Vợ chồng Coóc - Ín sống bên một hồ nước, ngày ngày chăm chỉ đi săn mồi nuôi nấng đàn con đông đúc háu ăn. Một ngày đầy bất hạnh nọ, con người và đàn chó săn ập đến, bủa vây, tàn sát nhà cáo trong hang… Vúc bé bỏng được cứu thoát, nhưng bỗng chốc chơ vơ, đói khát giữa rừng. May thay, chú gặp được cáo Karak tinh khôn. Từ đó, chú cáo Vúc bé bỏng – cháu nội của cáo Vúc vĩ đại – trải qua phiêu lưu, bất trắc, từng ngày được rèn giũa tư chất, lập kỳ tích cứu thoát em gái từ tay Người Da Trơn, dần lớn khôn thành một chú cáo săn mồi dạn dày, tài năng, chín chắn và hiểu biết… Rồi một ngày kia khác lạ, tình yêu đến, lướt nhẹ đôi cánh làm xao động trái tim chú. Và cuộc sống sinh sôi lại bắt đầu chu kỳ mới cho dòng họ cáo… Chuyện đời ly kì của chú cáo Vúc phô bày một thiên nhiên sinh động, chân thực, đẹp đẽ, ấm áp tình yêu thương, nhưng cũng nhuốm sắc màu tàn khốc của cuộc chiến sinh tồn. Cuốn sách này, vì thế không đơn giản là bức tranh cho trẻ nhỏ, mà còn dành cho những người trưởng thành, để chiêm ngưỡng, suy ngẫm về chính mình và thế giới xung quanh.
István Fekete was a Hungarian writer, author of several youth novels and animal stories.
He is perhaps best known for his youth novel Tüskevár ("Thorn Castle", 1957), about two city boys' summer holiday at the corner of Lake Balaton and Zala River, their experiences, adventures, contact with Nature in its genuine form. They are helped by an old man on their gradual journey into manhood. This novel was awarded the Attila József Prize in 1960, was made into a film in 1967 (see its IMDb entry) and was voted to be the 8th most liked novel of Hungary in the Big Read in 2005. Its sequel was Téli berek ("Winter Grove", 1959).
This novel, as well as Vuk: The Little Fox and Thistle, were also in the top 100 of the Big Read.
I accidentially picked this book up on the self in the bookstore but wasn't about to buy it. But I rethought when I realized that I needed some changes after a long stressful period, so instead of reading those philosophy, academic books, I decided to read another children's book. Then, it touched my so hard and so deep in many ways I could say. It is not only a simple bedtime story for kids, it's also a story for adults. It challenges my thoughts of the most simplest things. It demands me to rethink about which I thought I've already known. It makes me change my minds about "what is nature?" and "what is the boundary between human and animals?". It makes me wonder about the role that we - human - give ourselves all this time. This's such an amazing, touching and moving book.
Một câu chuyện không ly kỳ mấy, khuyên ai muốn đọc cuốn này thì nên bỏ qua phần giới thiệu vì hầu như toàn bộ nội dung đã bị spoil gần hết trong phần giới thiệu.
One of childhoods favourite books which can reread again and again. when I was younger I found fascinated everything about Vuk. He was like small four legged hero for me. And I didn't saw nothing else. After reading I can see other things which I wasn't able to see whit an eyes of children. I like how this book describe brutality of life- especially wood animals life. It can open eyes. But still leaves heart warming feeling.
I really liked the cartoon when I was a child, so I taught I will read the book to take a nice walk down memory lane. Well, it surprised me, because the book was so much darker and more violent that the cartoon. It wasn't bad, but if I've read it when I was a little girl it would scare the hell out of me.
Vuk oli yksi lapsuuteni suosikkielokuvia ja sain jälkikäteen tietää, että se pohjautui kirjaan. Kirjan etsiminen oli omanlainen urakkansa, koska aluksi selvisi, että sitä ei oltu käännetty edes englanniksi. Sitten se käännettiin ja kun huomasin etsiä sitä, oli painos myyty loppuun... Noin kahdeksan vuotta tätä odotellessa meni lopulta.
Kirja oli positiivinen yllätys: elokuva oli vanginnut hyvin sen tunnelman ja ketuilla oli paljon Ruohometsän kansa -tyylisiä uskomuksia ja sanoja, vaikka ne jäivätkin huomattavan pieneen osaan, koska kirja on melko nuorille lukijoille suunnattu. Pidin siitä, miten kirjassa ketään ei ole demonisoitu: ketut syövät niin sammakoita kuin söpöjä jäniksiä ja kissoja, ihmiset metsästävät kettuja ja surevat kuolleita koiriaan.
Välillä kirja tuntuu vähän liian hengästyttävältä lukea, mikä johtunee osittain siitä, ettei sitä ole jaettu erillisiin lukuihin. Pari tauonpaikkaa olisi tehnyt hyvää ja selkeyttänyt joitakin tilanteita.
Jos piti Vuk-elokuvasta, kannattaa ehdottomasti tutustua kirjaankin. Elokuvaan on tehty melko isoja muutoksia, mutta suurin osa niistä on toimivia.
Mese a rókák világáról... gyerekeknek??! Azt hiszem sokkal több ennél. Rengeteg morális kérdést pedzeget, többek között az emberek és állatok kapcsolatát, és hogy meddig morális az emberi beavatkozás. Fekete István gyönyörű kis regénye mentén belehelyeződünk az állatok szemszögébe, megszemélyesíti és szinte emberi tulajdonságokkal ruházza fel őket, ezáltal is megkérdőjelezve az emberek cselekedeteit.
A világ rendje, hogy vannak növényevő és ragadozó állatok. Vannak oroszlánok, akik antilopokat esznek. Amikor egy dokumentum filmet nézek arról, hogy milyen nehéz az oroszlánok élete, és a vadászatuk sokszor kudarcba fullad, és éheznek és csont soványra le vannak fogyva, akkor megszakad értük a szívem. Ugyanakkor, amikor egy másik dokumentumfilmet nézek, ami az antilopok életét mutatja be, és a rájuk leselkedő veszélyeket, valamint, hogy hogyan működnek együtt csapatban, és védik meg egymást, és aztán látni, ahogy a csapattól lemaradt kis antilopkölyköt megtámadja majd megöli egy oroszlán, egyszerűen megszakad a szívem. Iszonyú nehéz feldolgozni számomra legalábbis ezt az ellentmondást. Pedig ez az élet rendje, és tulajdonképpen az emberek is vadásznak a nálánál gyengébb prédákra, mint az oroszlán az antilopra. Persze most ne menjünk bele a hobbi vadászat és az orvvadászat ingoványos területeire. Pusztán maradjunk a történelem során az életben maradáshoz szükséges vadászathoz, amelyben az ember az állatok minden testrészét a lehető leghasznosabban igyekezett felhasználni, hogy abból semmi se menjen kárba. Akkor a szívem szakad meg az állatért, amelyik elpusztul és egy családot hagy hátra, de akkor is ha az emberek éheznek halálra. Hogy lehetne ezt az ellentmondást feloldani? Sehogy... Még nem jöttem rá a megoldás nyitjára.
Ebben a mesében a szörnyű ellenség a simabőrű ember, aki mindenáron meg akarja védeni a számára is megélhetést jelentő élelmet, a házi haszonállatokat, csirke, kacsa és egyéb, amire természetesen a rókák, kis regényünk főhősei vadásznak. A simabőrű mint tudjuk mindenre is képes, hogy a saját önző kis érdekeit megvédje, ezáltal a rókákat kutatja, kutyákkal űzi és írtja ki őket, mint a kártevőket. Azt is megértem, hogy a vadállomány karban tartása nagyon fontos, hiszen az állatok túlszaporodási is veszélyt jelenthez az ökológia egyensúlyra. Ugyanakkor biztos ez? Minden megkérdőjeleződik... Vajon ezt is csak azért mondjuk, hogy megnyugtassuk magunkat, és igazoljunk egy olyan cselekedetet, amiben több 1000 állat pusztul el? Sajnos csak akkor tudnánk megmondani valójában, ha egyszer igazán magára hagynánk a természetet, hogy dolgozzon egyedül, ami előttünk is ment neki... Még mielőtt bármibe beleavatkoztunk volna.
Azt is nehezen tudom megérteni, mint kutyatartó, hogy az emberek hogyan képesek akár a halálba is küldeni szeretett kutyájukat és egyszerű eszközként tekinteni rá, amely a rókával megküzd az ember érdekében. A történetben ugyanis az egyik kutya odaveszik a harcban a Iny és Kag ellen. Vuk az egyetlen kis róka aki megmenekül, és láthatjuk őt Karak társaságában felnevelkedni, és az egyik legerősebb és legrátermettebb kis róka válik belőle. Az élet folytatódik tovább, élik a rókák átlagos életét, amíg az ember újra rájuk nem lel, és Karak már túl öreg, nem hallgat Vukra, kiugrik a fedezékből és meglövik, szintén életét veszti. Vuk pedig örök háborút hirdet az emberek ellen, de közben szerencsére család is jut neki a végére.
Annyi kérdésem volt miközben olvastam, és annyira kíváncsi leszek, hogy majd a gyerekem hogy fogja ezeket a kérdéseket megugrani, és én hogy fogok tudni neki válaszolni, ha esetleg felteszi nekem ugyanazokat a kérdéseket, amiken azóta töprengek, hogy elolvastam ezt a rövid kis történetet. Nem tudom a választ, mint megannyi dologra a világból. És ez ráébreszt hogy az emberiség tudása és ezen belül egy egyén tudása, ami az emberiségnek pusztán töredéke, egy kis morzsája, mennyire jelentéktelen tudás ahhoz képest, amiről fogalmunk sincs, amiről semmi tudásunk nincs. Ismeretlenek és idegenek vagyunk a saját életünkben és világunkban, és csak vakon tapogatózunk, próbálunk válaszokat találni ott ahol talán nincsenek is válaszok. Számomra megdöbbentő, hogy egy ilyen kis történet mennyire magasröptű és hosszantartó gondolatfolyamot képes elindítani. Iszonyú nagyra értékelem az ilyen történeteteket.
This entire review has been hidden because of spoilers.
Gyerekkorom szerves részét képezte a Vuk című rajzfilm, a könyvre viszont eddig nem kerítettem sort. Több hasonlóság is van a kettő között, mégis mindegyik más okból kedvelhető. A megfogalmazás remek volt. Láthatjuk, milyen nehézségekkel néznek szembe a rókák az év során. Tetszett Karak és Vuk kapcsolata, és hogy Karak nem akarta elnyomni a fiatalabbat, amikor az túlnőtt rajta. Az eleje kifejezetten meglepett, nem számítottam rá, hogy ilyen sok időt "töltünk" Vuk szüleivel és testvéreivel. Ez a rész többször volt inkább elszomorító. Falusi gyerekként nehéz szimpatizálnom a rókákkal, a rajzfilmnél valamiért ez nem jön elő annyira, azonban a Simabőrű sem a kedvencem. Elvileg ez gyerekeknek szóló könyv, azonban több helyen kifejezetten brutális volt.
Hiányoltam a fejezeteket, mert bár egy szusszra elolvasható, mégsincs mindenkinek erre kapacitása. Jó lett volna az író által meghatározott váltásoknál szünetet tartani.
Wanted to reread Tüskevár but I couldn’t find it, so settled for Vuk instead. One of my fondest childhood books… I *was* scared that it would leave me with a gut wrenching experience again, but Never back down never what? So in the full two hours of reading it I bawled only three times, making me despise humanity to a concerning extent. Minus points for the icky gender norms forced onto Vuk, Csele, Iny, and Bark in the last couple of pages… cuz they’re literally foxes bro don’t make them sound like “I’m so petite and frail I wish a strong masculine hunky male would take care of me uwu”- I cringed icl; but considering the mentality of the 1960s I guess it’s justified. Just to end on a positive note, I still adore his writing style and wit, and here’s a website i found with all his pseudo-names for animals:
Cuốn sách nhỏ thôi, đọc xíu là hết. Nhưng khá hay. Những đoạn tả cuộc đi săn của cáo đều khiến mình hồi hộp. Và những nỗi buồn của cáo Vúc cũng như ngấm vào tim mình ấy, mình cũng thấy khá buồn..
One of my childhood favourites and one of my most re-read books. I haven’t read this book in years but I remember how much I like it and how much I hated Vuk when he slaughtered a cat.
1 híján 20 éve olvastam először, és bizony kíváncsi voltam rá, hogyan vélekednék róla felnőtt fejjel. Nem mintha emlékeznék ara, hogy annak idején mit gondoltam róla, mennyit fogtam fel belőle és mennyire tetszett. Én inkább Bambi fan voltam akkoriban, Vuk sztorija valahogy mindig a háttérbe szorult. Viszont a mesét többször is láttam és szeretem. Újra is néztem a könyv után. :)
Azt kell, hogy mondjam, érdekes élmény volt újraolvasni. Nem kicsit Kiplingre emlékeztetett Fekete István stílusa, nyilvánvalóan az állatok sajátos elnevezései miatt, és őszintén szólva, én nem kifejezetten vagyok ezért odáig. De ez abszolút szubjektív vélemény, nincs egyébként semmi probléma vele. A gyerekek számára mókásak lehettek ezek a könyv keletkezésekor. Mert ez bizony a mai gyerekeknek már nem való. Én legalábbis nem tudom elképzelni, hogy egy tableten nevelkedett gyerkőcöt érdekelni fog holmi Tás és Csusz, a vadállatok mindennapjai, a Simabőrűtől való állandó rettegés és a szörnyű halál megjelenése. Én vidéken nőttem fel és ugyan rókát sosem láttam, de a természet megfogható közelségben volt mindig is, így a rókák élete még érdekes is lehetett. De azért komoly dolgokról ír az író, amik nem biztos, hogy gyerekeknek valók, és az sem biztos, hogy megértik.
Maga a történet nagyon gyorsan lezajlik, nem túl sok a történés, de ami zavaró, hogy az író még ismétli is magát. De azért tetszett a sztori, jó volt olvasni Vukról, a rókák életéről és különösen tetszett, hogy úgy írt az író róluk, hogy nem ruházta fel őket emberi tulajdonságokkal. Végig ízig vérig rókák maradtak, és nem volt semmi romantikus lezárás sem, mint a mesében. (Meg belterjességi probléma sem. :D Hiába hagyták ki a sztoriból, hogy Vuk húgáról van szó, azért nagyon is sejthető.)
Az én kötetemben a Vukkon kívül még négy másik kisregény olvasható. Itt elsősorban a Vukról szeretnék néhány sort írni. A rajzfilmet már rengetegszer láttam,de a könyvet valamiért nem akartam elolvasni (eddig).Talán attól tartottam, hogy a kedvelt rajzfilm után a könyv csalódást okoz majd. Nagyot tévedtem! Az első mondattól az utolsó mondat végéig élvezetes volt kis Vuk története. Ki ne ismerné és ki ne szeretné őt?Még az sem akadály, hogy a könyv természetesen egy kicsit más, mint a belőle készült rajzfilm. A lényeg,hogy láthattam Vukkot felnőni és rácsodálkozni az őt körülvevő természetre valamint az ott élő állatokra,emberekre. Engem teljesen elvarázsolt Fekete István a szemléletes képleírásaival, amelyeket gyönyörű mondatokban fogalmazott meg. A beszédes állatnevektől pedig egyszerűen elolvadtam. Mint mondtam a kötetben még négy másik rövid kisregény is olvasható. Mindegyik nagyon kedves írás. Nekem mégis a legjobban Csí és párja története tetszett, de jó volt a Toronyban c. mű is, amelyben egy bagoly szemével nézhettem a világra. Egy olyan igazi klasszikus könyvet olvastam Fekete Istvántól, amelynek komoly mondanivalója van. Nagyon szépen ábrázolja a természetet,ezáltal tanít a természet szépségeinek megfigyelésére valamint az egymásra figyelésre (kortól,fajtól,nemtől függetlenül).
Vuk is a sweet story about a young fox learning the sometimes cruel lessons of life. I grew up watching the animated movie from the 80’s, but it wasn’t until recently I found out about this, the source novel. I’ve always felt like the story contained a depth worthy of both young and adults alike, and now that I’ve read the original novel, I wasn’t disappointed. This is a masterpiece, and though it shares a lot of similarities with Felix Salten’s “Bambi”, it stands perfectly on its own and creates a solid name for itself, and I can’t believe it isn’t more popular in my part of the world. This is a must have for every animal-loving reader, young or old!
Nếu từ bỏ con mắt toan tính của người lớn và chỉ giữ lại những ngây thơ con trẻ để tận hưởng cuốn sách, hẳn bạn sẽ thấy cuốn sách thật huyền diệu. Cốt truyện không quá cầu kỳ, hoàn toàn dễ đoán. Nhưng điểm thu hút lại nằm ở những miêu tả thiên nhiên rất đẹp, rất lạ dưới góc nhìn của loài cáo. Chúng ta có những danh từ riên để định nghĩa vạn vật và loài cáo cũng vậy. Những con ếch, con mèo bỗng mang cái tên thật khác. Lạ thay, cuốn sách mỏng và giản đơn lại khiến mình có nhiều cảm xúc về thế giới xung quanh vô cùng.
I've grown up watching the Vuk cartoon film many times and finally decided to read the book. There's a whole bunch of differences between the book and the movie, especially because the book is clearly targeted at a more mature audience, while still being appropriate for children. It's incredibly well written, Fekete really has a style of writing that makes the things he's describing truly feel alive. I really enjoyed the book, read it in less than 4 hours. All in all I can really recommend this book, especially in Hungarian, as well as the other works of Fekete István.
I forgot I never posted my review of this tale, but I remember it very well. I love it because it was simple, fun and well written but there was a sense of brutality to it. When animal fought it felt vicious and when they defended it tugged at the heart when certain animals met an inevitable end.
However, I give it a 4 out of 5 because there is a very strange plot occurrence that didn't make much sense which yanks you out of the story. I won't add spoilers here but hey, aside from that, very worth the read.
this was one of the main books of my childhood, I always asked my mum to read it for me, when I couldn't read. When I started reading this was one of the first books that I red for myself. “Really cute, but It's a bit like how the evil hunters treat the little animals” - says my lil cousin after reading it
Hetvegen ujraztam a rajzfilmet, gondoltam jo alkalom ismet elolvasni a konyvet is... Hatarozottan tetszett, bar ezt anno kotelezokent is csiptem... Kicsit mas, mint a rajzfilm. Emiatt meg is ijedtem a konyv kozepen, hogy fura lesz a vege, de kiderult, hogy csak a mese mosott ossze 2 karaktert, gondolom idosporolas miatt...
!* Finom jellemrajzok és lírai természetleírások, imádnivaló mondatokban. Nem a rajzfilm-mese könnyed bája, hanem az igazi kapcsolatok keserű-édes mutatója.
Mindig csak a rajzfilmet láttam és az már régen is nagy kedvenc volt. Gondoltam ideje a könyvnek is adni egy esélyt. Már kicsit felnőttebb fejjel szeretem Fekete István leírásait. Kicsit meglepett, hogy mennyivel komorabb a hangulata a könyvnek, de így is végig a fejemben szólt Vuk hangja. Tetszett a talpraesettsége és a vakmerősége, ahogyan kis rókaként megfogta a nagy Tást.