Az Egyasszony szerzőjének legújabb tárcanovellái a körülöttünk lévő világról szólnak: nőkről és férfiakról, anyákról és lányaikról, feleségekről és férjekről, gyerekekről és felnőttekről, Nagykörúton innen és túl. Péterfy-Novák Éva éles szemmel fedezi fel a repedéseket a kirakatüvegen, és szókimondóan, ám humorral és empátiával tárja azokat olvasói elé.
Magyar írónő. a Herman Ottó Gimnáziumba, majd a Miskolci Egyetem szabad bölcsészet szakára járt. 2013-ban kezdte írói pályáját, Egyasszony című blogjával, melyben szülés során sérült, hétéves korában meghalt kislánya, Zsuzsi megrázó történetét írja le. A blog tartalma 2014-ben könyvként is megjelent a Libri kiadónál, és színdarab is készült belőle. Következő könyve A rózsaszín ruha című novelláskötet, a férjével közösen írt, kínai utazásukat leíró A panda ölelése, majd a pedofília témájú Apád előtt ne vetkőzz.
*inkább 3,5 Kicsit bajban voltam ezzel a kötettel. Kezdjük azzal, hogy nagyon tisztelem és szeretem Péterfy-Novák Évát, gyakorlatilag mindenért, amit tesz, legyen az írás, vagy az, ahogy képes kiállni önmagáért és másokért. De... Voltak persze novellák, amik nagyon megérintettek, mélyek, fájdalmasak voltak. (a többség, na) A Cukorszív 1 és 2 kifejezetten tetszett, érdekes és megdöbbentő a két nézőpontból megismerni ugyanazt a történetet, az pedig különösen hatásos, hogy nem egymás után következik a kettő. Viszont sokszor volt olyan érzésem, hogy egy nagyon szájbarágós, már-már klisészerű történetet olvasok. Nyilván olyan szituációkról van szó, amik megtörténnek körülöttünk, kívülről könnyen felismerjük, hogyan fog végződni egy-egy eset. Átélni biztos más. Nem akarom megtudni.
Tárcanovellák párkapcsolatokról. Némelyik erős, de többet közülük „Háy János light”-nak érzek. Terápiás írásnak tűnik, ahogy a szerző előző könyve is: azok a novellák ütnek, amelyek mögött saját sorsot sejtek. Szeretem Péterfy-Novák Éva szemléletét és stílusát, a gyűjtemény gyorsan olvasható, szórakoztató és elgondolkodtató is egyben. Várom a további, tartalmas műveket.
A novellák kemény témákat dolgoztak fel - néhol egy kis humorral oldva a feszültséget. Gyorsan olvasható, rövid történetek, így könnyen meg lehet állni szusszanni egy-egy novella közt. Szomorú, hogy a könyv végére úgy érződik, minden férfi rossz - ami nyilván nem igaz, de jobb lenne, ha a történetek csak fikciók lennének, és senkinek sem kellene ilyen bánásmódot eltűrnie.
A húsz novella mindegyike egy-egy szomorú női sorsot, történetet mutat be. A történetek nagyon jók, mélyek, szívbemarkolók. Néhány közülük már korábban elérhető volt a WMN-en.