Ha tudni szeretnénk, hogy mi marad utánunk, tudnunk kell azt is, kik vagyunk. A Határ személyes emlékekből táplálkozó prózái rákérdeznek a személyiség határaira, a saját történetével és a történelemmel szembesülő ember örömére és szégyenére. Azonosulás és elhatárolódás, szabadság és kiszolgáltatottság, próza és líra: ez a könyv az értelem és érzelem egyensúlyát keresve a kimondhatóság határait feszegeti. Térben és időben utazik, országokon és korokon át, a születéstől a felnövésig, Kolozsvártól Budapestig, a legintimebb tapasztalatoktól a fikcióig, Kairótól Máltáig – és persze mindig vissza kell térnie a maga kiküzdött, de nehezen behatárolható identitásához. A Töréstesztben megismert indulat, a vadság és a harag, amely meglepte Szabó T. Anna olvasóit, ebben a kötetben szomorúsággal és szenvedéllyel vegyül, ám ezúttal nem a párkapcsolat áll a középpontban, hanem az egyén és a család. Ez a könyv úgy keres otthont a világban, hogy nyitva hagyja az ablakot az égre.
1972 június negyedikén született Kolozsváron, 1987-ben családjával áttelepült Magyarországra. A gimnáziumot Szombathelyen végezte. 1991-ben Budapesten Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar-angol szakos hallgatója, 1997-ben szerzett tanári és előadói diplomát, majd elvégezte az Angol Reneszánsz és Barokk PhD-programot. Tagja, majd később néhány félévig tanára az Eötvös József Collegiumnak. Egyetemi évei alatt kezdett publikálni, több napi és havilapban publikál verseket, esszéket, rövidprózát. Első kötete 1995-ben jelent meg a Belvárosi Könyvkiadónál, amit még három kötet követett a Magvető Könyvkiadónál (Nehézkedés 1998, Fény 2002, Rögzített mozgás 2004). Író, műfordító (többek között James Joyce, Sylvia Plath, W. B. Yeats, John Updike, Stuart Parker írásait fordította), tanári és szerkesztői munkát végzett a British Councilnak és a Magyar Könyv Alapítványnak, cikkeket és kritikákat ír. Verseit angolra, németre, franciára, hollandra, szlovákra, oroszra, bolgárra és románra is lefordították. Jelenleg Elhagy című ötödik kötetén dolgozik.
Díjai: Petőfi-díj (1996), Soros-ösztöndíj (1997), Déry-díj (2000), Móricz Zsigmond ösztöndíj (2001), József Attila díj (2002), Vackor-díj (2003), Kavics-díj (2003), Zelk Zoltán díj (2004), Arany János ösztöndíj (2005), a Tokaji Írótábor díja (2005) Babits Mihály műfordítói ösztöndíj (2006)
Az ember mindig határokat lép át. Gyerekből felnőtt lesz, nőből anya, türelméből harag, Romániából Budapestre kerül, vagy egy steril repülőtéri váróból Mumbai forgatagába. Szabó T. Anna ezekre a helyzetekre reflektál, végig személyes szavakkal fejezve ki gondolatait, így rajzolódik ki lépésről lépésre egy erőteljes világnézet, amelynek szigorát mindazonáltal enyhíti az empátia. A személyesség persze mindig kockázat, mert a hitelesség érdekében keresi az eredeti szavakat, azokat, amelyekkel az író maradéktalanul azonosulni képes – de a túl eredeti szavak, a túl képszerűen kifejezett érzelmek néha nem találják el az olvasót, vagy ha el is találják, az olvasó nem képes azonosulni velük: ő más szavakat keresett volna. Ilyen értelemben nem tartom tökéletesnek a kötetet – ha a tökéletes mondat az, amiben nem cserélnék ki egyetlen szót sem, mondjuk mert finomabb, visszafogottabb kifejezést tartanék optimálisnak, akkor itt bizony több nem tökéletes mondattal találkoztam. Amiből következik, hogy több olyan mondattal is, amit akár ki is lehetett volna hagyni a szövegből. Viszont fenntartásaim ellenére végig éreztem, hogy amit Szabó T. elmond, azt nem csak el kellett mondani, de csak ő tudta elmondani. És ez nagyon jó.
Ezzel most úgy vagyok, hogy a könyv közepe annyira mélységesen személyes, zaklatott, többnyire annyira csak írójának szól, hogy talán nincs is semmi keresnivalója ebben a kötetben. Az elejét és a végét nagyon szerettem, gondolom, az már csak hab a saját cseresznyetortámon, hogy a szövegek jó része olyasmiről szól, ami nekem is otthonos. Nyilván egy jó szöveg nem csak az olvasója személyes kötöttségei miatt lesz jó szöveg, ez sem. Tetszik a prózaíró Szabó T. Anna is.
Felemás élmény. Volt egy szakasz középtájon, amikor nagyon-nagyon untam, és csak le akartam tenni, de aztán visszahozta magát. Csalódott vagyok a sok-sok kiváló vers után egy kicsit, de talán ez így törvényszerű.