Kálnoki Levente nem akar mások életének részévé válni. Véletlenül mégis leleplezi gimnazista osztálytársa, az ünnepelt focista, Szendrei Ákos titkát, ahogy kirúzsozva fényképezi magát és a fotót elküldi valakinek. Levente megígéri neki, hogy hallgat, és a két fiú útjai ezzel külön is válnának, ha legnagyobb szerencsétlenségükre nem kellene együtt dolgozniuk egy iskolai projekten. Levente egyre közelebb kerül Ákoshoz, és vele együtt néhány másik osztálytársához, akik által úgy tűnik, az élete is megváltozik. Mindezeken túl Leventének meg kell birkóznia a saját érzelmeivel: a haraggal, a gyásszal és a szerelemmel.
Tegnap megvettem. Ma reggel kezdtem, és most csuktam be. Ez azért már önmagában is jelent valamit, nem? Mégpedig azt hogy rövid! Meg persze azt hogy rögtön beszippantott és az istennek se akart elengedni. Nem mondom hogy a sztori nagy meglepetéseket tartogatott, sőt, kiszámítható volt és néhol kifejezetten szájbarágós, ugyanakkor egy végtelenül aranyos és szívmelengető történet szeretetről, szerelemről és a fiatalságról, emellett pedig eltörpülnek ezek a kisebb hibák, főleg hogy kezdő íróról beszélünk. A fiúk kapcsolata pedig teljes egészében elbűvölt, és azt kívánom bárcsak többet olvashattam volna róluk. :3 Viszont ami nekem negatívum a könyvvel kapcsolatban hogy tényleg iszonyú rövid, ráadásul jó nagy betűkkel van írva. Ami valahol érthető, hisz ifjúsági regény, de én emiatt kicsit elhamarkodottnak éreztem a cselekményt. Ja, és valaki magyarázza már el nekem, hogy miért Osztálykép lett a címe? Bárhogy töröm rajta a fejem, nem értem. :D