The Stonewatcher

by János Háy, Phil Porter (Translation)

A Beckett-influenced play by one of Hungary's leading writers.

94 pages, Paperback

First published April 1, 2005

About the author

Háy János (író, költő) 1960. április elsején született Vámosmikolán. Orosz-történelem szakot végzett Szegeden, esztétikát az ELTE-n. 1989-től 2004-ig kiadói szerkesztőként dolgozott (Holnap, Pesti Szalon, Palatinus). Régésznek készült, de első ásatása során véletlenül feltárta kedvenc kutyájának maradványait. Ezt követően figyelme egyre inkább a rock-zenére irányult. 1982-ben azonban egy kudarcba fulladt zenekar alapítási kísérlet után felhagy a zenével. Ezidőtől publikál irodalmi műveket. Versek, novellák és regények mellett számos rajza is megjelent. Budapesten él. Van gyermeke (kettő), felesége (egy). Olyan, mint mindenki.

Reviews

[David Marsh]

I am curious about the dialogue in this play and how it sounds in Hungarian, as this translation has the whole cast talking in a stilted, articulate vernacular. One reading of this is that it's a poor translation, which I doubt; more favorably, it reads as though the happenings here depicted are all illuminated solely by the light of autistic protagonist Géza's eyes. Am fond of the bones of the play, of its central inactivity and its lack of pretension, but its telling held few provocations.

[Dorottya]

Még mindig a hatása alatt állok. Nagyon pontosan ábrázolja egy autista (és talán más szellemi problémával is küzdő) ember "működését", és hogy a társadalom nagy része akármennyire is segítőkészen próbál hozzáállni / segíteni neki, nem biztos, hogy tudnak, hogy jót cselekszenek - még ha logikusnak is tűnik a megoldás, és végül is csak jót akarnak. Látjuk a túlzott óvás visszásságait is, és azt is, hogy néha nem gondolunk bele, mire kell ügyelnünk, ha az illetőt közülünk valóként próbáljuk kezelni (pl. hogy nem feltétlenül érti a viccet). De hihetetlen pontos képet ad egy átlag magyar kistelepülési vagy épp lakótelepi közösség életéről is... az iszákos, de jóindulatú lakosokról, a munka nélkül maradó idősekről, az okoskodókról, a huszonévesen három gyereket nevelő nőről, aki még mindig partizni jár, a vállalkozás-tulajdonos külföldiekről is, akiknek csak a pénzük a fontos, az alapvetően jóindulatú, de ismeretek nélkül tanácsokat osztogató szomszédokról, a rozoga munkaeszközzel dolgozó kisemberekről (Karesz, a buszsofőr)... és arról, hogy sugárzik az összetartásuk.