A fiatal Petri-díjas költő, Balaskó Ákos második kötete, a Tejsav igazi szerves líra. A könyv verseire jellemző, hogy a kiszolgáltatott emberi léthelyzeteket vegytani pontossággal, de cseppet sem sterilen ábrázolja. Napjaink egyik leggyakoribb lélektani problémája, a kiégés áll a könyv narratív középpontjában. A költő tűéles pontossággal veszi végig egy harminc-egynéhány éves fiatal személyiségének széthullását és lehetséges visszaépülését, illetve ezek stációit. A Tejsav azt a folyamatot dokumentálja és demonstrálja, hogy hová kerül a fókusz, amikor eltávolodunk önmagunktól. A Balaskó-líra másik fontos eleme, forráskódja az irónia alakzata és evidenciája. Kulturális kódok, popzenei utalások, vendégszövegek, transzavantgárd gesztusok szövik át és színezik a kötetet. Balaskó költészete részletekből, apró megfigyelésekből építkezik. Úgy kapcsol össze metaforákat és motívumokat, mintha molekulák lennének, amelyek hatnak egymásra. Így hatnak ránk ezek a versek is a közvetett személyesség szűrőjén keresztül.
stílustörésekben gazdag, pszeudo-intellektuális sokk-költészet, egy-egy tisztességes képpel megtűzdelve, de csak egy-eggyel. intelligencia látszatának céljából elkoptatott idegenszavak. (attól még, hogy végig kell szótárazni egy nyolcvanoldalas kötetet, nem lesz irodalom.) pár vers jobban működött volna prózában. néha úgy éreztem, egy nagyon csúnya kávézóban ülök egy nagyon csúnya férfivel szemben, aki mindenáron be akarja bizonyítani, hogy ő igenis művelt, és nem is hagy szóhoz jutni, pedig csak cukrot szeretnék kérni a kávémba.
Tetszik, ahogy Balaskó Ákos a nyelvvel bánik. Nem igazán az én verseim, de érdekes képek és hangulatok jöttek át. Az Időmérték kiadói sorozatot pedig továbbra is nagyon támogatom.