Kőbéka

by György Spiró

Legyen a címe ,,Kálmánka"? De ki ez a Kálmánka?
Legyen ,,Kálmán vitéz"? Van benne valami, csak éppen Kálmánka nem vitézkedik, bár kitüntetik érte.
Legyen a címe ,,Lipót"? Megtévesztő, mert csak a negyede játszódik a Lipótmezőn, az elmegyógyintézetben.
Mit szólnának ahhoz, hogy ,,Záp"? Húznák az orrukat? A térképen nem található, a főhős mégis oda születik, és oda is tér vissza. De a címnek azt is jeleznie kéne, hogy Kálmánka bebarangolja a fél világot és a különböző korszakbéli Magyarországokat.
Előbb-utóbb választani kell a sok kaland közül. A 202. oldalon Kálmánka egy üres medence alján napozgat a gyíkokkal, a medence vízköpőjét, a nyájasan hallgató kőbékát nézegeti, és beszél is hozzá - legyen tehát ,,Kőbéka" a címe. (

248 pages, Hardcover

Published November 1, 2017

About the author

György (George) Spiró is a dramatist, novelist and essayist who has emerged as one of post-war Hungary's most prominent literary figures. He is a member of the Széchenyi Academy of Letters and Arts.

The son of an engineer from Miskolc in eastern Hungary, he graduated in Hungarian and Slavic literature from the Eötvös Loránd University (ELTE) in 1970, and completed additional studies in journalism and sociology. His earlier career was spent in radio journalism. More recently, in addition to his writing, he has been employed as associate professor at the Department of World Literature and currently at the Institute of Art Theory and Media Studies at ELTE.

His plays have won numerous awards, including several for best Hungarian drama of the year. A few of them are available in English translation. The best known one is Chickenhead (1986), an earthy and bitter drama of a young delinquent's disillusionment at the longed-for reunion with his drunken father. Dramatic Exchange described it as "widely considered to be the most important Hungarian play of the last 20 years."

His avant-garde style, depicting coarse language and characters outside the pale of respectability, often dismayed more traditional Hungarian critics.

His most recent work, and most ambitious creation to date, is an 800 page novel, Fogság, (Captivity), published in 2005. Set in the Roman Empire in the time of the Julio-Claudian dynasty, it follows the experiences of a Jewish wanderer named Uri. Spiró's earlier works eschewed Jewish themes, but in this work he returns to his ancestral roots.

Reviews

[Kuszma · Rating 2 out of 5]

Múltkor nem tudtam ellőni a „ismét bebizonyosodott, hogy a magyar írók nem tudnak disztópiát írni” kezdetű vesszőparipámat, de hála Istennek van itt ez a Spiró-könyv, úgyhogy (ta-daaaam!): „ismét bebizonyosodott, hogy a magyar írók nem tudnak disztópiát írni”. Ahogy én képzelem, a jó disztópia nem más, mint egy nagyon jó regény, ami mintegy mellesleg disztópiaként is működik – nem pedig (mint itt) egy Candide-ból, a Legényanyából, meg egy csipet Orwellből összemaszatolt katyvasz, aminek írásakor az írót szemmel láthatóan az motiválta, hogy beleöntse az összes vitriolt, ami felgyülemlett benne a NER-kormányzás és az azt körülölelő világpolitikai fekáliahalom kapcsán. De tényleg az összeset – mégpedig egymás hegyére-hátára. Az világos, hogy léteznek abszurd disztópiák, amolyan keserédes groteszkek, amik fittyet hánynak a külső világ logikájának, ezzel is rámutatva, milyen szürreális is az ún. „valóság”, de ezek az írások is kötelesek valamiféle belső logikának, valamiféle szerkesztési elvnek engedelmeskedni. No most Spiró ezen könyvét legfeljebb az „ahogy esik, úgy puffan” metódus alapján rendezte el. Például amikor főhősünk, Melák Kálmán egy amúgy is felesleges indiai fejezet után egyszer csak beszippantódik egy féreglyuk által, és hirtelen 1946-ban találja magát, csak hogy Spiró rögtönözhessen egy történelemleckét a háború utáni Magyarországról, a röpke átmenetről nyilasok és kommunisták között* – hát az nem egyszerűen híján van a belső logikának, hanem odalopakodik a belső logika mögé, és lendületből úgy hókon vágja, hogy a belső logika bezuhan a szederbokorba, ahol véresre karmolják a tüskék. Viszont paradox módon helyenként élveztem a könyvet – nyilván Spiró jó író, jó meglátásokkal, amiket szórakoztatóan tud interpretálni –, de a meghatározóbb élményem a bosszankodás volt, hogy hát ennek az egésznek most mi értelme volt.

* Megjegyzem, a kötet ezen része számomra a legérdekesebb, legjobban megkonstruált szakasz, és baromi boldog lennék, ha a témát – a táborokból hazatérő túlélők sorsát, akik kénytelenek Lipótmezőn meghúzni magukat, mert másutt számukra már nincs hely – egy spirói kvalitásokkal rendelkező személy rendesen kidolgozná. Csak épp semmi keresnivalója nincs ebben a regényben.

[Eszter Szép · Rating 4 out of 5]

Az elejét nagyon élveztem. Nagyon gonosz és szórakoztató könyv. A Lipótos résznél elvesztett a könyv, de azért végigolvastam. A jelen is szar meg a múlt is, de leginkább a múltra való emlékezés. Mintha Uri élete lenne megírva újra (a Fogságból), csak extrakicsinyesen, üresen, meg magyarul.