Zarah Winter szerető családba, fényűző körülmények és csodás műkincsek közé született, s egy tökéletes világban ennek megfelelő élet is várt volna rá. Ám hamar meg kell tanulnia, hogy az 1930-as évek Németországában mindennek épp az ellenkezője igaz. De hiába veszik el tőle a családját, az otthonát, a hazáját, sőt még a nevét is, Zarah mindvégig kitart. A legreménytelenebb helyzetekben is hű marad önmagához és szerettei emlékéhez, akikkel élete végén egy különös véletlen közelebb hozza őket egymáshoz, mint Zarah valaha is remélte volna. Náray Tamás új regénye egy történelmi korszakokon, generációkon és országhatárokon átívelő, mozgalmas családtörténet, mely egy kivételes asszony sorsán keresztül mesél a huszadik századról, szerelemről, árulásról, sikerekről, kudarcokról és a boldogság áráról, amelyet így vagy úgy, de mindenkinek meg kell fizetnie.
A sztori rendben van, annak ellenére is, hogy a fordulatok kiszamíthatóak. Engem kis túlzással egy szappanoperára emlékeztetett a történet. Egyrészt, mert a nyilvánvaló események bekövetkezése nem rejtegetett titkokat, így az odavezető cselekmény adott csak izgalmat, épp mint egy romcsi regényben, másrészt mert nagyon bőlére volt eresztve az írás, ami amolyan "irodalmi kompenzációs eszköznek" érzek az olvasó feloldására. Azonosulni a karakterekkel és a környezettel harmadnyi részletes leírással is lehet, bár el kell fogadnom, hogy lehetnek olvasók, akik valaki lélegzetének ritmusairól is szívesen olvasnak oldalakon át. Érdekelne a folytatás, de fentiekben megfogalmazott problémáim elbizonytalanítanak.
nem irodalmi igényű, de jó olvasmány. Nem értem miért Zarah a címe, kicsit biztosra megy a vége, hogy lesz ennek folytatása, amit el is fogok persze olvasni. A mély jellemrajzok és motivációk (Zarah miért olyan, amilyen a lányával, a szerelmi szálak kibontása) kimaradnak, de jó történet, és bizonyos pontokon érezhető, hogy a szerző kutatómunkát is végezett.
This entire review has been hidden because of spoilers.
Az életrajzi regénye jobban tetszett. A könyv elején ott tartottam, hogy ezt a regényt nem fogom elolvasni; abba akartam hagyni. Nem volt hangulatom egy zsidóüldözéses sztorihoz. Nem szeretek könyvet félbehagyni, ezért folytattam és végül nem bántam meg. Az utolsó 150 oldalt egyhuzamban olvastam el, mert érdekelt, mi lesz a vége. Hogy a folytatást el fogom-e olvasni? Még nem tudom...
Aki olvasta már Náray előző két kötetét, nem lepődött meg azon, mennyire jól ábrázolja az író az érzelmeket, fejezi a szereplők fejében lezajló gondolatokat, és ábrázolja a környzetet, a ruhákat. A történet, mely a második vh előtti sötét években kezdődik, nagyon fordulatos, nagyon színes, és hiteles. Sokszor elszorult a szívem - csodálatos élmény volt olvasni.
Gyönyörűen írja körül a helyszíneket, az öltözéket és lényegében mindent. Nem mondanám, hogy meglepő fordulatokkal teli, a legtöbb dolog várható, bár néhányszor felszisszentem az érzéstől, hogy mennyire nem számítottam az adott lépésre vagy történésre. Összességében tökéletesen összefügg minden mindennel, de az elejétől a végéig ki nem találná az ember, hogy mi lesz a különböző szereplők sorsa. Alig várom a folytatás, és még szerencse, hogy Anyukámnak köszönhetően csak a könyvespolcra kell nyúlnom érte.
Pocsék könyv! Nem is Zarah Winterről szól, hanem a lányáról meg random emberekről. A történerben a lènyeg van lerövidìtve és a köztes rész van blablabla dumàval kitöltve. A szóhasznàlat hétköznapi, de a ruhadarsbokat meg olyan pontossággal irja le hogy nem győzi az ember kikeresni hogy mit is visel a szereplő… pènz és időpazarlás!!