépségesen boldogságosan lett leírva az az utolsó nagy jelenetük hogy én a kis szerelmetes szívemmel ott helyben magamhoz öleltem a könyvet.
És ez így is marad. Ez a könyv ismertette meg velem milyen jó is a krimi, és a történelmi regények (hát még összevonva) hogy örökre a szívemre ölelem és ha majd Budapesten járok, és a lapokról ismerős helyszínnel találkozok, mosolyogva folytatom a napom.

[Eszter Rab · Rating 5 out of 5]

Az Ármány és kézfogó első felével is nehezebben birkóztam meg, és bevallom itt is nehezen haladtam. Nagyon örültem, hogy végre valahára ezt a rendkívül zárkózott, magába forduló bárót is jobban megismerhetjük, de ezzel kicsit lelassult az esemény. Később viszont megint annyira felpörögtek az történések, hogy már nem is emlékeztem, hogy mi volt a gondom az elején. Ez az ügy tetszett a legjobban a sorozatban, valószínűleg azért mert ez Richárdhoz volt köthető. Bár most viszonylag hamar kigondoltam ki lehet a tettes, de nem az elszórt nyomokból, hanem végiggondoltam, hogy ez lenne a legigazibb végkimenetel. Külön a szereplőinket már nem dicsérném, hiszen róluk már sok jót mondtam. Kicsit sajnáltam, hogy Emma nem szerepelt még többet, hiszen őt is nagyon szerettem, de helyette Márika brillírozott most, remekül feldobta a könyvet. Viszont nem okozott csalódást az alkotó most se, a lezárás mondható gonosznak is, és igazából nem is a módja nem tetszik, igazán eredeti és illik a szereplőinkhez, de a nagy lezárás után még egy rövid párbeszédnek örültem volna, ahol kibeszélik egymással szereplőink az elmúlt napok eseményeit.
Hiába írtam pár negatívumot is, összességében nézve, akár ezt a részt, akár a sorozatot, az utolsó epizód se érdemel kevesebbet 5 csillagnál. :)

[Barbara Cserép · Rating 5 out of 5]

Nekem ha lehet, ez a kötet jobban tetszett, mint az előzőek. A kicsit hűvösebb, vagy legalább is nyugodtabb Mili számomra sokkal kedvelhetőbb, és végre felfedezhettük a Mi Bárónk új oldalait is. Minden percét imádtam a könyvnek, szó szerint csak alvás és evés idejére tettem le (sajnos ez így a vizsgaidőszak kezdetén nem túl pozitív dolog). Márika még mindig üde folt a komor budapesti emberek között, és változatlanul bolondos. Örülök, hogy Kaméleonka is kapott szerepet a történetben. Cselekményszálilag a nyomozás több meglepetést tartogatott számomra, mint a Bitó és Borostyán, így jobban is tudtam izgulni. Nagyon tetszett, ahogy az izgalom úgy fokozódott, ahogy Richard múltja elősejlett a régmúltból.
Azt hiszem ezután a sorozat újraolvasása következik majd egy nyomtatott Budapest térképpel karöltve, pár költő és író kötetének társaságában. Imádtam ezt a szériát, és számomra Brent Weeks Éjangyal trilógiája óta az egyetlen sorozatlezárás, melyel meg tudok békélni, sőt, együtt tudok örülni. Köszönöm azt a sok csodaszép oldalt az egykor pompájában tündöklő fővárosunkról, igazán örülök, hogy minden betűjének részese lehettem.

[Ercon · Rating 4 out of 5]

Bár ugye végül nem ez lett az utolsó rész (és már a hatodik is elő van rendelve yayy), ide szeretnék írni pár szót.
Egyszerűen felfoghatatlan számomra, hogy hogy lehet ennyi tudást besűríteni egyetlen könyvbe! Sőt, négy könyvbe négyszer, ha nem többször annyi tudást!! Leborulok Gyuszi bácsi lábai elé, aki úgy csűrte-csavarta a valóságot és a fickiót, hogy azok gyönyörűen egymásba simulva egy ilyen csodát alkossanak. Teljesen le vagyok nyűgözve. Bár néhol majd a falat kapartam, mert egyik történetszál sokkal jobban érdekelt, mint a másik, és mégis muszáj volt elolvasnom az érdektelenebb részét is, de nem baj, nem érdekel, boldogan tettem. A humor és a vérfagyasztó bűnügyek tökéletes egyensúlyban kaptak helyet a könyv(ek)ben, aminek elérése csaknem lehetetlen, bár mint ahogy Richárdtól és Militől tudjuk, nem létezik olyan, hogy lehetetlen.
Alig várom, hogy mi lesz a többi részben, és szeretném megköszönni ezt a morc, magyar Sherlock Holmest!

[Anna · Rating 5 out of 5]

Wow. Röviden. Nagyon jól eltalált történet volt, nem éreztem egy oldal esetében sem azt, hogy felesleges időhúzásként lenne csak odatéve, mindennek oka volt. Tetszett a változó idősík is, főleg mert végre bepillantást nyerhettünk a báró fiatalságába. (Nem unatkozott, az fix.)
Én nagyon sokáig nem sejtettem azt, hogy ki lehet az ellenség ebben az esetben, csak valamikor a vége felé vert gyökeret a fejemben a gondolat, miszerint bakker...tuti ő lesz az...de miért?
És tényleg ő volt az, bár még mindig nem teljesen világos számomra hol csúszott el nála minden. Inkább sajnáltam, mint sem gyűlöltem.
Azért a legvége...nos, az lehetett volna egy csöppet hosszabb :D, bár barátom szerint örüljek, hogy ennyit is kaptam :D. Nekem egy-két szereplő esetében maradt kérdésem, velük vajon mi lett, de összességében szépen lezártnak érzem a történetet.
Furcsa lesz Miliék nélkül lenni, az biztos.

[Laura Csizmadia · Rating 5 out of 5]

Nagyon szerettem! Mióta elkezdtem ezt a sorozatot azóta vártam hogy ez bekövetkezzen. Végre megtudjuk mi történt a múltban. Eleinte nem tetszett a báró történet szála, aztán szerencsére belelendült. Mili történetszála kellően lekötött az elejétől a végéig. A fordulatokból és csavarokból továbbra sem volt hiány, aminek én kifejezetten örültem. Végre Kaméleonka is nagyobb szerepet kapott a történetben, amire az első rész óta várok. Mili nagyon szép karakterfejlődésen ment át, sokat változott az első kötet óta. Mári szájalását továbbra is imádtam és sokszor hangosan felnevettem rajta. Sajnos Emma kevesebb szerepet kapott ebben a kötetben, de ez annyira nem volt zavaró. Még mindig szerencsésnek érzem magam, hogy a könyvjelzőm már az V. részben lehet és nem kell várni rá. Igazán élveztem ezt a kötetet is. Köszönöm!

[Balázs Szilvási · Rating 5 out of 5]

Nem csalódtam, nagyjából azt kaptam, amit vártam. Minden kötet után leírtam, és csak ismételni tudom magamat, annyira szeretem olvasni és beleélni magam az 1900-as évekbe, olyan nagyszerűen van megírva, igazából szeretnék ott élni és Ambrózy báró lenni. Vagy valaki más. Jó volt újra találkozni régi ismerőseinkkel, bár volt akit picit hiányoltam mert kevesebbet szerepelt. Én picit túlzásnak tartottam Annát, nekem valahogy nem teljesen illett bele ebbe a világba egy olyan “szupergonosz” karakter, aki mindenkiről mindent tud, mindenhol ott van, mindent megszervez és senki sem tudja elkapni. A Rudnay-gyilkosságok és az Ármány és kézfogó nálam az abszolút kedvenc, azt nem tudta ez a kötet megugrani, de ismét élmény volt olvasni, nagyon szerettem.

[bookwormgirl_18 · Rating 5 out of 5]

Remek volt újra visszatérni Richárdhoz és Milihez, végre megtudni annak a bizonyos 3. résznek a folytatását. Két karakterünk ismét egy nyomozásba kezdett bele, ám a mostani különbözött az eddigiektől…
A morc báró múltjára is végre fény derült, bár meg kell mondjam, ami a kar elvesztős részt illeti, kicsit durvább, érdekesebb dologra számítottam.
Aztán ott van az epilógus: rossz szokásom elolvasni az utolsó mondatokat, de egyszerűen nem bírom ki : D. Mindenesetre, amikor először megláttam a két szót, semmit sem értettem belőle, pedig az utolsó fejezet, befejező mondataiba, szintúgy belepillantottam. Ám a könyv befejezése és 30 másodperc agyalás után végre leesett, azóta is alig bírom abbahagyni a vigyorgást.

[Zsófia · Rating 5 out of 5]

Imádtam! Minden egyes oldalát imádtam! Eddig ez a kedvencem könyvem az egész sorozatból! Amikor eltettem, hogy ma már nem olvasok többet, akkor folyamatosan úgy éreztem, hogy nekem ezt muszáj folytatnom!
A történet főgonoszára egyébként a közepe fele rájöttem, de az azután következő részek kicsit elbizonytalanítottak, hogy a végén kiderüljön, mégiscsak igazam volt!
Voltak benne olyan dolgok is, amikről úgy gondoltam, nem fognak tetszeni, de a végén rá kellett, hogy jöjjek, ez így jó, így tökéletes.
Legjobban a 19. században játszódó szálat szerettem, a kedvenc fejezetem is onnét van, no, meg persze a végét, és az epilógus is tökéletes volt.

[Annamária · Rating 5 out of 5]

Nagyon szeretem ezt a sorozatot. Ez a rész kifejezetten fordulatosra és kalandosra íródott és elképesztő, hogy végre tényleg felfedik Ambrózy báró hiányzó karjának a rejtélyét. A nász pedig, nem is olyan egyértelmű, ez is tetszik. :) Márika viszi a show-t, igazi üde színfolt a regényben.

[Gabi · Rating 5 out of 5]

Csodálatos

[Enci · Rating 4 out of 5]

Actual rating is 4.5/5 stars.

I wish this series would be translated into English so more people could read it!

[Judit Rozsonits · Rating 5 out of 5]

VÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!
Fejfalbaverés.
Fejfalbaverés.
Fejfalbaverés.

IMÁDÁS!

[Könyvekbe Zárva · Rating 5 out of 5]

Az Ambrózy sorozat negyedik része sem okozott csalódást, így akinek tetszettek az előző részek, vagy egy izgalmas, kissé romantikus krimire vágyik, annak nagyon ajánlom.🩷

[Zsófia Jakab · Rating 3 out of 5]

Miközben olvastam, végig úgy éreztem magam, mintha csak egy helyben állnék. Az utolsó 2-3 fejezet volt az, ami érdekes volt