What do you think?
Rate this book


33 pages, Kindle Edition
First published January 1, 1968
Funfact: annyira érdekes belegondolni, hogy ezek a Janikovszky-kötetek, és Audre Lorde versei (és nyilván minden egyebek), amiket szintén most olvasgatok, időben nagyjából párhuzamosan, bár helyileg nyilván egymástól elég távol keletkeztek.
Amennyire nem tudtam hova tenni a Ha én felnőtt volnék egyes részeit, annyira volt aranyos-mosolyogtató a Felelj szépen, ha kérdeznek! Minden egyes megállapítása annyira logikus. Hogy sokkal nehezebb a miújság kérdésre válaszolni, mint a hány éves vagyra. És amúgy is mennyivel hülyébb kérdés. És van még egy rakat hülye kérdés azok között, amiket a felnőttek imádnak kérdezni, pl. anyukádat vagy apukádat szereted jobban. Hogy a felnőttek milyen sokat tudnak beszélgetni olyasmiről, ami a gyereknek érdektelen. Hogy a kishúgnak mennyivel jobb, mert tőle még csak azt kérdezik, hogy hány éves. Persze az is igaz, hogy a gyerek kérdései is bonyolultabbak lesznek (a világ működésével kapcsolatosak, nemcsak a mi ez-meg-az jellegűek). Bárcsak mindenkinek lenne egy Kálmán bácsija a szomszédban, aki mindenre válaszol, és rendeset kérdezni is tud, mert nemcsak beesik néha vendégségbe a lakásba, hanem ismer(t) is minket. És talán a vége a legfontosabb. Néhány kérdés valóban tök béna, főleg a vendég nénik-bácsiké, de csak beszélgetni akarnak. Apa-anya-nagymama-nagyapa meg azért kérdezik azt, amit, mert tényleg az érdekli őket. Akkor is, ha már nem tudunk mit kitalálni, hogy mit szeretnénk holnap enni vagy olyan semmilyennek tűnik a miújság.
Az a furcsa, hogy párszor összeszorult a torkom olvasás közben. Valamiért mélyebbre ment, mint elsőre gondoltam volna.