Nílus

by István Kemény

„Minden ártér” – olvashatjuk Kemény István új kötetében, ennek szellemében a könyv egy folyó-verssel kezdődik és egy másikkal ér véget. És hogy mi van a két mű, a Duna és a Nílus között? Egy költő kontinense, egy csodálatos életmű újabb szigete, egysorosok és hosszúversek. Egyszerre tetőzés és továbblépés a Nílus: történelmünkről és jelenünkről, e kettő kapcsolódásairól, az elmúlásról és az örökkévalóságról, magáról az időről. Ekképpen tekinthetjük a Délig és Estig ciklusokkal tagolt könyvet akár egyetlen nap történetének is, és még inkább utazásnak e páratlan költészet forrásvidékétől a kiteljesedésig.

Genres: Poetry

88 pages, Hardcover

First published January 1, 2018

Reviews

[furacs · Rating 4 out of 5]

Legjobban a Patai második éneke tetszett, libabőrös lettem tőle – ez a szomatikus reakció azt hiszem, jót jelent. Ki is másolom a füzetembe…

[Bibibii · Rating 5 out of 5]

Nem szeretnék Kemény István világában élni, de ez egy becsületes válogatás, erős darabokkal.

[Petra (citrom 12) · Rating 3 out of 5]

"Egy szó, mint száz, az igazságot
fogjuk keresni. És ne is húzzuk
tovább az időt, vágjunk bele.
Ha közben netán még egyszer
érzelegni kezdenék,
azonnal figyelmeztessenek."

Nagyon nehéz számomra egy verses kötetet értékelni, hiszen ennél szubjektívabb dolog nincs a világon. Maradtam az átlagos háromnál, hiszen a legtöbb vers nem fogott meg, de ez nem azt jelenti, hogy mást nem fog. Lehet, hogy fiatal vagyok, tájékozatlan, nem jött át minden. Ez nem is feltétlen gond, el tudom képzelni, hogy évekkel később újra előveszem ezt a könyvet, és minden sora megváltás lesz(most már ha így leírom, ajánlom hogy az legyen).

Ami viszont tetszett, az nagyon tetszett. Ezen verseket, részleteket fel is sorolom itt, magamnak is emlékeztetőül, mert a könyv könyvtári, és ugyan bejelöltem kis cetlikkel, azokat előbb utóbb el kell távolítani onnan(ez a hang a szívem egy apró kis darabkájának megszakadása éppen).

Szóval maradjunk annyiban, hogy olvasd el, most komolyan 20 percet alatt ki lehet olvasni, verses kötetek előnye. Ha tetszik, akkor minden szép és jó, ha nem, akkor is csak 20 perc, amit ne áltasd magad, amúgy sem hasznos dolgokkal töltöttél volna.

Első könyvem Kemény Istvántól(nem utolsó).

"...annak aki kincset keres
mert a saját kincse kevés
vagy mert nem emlékszik arra
hol ásta el a magáét
vagy mert azt is elfeledte
hogy a régi életében
szerette a verseket is
mégis érzi hogy valamit
nagyon keres de nem talál
szóval én most éppen ennek
az embernek üzenem hogy
talán tudom mit keres
nézze meg az Ny betűnél
alulról a harmadik polc"

(Nyilas Attila, majd utánad nézek, nem a rossz módon)

"...volt egy ember, aki ezt a sok szart(csak a pontosság kedvéért:kultúrát, civilizációt, magán- és lelkiéletet) már mind átgondolta egyszer(sokszor), válogatta, értelmezte, mentegette is, de végül aztán egy íves mozdulattal kihajította az egészet a picsába"

Pokol, autóspihenő, tábla
(már csak azért sem írom ki, mert egy szép nyári napon, ahogy besétálok egy kávéházba, ahol valamilyen okból kifolyólag ez a kötet megvan, felkapom, és idelapozok először, meglepésként ér majd, pár év után is hasonló vagy épp teljesen már gondolataim lesznek?, kíváncsi vagyok, így inkább nem)

"...melyiket viszed magaddal a sírba: a reménytelenséget vagy a reményt?"

"Kukák a pokol kapuja mellett."

[Vera · Rating 3 out of 5]

Nem teljesen olyan volt, mint amit vártam, bár mit is vártam, eddig csak egy regényét olvastam Kemény Istvánnak. Tetszett a kötet szerkesztése, három vers különösen megfogott, de összességében nem volt az a hűha-élmény.