Egyszeruen csodalatos. Egy robottarsadalom elindul felkutatni az elfeledett "embert". Elkepeszto agytekero leirasok az ember szamara hetkoznapi, de a robotok szamara uj, es ismeretlen targyakrol es anyagokrol. Elkepeszto erzelmek es csoportdinamika a kulonbozo tipusu es szemelyisegu robotok kozott. Fantasztikus ellentetek az ember es a gep kozott, gep es gep kozott, a vilag megismerese es a biztonsagos tudas kozott. Egy igazi elgondolkodtato, kemenyvonalas sci-fi regeny. 👍🏅👑👌🤖
Egy Magyar Narancs interjúban említették a könyvet, és sci-fi szerető ismerősömnek szereztem be ajándékként. De ha már ajándék, gondoltam, én is elolvasom, nehogy valami vacakot sózzak rá. Ez a könyv elérte, hogy tényleg ne a képernyő elé üljek le este, hanem olvassak hosszú órákon át akár. Kifejezetten jól felépített, érdekes szemszögből megírt könyv (nagyrészt robotok, ráadásul a világról igencsak keveset tudó, alapparancsokat követő robotok gondolatait, egymással történő kommunikációját követjük).
An unknown masterpiece of science fiction. At first, it might be challenging to read, as the narrative is set from within the world, there is no explanation for the out-of-the-world reader. I loved how I had to crack the behaviour of the robots analogue to the way they are cracking the mysteries of reality around them. It is a book full of surprises, original literary and fictional ideas, rich world building, and artful, quality prose.
This entire review has been hidden because of spoilers.
Hát ez egy zseniális kis regény megint, pont mint A feladat, amit néhány hónapja olvastam. Nem győzök csodálkozni, hogy a Zsoldos Péter könyvek hogyan bújhattak így el előlem, miközben szinte az összes kötete ott csücsült évtizedekig édesapám polcán.
A történet háromnegyede robotokról szól – ember nélkül. Ezzel szerintem nem árulok el nagy titkot, mert ezt már magam is tudtam, mielőtt olvasni kezdtem. Az ember éppen hogy sejthető jelenléte a világegyetemben egészen sajátos és hátborzongató . A teljességgel zavaros kezdőoldalak után, a legalapvetőbb paramétereket (ki mi csinál(t) mit és legfőképpen hol a manóban) szép lassan lehet csak kibogozni, együtt haladva a fáradhatatlanul ténykedő kis MI-kollektíva eredményeivel és következtetéseivel. A fokozatosan adagolt információkból aztán összeáll a jelen, és ha elégtelenül is, de rekonstruálható a múlt. (Persze a szerző azt akarja, hogy bizonyos részletek tekintetében találgassunk és következtessünk, ahogy hősei is teszik. Vagyis nem minden derül ki, ezt le kell nyelni, akármilyen bosszantó.)
Visszatekintve a regény egészére, az alapötlet hasonló A feladat-éhoz: egy nem is éppen megkérdőjelezhetetlen, egyéni döntés vezet végül oda, hogy két eltávolodott és elidegenedett világ egymásra találjon. Az ellenpontot több síkon is lehet értelmezni, így olvasás után is bőven marad elemezgetni és töprengnivaló. Zsoldos egyébként nagyon átgondoltan építi fel a robotok univerzumát, még azt is eléri, hogy mind a cselekmény szintjén, mind filozófiai értelemben, sokkal érdekesebb legyen, mint magának az emberiségnek a sorsa. Sőt, a történetet záró feloldás tulajdonképpen csak antropocentrikus nézőpontból feloldás , erre csak valamivel később, vagyis utólag döbbentem rá. Viszont így legalább már értem azt a nyomott szomorúságot, ami a könyv befejezése után kísértett.