Nem gondoltuk volna, hogy a vízilovak magas fényvédő faktort tartalmazó izzadsággal védekeznek a tűző nap ellen. De azt sem, hogy Shakespeare darabjaiból kiolvasható a drámaíró természettudományos érdeklődése és az asztrológusok iránti megvetése. Az is újdonság, hogy Jókai fölöslegesen méreti Berend Ivánnal az ózon mennyiségét, és valószínűleg az sem közismert, hogy a Royal Society of Chemistry Sherlock Holmes tudományos munkásságát 2002-ben tiszteletbeli tagsággal díjazta. Képzeletbeli személyt ilyen megtiszteltetés még nem ért!
Lente Gábor írásaiból azt is megtudjuk, hogy mely jelentős politikus, lázadó, zeneszerző volt középszerű vagy tudományosan eredményes kémikus. Sőt, az első tudományos konferenciáról is olvashatunk. Jóllehet, a megértéshez itt-ott a matek, a fizika, a kémia eszköztárával is rendelkeznünk kell, valójában azonban a természettudós különleges szemléletét ismerjük meg ebből a válogatásból.
Kezdjük azzal, hogy a címe egy szelíd átverés. Nem csak kémiáról szól, meglehetősen bőséges benne a csillagászati tárgyú írás, a matematika is. Nem állítom, hogy engem ezek nem érdekelnek, de én kifejezetten a kémiai tárgya miatt vettem meg a könyvet. Az írások zöme valóban élvezhető, van köztük azonban nem egy olyan is, ami már felsőbb szintű kémiai/matematikai tudást feltételez, aminek én sajnos híján vagyok s szerintem az átlagolvasót sem feltétlenül ez a szintű tudás jellemzi. Úgy gondolom, hogy egy gondosabb szerkesztés a befogadói élményen sokat segíthetett volna. Vannak benne apróbb, de annál idegesítőbb hibák, mint pl. az attól nagyobb (annál nagyobb helyett). (Én ugyanabból a kultúrából származom, ahol a Lente-féle előadók sajnos ritkák és ünnepelendők. Átnavigáltam időközben egy olyan kultúrkörbe, ahol a Lente-féle előadók ugyan jók, de már kissé száraznak bizonyulnak. Nagyon érdekes, hogy pár országgal odébb miként alakul-változik a jó előadó fogalma.)
Értékelésem még közelítőleg sem objektív. Ugyanis biztosan van ember, akinek számára ez a könyv valódi szórakozást nyújt, ez biztosan nem én vagyok. Miért verte ki nálam a biztosítékot? Mert gyakorlatilag semmi más, mint a szerző eddigi előadásainak, blogbejegyzéseinek, a "Száz kémiai mítosz"-ban írott fejezeteinek logikus sorrendet nem követő gyűjteménye. Értem, hogy a célja ezzel a kémia iránti érdeklődés felkeltése. Ám ezeket az érdekesnek mondott, a valóságban azonban többszörösen átrágott, lebutított anekdoták újból és újból való kiadása nem fogja lehetővé tenni.