Nem túl gyakori, hogy valaminek a kezdetét ennyire pontosan hozzá tudod kötni egy bizonyos dátumhoz, különösen, ha ez a valami ilyen gyorsan terjed. November ötödike volt a fordulópont, legalábbis Londonban. Az apokalipszis visszavonhatatlanul elkezdődött, a felnőttek kezéből kicsúszott az irányítás – a gyerekek viszont játszi könnyedséggel vették át a kontrollt. Gaál Viktor regénye ijesztő képet fest arról a világról, ahol már semmi sincs úgy, ahogy korábban volt, ahol a megtanult minták nem működnek, ahol a valóság minden képzeletet felülmúl, és végérvényesen úgy is marad. VIGYÁZAT! BRUTÁLIS, SZÓKIMONDÓ SZÖVEG!
Adam Osburn vagyok. Harmincéves. Londonban élek. Egy pályavesztett kulturális antropológus, könyvesbolti eladó. Sosem akartam Londonban élni, sem könyvesbolti eladó lenni. Már nem vagyok az. Ennyi a jó hír. Túlélő vagyok. Túléltem az apokalipszist. Hallottál az Elysium hálózatról? És Ozy üzeneteiről? Nem? Az baj. Akkor te nem leszel túlélő.
"Tizennégy éves voltam, mikor eldöntöttem, hogy író leszek, és tizennyolc, mikor rájöttem, ehhez legfőképp pszichológiát kell tanulnom (mert ugye minden regény az emberi lélekről szól). Igen ám, de ahhoz előbb még túl kellett élnem a magyar közoktatást, ami kemény feladat volt; évekig kerestem magam utána, még világgá is mentem (és a világ végén, Új-Zélandon jöttem rá, a válaszaimat végig magamban hordoztam). 2001-ben felvettek a MENSA soraiba, ahol viszont csak arra jöttem rá, a magas IQ egyáltalán nem jár együtt a bölcsességgel.
Az első regényem 2004-ben jelent meg, azóta sorban jött a többi. A ’Varázserdő’-höz Szepes Mária írt méltató előszót. A második kiadást megért és immár folytatással is büszkélkedő ’ARCHE – Boszorkányszerelem’ pedig alternatív körökben kult-státuszba emelkedett. Olyannyira, hogy a főszereplő, Angithia tetoválását azóta már egyik olvasómon láttam viszont.
2006-ban diplomáztam az ELTE pszichológia szakán, majd Nagy-Britanniába mentem, ahol öt évig dolgoztam tanácsadó pszichológusként. Idővel a londoni magyarok pszichológusa lett belőlem, a ’6:3’ című magazinban 2009-11 között saját pszichológiai rovatot is vezettem, ’Iránytű a Léleknek’ címmel. 2012-ben a honvágy (és a pocsék angol idő) miatt mégis visszaköltöztem Budapestre, és megalapítottam a Serendo Consulting tanácsadó irodát, amelynek fő profilja az egyéni és csoportos személyiségfejlesztés, terápia. Emellett továbbra is rendszeresen tartok Londonban tréningeket.
A londoni évek alatt egy szándékos véletlennek (akit általában a végzet asszonyának szokás hívni) köszönhetően elmerültem az angol színházi világban. Az akkori barátnőm, Miss Szándékos Véletlen ugyanis színházi rendezőnő volt, vagyis több időt kellett eltöltenem a Globe és a National Thatre kulisszái mögött, mint a lakásunkban. Ekkor kezdtem el színdarabokat, forgatókönyveket írni, többek között Adrian Paul színész-producer ösztönzésére (igen, ő játszotta a Hegylakót kamaszkorunk sorozatában). Ekképp készülhetett el az ARCHE angol nyelvű forgatókönyve is.
Legújabb regényemet, a ’Battleground ZERO’-t már angol nyelven írtam, most keressük hozzá az angol kiadót. A sztori annyira üt, hogy bár még nincs kiadva, a megfilmesítés jogait már megvette a kanadai Filmblips produkciós iroda (ugyanis Marcus Warren rendezővel írtunk belőle egy forgatókönyvet). Jelenleg a Londonban élő Kiss Angéla írónővel írok egy közös regényt, illetve Mester Tamás zeneszerző nagyon misztikus és nagyon titkos operájához írom a dalszövegeket (szintén angolul, mert New York-ban lesz a bemutató).
Ha tehetem, teát iszom és gondolkodom. Vagy felmászom egy hegy tetejére és ott engedem szabadjára a képzeletemet."