Ne mondd, hogy szeretsz

by Lylia Bloom

Zora szeret láthatatlan lenni. Nem akar barátokat, nem akar senkit közel engedni magához, nem akar újból csalódni. Hosszú ujjú ruhák, erős smink és elutasító tekintet mögé rejtőzik, nehogy újra bízni kezdjen, aztán felfedezzék a múltját, és megint megbántsák. Dominik arra vágyik, hogy valaki végre őt lássa. Otthon csak az eredményeire figyelnek, míg az osztálytársai azt nézik, mennyire menő cuccai vannak, de egyetlen barátjának sem árulhatja el, milyen sokat jelent neki a rajzolás. Azonban mindkettejük számára van egy hely, ahol lazíthatnak, ahol önmaguk lehetnek, ahol talán végre találhatnak igazi barátokat: a tetoválószalon. Zora ősz óta recepciós ott, Dominik pedig felbukkan, mint reménybeli tetováló. Muszáj szóba állniuk egymással, kénytelenek meglátni a másik valódi arcát, és lassan közeledni kezdenek. Izgalmas regény az őszinteségről, az útkeresésről, és egy finoman kialakuló szerelemről.

256 pages, Paperback

Published December 1, 2017

Reviews

[Judit Rozsonits · Rating 5 out of 5]

Lylia az ifjúsági regényével is megcsinálta a varázslatot.
Nincs rózsaszín cukormáz, nincs hájpolható, felszínes ostobáskodás.
Két tizenéves van, mindketten problémákkal, komoly lelki sérülésekkel, akik egymásra találásáról szól ez a regény. /Mivel a fülszövegből is egyértelmű, hogy ők egy pár lesznek, ez nem spoiler/.
Nagyon szeretem Zora és Dominik karakterét, önmagukra és egymásra találásuk közben folyamatosan visszaidéződtek az emlékeim középiskolás koromból. Az első szerelem, az első csók, kiközösítések, problémák, boldog pillanatok. Nincs olyan közöttünk, aki ne élne át hasonlót, mindannyiunknak megvan a saját története. Lylia kiválasztotta ezt a két fiatalt, és a történetüket leírva egyszerűen, egyértelműen hoz olyan komoly és kemény témákat, mint a gyermekbántalmazás, a nemtörődömség, a szülői felelőtlenség, zsarnokság, és még sorolhatnám. Ahhoz, hogy mély érzéseket, emberi sorsokat a maguk teljességében megmutasson az író, nem kell állandóan pszichológiai esettanulmányokat leírni, sőt, a szépirodalmi kánont sem szükséges bővíteni. Elég egy érzékeny lélek, tehetség, és kitartás. Lylia Bloomban ez a háromság abszolút megvan.
Szeretném, ha minél többen olvasnátok legalább ezt és a megelőző regényét, mert olyan élményben lehet részetek, ami a mai világ óriási könyvtúlkínálatában kivételes, különleges, elgondolkodtató, és megérint.
Mindenkinek olvasásra ajánlom, aki szeret lélekbe látni, és nem fél szembenézni a saját démonaival.

Őszintén remélem, hogy lesz alkalmunk megtudni a tetoválószalonban dolgozók személyes sorsát, és talán Kriszt, Niko bátyját is megismerhetjük még közelebbről, de még talán Ica nénit is. Szóval igen, várok folytatásokat, melyek mindegyike saját, önálló regényként is megállja a helyét, de amelyekben az itt megismert és megszeretett szereplők további sorsának alakulásába is bepillantást nyerhetünk!

Köszönöm szépen az élményt, Lyl!!!