Jó néhány éve már, hogy végigolvastam Jan Assmann ezen könyvét - valóságos mennyország volt a magyar nyelvű kiadást kézbe venni, miután a (kivételesen) angol eredetin sikerült átrágni magam. (Aki ismeri Assmann-t, az tudja, írásai nem kifejezetten a vasárnap délutáni, könnyű, hintaszékes olvasmányokat példázzák.) Most ismét levettem a könyvespolcról, és gyakorlatilag párhuzamosan olvastam egy aktuális könyvével (Religio duplex), mely számos helyen mintegy párbeszédet folytat mind a Mózes, az egyiptomi, mind a Varázsfuvola című opuszokkal.
Valódi intertextualitásról van itt szó, nem csupán ismétlésről. A "mózesi emléknyom" kutatása, melyre Assmann ebben a munkájában vállalkozik, csupán a Religio duplex-ben válik minden részletében érthetővé és értelmessé, innen szemlélve tűnik világosnak és nyilvánvalónak a kapcsolat, mely Mózes alakja, a bécsi szabadkőműves páholyok vagy éppen Mahatma Gandhi vallásról alkotott koncepciója között szövődik.
A Mózes, az egyiptomi a szerző megfogalmazása szerint "egy emléknyom kutatása", melynek kezdete a Kr.e. II. évezred közepére tehető, s egészen Sigmund Freud íróasztaláig nyúlik. Assmann nem azt a kérdést fogja megválaszolni, hogy "Mózes héber volt-e avagy egyiptomi?" - már csak azért sem, mert a Mózes-probléma megközelítésének hagyományos alapkérdése helyesen a "Történeti személy volt-e Mózes, avagy sem?" lenne. Amit ehelyett ajánl, az egy izgalmas intellektuális utazás, mely során - mintegy mellékesen - tanúja lehetünk annak, miképpen varázstalanította a reneszánszon át egészen a felvilágosodásig burjánzó Egyiptom-képet a hieroglifák megfejtése nyomán immár tudományként újjászülető egyiptológia, s miközben utat nyitott egy ókori kultúra autentikus forrásokon keresztül történő feltérképezéséhez, elébb összezavarta, majd szem elől tévesztette a megértés egy (másik) fontos forráscsoportját.
Tényleg csak zárójelben jegyzem meg, hogy az Assmann-művek magyar kiadásait mintha átok kísérné. A kulturális emlékezet index nélkül jelent meg, melynek hiánya borzasztóan megnehezíti a könyv kezelését. A Religio duplex élvezeti értékén sokat ront a számos elírás illetve bizonyos diakritikus jegyek hiánya. A Mózes, az egyiptomi első kiadásának borítóján hibásan tüntették fel a szerző nevét (Assman). Ezek után kíváncsian veszem kézbe a Varázsfuvolát...