Irodalmi szenzáció Szerb Antal ismeretlen mesejátékának első kiadása. Az 1919-ben írt, eleddig a hagyatékban kallódó kézirat a közismert patkányfogó-legendát tartalmazza, de a mű üzenete, végkicsengése merőben eltér az eredetitől. Szerb Antal mindössze tizennyolc éves volt, amikor papírra vetette a történetet, jó néhány írásával együtt azonban soha nem jelent meg, a Nyugatban is versekkel debütált 1921-ben, nem pedig prózával. A hammelni patkányfogó teljes történet, nem töredék, Szerb nyolc apró füzetben jegyezte le, és javításokat is csak alig-alig eszközölt rajta. A történet a nagydiák Szerb eszmerendszerének, ideálvilágának hibátlan lenyomata, benne a pogány és keresztény mondavilág ellentéte bontakozik ki, a mesedráma végkifejlete és tanúsága szerint a vallásosság és az idealizmus helyét a művészet hatalmába vetett hit váltja fel. A patkányfogó sem holmi gyerekrabló képében jelenik meg Szent Miklós kútjánál, hanem mint egy titokzatos, barna csuhás vándor, netán dominikánus vagy középkori tudósféle, akinek kezében van a megoldás kulcsa. És nem lenne Szerb Antal-mű, ha nem csavarodna el a meseszál a teozófia, az alkímia, a vértanúk és a rózsakeresztesek felé: vagyis minden együtt van egy letehetetlen műhöz. "Történt ugyanis, hogy hamvazószerdán, miután a templomból kijöttünk, ahol is áhítatunkat közben meg tetsző módon kifejezésre juttattuk, a város előkelő társasága este szerény hajlékomba gyülekezett egybe, hogy polgárias békében és tisztességben elfogyassza estebédjét. Vacsora után a verandán az ifjúság, apáinktól örökölt megcsorbíthatatlan jókedvéből kifolyólag, félretolatta az asztalokat, voltak itt éppen vén muzsikusok, akik még talán talpalávaló nótákat farigcsáltak, egyszóval polgárian békés és biztonságos táncra illesztették magukat. Maga a plébános úr, aki ott volt, adta meg rá az engedélyt. Önkéntesen azonban a városban tartózkodott egy dominikánus barát a szomszédos kolostorból, aki rendjének sötét szellemében nevelve megbotránkozott azon, hogy mi tiltott időben lakodalmat rendezünk. Felrohant polgárian tisztességes hajlékomba, és durva kifejezésekkel illetve minket, ünneprontónak nevezett, mondván, hogy nem tudjuk szomorkodni az ünnepek szomorúságát – és igen, igen durva kifejezésekkel fenyegetve kijelentette, hogy ezért súlyos büntetésben lesz részünk.
Antal Szerb was a noted Hungarian scholar and writer. He is generally considered to be one of the major Hungarian writers of the 20th century.
Szerb was born in 1901 to assimilated Jewish parents in Budapest, but baptized Catholic. He studied Hungarian, German and later English, obtaining a doctorate in 1924. From 1924 to 1929 he lived in France and Italy, also spending a year in London, England.
As a student he published essays on Georg Trakl and Stefan George, and quickly established a formidable reputation as a scholar, writing erudite studies of William Blake and Henrik Ibsen among other works. Elected President of the Hungarian Literary Academy in 1933 - aged just 32 -, he published his first novel, The Pendragon Legend (which draws upon his personal experience of living in Britain) the following year. His second and best-known work, Utas és holdvilág, known in English as Journey by Moonlight, came out in 1937. He was made a Professor of Literature at the University of Szeged the same year. He was twice awarded the Baumgarten Prize, in 1935 and 1937.
In 1941 he published a History of World Literature which continues to be authoritative today. He also published a volume on novel theory and a book about the history of Hungarian literature. Given numerous chances to escape antisemitic persecution (as late as 1944), he chose to remain in Hungary, where his last novel, a Pirandellian fantasy about a king staging a coup against himself, then having to impersonate himself, Oliver VII, was published in 1942. It was passed off as a translation from the English, as no 'Jewish' work could have been printed at the time. Szerb was deported to a concentration camp late in 1944, and was beaten to death there in January 1945, at the age of 43. He was survived by his wife, Klára Bálint, who died in 1992.
Szép volt. Mind a kiadást, mind a tartalmat tekintve. Kicsit zavart a meglevő, de áthúzott a szöveg, bár a végére megszoktam. Gördülékeny és értelmes volt a történet, megfelelően érzékenyítő. Az, hogy 18 évesen írta, meg plusz gyönyörűség.