What do you think?
Rate this book
Éhes felhő a napot
Nóra életében hatalmas törés volt; otthagyta az egyetemet, és két évig Londonban dolgozott pincérnőként. Ám most az apja infarktusa miatt haza kell térnie, szembenézni a múlttal, és egy fájó szerelem emlékével.
De mi történt pontosan a testvére, Zsóka halála körül?
Miért bukkan fel újra, és újra Csongor, a vonzó sógor?
Ha mélyek a sebek, akkor is van bűnbocsánat?
Míg Nóra lépésről-lépésre halad a múlt megismerésében, lassan kialakul benne az elképzelés a saját jövőjét illetően is: szenvedélyévé válik a főzés.
A zamatos, pikáns ételek megálmodása közepette Nóra érzelmei egyre magasabb lángon forrnak.
Vajon sikerül-e élete fő művét kifőznie:
a saját boldogságát?
Lélektani kaland és ínycsiklandozó gasztroregény a nehéz szerelem ösvényein járóknak.
De mi történt pontosan a testvére, Zsóka halála körül?
Miért bukkan fel újra, és újra Csongor, a vonzó sógor?
Ha mélyek a sebek, akkor is van bűnbocsánat?
Míg Nóra lépésről-lépésre halad a múlt megismerésében, lassan kialakul benne az elképzelés a saját jövőjét illetően is: szenvedélyévé válik a főzés.
A zamatos, pikáns ételek megálmodása közepette Nóra érzelmei egyre magasabb lángon forrnak.
Vajon sikerül-e élete fő művét kifőznie:
a saját boldogságát?
Lélektani kaland és ínycsiklandozó gasztroregény a nehéz szerelem ösvényein járóknak.
- GenresContemporary
247 pages, Paperback
Published January 1, 2017
Ratings & Reviews
Friends & Following
Create a free account to discover what your friends think of this book!
Community Reviews
Displaying 1 - 4 of 4 reviews
April 5, 2021
Különleges élményt rejt magában ez a történet: egészen bámulatos módon mutatja be a gyermekkorban szerzett lelki sebek egész életre kivetülő hatását, a jellem fejlődését traumák átvészelése után, mindezt közvetlen hangvétellel, nem kevés találó hasonlattal és tökéletesen passzoló idézetekkel tálalva. A gasztronómiai szál szinte megelevenedik, a papírról kikelve egyenesen az ember nyálmirigyeihez száll, azokat erőteljesen életre keltve. Számomra a kissé irritáló a túlzottan gyakran ismételt nevek leírása volt, előfordult, hogy 3 egymást követő mondatban 4 alkalommal jelent meg ugyanaz a keresztnév. Ezt leszámítva maradandó benyomást hagyott a szívemben az Éhes felhő a napot.
January 1, 2018
Nehezen találok szavakat azokra a könyvekre, amik valamiért valódi, tartós, mély benyomást tesznek rám.
Istók Anna regénye ilyen.
Kérdések, kétségek, válaszok, emberi sorsok egy sajátos kaleidoszkópon keresztül, amit a történet, az író és az olvasó egysége alkot, hogy szíven találjon aztán a regény.
Gondolkodtat.
Érzéseket kelt életre, elfelejtett dolgokat hoz felszínre.
Ez a könyv nem a mai sablonos ostobaságokat faló molyos nagyközönségnek szól.
Ez a könyv egy önmegtalálás, szembenézés a félelmekkel, és a leküzdésükhöz vezető saját ösvény.
Bizony, barátaim, az Éhes felhő a Napot beáll a sorba, amit a Szívritmuszavar és a Levendulaszoba elkezdett, majd a Zápor utca és a Védtelenül folytatott, ezt is megkapjátok majd, mert el kell olvasnotok. Tudom.
Olvasásra ajánlom mindenkinek, aki többet akar annál, mint amit a túlhájpolt, felszínen kapargató ostobaságokat fecsegő firkálmányok nyújtanak. Azoknak, akik éreznek, és élni, szeretni akarnak.
Ez a regény nem a tökéleteseké, nem a látszatvilágban élőké. Ez a regény az igazi embereké, igazi hibákkal, igazi félelmekkel, igazi megoldásokkal. Az életre. Az életért.
Külön élvezetet okoznak az idézetek, és az indirekt receptek, ételötletek, a könyvimádat megfogalmazása, és a természetleírások. Köszönöm, hogy vannak még ilyen regények, amik velem maradnak első elolvasás után is, mert részemmé válnak, és a lelkembe épülnek.
Istók Anna regénye ilyen.
Kérdések, kétségek, válaszok, emberi sorsok egy sajátos kaleidoszkópon keresztül, amit a történet, az író és az olvasó egysége alkot, hogy szíven találjon aztán a regény.
Gondolkodtat.
Érzéseket kelt életre, elfelejtett dolgokat hoz felszínre.
Ez a könyv nem a mai sablonos ostobaságokat faló molyos nagyközönségnek szól.
Ez a könyv egy önmegtalálás, szembenézés a félelmekkel, és a leküzdésükhöz vezető saját ösvény.
Bizony, barátaim, az Éhes felhő a Napot beáll a sorba, amit a Szívritmuszavar és a Levendulaszoba elkezdett, majd a Zápor utca és a Védtelenül folytatott, ezt is megkapjátok majd, mert el kell olvasnotok. Tudom.
Olvasásra ajánlom mindenkinek, aki többet akar annál, mint amit a túlhájpolt, felszínen kapargató ostobaságokat fecsegő firkálmányok nyújtanak. Azoknak, akik éreznek, és élni, szeretni akarnak.
Ez a regény nem a tökéleteseké, nem a látszatvilágban élőké. Ez a regény az igazi embereké, igazi hibákkal, igazi félelmekkel, igazi megoldásokkal. Az életre. Az életért.
Külön élvezetet okoznak az idézetek, és az indirekt receptek, ételötletek, a könyvimádat megfogalmazása, és a természetleírások. Köszönöm, hogy vannak még ilyen regények, amik velem maradnak első elolvasás után is, mert részemmé válnak, és a lelkembe épülnek.
July 22, 2018
http://www.teklakonyvei.hu/2018/07/is...
A könyv egészen rövidke, ám sajnos sokszor azt éreztem, hogy mégis hosszú. A felvázolt probléma, a gyász, az újrakezdés, és a problémák tisztázása valahogy lehetett volna gördülékenyebb is, ha nem éreztem volna azt végig, hogy Nóra végig önsajnálatba menekül, és ahelyett, hogy a sarkára állna, ott húzza és halogatja a dolgokat, ahol és ahogyan csak tudja. Én is halogatós vagyok, és sokszor nekem is nehéz bizonyos dolgokkal szembenézni, de talán pont azért volt unszimpatikus a főszereplő, mert az olyan dolgok, problémák, amik annyira kitöltik a mindennapjaimat, hogy gyakorlatilag másra nem is tudok gondolni, mindent felülírnak, és ha nehéz is, és rettegek is tőlük, akkor is próbálok pontot tenni az i-re. Én inkább kimondom, amit gondolok, és azon vagyok, hogy átbeszéljem a dolgokat, Nóra viszont ennek a szöges ellentéte, és ezért nem tudtam vele azonosulni, megérteni sem tudtam, hogy mire jó az, ha egyáltalán meg sem próbálja a dolgokat.
A könyv egészen rövidke, ám sajnos sokszor azt éreztem, hogy mégis hosszú. A felvázolt probléma, a gyász, az újrakezdés, és a problémák tisztázása valahogy lehetett volna gördülékenyebb is, ha nem éreztem volna azt végig, hogy Nóra végig önsajnálatba menekül, és ahelyett, hogy a sarkára állna, ott húzza és halogatja a dolgokat, ahol és ahogyan csak tudja. Én is halogatós vagyok, és sokszor nekem is nehéz bizonyos dolgokkal szembenézni, de talán pont azért volt unszimpatikus a főszereplő, mert az olyan dolgok, problémák, amik annyira kitöltik a mindennapjaimat, hogy gyakorlatilag másra nem is tudok gondolni, mindent felülírnak, és ha nehéz is, és rettegek is tőlük, akkor is próbálok pontot tenni az i-re. Én inkább kimondom, amit gondolok, és azon vagyok, hogy átbeszéljem a dolgokat, Nóra viszont ennek a szöges ellentéte, és ezért nem tudtam vele azonosulni, megérteni sem tudtam, hogy mire jó az, ha egyáltalán meg sem próbálja a dolgokat.
Displaying 1 - 4 of 4 reviews