What do you think?
Rate this book


128 pages, Paperback
First published January 1, 1994
Az üzleti szféra szereplői a profit, a hatalom, a piaci részesedés és az állam feletti ellenőrzés maximalizálására törnek. Amit eközben tesznek, az néha segít másoknak, de ez merő véletlen.
„a demokrácia nem önmagáért való cél, hanem eszköz, melynek révén az emberek felfedezik, kiterjesztik és kinyilvánítják alapvető emberi természetüket és emberi jogaikat.
(…) a profitot privatizálni kell, a költségeket viszont társadalmasítani. A költségeket a nemzet és tagjai viselik, a haszon azonban nem az övék; mint ahogy a döntést sem ők hozták (…)
A munkavállalók szervezetei jelentik a legfőbb (ha nem is az egyedüli) lehetőséget arra, hogy az igen korlátozott hatalommal és forrásokkal rendelkezők összetömörüljenek, és politikai érdekeket fejezhessenek ki.
A kritikus körülmények pedig, ha nincs kilátás pozitív változásokra vagy építő jellegű társadalmi részvételre, erőszakot szülnek.
(…) nincs szükségük döntéshozókra és aktív résztvevőkre; olyan lakosságra van szükségük, amely passzív és engedelmes fogyasztókból és politikai nézőközönségből áll – egy olyan „közösségre”, mely annyira atomizált és elszigetelt egyedekből áll, hogy képtelen összefogni a maga korlátozott forrásait, hogy független, hatalommal bíró erővé váljon, olyanná amely képes megnehezíteni a koncentrált hatalom dolgát.
Szóval csak meredsz a képernyőre, ahol megjelenik egy reklámember valami új termékkel, amikor is neked az kell ,hogy eszedbe jusson: Húú, a mindenit, nekem ez a cucc kell! Ekkor megnyomsz egy gombot, és a dolog pár óra leforgása alatt már a küszöböd előtt áll.
Ha a világ eseményeit egy-egy személyhez tudod kötni – legyen az Hillary Clinton vagy Tonya Harding -, már sikerült is eltérítened az emberek figyelmét a valóban fontos kérdésekről.
A nagyvállalatokban egyáltalán nincs semmi individualista jelleg. Ezek alapvetően óriási totalitárius intézményi konglomerátumok. Az egyes ember itt egyszerű csavar a gépezetben. Kevés olyan intézményét ismerjük az emberi társadalmak történetének, amely ennyire felülről vezérelt és hierarchikus lett volna, mint egy üzleti szervezet.
A spekulatív tőkének ez a hatalmas tömege a deflációs politikát erősíti, mivel a spekulatív tőke számára az alacsony növekedés és az alacsonyan tartott infláció a legmegfelelőbb közeg. Így hát a világot ez a jelenség az alacsony növekedés és az alacsony jövedelmek jellemezte egyensúlyi helyzetbe vezeti.
(…) a fogyasztás nagy részét mesterségesen indukálják – nincs semmi köze az emberek akaratához és valós szükségleteihez. Az emberek valószínűleg jobban is éreznék magukat, ha kevesebb dolgot birtokolnának.